Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem sértett meg. Jól estek szavai. Az igazság az, hogy már elég régi a történet, de a főszereplője még mindig jelentős helyet foglal el az érzelmi életemben.
Ha nem lenne túl banális, azt mondanám, hogy életre szóló érzelem fűz hozzá. Pedig nem volt köztünk semmi.
Mégis olyan hatással volt rám, ami még mindig tart. Senki nem tudta felülírni.
Kedves Cat83!
Ismerem ezt az érzést, amikor viszonzatlan marad a szerelem.
Sajnos én is elkövettem ezt, de akkor nem tudtam, hogy mit jelent.
Nehéz megbirkózni vele, de talán nem lehetetlen, tompítani azonban lehet.
Mindenkiben van valami jó, próbálja megtalálni, felfedezni azt és arra koncentrálni az új partnerében.
Úgy gondolom, hogy jobb lenne a hangulata, ha a pozitív élményekre koncentrálna, arra, amit sikerült és sikerül megvalósítania és elérnie, nem arra, ami nem sikerült. Ha megpróbál eszerint élni, úgy gondolom, előbbre juthat. Nekem legalábbis bevált.
Nem állt szándékomban megsérteni, ha mégis így történt kérem ne haragudjon és tekintse semmisnek ezt a választ.
Szebb napokat kívánok.
Üdvözlettel
J
Magányos vagyok, mert évekkel ezelőtt szerelmes lettem viszonzatlanul és azóta is hozzá mérek mindenkit.
Később rájöttem, hogy nem hozzám való, az érzés még mindig tart mégis.
Ha viszonzatlan a szerelem lehet hogy nehezebben múlik?
Szia,Cat83,nekem írhatsz ha gondolod,a címem tudod.
Sziasztok!
Új vagyok. Szívesen beszélgetek az élet dolgairól. A magány nálam alapvető téma.
Akkor ügyes voltál,kapcsoltál ..Bizony vigyázni kell nagyon, a mai Világunkban.
Ma délelőtt a multi áruház parkolójában megszólított egy gyors mozgású, kefefrizurás, barna fiatalember, aki egy 200 forintost tartott a kezében:
"Jaj, kérem segítsen, mert telefonálni szeretnék, fel kellene váltani!"
Utána kijavította magát: "Nem, egy kávét szeretnék inni!"
Nem értettem. Pénzérmés telefon ma már sehol nincs, az a pár, ami van, kártyás. Kávéautomata ugyan akad a parkolóban, de mind a kettő - úgy látszik, hogy a fiatal ezzel nem volt tisztában - túlfizetés esetén visszaad.
"Nem baj, ha kevesebb is, ami magánál van" tette még hozzá.
Ha te tudnád, hogy a kávéautomatánál majdnem minden ital 200 körül van, nem beszélnél ilyen hülyeségeket - gondoltam a táskámra állhatatosan néző fiatalemberre tekintve, de fennhangon csak annyit mondtam: Sajnos, nem segíthetek!
Úgy látszik lámpalázas volt a trükkös lopásra berendezkedett fiatalember...
Senki?
Ha valakinek van kedve beszélgetni itt a címem:
Semisejo1@citromail.hu
Hobbim van,motorozok,horgászok.
De egyedül nem jó,jobb lenne megosztani valakivel.
ku"zdo'M ikes ige
Üdv! Egy édesanya vagyok, jelenleg én is problémákkal küzdök. Ha gondolod, nyugodtan beszélgessünk.
Szerintem kisebb dolgokról is beszélhetünk, nemcsak a nagyobbakról...
A betegségedet talán most hagyjuk, de a magányról mindenki maga is tehet. Nekem is rengeteg bajom van, de egyenlőre nem kardinálisak a tünetek. Viszont a magányt én igyekszem jól kezelni, így kevésbé érzem. Sok módon hasznossá teheti magát az ember, ha akarja, és tud is valami jót tenni. Lehet önkénteskedni, lelkileg segíteni /karitatív szervezeteken keresztül/, stb.Neked egyik sem jön be?