Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mit jelent a lelet?
Létrehozva: 2020. január 17. 23:41
Mindkét fiam egyugyanazon a napon, egymástól független helyen és időben szenvedett sérülést. Ám ennek tényéről majdhogynem egyidejűleg szereztem, mint édesanya tudomást. Még aznap (2 nappal ezelőtt) orvoshoz fordultam velük. A kezelőorvostól a kérdéseimre nem kaptam választ.
Mit jelent a lelet:
Nagyobbik fiam (16): dislocatio talocruralis cum laesio lig. TFA l. d. és laesio lig. CF l. d.; fibula alsó végén fissura látható és tibia cont. látható
Kisebbik fiam (14): distorsio talocruralis cum laesio lig. TFA l. s.
Ha bárki tudja, hogy ezek a leletek pontosabban mit jelentenek és mennyi idő alatt gyógyulnak meg valamint a sporthoz való visszatérés mikortól lehetséges, akkor kérném a válaszokat, tapasztalatokat.
A nagyobbik fiú focizik, a kisebbik úszik.
Előre is köszönöm a válaszokat, tapasztalatokat!
Tegnapelőtt éjjel újfent elkezdett fájni a sérült (bal) lábszáram, de annyira, hogy nemhogy rálépni nem tudtam, de még megmozdítani sem. Tegnap délután valamelyest enyhült a fájdalom, de nem sokat. Ekkor már legalább mankóval ugyan, de egy minimális terhelést bírt.
Most azért nem vagyok úton a suliba, mert 10 órára van időpontom (időpontunk) a kezelőorvosomhoz.
A párom esetében az elülső és az oldalsó keresztszalag-szakadás mellett meniszkusz sérülést is szenvedett. (a pontos lelete apján)
A gyógytornász tényleg nem orvos. Legalábbis olyan szempontból nem, hogy gyógyszer-felírási jogosultsága nincs. Van egy főiskolai és/vagy egyetemi végzettsége, ami még nem jogosítja fel a dr. névelő használatára. Ahhoz kell kutatásokat folytasson, a kutatási eredményeit egy dolgozatba kell, hogy foglalja, amit be kell adjon egy bizottság elé. Ez a bizottság megvizsgálja és egy un. szóbeli kiegészítés után dönt arról, hogy doktorálásra beadott anyagát befogadják, ill. pozitívan vagy negatívan bírálják el, vagyis azután használhatja-e vagy sem a dr./Dr. névelőt a neve előtt.
Ezzel szemben az orvosoknak az első 6 év egyetemi képzés után már a dr. kifejezés használata jogszerű, még úgyis, hogy szakirányú végzettsége nincs, "csak" egy általános orvosi vizsgával rendelkezik.
Mielőbbi teljes gyógyulást a gyerekeidnek!
A gyerekeknek nagyjából 6 hét lesz, mire rendbe jönnek. Legalábbis látszólag (és elvileg orvosilag is), de biztos vagyok benne, hogy hosszútávon nem előnyös, hogy már 14, ill. 16 évesen ilyen sérülést szenvedtek el. Elképzelhető sajnos az, hogy lazább lesz a szalagrendszerük, ill. a most megsérült bokaízületük, ami akár jelentheti hosszabb távon azt, hogy a másik bokájukat is veszélyezteti. Az anyai nagypapám sajnos így járt. A tiniként az egyenletlen talajon végzett sporttevékenység valamint a szintén egyenletlen talajon és életkorban (11-12 éves korban) elkezdett (tanyasi)munkavégzés miatt gyakran volt bokarándulása, bokaficama, ami látszólag a 20-as évei közepén egy időre elmúlt, de minél idősebb lett, annál gyakrabban jött, ill. jön elő megint. Ez pedig a fiatalkori precíz kezelés elmaradására valamint a nehéz állómunka végzésére vezethető vissza. (Ács-állványozó volt közel 35 évig)
Hozzátenném, hogy nagypapám idén lesz 85 éves...
Nekem karácsony másnapján késő este ment ki a bokám. Másnap pihentettem, felpolcoltuk, jegeltük, borogattuk. De, mivel a duzzanat nem lohadt, a fájdalom a csillapítók ellenére sem túlzottan csökkent, és a bokám is egyre jobban be volt kékülve, zöldülve, így 28-án elmentünk orvoshoz. Kiderült, hogy a külbokámon egy elmozdulás nélküli törés van. Először január 3-ig gipszsínt, majd azóta egy lékpárnás bokarögzítőt kell viseljek. Ez még nagyjából 5 hét lesz, vagyis február 3-án szabadulok meg ettől. Elvileg gyógytorna lesz utána, de ez nem biztos.
Ha ez nem lett volna elég, akkor a vőlegényem január 15-én focizni volt. Ez csak egy egymás közti levezető foci volt. (Bár ő megye II-ben igazolt focista). Egyszer csak kopognak az ajtón. A párom egyik barátja (csapat- és munkatársa) volt az, aki közölte, hogy a vőlegényem egy rossz mozdulatnál súlyosnak tűnő sérülést szenvedett. Nem tud lábra állni, sőt a lábát sem tudja igazán mozgatni. A többiek már hívták a mentőket. Mire visszaértünk a pályához, addigra ott volt a mentő is és már tették be a kocsiba. Annyit mondott a mentőorvos: Térdficam és szalagsérülés gyanúval szállítják be. A legjobb haverja volt az, aki azonnal annyit mondott, hogy ott a kocsija és bevisz a párom után a kórházba. A vizsgálatok megerősítették a dolgot. Elülső keresztszalag-szakadás, részleges belső oldalszalag-szakadás. Az utóbbi miatt jelenleg nem operálható, így kapott egy fekvőgipszet, amelyet március 2-án vesznek le a lábáról, és akkor operálják. Legalább 6 hónap felépülési idő vár rá az orvosi szakvélemény szerint.
(A párom 30 éves lesz tavasszal, én pedig 25 szintén a tavasszal.)
Egy ilyen sérülésen ment át nem olyan rész az öcsém is (ő tollasozik) és neki bő 9 hónap volt, mire azt mondta a doki, hogy minden rendbe. (Bár az sajnos túlzás, hogy tényleg minden rendben lenne a térdével.
