Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan legyek erős???
Létrehozva: 2010. június 17. 22:33
Sziasztok,
tanácsokat, ötleteket szeretnék kérni, szerintetek hogy tudok erős maradni ebben a helyzetben?
7 év után szakított velem a párom (bepánikolt a kapcsolattól, kicsit élni akar...), el is költözött.
Nemrég beszélgettünk és azt mondta, még mindig szerelmes belém, nincs másik lány.
Tökéletesen megbízom benne, nem is ez a gond.
Hanem, hogy azt tanácsolja mki, legyek erős, ne keressem, küzdjön Ő értem!!!
Ezt érzem én is, hogy tartanom kell a távolságot, de annyira nehéz 
Nagyon nagyon bízom benne, hogy észhez tér, nem is zargatom, nem kiabálok, nem erőltetem az újrakezdést, csak csendben várok...és nem tudom,hogy tudom ezt az időszakot túlélni..
Vannak itt olyanok, akik túllendültek ilyen időszakon és újra tudták kezdeni?
Tényleg segít, ha hideg, rideg maradok és nem mutatom ki, menniyre nagyon hiányzik?? 
szia!
én hasonló helyzetben voltam 3 évvel ezelőtt, csak a párom 13 év után csinálta ezt velem!
én is így éreztem akkor mint most te
.
Most 3 év elteltével Ő a párom és van egy 5 hónapos kisfiunk!
Keress mást! élj egy kicsit, lehet hogy nemsokára megtalálod azt aki tényleg megérdemli hogy szeresd!! Mégha később ki is békültök akkor is használd ki hogy most szabad vagy .Adj esélyt magadnak! Komolyan mondom, én is kibékültem a pasimmal mi akkor 4 éve jártunk,, és azóta házasok vagyunk van egy közös kisfiúnk, és így utólag ha tudom hogy ez lesz, akkor éltem volna kicsit, mert így tul.képp nem voltam soha más pasival. 12 éve vagyunk együtt eből már pont 4 éve házasok és ok minden. A szakítás őmiatta volt mert úgy érezte hogy ki kell próbálni más nőkkel is, ahhoz hogy rájöjjön mit is akar és hogy tényleg szeret e annyira hogy akár házasság is lehessen belőle.Elég gyorsan kiderült, kb egy hónap alatt. Én sem kerestem kibírtam légy erős! Ha azt érzi hogy beletörődtél, akkor majd elkezd gondolkodni!!! Ha meg nem akkor is te nyertél, mert nem rabolja tovább az idődet!
Az én sztorim jól folytatódott most is boldogok vagyunk! Kívánom teljes szívből neked is ugyanezt!!!
Megalázkodás és társai...., légy erős, menj bulizni, fodársz brrrrrrrr. Ezeket a játszmákat én annyira utálom.
A francokat :)
Én leültetném az embert és közölném vele, hogy:
Jólesett, amit mondott - "még szerelmes beléd". De ő hozott egy döntést, hogy nem veled akar élni, amit neked tudomásul kellett venned, és ami neked nem könnyű. Joga van meggondolni magát, és azt mondani csináljuk vissza, de nincs joga téged megbántani. Ha ismer és igaz ez a fenti frázis, akkor tudja, hogy a számodra ez reményt és biztatást jelent, ilyet akkor mondjon, ha komolyan gondolja, ellenkező esetben soha többet ne. Jelen helyzetben a saját érzelmi vívódásait nincs joga rádterhelni.
Fontos lenne kimondani, hogy egy ilyesfajta beszélgetés, mint ami lezajlott, az túllép egy határt. Lehet veled beszélni a kapcsolatotokról, hogy miért ment tönkre, szabad neki elmondania, mi hiányzott, mit akart volna másképpen, de vagy őszintén, nyíltan és érthetően beszél, vagy sehogy se.
Az meg hogy visszamegy vagy sem és mi történik a jövőben, azt senki sem tudja. Egy biztos a taktikázásnak és a játszmáknak nincs értelme.
Nem tudom hogy segit e a velemenyem, de en abbol a kevesbol amit leirtal ugy latom hogy kb 90 % az esely arra hogy a fiu nem fog visszajonni, fuggetlenul attol hogy te erosnek vagy gyengenek fogsz e latszani.
Azert ment el mert nem akar kotottseget. Aki 7 ev utan megy el az nem akar visszaterni, foleg ha meg elni akar.
