Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kisfiam azt hiszi kislány
Létrehozva: 2016. december 1. 14:43
Mai nap folyamán úgy fogadott az óvónő, hogy nagy gond van a kisfiammal.Játék közben többször is kislánynak nevezte magát és amikor mondják neki hogy ő kisfiú, következetesen kijavítja kislányra. Ezt ugyan mi is tapasztaltuk eddig, de nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. Viszont az óvónő elültette a bogarat a fülemben. Azóta teljesen kétségbe vagyok esve. Tudok tenni valamit azon kívül, hogy kijavítom? Egyébként nem lányos a viselkedése, szereti az autókat, barkácsolni (igaz hogy babázni is szokott, talán ez a baj). 3,5 éves. Az óvónő felajánlotta, hogy holnap zárás után ad tanácsokat illetve végső esetben nevelési tanácsadót javasolt.
Na látod.. ez a legfőbb baj, ha hogy nem érted....:-(
pedig leírtuk.
Kérlek szépen ne forgasd ki amit írtam. Nem szegény a gyerekem, nagyon jól van, köszöni szépen ;) Nem értem miért baj, ha én ebben vagy abban nem vagyok partner. Ez nem jelenti, hogy tiltva van, ha talál hozzá társat, akkor hajrá! A barátaival úgy játszik, ahogy csak akar. Nekem vannak dolgok, amiket nem tudok. Mint például lányként, nem tudok fél órán keresztül kocsikat tologatni. Ezt szoktam is mondani, hogy én nem tudok fiúsat sokáig játszani csak kicsit. Megérti.
És mindezek mellett azt gondolom, hogy sokkal jobb úgy játszanunk, hogy mindketten élvezzük, mintsem a gyerkőc levegye totál biztosan, hogy anya nem élvezi a játékot. ;)
Mi a szintén lány unokatesómmal Starsky és Hutch -ok voltunk, kb hat évesen..(és lövöldöztünk a játékpisztollyal) ..
Ahogy elnézem, egyszerre gondoltuk ugyanazt.
az én előnyöm annyi, hogy én már 3 gyereket felneveltem.. és engedtem őket szabadon játszani és szerepjátékozni is.
és töknormális felnőtteké váltak... igaz.. tudnak örülni az életnek és tudnak bohócot csinálni magukból ha vidámság ideje van.. vág az eszük mint a borotva... és szerintem ez annak köszönhető, hogy belebújhattak bármilyen bőrbe.-.. kicsi korukban
és itt úgy tesznek páran, mintha egy felnőtt - mármint egy mentálisan ép felnőtt nem szeretne játszani.. vagy inkább gond van azzal az emberrel aki nem szeret játszani.
Még annyit szeretnék hozzáfűzni ehhez és az előző hszidhez... hogy a gyerekek a szerepjátékkokkal kijátszák magukból ami foglalkoztatja őket.
A te kisfiad is bizonyára látott valahol kisbabát... és érdekelte milyen is kisbabának lenni..
Szóval ilyesmit megtiltani a gyereknek... hogy szerepjátékot játszon, hatalmas bűn a gyerekkel szemben.
Azét ez durva, hogy nem is engeditek szerepjátékozni. Meg hogy azt mondod nem szereted a babákat. Ebből azt is hiheti, hogy őt sem szeretted, amikor baba volt. Nézz utána, hogy mennyire normális, sok esetben szükséges dolog a szerepjáték ebben a korban. Nem kötözködésből mondom, tényleg fontos ez. Az jutott eszembe, hogy olyan ez, mintha egy babát nem engednél gügyögni, hanem azt várnád tőle, hogy vagy beszéljen értelmesen vagy hallgasson.
Csak a saját gyerekemről nyilatkozhatok... Az ő szerepjátékában nem volt semmiféle szexuális töltet. Játék volt. Teljesen más téma az, amikor egy kisgyerek magához nyúl. Az is teljesen normális dolog, és azért sem szabad megdorgálni, csak megtanítani rá, hogy az ilyesmit illik félrevonulva, nem közönség előtt csinálni.
A babás játéka sem testvérféltékenység miatt volt, egyke ugyanis.