A sérülés 2018. március elején történt, míg a "zöld utat" december közepén (nem sokkal karácsony előtt) kapta meg. Sajnos azonban máig kattog a térde. Ma beszéltem vele és annyit mondott, hogy porckopás van a térdébe, ami összefüggésbe hozható a keresztszalag-szakadással. A srác 19 lesz a következő hetekben.
Az a helyzet, hogy bizonyos értelembe véve sok olyan eset van, amikor kisebb húzódásokkal nem fordulunk orvoshoz. Ez tény. Nekem van egy csapattársam, aki fáradásos bokatöréssel játszotta végig a teljes őszi szezont, mire ez valójában kiderült. Mindannak ellenére, hogy már nyár elején elkezdtek a bokapanaszok miatt vizsgáltatni a csapattársamat/haveromat.
Hol is kezdjem a saját történetemet. Jómagam 2017. július közepén sikeres KRESZ vizsgát tettem kismotorra. A motor azelőtt a bátyámé (3 évvel idősebb nálam), ő előtte pedig az unokabátyámé (4 évvel idősebb a tesómnál) előtte az ő bátyáé (aki további 2 évvel idősebb) volt, vagyis már elég régen a családunk tulajdonába áll.
Aztán 150 nappal ezelőtt, vagyis 2019. augusztus 24-én délelőtt edzésre, majd onnan a barátnőmhöz mentem. Este 10 körül indultam haza a szomszéd faluból. Világításom, fényvisszaverő-mellényem volt és a sötétség miatt mindkettőt használtam is. Mindössze két utcával tőlünk visszább van egy nagyobb ív (kanyar) a főútvonalba. Ennek megfelelően meg is próbáltam lassítani, de ahogy a fékezést elkezdtem, a robogó hátsó kereke valamilyen okból elvesztette a tapadását, aminek köszönhetően elestem. A robogó pedig egyesen a rám esett. A robogó kormánya telibe találta az alsó lábszáramat, ami az ütés következtében több helyen eltört. Ráadásul a szárkapocscsont esetében szilánkos (azaz darabos) törés történt. Még aznap megműtöttek. Majdnem 1 hétig (aug. 30.) kórházba voltam. A fekvőgipszet október 7-én vették le. Sajnos akkor kiderült, hogy nem minden úgy sikerült, ahogy kellett volna, így újra kellett műteni. Újabb 1 hét fekvő-, majd 5 hét járógipsz következett. November 18-án ugyan megszabadultam a gipsztől és azóta -többnyire- heti 3 alkalommal járok gyógytornára. (A "többnyire" itt azt jelenti, hogy december 23 és január 3 között 6 helyett összesen 3 alkalommal voltam gyógytornán az ünnepek miatt.) Sajnos a gyógytornász is úgy látja, ahogy én érzem. A lábam jelenleg még messze van attól az állapottól, amilyenbe a sérülés előtt volt. Sőt! A gyógytornász szerint a jelenlegi minimális terhelhetőségi szint annak sem megfelelő, hogy már több mint 2 hónapja tart a gyógytorna. Ilyenkor már akár rövidebb (2-3 km) kerékpározás, ill. gyaloglás után már nem szabadna olyan mértékben jelentkezzenek a panaszok, mint amilyen szinten jelentkeznek. Csütörtökön kell visszamenni a kezelőorvoshoz, mert mint a gyógytornásztól, mint pedig a szüleimtől megkapta a vártnál lesújtóbban halad a gyógyulásom és ennek okainak a végére akar járni, mert ebből a sérülésből max. 4-6 hónap a gyógyulási idő, de a gyógytornász véleménye alapján jelenleg talán majd úgy április-május környékén van esély arra, hogy teljes gyógyulás megtörténjen és akkor jöhet a különböző rögzítő eszközök (csavarok, drótok) eltávolítása a lábamból.
Senkinek sem kívánom a jelenlegi helyzetemet! Nagyon vágyok vissza a focipályára, de jelenleg képlékeny, hogy ebből mikor is lehet majd valami.
Ha lenne valamennyi informatikai ismereted, akkor tudnád, hogy bakot is lőhetsz az IP-cím kérdéssel.
Ezt kicsit kifejteném:
Az Internet Protocoll Adress vagy magyarul Internet Protokoll cím, nem más, mint egy adott számítástechnikai eszköz saját azonosítója. Ez lenne az alapvetés. Ezzel szemben fennáll az a helyzet, hogy egy házba (vagy akár köznevelési intézménybe, azaz iskolába) egy rendszerre több számítógép van rácsatlakoztatva. Ilyen külső egység lehet a router és Wifi is. A vezetékes router esetében maximum 5 számítástechnikai eszköz csatlakoztatható rá. A vezeték nélküli routerre vagy Wifire korlátlan számban. Mindkettőben az a közös, hogy többnyire jelszóval védett, vagyis csak a jelszót ismerők (vagy a hackerek) tudnak feljelentkezni.
Itt érdemes kitérni arra, hogy egy router, ill. wifi regisztrációja történhet úgy, hogy az azt használó számítástechnikai eszközt csatlakoztatod rá, és akkor általában a közvetítő eszköz mindenki számára azonosítóként a rá regisztrált IP címet küldi jelként. De történhet úgy is, hogy a regisztráció ellentétes irányú, vagyis a számítástechnikai eszközre regisztrálod rá a külső eszközt, így annak a címét fogja általában a te géped is használni. Ez alól akkor lehet kivétel, hogyha ugyanazzal a számítástechnikai eszközzel más rendszerre is fellépsz.
Ez igaz az internetfelhasználásra alkalmas mobilkészülékek esetére is.
Egy olyan fiatal, aki 17 éves lesz 43 nap múlva.
Egyébként miért is kellene nemhez és korhoz kötni bármelyik ilyen portál látogatását? A Nők Lapja Café honlapján ugyanúgy jelenhetnek meg olyan cikkek, fórumok, amelyek nem csak a lányokat-nőket, hanem bizony a fiúkat-férfiakat is érintik vagy érinthetik.