Remelem sikerul atveszelned ezt az idoszakot,amennyire lehet probalj magaddal torodni, es kezdjel gondolkozni azon, hogy ez egy lezarult szakasza az eletednek, innentol fogva egy masfajta eletet kell kialakitanod.
Tudod meg mindig jobb ha most ment el mintha mondjuk 2 gyerek utan ijedt volna meg es lep le hasonlo indokkal.
Szep napot neked!
nem.
én rendszerint a csendes erőt képviselem. 
Kedves Taszam!
Itt mindenki a saját életében tapasztalt (bejött, és nem bejött) események, lépések hatásait írja le és tanácsolja neked. Lehet könyveket bújni, de azok megint csak erre-arra adnak tanácsokat, egy bizonyos ember életét nem oldják meg.
Azt nem szabad elfelejteni, hogy a pasik is legalább annyira küönböznek egymástól, mint mi lányok. Próbálunk általánosítani, nyilván vannak "pasifajták", de hogy 90%-uk ilyen, meg olyan, ezt én nagyon megkérdőjelezem...
Én is estem át szakításokon, és én sem tudtam, hogy mikor teszek
jót.
Egy kapcsolatot, ha véget ér, meg kell gyászolni. Ha ez neked hosszabb idő, mint 3 hónap, akkor hosszabb, ne törődj vele, hogy mások azt írják, már rég túl kellett volna rajta lépni. Tudod, ami nem öl meg, az megerősít! A remény mindig ott él bennünk, de idővel majd megoldódnak a dolgok.
Édesanyám mindig azt mondja, hogy őszintén mondjuk el érzéseinket egy pasinak, a barátnők meg azt, amiket a többiek is írtak, hogy ne mutasd, hogy fáj, hogy nem vagy jól nélküle.
A pasitól függ, hogy melyik verzió "jön be neki". Te ismered, te tudod, hogy milyen.
Ha nem keresed, azzal nem azt mutatod, hogy túlléptél, ne félj tőle, hogy akkor nem jutsz eszébe. A 'van-e másik nő'?-n nem érdemes gondolkodni, ha van, ha nincs, ha te vagy az igazi, amire rájöhet csajozás nélkül is, meg csajozással is, akkor úgyis fog keresni.
Én azt tudom tanácsolni, hogy légy türelmes, legyél nyitott másfelé, mert nem tudni, hogy honnan jön az újabb szerelem. Kitartás!
Azé' te sem vagy piskóta. Simán túlteszel rajtam férfi létedre. :D
Jóvanna, már láttam. :D
Azé' lehet okoskodni, nem? :D
Kellene tenned valamit,de szerintem nem az exed irányába.Vártál rá három hónapot,Ha eddig nem jött meg az esze,akkor már nem is fog.
Kezdj el ismerkedni.
Lépj tovább!
Szia!
Még nem olvastam el a hsz.-kat, bocsi, ha ezen már túl vagytok....
Szóval ez így nagyon cuki, meg jól hangzik, de sztem ha szeretsz valakit, úgy igazán, akkor vele szeretnél élni. Mert vele érzed jól magad, és bazira nem akarsz szünetet.
Te sem akarsz, nem? Mert szereted.
Szóval sztem értékeld át a dolgot, ha neki már nem vagy elég fontos, kezd el elfogadni, hogy ennek akár vége is lehet.
Picit próbáld meg élvezni a függetlenséget, és fogadd el a szitut.
Ha össze is jöttök...szar lehet attól rettegni folyton, hogy mikor akar majd újra "élni".....
Fel a fejjel!
Ahhoz, hogy valaki meg tudja érteni, hogy mit jelent önmagában boldognak lenni, ahhoz el kell tudni indulni az önállósodás útján.
Ehhez nem kell senkinek az agymosás, ezt mindenki tudja, aki már halad ezen az úton.
A kapcsolatokat valóban el kell gyászolni, de ez nem jelenti azt, hogy a gyászban benne is kell maradni.
Amiket írsz, azzal nagyon egyet tudok érteni.
Viszont van itt egy mondat, amit talán én másképpen látok.
Ne kínozzon, és gyötörjön téged.
Nem a másik teszi velünk amit mi érzünk. Ez természetesen belőlünk indul ki. Mi magunk termeljük ezeket az érzéseket. És mert az érzéseink tőlünk függnek, éppen ezért arra is képesek vagyunk, hogy ennek gátat szabjunk.