A többire csak ismételni tudom magam. Az én fogalmaim szerint nem attól férfi egy férfi, hogy nem nyúl a kisbabához, vagy a mosógéphez :)
Pedig már írtam, hogy a genetikát nem lehet kinevelni.
Aha, egy nagy halom meg őskövület, aki még szentül hiszi, hogy attól lesz a gyerek homo, ha babázik, és csak ki kell belőle nevelni.
Tehát azt játsszátok amit te akarsz.
szegény gyerekek...:-(
Szegény gyerekeid!
Szivből sajnálom őket, hogy nem engeded játszani azt amit ők szeretnének.
Szomorú gyerekkor az, ahol a gyermek nem játszhat azt amit akar. A legszomorúbb.
Egy óvónőnek ha nem pályakezdő, van tapasztalata, meg tudja különböztetni az egészséges kijelentést a kórostól, erre IS hivatott. Ha erre képtelen, akkor a gyerekek nagyon rossz kézben vannak.
Itt a fórumon is meg lehet különböztetni az egészséges emberek beszólogatásait a betegekétől.
Egy szülő képes a legjobb tudása szerint nevelni a gyerekét, feltűnhetnek neki olyan dolgok amelyek felett elfogultan átsiklik, de egy szakember kiszúrja hogy vagy a családdal (így a neveléssel is), vagy pedig a gyerek agyával van gond. Sok beteg ember él közöttünk, akikről nem is feltételeznénk hogy azok. Csak azt látod hogy kissé remeg a keze, rángatódzik a feje, repked a pillantása, az egész ember egy nagy görcs benyomását kelti, a kérdéseik mögött legtöbbször félelem lapul, örökös aggódás az életük, véreres szemekkel lesnek másokat... ezt egy egészséges egyből észreveszi, és betegként kezeli őket. De hogy ne váljanak ilyenné, a gyerekeket már csecsemő kortól az egészséges életvitelre kell szoktatni.
Amiről beszélgettek, hogy melyik gyerek mit tesz, az csak a felszín. Azt nagyjából az anyák tudják hogy a gyerek mire hogyan reagál, de nem igazán ISMERIK a gyerekeik tetteinek és gondolatainak a miértjét, és a miértekre a válaszokat.
Ez mind rendben van, de a TI-ben említett gyerek 3 éves, fenekén a tojáshéj. Kb. 99% az esély arra, hogy ez a fajta játéka ahogy jött, úgy megy. Ha egy iskolásról beszélnénk, már valóban aggasztó lenne.
Ja igen, azt sem. :-)
Ennél a hozzászólásnál jöttem rá, hogy a gyerekek értelmi fejlődésével, és lelkivilágával nincsenek tisztában az anyák. Azt érzik hogy valamennyire elnézőnek kell lenniük, de hogy a gyerek miért viselkedik úgy ahogy, azt már nem tudják.
Sokan azt gondolják, hogy egy kisgyereknek nem lehetnek szexuális töltetű vágyai, Egy átlag embernek a gyerekkori szexualitás érzete tabu. Már a fórumon is voltak hasonló topicok régebben, amikor a szülők kétségbe estek mert a gyerekük onanizál. Kérdezték mit tegyenek? Hát semmit. A gyerek a testével ismerkedik olyankor. Már a csecsemők is. Ha a nemi szervükhöz téved a kezük, akkor érzik hogy az kellemes. A szerepjátszás ugyanezt. Ahogyan a felnőttek beöltöznek pincérnőnek, rendőrnek majd úgy szeretkeznek, a gyerekeknél hasonló érzés zajlik le. Hasonló, mint amikor egy férfi előszeretettel ölt bugyit, mert az neki kellemes érzés. Ebbe a játékba a gyerekeknél bele lehet menni a szülőnek, a gyereke átélheti hogy milyen az amikor szerepet cserél, de nem szabad hagyni azt hogy ez állandósuljon.