Miből gondolod, hogy minden sportoló esetében van iskola előtt reggeli edzés? Legjobb tudomásom szerint az atlétikázó, az úszósportban és talán egyes további "vízi sportokban" (műugrás, kajak-kenu, evezés) valamint a szer- és akrobatikus tornászokra jellemző a reggeli edzés. A focistákra, a kézi- és a kosárlabdázókra egyáltalán nem jellemző. Ezt jól tudom, mert én is sportoltam a jelenleg is fennálló sérülésem előtt. Sőt! Sportszervezeti igazolással jelenleg is rendelkezem egy focicsapatnál, de augusztus óta nem tudok játszani sérülés miatt.
a Felsőoktatási törvény elég egyértelműen fogalmaz: “Az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az állatorvos, a jogász és az államtudományi szakon oklevelet szerzett személyek a doktori cím használatára jogosultak…A PhD-fokozattal rendelkező személyek nevük mellett feltüntethetik a „PhD” vagy a „Dr.” rövidítést, a DLA-fokozattal rendelkezők pedig a „DLA” vagy a „Dr.” rövidítést.”
Nem doktor a gyogytornasz !!!
Mint irtam , a szakmajabol ledoktoralhat . Kap egy temat , kutat 2 harom evig , ir egy dolgozatot , bemutatja , atmegy egy zsurin , akik elismerik , hogy szuperbeton a gyogytornasz mestersegeben es megkapja gyogytornaszatbol a Dr. cimet... De : ha ezzel orvosi gyakorlatot folytat , akkor dutyiban vegzi .
Ha van olyan tokhulye , aki azt hiszi hogy a Dr. gyogytornasz az orvos es ker tole orvossagot , az az Ö dolga....
Idezet
ha valaki az aposztróf doktori cím birtokában ténylegesen „egészségügyi szolgáltatás” nyújt, akkor a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) szereplő kuruzslás tényállása lesz alkalmazható. Ez akár három év szabadságvesztést is jelenthet a ‘Dr-ok számára. Ráadásul a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezetének elnökének tájékoztatása szerint ezekkel az ál-doktorokkal kapcsolatos ügyeket kiemelt prioritásként fogják kezelni.
Nem mellesleg, mivel ma édesapám elhozott munka előtt a suliba, már bent vagyok. Egyébként pedig éppen buszon lennék még.
Ne számítson, hogy még csak 7:35-van és az iskola csak 8:00-kor (vagyis mivel ma lyukasórával kezdek, így 9:00 órakor) kezdődik.
És te vajon miért nem vagy munkába? Talán nyugdíjas vagy?
Itt kisebb vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a gyógytornász orvos-e vagy sem. Ezzel kapcsolatban a legjobb haverom -akinek a nagybátyja egyébként gyógytornász- vetett fel egy kérdést:
"Adott egy egészségügyben dolgozó szakvégzettséggel rendelkező személy, aki bizonyos mozgásszervi megbetegedéseknél, sérüléseknél a teljes gyógyulásunk eléréséért nyújt nekünk egészségügyi segítséget. Nem tanul mondjuk a gyógytornász-képzés után tovább, de a dr. megnevezést mégis használhatja. Miért is van abból vita, hogy a gyógytornász az orvos-e vagy sem?"
Aztán megjegyezte a következőt: "A gyógytornász képzés után a nagybátyám sem tanult tovább, a neve előtt viszont dr. mégis szerepelhet a neve előtt."
Ok! Azzal lehet jönni, hogy az egyetemi professzorok valamint a jogászok is dr. megnevezést használnak. Sőt bizonyos értelembe véve, az egyetemet végzők többsége is megkapja a dr-i rangot. Csak a többség nem használja. Anyám is egyetemet végzett és használhatná a dr. megnevezést, de többnyire nem használja. A hivatalos irataiba viszont fel kellett tüntesse.
Most reggelizned kellene es rohanni az iskolabusz utan .
//vihogva off ..... Nehogymar egy 16 eves fiu , sportolo , a noklpajan kezdje a napot , zokkent venasszonnyal valo okoskodassal
Pont azon tokolodom , hogy ide evek ota nem jar a madar sem s hirtelen egy-ket nap alatt beiratkozik egy rakas uj nick es hevesen velemenyeznek , resztvesznek...
IP vizsgalat mit mutatna ?
Nem zavar senkit am , hajra , hajra , copier/coller/eszosztas .....csak egy kicsit durva a jatekvezeto fovezer
Egyáltalán nem merült fel bennem, hogy felhagyjak az aktív sporttal. Nagyon szeretem a kosarat és minden adottságom megvan hozzá. (16 leszek nem sokára és 185/96 vagyok, vagyis a korosztály-átlaghoz képest magasabb és valamivel nehezebb is vagyok, de a magasságom, ill. súlyom ellenére ruganyos is vagyok, ami még ritkább /az edzőm szerint/).
.
.
utolso es ENNYI
Idezem a linked alol : a gyogytornasz kepzes celja , hogy kepesitsen
a mozgásrendszer funkcionális vizsgálatára, fizioterápiás és rehabilitációs terv készítésére, a fizioterápiás eljárások alkalmazására az orvos diagnózisa alapján és az orvosi kezelésbe illeszkedően.
Es : nem vagyok biztos abban , de nincs kedvem utananezni annak , hogy a linkeden leirt doktori kepzes azt jelenti-e , hogy tovabbmehet orvosira vagy ledoktoralhat valami PL /peldaul/ izomszalagi rehabilitalasi temabol... amivel Dr cimet vehet fel , de nem lathat el emberorvosi funkciot....
Nincs kedvem ide beallni okoskodni
A lehetőség a doktori képzésbe való belépésre. azt jelenti , hogy tovabbtanulva lehet gyogytornaszbol orvost kepezni .
Az altalanos orvosi , a dr-seg kotelezo cucc-resze 12 felev . 6 ev kell ahhoz , hogy valaki altalanos emberdoktor lehessen .
A gyogytornasz foiskolai vegzettseg , lehet egyetemen is vegezni . Erettsegi utan 8 sikeres felevvel gyogytornasz lehet valaki . 4 ev a gyogytornaszkepzes .
