Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Amúgy jól vagytok?
Mit mondtak a Budaiba?
mit értesz kényszeres dolgok alatt?
retimici! Kösz a könyv tippet, majd ma ha megyünk a városba épp könyvásárlásra készültem
edesnyuszi! Kicsit hasonló cipőben járunk, az én fiam is kicsi még, egy rendes diagnózishoz és valahol nem is szeretnék ilyen "jelzőket" ráaggatni, de közben szeretném tudni, hogy mi lehjet, mitől van ez, mit tehet én?
Mindenképp figyelt a fiadat továbbra is, ha ez továbbra is fenáll, vidd el valahova, ártani szerintem nem árt.
Nos ma megyünk a Budaiba! kicsit izgulok, Máté is érzi és elég feszült ettől. Bármi lesz, remélem pozitívan fog végződni!
Ma elég jó napunk volt, még sétálni is voltunk!
Nektek?
Köszi az ajánlót, majd utánajárok.
Az a baj, hogy a figyelemzavar miatt, nehéz kizökkenteni!
És nem tudom mindig!
Mi a Heimbe járunk, eddig 3x voltunk pszihológusnál, ahol lakunk nem foglalkoztak velünk a nevelésibe.
Nem vagyok igazán letörve, nem engedhetem meg magamnak, meg van egy kistesó is!
Csak néha jól esne kikapcsolódni - néhány órára legalább!
Szóval azért, bármennyire is nehéz, imádom, és tudom, hogy lesz majd jobb, csak addig még futunk néhány kört!
De köszi a biztatást!
Sziasztok!Van egy könyv ami tele van hasznos tanácsokkal.Nekem ezt egy gyógypedagógus ajánlotta.A címe:Dr László Zsuzsa Az örökmozgó gyerek.
hello.......nagyon szomorúan olvasom írásodat....nekünk hálaIstennek nincsenek ilyen dühkitöréseink, maximum agresszív játék és ilyenek... de úgy gondolom, kislányod dühkitöréseit mindenképpen kezelni kellene. hogyan? nem tudom...a budaiban mit szóltak? adtak tanácsot, hogy pld tömegközlekedés környezetben mit tegyél? ilyenkor látom csak, hogy a mi gondunk szinte semmi, a tiétékhez képest. amikor látom, hogy valami nem az igazi, akkor mindenképpen az egyszemélyes gondoskodás, tehát a magamhoz ölelés, a nyugtatgatás, a csendes beszéd, mese, tehát, hogy lenyugodjon - dehát ez nálatok nem lehet ilyen egyszerű. nálunk nagyon bejött a motiválás, tehát hogy apró célt kitűzni, azonnali jutalmazás olyannal, amit a gyerek nagyon szeret. az anya táskájában sok minden elfér, talán a kedvenc játék és mesekönyv is. ha nem tudom a figyelmét valamivel lekötni és fontos lenne, akkor mindig igyekszem valami új témát bedobni, van úgy, hogy talán a 10.dolog az, ami éppen megfogja. türelem, rengeteg türelem...fel a fejjel és még egyszer türelem!
a pszihopedagógusról ne kérdezd a véleményem...
Jó éjt Neked is!
Lassan "jön elő", de lényegében igen. Nálunk sincs feltétlen összefüggésben semmivel, az epilepsziával sem.
Van a startlapon olyan hogy Hiperaktiv.lap.hu ott találhatsz linkeket.
És hogy mit csináltak vele, illetőleg mekkora volt a javulás? Mennyi idő után lehetett érzékelni, hogy használ a kezelés?
És mennyibe kerül egy alkalom?
Hello!
Igazabol en is kicsinek tartom meg, csak eleg szelsoseges viselkedeseket produkal az utobbi idoben, az ellenkezései is egyre durvabbak. Eddig mindig talatam mentseget, a ferjem es en is eleg akaratosak es onfejuek vagyunk, azt gondoltam orokolte. Meghat ez a tipikus dackoprszakok idoszaka, pronalkozik, hogy meddig mehet el. Az elso szamomra kezeletlen "rohamoknal" meg nem torpantam meg, gondoltam nem vagyok eleg tapasztalt, nem a megfelelo eszkozokkel nevelem a gyereket; vettem egy jo kis konyvet, hogy megtanuljam hogyan kezeljem az ilyen helyzeteket, ez atmenetileg ugy tunt be is valik. Nehany hete azonban, barmi ami nem ugy tortenik olyan duhrohamot valt ki, hogy nekimegy fejjel a falnak szekrenynek, stb, es ha segiteni probalok csak rosszabb, sokszor csak ranezek es ujra kezdi. Nagyon nehez kizokkenteni ilyenkor. Ma pl egy ilyen kitoresnel a karjat kezdte harapdalni, de ugy, hogy veralafutasos lett. Ilyet meg soha nem pordukalt. Nem vagyok az az aggodos tipus, nem gondolom, hogy hiperaktív lenne, csak ahogy vegigolvastam amiket irtatok, felmerult bennem, hogy mi van ha megis, akkor honnan veszem eszre. Azok alapjan amiket irtal, ez egyszer csak elojon egy addig teljesen normalisnak tuno gyereknel? Az okat lehet tudni, hogy genetikus, veleszuletett vagy valami miatt kialakul? Van errol valami jol hasznosítható könyv esetleg?