Amikor egy gyerek megszületik, már fiú vagy lány, van neme. A nemek szerinti társadalmi viselkedést a környezettől lesi el, de az ösztönös viselkedés velük születik. Már az anyaméhben is a nemük szerint viselkednek. Vannak hormonjaik amelyek olyan "viselkedésre" ösztönzik őket, amikre később lesz szükségük. Sok állapotos nő érzi hogy a fiúk mozgása erősebb, indulatosabb. A fiúkat (hímeket) a természet az utódok és a nőstény védelmére, utódnemzésre teremtette. Nem véletlenül kétnemű a legtöbb faj. A mi, emberi fajunknak szükségünk van a két különböző nemre, másképp kipusztulnánk. Egy férfinek más a testfelépítése, másként működik az agya. Az, hogy egy férfi védi az utódját, eteti és ellátja, tanítja (idomítja) segít a nőnek (nősténynek), az egy született ösztön, nem kell érte köszönetet mondani. Azt viszont jól látod, igen, ettől férfi egy férfi, ezért vagyunk kétneműek. Az állatvilágban is meg lehet figyelni hím kölyköket, akik a nőstényeknek segítenek. Ezt ők szívesen veszik, de párosodni nem vele fognak, hanem egy dinamikusabb egyeddel. Emberi felfogásban férfinek nevezzük azt, aki segíti, óvja a családját, de van benne annyi agresszivitás hogy a megszerezett javaiért, pozíciójáért, méltóságáért más férfiakkal is megküzdjön. Ezt az ösztönt kell a fiúkban erősíteni, segíteni. Nem a rózsaszín színnel és a Barbie babával, konyhafelszereléssel van a baj, hanem azzal, hogy nem tudjuk, a színek, játékok is már ösztönös jelképek. Az állatvilágban túlnyomó részben a nőstényeknél van a pompa. mert hiába nőstények, csak emiatt nem fogja őket egy hím sem megtermékenyíteni, kell valami plusz. Az embereknél ez a megkülönböztetés a rózsaszín és a kék lett. Két elütő szín, lehetett volna akár fekete és fehér is. A Barbie baba a magatehetetlen csecsemőt jelképezi amivel természetesen játszhat egy fiú gyerek, de hosszútávon már aggodalomra ad okot. Ilyenkor az agyban nem stimmel valami, lányként, nőstényként viselkedik, annak érzi magát. A baba és az autó épp olyan megkülönböztető jelzés mint a színek. Kislány is játszik autóval, viselkedhet időnként fiúként, hiszen a hím halála esetén ő az, aki a családot ellátja. De ez egyedül nem megy sokáig, tehát a nőies viselkedésmód kell hogy domináljon. Egyedülálló nők is képesek felnevelni gyerekeket, de ez már nem természetes, nem tudnak teljes ellátást biztosítani sem érzelmi, sem pedig értelmi téren. Az értelmi azt jelenti amit már írtam, más a gondolkodásmódjuk, másként működik az agyuk.
Kistestvér születésénél normális dolog az, hogy a másik (még kicsi) gyerek újra csecsemőnek tetteti magát. Ez nem kóros, látja hogy az a lény aki az ő anyja, most más valakinek szentel több figyelmet, a másik testét ölelgeti. Az ölelés a gyerekeknél a szeretet egyik jele. Mivel a másiknak több jut, ők is kikényszerítik. És a szerepjáték még mindig jobb, mintha ürítési problémái lennének. Ami viszont azt jelzi hogy képtelen elfogadni a rákényszerített helyzetet hogy már ő a nagy, és meg akar szabadulni tőle ürítés formájában. (bepisilés, bekakilás,hányás)
Hosszú voltam, habár nem fejtettem ki teljesen. Amikről írtam az általában tabu. Az emberek többsége kikéri magának hogy az állatokhoz mérje önmagát az emberi faj. Többnek képzelik önmagukat, noha csak mások épp annyira, mint a medvék és az oroszlánok. A gyerekek szexuális ösztöneit pedig elvetik, noha alap az élethez, az élet folyamatos fenntartásához. Ugyanúgy alap, mint az étkezés, ürítés, pihenés. Az anyaméhben is "étkezik" a gyerek, nyeli a magzatvizet és üríti, és pihen is. E három a saját élete fenntartásához kell, a szexuális érzete pedig az emberi faj fenntartásához.