Nem .
A gyogytornasz nem orvos.
A linkeden is vilagosan le van irva : Apolas es Betegellatas
S ha olvasod is amit belinkeltel : le van irva , hogy a diplomazott gyogytornasz NEM orvos :
Diploma után Az alapfokozat megszerzése után a hallgatóknak lehetőségük van:
1. A Kar által kínált népegészségügyi mesterszak egészségfejlesztési szakirányán, komplex rehabilitáció vagy más egészségtudományi mesterszakon folytatni tanulmányaikat. Ezek valamelyikének elvégzésével mesterfokozat és további szakképzettség szerezhető, illetve megnyílik a lehetőség a doktori képzésbe való belépésre.
"A sportban nem hátráltat a folyamatosan előjövő bokafájdalom vagy abbahagytad a versenysportot?"
Nem vettem figyelembe a következő mondatodat:
"A doki nem dicsért meg a halogatásért. Ha rögtön elmentem/elmentünk volna orvoshoz, akkor jóval kevesebbel megúszom és talán jelenleg nem lenne az, hogy edzések és meccsek után állandóan előjön a fájdalom."
A kérdésemre már korábban megadtad a választ, így majdhogynem tárgytalan.
De inkább átfogalmazom: Nem merült fel benned, hogy felhagyj az aktív sporttal, hogy ne kockáztass újabb sérüléseket?
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál. Remélem, hogy előbb-utóbb a te lábad is helyrejön. A sportban nem hátráltat a folyamatosan előjövő bokafájdalom vagy abbahagytad a versenysportot?
Tudod, hogy ezzel a hozzászólással magadat minősíted? Állítottál egy olyan témát, amelyet egy hivatalos oktatási intézmény honlapján írtak is cáfolnak, majd megjegyzed, hogy ez nem érdekel.
A tény az, hogy a gyógytornász IGENIS ORVOSnak számít, hisz orvosit végez ez ahhoz, hogy gyógytornász lehessen.
A linked nem érdekel, én nagyon jól tudom, hogy van gyógytornász, csak te rosszul fejezted ki magad, miután azt írtad, hogy a szakterülete gyógytornász. Részemről ennyi volt.
Egy kis saját és (viszonylag) nagyon frissnek mondható tapasztalatom van ilyen típusú sérülés kapcsán.
Az egész onnan kezdődik, hogy hivatalosan (igazolt formában) kosárlabdázom. Május 11-én a meccset megelőző bemelegítés során kiment a bokám. Nemigazán törődtem vele. Az edző pedig mit sem vett észre belőle. A meccsen minden támadásnál pályán voltam. Másnap alig tudtam lábra állni. Aztán hétfőn már mentem iskolába, majd edzésre. Egészen szerdáig nem végeztem teljes edzést (csak felsőtestre és karizomra erősítettem), majd csütörtöktől újra teljes munkát végeztem. Ez így ment egészen jún. 9-ig (a csapat szezonzáró barátságos mérkőzésének napjáig). A következő héten még jártam iskolába, majd véget ért a tanév is. A rákövetkező héten már a pihentetés ellenére is egyre jobban fájt a bokám, már szinte egyáltalán nem tudtam ráállni. A szüleim ezt megunván június 25-én elvittek orvoshoz (egyébként idén júliusban leszek 16). Kiderült, hogy van egy már krónikussá alakult részleges elülső bokaszalag-szakadásom. A krónikus azt jelenti, hogy legalább 6 hete fennállt. Vagyis a sérülés nagyjából egybe esett azzal a szituval, amire magam is emlékeztem. Először konzervatívan, vagyis bokarögzítő felírásával és hordásának ajánlatával próbálta meg kezelni az orvos. De, miután nem javult a helyzet és július 9-én visszamentünk hozzá a tehermentesítés ellenére továbbra is fennálló panaszaim miatt, akkor közölte, hogy éppen attól tartott, hogy műtétre lesz szükség, mert másképpen sajnos nem kezelhető a dolog. A műtétre 12-én került sor. Aztán 1 hét gipszsín, 2 hét fekvő- és 3 hét járógipsz következett. A gipsz után több, mint 3 hónapig jártam gyógytornára, mert nagyon nehezen nyertem vissza a korábbi erőmet a bokámba. Sőt! Azt mondhatom, hogy mindmáig nem teljesen olyan, mint a sérülés előtt volt.
A doki nem dicsért meg a halogatásért. Ha rögtön elmentem/elmentünk volna vele orvoshoz, akkor jóval kevesebbel megúszom és talán jelenleg nem lenne az, hogy edzések és meccsek után állandóan előjön a fájdalom.
Mielőbbi teljes gyógyulást a gyerekeknek és kitartást nektek!
Nem vicceltem.
A gyógytornász mint olyan igen is létezik, mégpedig orvosit végez el ő is. Ha nekem nem hiszel, akkor olvasd el a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának honlapján. (remélem, hogy működni fog a link)
"A háziorvos, akinél ma jártam - szakterületét tekintve gyógytornász."
Ezt viccnek szántad? Háziorvos csak orvos lehet. A gyógytornász nem orvos.
A háziorvos, akinél ma jártam - szakterületét tekintve gyógytornász.
A doki annyit mondott, hogy a nagyobbik gyerek esetében vélhetően a ficamot megelőzhette egy rándulás is, amit ő lehet nem is észlelt és az újbóli rándulás idézte elő a ficamot. A szárkapocscsontból való csontdarab-letörését pedig éppen a szalag elszakadása okozhatta, mert a fibula-csont egy a szalagnál jóval gyengébb csont. Főleg fejlődésben levő gyereknél.
Először is azért csak ma tudtam elmenni egyáltalán a háziorvoshoz, mert bár én "rendkívüli szabit" tudtam kivenni csütörtök-péntekre, de a férjem 6-18 óráig dolgozott mindkét nap. Mire hazaért 19 óra elmúlt. Nálunk pedig felnőtt háziorvos heti 10 órába van (hétfő, szerda 11-13 óra valamint páros péntek 11-13 óra; kedd, csütörtök 17-19 óra valamint páratlan péntek 16-18 óra), míg a házi gyermekorvos heti 4 órába (kedd 11-13 óra valamint péntek 13-15 óra) van.
