Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhagyott a párom
Létrehozva: 2021. augusztus 14. 14:05
Sziasztok,
Tapasztalatokat, véleményeket és tanácsokat szeretnék kérni kívülállóktól.
2 évig voltunk együtt a párommal, minden szép és tökéletes volt, a szó legszorosabb értelmében, nem éltem még meg ilyen tökéletes és mély kapcsolatot senkivel, mint vele. Már lakásvásárlás előtt álltunk, amikor is jöttek a “vitás” időszakok - ugyanis tudni kell, hogy ő még otthon él, én albérletben laktam, de a kettőnk jövőjének biztosítása érdekében vissza haza kényszerültem, hogy többet tudjak félre tenni. Na itt kezdődtek a “problémák”. Azért teszem idézőjelben, mert konkrétan az elmúlt két évünkben - még ezek után is kimerem jelenteni - nem volt olyan egetverő probléma a kapcsolatunkban, amit ne lehetne megoldani, a jelenlegit is ide sorolom. Szóval jött a feszkósabb időszak, én covidos lettem közben, nagyon megviselt mind lelkileg mind fizikailag, emiatt sem jártunk el sehova, na meg amúgy sem tudtunk volna a bezárások miatt és úgy szépen lassan kezdtünk bele kényelmesedni az egészbe. Nekem nagyon hiányoztak a régi “nagy beszélgetések” hiányzott, hogy együtt legyünk, kettesben…konkrétan nem volt magánéletünk, amiatt, hogy vagy náluk voltunk, vagy nálunk és tegyük hozza azért már nem 18 évesek vagyunk, hanem én 28, ő 27…ez így úgy gondolom nem egészséges.
Mindegy időközben kiderült benne is voltak olyan dolgok amik zavarták, de ő konfliktuskerülő - beismerte - nem beszélt róluk es ide vezetett, hogy “benne megváltozott valami, eltávolodtunk és ugyan szeret, de már nem úgy” ezeket mondta. 2 hónapig ment köztünk a “se veled, se nélküled, meg nem tudja mi legyen” stb majd végül én mondtam hogy már ezt nem bírom tovább és múlt hét vasárnap elhoztam tőle a cuccaimat.
Végig kereste a kontaktot, nem bírta ki hogy ne érjen hozzám, ne öleljen meg, ne pusziljon meg stb csókolóztunk is, de olyan igazi filmbe illő szenvedélyesen, én közben zokogtam és kérdeztem tőle “miért csinálja ezt?! Miért hazudik magának is azzal, hogy nem úgy szeret, miközben érzem és látom rajta?!”
Tudja az az egyetlen megoldás arra, hogy javuljon a kapcsolatunk, ha össze költözünk, de nem tudja megadni nekem azt amire vágyom és nem akar még nagyobb fájdalmat okozni. Ez volt az indok! Meg az, hogy eltávolodtunk és megváltozott benne valami és így nem tudja ezt meglépni, nem áll még készen erre..na meg óriási felelősségvállalás is, nem bír kilépni a komfortzónájából úgy gondolom… de tudom és érzem, hogy ugyanúgy szeret és ő is szenved nélkülem és abban is biztos vagyok, hogy nekünk még dolgunk van együtt az életben, ennek itt nem lehet vége! De vajon ő erre rá fog jönni, hogy hibát követett el?!
Mit csináljak, várjak?! Hagyjam, ne keressem?! Ha igazán akar úgy is vissza fog jönni?! Igaz ez a mondás a valódi életben is?!
Holnap lesz egy hete, hogy el pakoltam és nem beszéltünk.
Szerintem engedd el!
Van amikor sokkal jobb az, ha megszakítasz minden kapcsolatot az ex-eddel, mert csak keserűséget és szívfájdalmat okoz...
Van olyan, hogy szépen lassan, apránként ki lehet hátrálni egy kapcsolatból persze, de így a leírtak alapján, a ti esetetekben valószínűleg mindkettőtöknek szívességet tesztek azzal, ha valami újba (nem feltétlenül egy új kapcsolatba) vágtok bele!
Tudom, hogy ez nehéz időszak, úgyhogy csak kitartást tudok hozzá kívánni!
(Plusz nézd a jó oldalát, legalább nem egy közös CSOK vagy babaváró hitel felvétele után kellett szétmennetek házason.
Ezt még valamivel azért egyszerűbb lesz kibogozni!)
Kerdeseidben benne a valasz ; ennek vege !