Ha a nők képesek lennének túllépni a saját kis érzékeny lelkivilágukon, képesek lennének a görcsösen szorongatott kockaságot eldobni, és nem a társadalmi elvárásoknak megfelelni, akkor nem lenne annyi szorongó, betokosodott ember. Nem lenne annyi panasz a férfiakra.
Azért ennyire ne nézz boszorkánynak!
Imádom a fiamat, nem vagyok vele sem rideg, sem távolságtartó.
Csak a szerepjátékokat nem nekem találták ki.
Mi olyat szoktunk együtt játszani, hogy egyikünk elbújtatja a plüss állatokat a szobában a másiknak meg meg kell keresni (hideg-meleg instrukciókkal). Vagy, ha épp házimunkában vagyok, mondjuk főzök, akkor kiül velem a konyhába és barchobázunk vagy találós kérdéseket találunk ki a másiknak.
Talán szoptatni sem kell. :D
Ráadásul egy halom dologban nem a gyerek dönt, készen kap KELL / TILOS dolgokat, amiket mindenképp be kell tartania. Én ilyenben azért adnék szabadságot, ahogy adok is.
Tőlem elő lehet kapni a babakori cumisüveget, ha valakinek épp olyan napja van, ilyenekkel nem foglalkozom, csak azért pelenkáznom ne kelljen már. :-)
Kicsit mintha ridegtartáson lenne az a gyerek...
Pedig az is a tanulási folyamat része és nem mellesleg azt is jelzi, mennyire kreatív. Kár, hogy nem segítitek ebben.
A pofozkodást úgy vélem senki nem gondolja komolyan -még provokációkisasszony sem. ;) Én ebben nem szeretek partner lenni. Náha elgyengül az én fiam is és "bebabásodik". Ilyenkor határozottan megmondom neki, hogy örülök, hogy már nem csecsemő, én amúgy sem szeretem a babákat, úgyhogy fejezze be. :)) Mi nem nagyon szoktunk szerepjátékozni, párom teljesen elzárkózik, én meg ritkán, de akkor sem sokáig. Gyerkőc néha szerelőként kopogtat be. De ez kb. 15 percig tart, és befejezzük.
Tényleg, kisbaba is volt a fiam is nemrég, ezt már majdnem el is felejtettem. Mondjuk ez nem tartott olyan sokáig, mint a kislányos meg a kutyás korszaka. Előkét kellett ráadni, etetni kellett, ringatni, ja meg nem beszélt, csak nyünnyögött és elmutogatta, hogy mit akar :) Elő kellett venni neki csörgőt, meg rágókát. Most biztos megkapom majd, hogy ahelyett, hogy belemegyek a játékba kellett volna két pofont adni neki, hogy megtanulja, hogy nem baba már... Eszembe sem jutott ebből ügyet csinálni, jó móka volt, játék volt.
Ritkán szoktunk egyetérteni, de ebben a sztoriban teljesen azt vallom, amit te.
Kicsit elképedve olvasom itt egyesek kifakadásait egy ilyen pitiáner "ügyből". Basszus, egy 3,5 éves gyerekről van szó.
4 éves voltam, amikor egy baba született a családban. Onnantól kezdve hetekig kisbaba voltam, elő kellett venni a rácsos kiságyat, bele sem fértem, de csak abban voltam hajlandó aludni, és esténként cumisüvegből ittam. Mert, hogy kisbaba vagyok. :)
Lehet, hogy Ti kisfiának nagyon tetszik az egyik kislány, ezért kitalálta, hogy most ő is kislány. Nehogy már 3,5 éves korban nemi identitászavarokról kellene beszélni.