Akkor az orvosi vélemény:
A nagyobbik fiamnál: jobboldali bokaízületi ficam, részleges elülső szalagszakadás, és oldalsó szalag megnyúlása, részleges húzódásával kombinálva, emellett a szárkapocscsontból egy 15X10X20 milliméteres darab letört valamint a sípcsonton több ponton zúzódás tapasztalható. Az elülső szalagszakadás mértéke nagyjából 15° vagyis annak határán van, hogy akár a műtéti helyreállítás is szóba jöhet.
A saját (nem szakorvosi) véleménye szerint: A fiamra további 3-5 hét rögzítés várhat. Az kérdéses, hogy elegendő lesz-e a bokarögzítő vagy járógipszre lesz szükség. Szerinte sokkal valószínűbb, hogy 2-3 hétre járógipszet fog kapni, figyelemmel arra, hogy versenysportoló.
A kisebbik fiamnál: baloldali bokaízületi rándulása, részleges elülső szalagszakadással kombinálva.
A saját (nem szakorvosi) véleménye szerint: A fiamra további 3-5 hét rögzítés várhat, amelyet nagy valószínűséggel bokarögzítővel oldanak meg.
A sportot a nagyobbik kb. 3-4 hónap múlva kezdheti újra olyan szinten, mint ahogy a sérülése előtt volt. A kisebbik vélhetően jóval előbb, mert a sérülése sokkal enyhébb valamint az úszás a gyógyulását is segítheti.
Amennyiben valakinek van valamilyen tapasztalata ilyen jellegű sérülésekkel kapcsolatban, akkor kérném továbbra is a segítségüket.
"Én a helyedben úgy visszamennék a dokihoz, mint a sicc!
Igaz, én el sem jöttem volna onnan addig amíg nem magyarázzák el mi hogyan van. Tuti!"
Valószínűleg az lesz, hogy ma a leletekkel elmegyek a háziorvoshoz, mert ő is mégiscsak orvos és, még hogyha nem is ez a szakterülete, de ő azért -nálam biztosan jobban- ismeri az orvosi szaknyelvet és talán eltudja mondani mi és miért van, ahogy azt is, hogy mi várható a következő napokban, hetekben (és esetleg hónapokban).
"Már csak azért is, mert ilyenfajta intézkedést is a gyerekeknek is látnia kell, iránymutatást kell adni a fellépést illetően.
Különösen fontos, hogyha neki kell bármit is intézkedni, akkor ne legyen nünüke, egy pipogya fráter. Sehol!"
Ebben valahol igazad van. Én többször is rákérdeztem a dokira már igencsak vehemensen, hogy mit jelent a lelet, de kihajtott. A férjem, mint egy igazi aggódó édesapa, ahelyett, hogy egy 12 órás fizikai munka után otthon pihent volna, bejött utánunk és ott várt kint a váróba. Amikor kijöttünk az ügyeletesorvostól a leletekkel és még a lelet alapján a gipszelőbe küldött a doki, a férjem megkérdezte, hogy na mit mondott a doki. Elmondtam a teljes szitut. Ő kis híján rárontott a dokikra (aki eddigre már a következő pácienssel "foglalkozott"). Alig tudtam visszatartani. Persze már valahol bánom, hogy nem hagytam. Csak az a baj, hogy ismerem őt annyira, hogyha fáradt, és olyan fizikai állapotban megpróbál vele valaki lekezelően bánni, akkor képes nagyon bedühödni, ami viszont nem jó.
Nagyon szépen köszönöm a jó kívánságokat.
Én a helyedben úgy vissza mennék a dokihoz, mint a sicc!
Igaz, én el sem jöttem volna onnan addig amíg nem magyarázzák meg mi hogy van. Tuti!
Már csak azért is, mert ilyenféle intézkedést is a gyereknek is látnia kell, iránymutatást kell adni a fellépést illetően.
Különösen fontos, hogyha majd neki kell bármit is intézkedni, akkor ne legyen nünüke vagy bugyuta átverhető pipogya fráter. Sehol!
Máskülönben gyógyulást kívánok a gyerekeknek.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat és továbbra is kérném a saját tapasztalatokat is.
A #31-es hozzászólásomban említettem, újra ellenőriztem a leleteket, amelynek köszönhetően az #1-es kommentemben írt alapkérdést is részint módosítanom kell.
A nagyobbik fiam lelete: dislocatio talocruralis cum laesio rupt. lig. TFA l. d. és rupt. lig. CF; fibula alsó végén fissura, a tibia cont. látható
A kisebbik fiam lelete: distorsio talocruralis cum laesio rupt. lig. TFA l. s.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat és továbbra is kérném a saját tapasztalatokat is.
Az előzményben jelzett #29-es válaszodban ismét idézted a lányodat. Ebben az írásban leírt kifejezés rövidítés (rupt.) miatt elbizonytalanodtam, hogy teljesen jól idéztem a leletet, így elővettem a papírokat (nem is voltak mélyen eldugva). Nagyon szépen köszönöm, hogy részleteiben tértél ki rá.
Nagyon szépen köszönöm, hogy egy olyan embernek a véleményét idézted, aki jelenleg aktív tanulója és vélhetően gyakorlója is eme szakterületnek. Ezek alapján kicsivel nagyobb képet kaptam a gyerekek sérülésének gyógyításával, gyógyulásával kapcsolatban.