Valamelyikőtök lurkója csinál ilyet? Vagy valami hasonlót?
Görcsösn mozgatja lábát, kezét is, amit közben ki - be csukogat, és a szájacskáját is kinyitja-becsukja.
Érthetően fogalmaztam?
És kényszeres dolgokkal hogy álltok? Nálunk előfordul időnként.
Hát elég nehéz napunk volt! Nektek?
Mi ma voltunk a Heimbe, mert szerda/csütörtök ott éjszakáztunk (long term EEG). És ma lett meg az eredmény, ami nem lett se jó, se rossz: az esti gyógyszeradagján emelni kell még mert elalváskor és ébredéskor még vannak rohamai. Napközben nem látható. Erre számítottam.
A pszihológusnál nagyon jó volt, össze-vissza csacsogott. (Ő az egyetlen ember, akivel ha úgymond feladathelyzet is van - tehát ha kérdez tőle - akkor is beszél) A pszihopedagógust lekéstük, mert bejelentkezéskor egy tanuló vette fel az embereket, és 25(?!) percet álltunk sorba, mire felvettek! Neki meg már jött a következő páciense, és már nem tudott fogadni, mert eleinte csak 20-25 perceket foglalkozna a lányommal - ha ezt fogja engedni.
Na de ami utána jött... Bár már az odaútból is sejteni lehetett, mert nem akart menni a lánykám (rossz emlék), úgy kellett vonszolnom. Szóval ahogy kiléptünk a kórház kapuján, Cicalány olyan dührohamot kapott...
Rettenetes volt. Az emberek lestek, és még a villamoson hagyján, még a Keletibe is hagyján - bár rohangálni akart, meg üvöltött, de a vonaton... A sok asszony aki ott ült fenn meg: Nahát! meg Jujjuj! meg HűhaÉs rugdosott, vert, rángatott - bár ezt az utcán is csinálta.
20 perc után (csak a vonaton 20 perc előtte az utcán bő 1 óra), azzal sikerült kizökkenteni, hogy egy kedves 35 körüli nő, odajött és adott neki egy mandarint. És utána mosolygott - bár azért még néha-néha rámordított...
Nálatok is eltartanak ennyi ideig? És milyen gyakran vannak?
Ő sem bírja, ha ilyenkor akár csak hozzáérek. De mi meg se tudjuk igazán beszélni, mert nem figyel rám. Nálunk szinte mindennaposak - de azért nem mindig ilyen hosszú.
Szerintem 21 hósan még kicsi lehet ehhez. ebben a korban a gyerekek sokszor ellenkeznek az anyjukkal még akkor is ha ők is pont ugyanazt szeretnék, mint az anya. Csak azért, hogy bizonyítsák különállóságukat.
Ezt egy gyermekpszihológus ismerősöm mondta.
De azért ha úgy érzed vidd el vizsgálatra.
Én akkor vettem észre, hogy gond van, mikor a lánykám 4 körül volt, és pl: semmit nem tudott rajzolni. Persze ez csak 1 dolog volt, és nem ez a hiperaktív figyelemzavar "vezető" tünete, csak ez volt az első furcsaság. De nyilván itt még nem mentünk sehova. Utána jöttek olyan dolgok, amik egy 4 éves kislányra nem jellemzőek. Nemtudom máshogy megfogalmazni, csak így. és nem csak a túlmozgásra gondolok, hanem szellemileg is. Utána jött hogy már figyelni sem tudott - én meg nem tudtam mért, és volt hogy leszidtam (
Más most hirtelen nem jut eszembe, de biztos tudnék még írni!
Nagyon sok olyat írtál ami tipikus a lánykámnnál is. Én is mindent így csinálok (legalábbis igyekszem). Egyedül a falkafőnök viselkedést nem értem. Mi úgy vagyunk, hogy csak 1-2 feladata van (a legegyszerűbbekre gondoljatok) abban igyekszem mindig ugyanakkor, ugyanazt kérni. De egyébként elég rugalmas vagyok.
De hogy kezeled a dühkitöréseket?