Én értem, hogy mit írsz, csak nem értek vele egyet. Egy ovis korú kisfiú nem férfi, hanem kisfiú. Ahogy egy kislány sem nő. Még. A szervezetükben megtalálható nemi hormonok arányában elenyésző a különbség még ebben a korban. Minden "pasis" meg "csajos" viselkedés tanult dolog. Amit vagy ellestek, vagy belevertek már jó korán. Szemtanúja voltam nem egyszer ilyen "beleverésnek". Ahogy játszóházban megalázták a 2-3 éves kissrácot, hogy ne tologassa már azt a babakocsit, mert az nem fiúknak való. Ugyanez a játékkonyhával. Vagy amikor keservesen sírt a kisfiú, mert azt mondták neki, hogy választhat egy lufit, ő meg a rózsaszín hercegnőset választotta volna, de persze apuka felháborodott és nem kapta meg. Vagy ugyanez, amikor a kislányokra förmednek rá, hogy ne tologassák a kisautót, mert nem nekik való. Úgy gondolom, hogy az ilyen "pasis" kisfiúkból lesznek aztán azok a baromira "férfias" férfik, akikre majd apukaként nem lehet rájuk bízni a saját gyereküket, vagy mondjuk egy rántottát képtelenek összedobni maguknak, ha úgy adódik. Mert úgy érzik, hogy attól a férfiasságuk sérül, ha esetleg ők pelenkázzák a gyereket néhanapján, vagy elviszik sétálni, neadjisten vacsorát főznek a családnak. Mert időben beléjük lett verve, hogy babakocsit csak nőnemű egyed tologathat, a konyhában a nő helye van, stb.
Nyilván ezek kiragadott, sarkos példák, de talán jól szemlélteti az álláspontomat. Nem gondolom, hogy attól lesz igazi férfi egy férfi, hogy gyerekkorában csak pasis dolgokat csinálhatott. Egy igazi nő akkor is nő, ha traktort vezet kockás ingben. Egy igazi férfi pedig akkor is férfi, ha karjában kisbabát ringat. Sőt...
Hmmm.. inkább provokatívnak, mintsem valós problémádnak látom ezt a topikot, de azért leírom mint gondolok.
Számomra inkább ijesztő és taszító amit leírtál, mint egy legyintéssel szerepjátékként leírt dolog. Egy - a gyereked, általad is megtapasztalt viselkedése és az óvónő szakmai hozzáértése okán - egy ilyen figyelmeztetésen, azért elgondolkodnék.
Az én fiaim is játszottak szerepjátékot, bábozás, legózás, orvosos, autóversenyzős, stb. játék közben, de soha fel sem merült hogy ők lányok lennének, vagy állatok hosszabb időn át, vagy puncit szeretnének, vagy a péniszüket neveznék annak. Büszkén viselték a férfiasságukat és örültek, hogy ők milyen egyszerűen, állva pisilhetnek. "Anyukaként" is mesét olvastak, lefektették a játékaikat. De ez csak a játék idejéig tartott.
Ők valahogy mindig királyfik, autóversenyzők, apukák stb. voltak, csupa-csupa férfias szerepben tetszelegtek. A választott ruháik, és gesztusaik, a viselkedésük mindig "pasis" volt. A példa mindig apa volt, vagy valami más "férfi szerep". Büszkék voltak, hogy ők olyanok lesznek mint apa=nagy és erős férfi és apuka, és már ovis korukban annak is érezték magukat. Én voltam, aki olyan gyönyörű volt, mint egy mesebeli királylány és engem akartak feleségül venni.
A kamaszomnál ez már lassacskán realizálódik egy csodaszép osztálytársnő személyében, a 9 évesemnél pedig szintén - egy királylány kinézetű - osztálytárs kislány a "kiválasztott".
Na, a lényeg. Nekem tök szokatlan, hogy egy kisfiú: lány, állat, stb. akar hosszabb időn át lenni, vagy ciki neki a nemi szerve, vagy az állva pisilés. Mondom hosszabb időn át, hogy egy szakembernek is feltűnik. (mert miért is bízom rá a gyerekemet, napi közel 8 órában, ha nem tartom szakmailag megalapozottnak az aggodalmát?). Én megfontolnám az óvónő tanácsát.
Mert igen is, az anyák felelőssége férfiakat nevelni, már az oviban, akikből nem nyámnyilák, hanem komoly, érett, felelősségteljes FÉRFIAK lesznek felnőtt korukra.
Ja, és a FÉRFI már az oviban FÉRFI,
A NŐ pedig, már ovis korában NŐ. Ugye látjátok ti is? De itt sokaknak fogalma sincs most miről is írok, mert nem értik.