A lányom újabb levelet küldött (ma 20:07), amibe a sérülés típusára utal:
"Anyu! Újraolvasva a hozzászólásokat fórumon, többen azt írják, hogy nem szokás a leletre ráírni, hogy részleges vagy teljes szakadásról van-e szó. Dehogynem. Ha a leleten szerepel a Rupt. rövidítés, akkor részleges szalagszakadásról van szó. Ráadásul a részleges szakadásnak külön BNO kódja van. A BNO nem más, mint a Betegségek Nemzetközi Osztályzása. Ennek nemzetközi szakirodalomban ICD vagyis The International Statistical Classification of Diseases and Related Health Problems vagyis egyszerűbben International Classification of Diseases ami lényegében statisztikák és összehasonlításaik miatt volt sokáig jó. Mára viszont sok betegség után járnak különböző kedvezmények. A betegségeket meg nem elsősorban a nevük, hanem legfőképpen a BNO kódja alapján neveznek meg. Röviden a lényeg. A részleges szalagszakadást Rupt. szó feltüntetése jelenti. Mivel itt nincs megnevezve a kérdésbe, de rátudott mindkét gyerek állni így a teljes szakadásba kétségeim vannak. Remélem, hogy a leveleim nyomán valamiféle javaslattal tudsz élni. A kérdező által leírtak alapján nagyobb összegbe merek fogadni, hogy "csak" részleges szakadásról lehetett szó, mert máshogy nem tartom valószínűnek, hogy rátudtak volna állni. Talán még a kicsi igen, de a nagy biztosan nem. Ahogyan láttam a legutóbbi kommentedet, nagyon jól levezetted, hogy a rokonsrác bokatörését sem műtötték, mert nem volt csontos elmozdulás. A gyerekeknek -a saját és a párom nevében is- mielőbbi teljes gyógyulást, a szülőknek pedig kitartást kívánok!"
Az akkor még csak 14 éves keresztfiam (sógornőm fia; októberben múlt 15 éves) tavaly júliusban velünk nyaralt a Velencei tó partján levő (a szülőktől a férjem és a testvérei által megörökölt) nyaralóba. Az egyik nap lent néhány szintén ott nyaraló sráccal és a 17 éves (decemberben múlt 18 éves) fiammal úgy döntöttek, hogy elmennek strandfocizni. Volt ott egy kialakított és viszonylag jól karbantartott pálya nem messze. Mivel a fiam is vele volt, így elengedtem (mint mondtam, hogy kb. 700-800 m-re a strandtól volt) őket. Eltelt már vagy másfél óra, amikor a fiam ijedt fejjel jött vissza, hogy az unokaöccse (keresztfiam) megsérült és nem tud lábra állni.
Amilyen gyorsan csak tudtunk mi is odamentünk (bár így 60 felett nem olyan gyors a mozgásunk), de addigra már két másik szülő odaért. Rögtön látszott, hogy nagy a baj. A bokája nagyon be volt dagadva és minden érintés fájdalmas volt. Közben egyre jobban kékült, lilult a gyerek bokája. A férjem kapta a telefont és hívta a mentőt, amely kb. 30 perccel később ért oda. Addig megpróbáltuk lefektetni a homokra és a lába alá betenni összehajtott törölközőt. Mihelyst odaért a mentő a mentőtiszt elkezdte kezelni. Annyit mondott, hogy Bokatörés gyanúja merül fel. Bevitték a kórházba, ahova mi is követtük őket. A vizsgálat kimutatta, hogy elmozdulás nélküli fractura malleoli lateralis l. d. vagyis elmozdulás nélküli jobboldali belboka-törést szenvedett. Egy hét gipszsín, 2 hét fekvőgipsz és 6 hét bokarögzítő, majd gyógytorna következett. Azt lehet mondani, hogy nagyjából a születésnapjára helyre jött a bokája. Nem műtötték, pedig ő is versenyszinten sportol. (Szertornász és akrobatikus tornászik is)
A kommentben szereplő fiam már a 33. életévét töltötte január elején. A lányom pedig 29 éves lesz hamarosan.
Sajnos tény, hogy a fiamnak volt egy keresztszalag-szakadása 14 évesen, amit részben operáltak meg. Sokáig úgy nézett ki, hogy csak azután lehet megoperáltatni újra, miután a növekedése lezárul, vagyis legkorábban 18-19 éves korában. Nem volt könnyű sem az alapsérülés ideje alatt a felépülés, sem a pótlás utáni időszak. A kettő között pedig állandó panaszai voltak, s én mint édesanya folyamatos gyomorgörccsel engedtem el edzésre és meccsre. Persze azóta is van bennem félsz, még úgyis, hogy már a második műtéte óta is eltelt másfél évtized (lassan 16 év). De szerintem egy édesanya mindaddig félti gyermekét, ameddig csak él. Persze nem kizárólag a sérülésektől, hanem a csalódásoktól, a felesleg bántásoktól próbálja meg őt megóvni.
Kedves Ágica77!
A gyerekeknek kb. 2-6 hónap lesz, mire visszatudnak térni a sporthoz. Talán a kicsinek a választott sportága (úszás) miatt gyorsabb is lehet, mert akár bizonyos sérülések esetén ajánlott is lehet az úszás, mint egyfajta gyógytorna.
Kitartást neked, a férjednek és a gyerekeknek is, mert ezek a hónapok nehezek lesznek.
Látom, hogy egy dolgot rosszul idéztem a lányomtól. Ezt pontosítanám
"Ráadásul az idősebb fiúnál vélhetően a CF szalag csak meghúzódhatott, amit az is okozhatott, hogy a szárkapocscsontból levált egy darab és a LCF szalag is max. részlegesen lehet szakadt."
A pontos idézet így szól eme mondatnál valamint egy kimaradt mondat:
"Ráadásul az idősebbik fiúnál a CF szalag csak megnyúlhatott vagy meghúzódhatott, amit az is okozhatott, hogy a szárkapocscsontból (fibula) levált egy darab és a TFA szalag is max. részlegesen lehet szakadt. Amennyiben a TFA szalag teljesen elszakadt és a CF szalag részlegesen szakadt, akkor is vélhetően max. a buszmegállóig jutott volna el, mert az ottani esetleges megpihentetés után ráállni sem tudott volna, nemhogy a buszra fel-, majd onnan leszállni. Ezért is jelenteném ki, hogy...."
Azért volt szükség az idézet hiányos közlésére, mert limitált karakterszám miatt nem fért bele abba a hozzászólásomban.
Mindenek előtt jelezném, hogy megpróbálok egy hozzászóláson belül válaszolni Ágica77 kérdésére valamint Mozdonj és sabangela hozzászólására.