Visszaolvastam a hsz-ek kb. felét, és nem értelek titeket! Miért szidjátok a topikindítót amiatt, hogy az életét, a boldogságát a párja köré szervezte? A ti boldogságotok talán nem függ a párotoktól egy cseppet sem? Látom, "Somamamagésa" jól kimosta a többség agyát ezzel az individualista dumával (légy ömagad, csak Te számítasz, a boldogság forrása benned van stb.) Nem mondom, hogy ez teljesen hazugság, sőt alapvetően igaz, de nem minden élethelyzetben. Egy hétéves kapcsolat után szemére vetni valakinek, hogy a pillanatnyi boldogsága a párjától is nagymértékben függ, az képmutatás.
Arról nem is beszélve, hogy az ember, ha tényleg szerelmes volt, a szakítás után úgy érzi, hogy összedőlt a világ, és igenis boldogtalannak, szerencsétlennek érzi magát. Ez természetes! Nem az a természetes, amit itt egyesek várnak tőle, hogy "megkeresi magában a boldogságot". Meg fogja, majd miután elgyászolta ezt a kapcsolatot. Nem lenne normális, ha erre már a szakítás másnapján képes volna.
Ez nem egészen ezt jelenti.
Osho egy kicsit másképpen gondolkodik.
Nem a szenvedésed kell mutatni neki (a szenvedés látványa egy másik embert jasnálatra bíztat, ami ugye nem kívánatos), hanem elmondani őszintén azt, amit érzel, amivel gondolatban foglalkozol vele kapcsolatosan.
Arról szólni, hogy te mit szeretnél, mire vágysz, kerülve azt, hogy tőle mit vársz el, hiszen neki talán pont ebből lett elege, hogy valaki kedvére tegyen.
A társkapcsolatban a leginkább felmerülő probléma gyökere az, hogy elvárom a másiktól, hogy engem boldoggá tegyen. És hogy milyen eszközzel, ez már aztán csak fantázia és természet kérdése.
Aki valóban így érez, mint amit te itt magadról irsz, az sosem nyitott volna ilyen topikot.
Anyús, akkora kamu vagy mint a ház... utánzol, és próbálod előadni a dolgokat, de: mivel utánzás, abból is a silányabbik fajta, igy c.ar:)
Hááát van még mit tanulnod:DDDD
ui: ismered a mondást: nem az a művészet, hiogy megszerezd, hanem meg is tudd tartani:D
No meg szerelmi kötésre nincs szüksége annak az embernek, akit szeretnek:DD
Ennyit rólad.
Sajnálom a többi fórumózót, hogy ennyire megvezeted őket, és kihasználod a segitőkészségüket és a jó hiszeműségüket:)
Cupp
Hahó!
Csak egy kérdés: Mi lesz akkor, ha mondjuk újabb hét év elteltével is kell majd a szabadság? És ha akkor véletlenül lesz másik lány? Csak azért visszatáncolni, mert amikor meg akarta valósítani új álmait, és nem volt erre alany, elég veszélyes, mert ezt hétévente meg fogja próbálni.
Ne legyen igazam
taszam: hallottam már ilyen történeteket, igencsak kétesélyes. Volt, amikor a pasi fülét-farkát behúzva visszaküzdötte magát, de olyan is, ahol hiába a közösen tervezett baba a pocakban, hiába a kicsi gyerek, a pasi lepattant új nővel. Egytől-egyig megbízható, rendes fiúk voltak, csak hát néha az alamuszi nyuszi nagyot ugrik.
Jó, rendben van, legyél erős, de ne úgy, hogy letörlöd a könnyeidet, mielőtt találkoztok, és felsminkelsz egy műmosolyt. Ne játszd meg magad, hanem komolyan nézz magadba - ugye nem csak a párod tükrében élsz?
Szerintem most kaptál egy esélyt - ébresztő a Csipkerózsika-álomból! Próbálj meg önállósodni, függetlenedni egy kicsit - ha visszajön, jót tesz a kapcsolatotoknak, ha nem, akkor meg elengedhetetlen a túléléshez.
Egyébként nekem nem szimpi ez a "kicsit élni akarok" duma, de nem ismerem, úgyhogy nem szidom látatlanban.
ez komoly?
Ezt szerintem így butaság megállapítani....