Eme cselekmény előkészületeként 2020. január 18-án 7:21 perckor átküldtem a kérdés címét az egészségügyire járó lányomnak. Aki még tegnap este 22:49-kor válaszolt. Ezt szeretném idézni.
"Szia anyu! Tudod, hogy mint ortopéd-traumatológus orvostanhallgató, és idei őszi szemesztertől sportorvoslást is hallgató diák szakmai érdeklődéssel fogadom és olvasom az ilyen fórumokat. Van némi csúsztatás a 2020. január 18-án 6:08 perckor közzétett válaszba. Az alsó ugróízület (boka)rándulást és a ficamot még él- és versenysportolók esetén sem szokták azonnal operálni. Sőt tovább megyek, még az alsó ugróízület töréseit sem mindig. Ha a törés zárt és nincs elmozdulás, akkor csak konzervatív (gipsz) kezeléssel gyógyítjuk. Te is ismered (ráadásul nálam még valamivel jobban is) az öcsém esetét, aki 14 éves korában egy focimeccsen keresztszalag-szakadást szenvedett. Ugyan megműtötték és eltávolították a szakadt szalagot, viszont a pótlást nem javasolta a kezelőorvos, mert fennállt a veszélye annak, hogy a térdben található növekedési zóna a műtét alatt megsérül, és a tesóm növekedése annak következtében akár azonnal leállhat. Viszont a sport folytatására a kezelőorvos után a sportorvos is rábólintott. Így bár majdnem háromnegyed évvel a sérülés után, de újra pályára lépett. Ugyan szerencsére komolyabb sérülése nem volt utána, de folyamatosan panaszkodott fájdalomra. Ti pedig apuval majdnem 2 évvel a visszatérése után találtatok olyan orvost, aki azt mondta, hogyha ti vállaljátok a felelősséget, akkor ő elvégzi a szalagpótlást. De az előjegyzések és a nyári időszak miatt onnantól is majdnem negyedévet kellett várni. Aztán a műtét után valamivel kevesebb mint félévvel újra játszhatott. Szóval nagyon nagy tévedés, hogy a bokasérüléseket azonnal operálják. Ráadásul az idősebb fiúnál vélhetően a CF szalag csak meghúzódhatott, amit az is okozhatott, hogy a szárkapocscsontból levált egy darab és a LCF szalag is max. részlegesen lehet szakadt. Ezt azért jelenteném ki, mert hogyha mindkét szalag teljesen átszakadt volna, akkor biztosan nem tudott volna hazamenni vele. Sőt már a pályáról sem tudott volna lejönni. Aztán a 2020. január 18. 18:21-kor megjelent 15-ös válaszoló a betegjogokról beszél. Ebben igaza is van. De sajnos én is tudok olyan orvosról, aki csak a szaknyelvi diagnózist mondja el és kérdésekre ügyeletben nem válaszol."
Végig olvasva minden hozzászólásodat, hát nem irigyellek benneteket. És, hogyha jól gondolom (már csak a felhasználói nevedben látható számból), akkor nem éppen a legfiatalabb korosztályhoz tartoztok egyikőtök sem, így pedig még nehezebb lesz. Ráadásul, hogyha jól veszem ki a szavaidból, akkor az egyik gyerek talán jövőre ballag általánosból, így már az idei tanév igencsak fontos a továbbtanulás szempontjából (főleg így félév végéhez közeledve)?! Ez csak feltételezés....
Nálunk az biztos, hogy a kicsi az idén ballag általánosból. Már csak az (NEM) hiányozna, hogy akár a férjemmel, akár velem történjen valami olyan, ami hónapokra munkaképtelenné tesz valamelyikünket.
Sok erőt és mielőbbi jobbulást a fiadnak és a férjednek is! Remélem, hogy itt jelentkezel a fejleményekkel, mert ez nem csak nekünk, hanem esetleg másoknak is nagy segítség lehet.
A kórházi vizsgálatok lelete alapján: dislocation getu (knee) lig. LCA és lig. LCL/MCL l. d. vagyis jobb térd ízületi ficam elülső és oldalsó keresztszalag-szakadás gyanújával. Rögtön műtét, majd 6 hét fekvőgipsz.
A keresztszalag-szakadás esetén rögtön műtét következett volna. Mivel azonban megsérültek az oldalszalagjai is, így először annak gyógyulását kellett megvárni. Ezért december 16-ra adott újabb vizsgálatra, valamint műtétre időpontot a kezelőorvos. Ám mivel folyamatosan fájt a térde és instabil volt a gipsze, így december 9-én visszamentünk az orvoshoz. Akkor kiderült, hogy bevizesedett a térde, de ennek ellenére a műtét elvégezhető, így másnap soron kívül megoperálták. Sajnos a keresztszalagja olyan mértékben sérült, hogy a teljes szalagot el kellett távolítani és pótolni kellett. Még 6 hét (ebből 8 nap van hátra) fekvőgipsz, majd ugyanennyi járógipsz. Aztán legalább 6 hónap gyógytorna.
Kitartást a gyerekeknek és neked is.
Köszönöm, hogy írtál! Nem vigasztaltál meg egyáltalán.
De tudod, hogy a jogot csak akkor tudod betartatni, hogyha a másik fél partner benne. Nálunk sem volt meg ez a partnerség az orvos részéről. Mi is hiába kérdeztük azzal kapcsolatban, hogy mi vár a gyerekekre ezek után, hát ő nem válaszolt. Így hiába vannak betegeknek és hozzátartozóiknak jogaik...
Aztán elkövetkezett a tavalyi év vége. Először a november 10-i nagy-bevásárlásnál a férjem az üzletközpontból kijövet lép olyan pechesen, hogy nem a bokája, hanem a térde megy ki. Szinte azonnal jelzi, hogy nagy a baj. A bejárat mellett kb. 1,5 méterrel van egy pad és oda leültetem. Tényleg látható, hogy nagyon nagy a baj és rögtön elkezd dagadni a térde és nagyon nagy fájdalma van. Hívom a mentőt. A helyszíni ellátás alapján térd ficam és keresztszalag sérülés gyanújával szállítják kórházba. A kórházi vizsgálatok alapján: dislocatio genu lig. LCA és lig. LCL, MCL l. d. vagyis jobb térd ízületi ficam, keresztszalag és oldalszalag szakadás gyanújával. Rögtön műtét, majd 6 hét fekvőgipsz. De, mivel a térde nem javult így december 9-én (1 héttel a kiírt gipszcsere előtt) visszamentünk. Kiderült, hogy bevizesedett és gennyedzik a térde, így leszívatták. De a vizsgálatok alapján kiderült, hogy műtét sem úgy sikerült, ahogy kellett volna, így benntartották és 11-én újra megoperálták. Bár a vizesedés újfent előjött, de már nem gennyedzett, így a fekvőgipszet e hónap 10-én járógipszre cserélték. Ezt február 17-én veszik le. A felépülése még hónapokig tarthat.
Aztán mindjárt az első iskolai hét harmadik napján a legkisebbik (idén lesz 12 éves) fiam reggel suliba indulás előtt a lépcsőről való leugrás után először, ugyan nem tud, majd pár másodperc után fájdalmas arccal ugyan, de mégis feltud állni. De addigra már odaér hozzá a bátyja (16) és én is. Valahogy elkísérjük a nappaliba levő ágyig. Rögtön látható, hogy baj van és nem is kicsi. A fiam jobb bokája elkezd dagadni, és minden érintésre egyre érzékenyebb. (A két nagyobb elindul közben a suliba.) Elővadászom a papírokat (TB kártya, lakcímkártya stb. /kicsiét) és elindulunk a háziorvoshoz, merthogy ő délelőtt rendel. A doki meglátván a gyerek lábát rögtön betegszállítót hívott, melynek megérkezéséig egy hátsó rendelőbe lefektette a gyereket és felpolcolta a lábát. A betegszállító kb. 15 perc múlva érkezett meg és további 35 perc múlva már a gyereket a kórházba vizsgálták.
A vizsgálati eredmény: dislocatio talocruralis cum laesio lig. TFA l. s.; fibula fissura
1 hétre gipszsínt kapott, melyet e hét csütörtökön (jan. 16) járógipszre cseréltek, melyet 5 hétig kell viseljen. A kezelőorvos tanácsa alapján a jövőhéten még nem megy suliba, hogy minél jobban megszokja a gipszet, hisz elvileg a járógipsznek a lényege az, hogy a sérült testrészt, amennyire persze a gipsz engedi fokozatos terhelje.
Jelenleg mi is így állunk.
Nagyjából 15 perc telhetett el a sérülés bekövetkezte és az én odaérkezésem között, de a fiam bokája duplájára dagadva, bekékülve, belilulva, érintésre érzékeny, ráállni nemigazán tud. Először a férjemet akartam hívni, de mire elővettem a telefonom a mentők lettek belőle. Mintegy félóra elteltével odaértek a mentők. Addig valahogy elkísértük őt egy padhoz, amit valamivel (azt hiszem a kabátommal) letakartunk és lefektettük, amennyire lelehetett. A lába alá betettünk egy másik kabátot (az egyik srácé volt, akivel fociztak)
A mentők kiérkeztek és a helyszínen gyorsan elvégzett autonóm vizsgálatok szerint lábszárcsont-törés gyanújával szállították be a sürgősségire. Ott részletesebben kivizsgálták. A lelet: dislocatio talocruralis cum laesio lig. TFA valamint lig. CF, továbbá a fibula distalis végén fractura traumatica alakult ki. 1 hét gipszsín, 2 hét fekvő-, majd 5 hét járógipsz következett. Aztán mintegy 4 hónap gyógytorna, mire minden rendbe jött. Közben szerencsére a másik gyerek rendbe jött.
A 15 (akkor még csak 13) éves fiam felszaladt még valamiért a szobájába, és amikor már lefele jött, amikor rosszul lépett le a lépcsőröl és kiment a bokája.
A 15 (akkor, vagyis 2016-ban még csak 12) éves fiam felszaladt még valamiért a szobájába, és amikor már lefele jött, amikor rosszul lépett le a lépcsőröl és kiment a jobb bokája.
De akkor térjünk rá a következő esetre. A következő évben nyaralás közben a(z akkor 14 éves) bátyját érte baleset a strandon. A büféből szaladt visszafele, amikor kb. 3-4 méterrel tőlünk, kisebb figyelmetlenségből rálépett egy nagyobb kiálló kődarabra és lecsúszott róla a lába és kiment a bokája. Először még visszament a vízbe, de amikor dél után nem sokkal kijött kajálni és megpihent már nem tudott felállni. Nekem csak akkor állt össze a dolog, amikor megláttam a bokáját. Csúnyán megvolt dagadva és kékülve. Aznap este felpolcoltuk és jegeltük a lábát, de másnap irányt vettünk az orvos felé vele. Addig a többiek elszórakoztak a strandon vagy az üdülőbe. A szakrendelésen megvizsgálták.
A leleten az öccséhez hasonló szöveg állt: distorsio talocruralis cum laesio lig. TFA l. s.
A doki akkor annyit mondott, hogy 1 hét gipszsín (ez idő alatt ajánlott végig feküdni*), majd várhatóan 2-3 hét járógipsz vagy amennyiben lehetőség engedi, akkor bokarögzítő következhet, majd néhány hét gyógytorna, hogy a bokája újra olyan legyen mint előtte volt. Hát ott kezdődik, hogy sajnos a szabadságunk eléggé a végéhez közeledett így 3 nappal később sajnos haza kellett jönnünk. A fiam ugyan kényszerhelyzetből, hogy kitudja azért nyújtani a lábát (a gipszsín egyébként sem engedi behajlítani) elöl ült, de mégis eléggé megviselte őt a hazaút. Mire hazaértünk azért fájt a lába rendesen. Végül nagyjából 1-1,5 hónap alatt ő is rendbe jött.
Sokáig viszont nem örülhettünk. Nem sokkal karácsony előtt egy tesiórán megint kiment ugyanaz a bokája. Még valahogy hazajött vele. A következő két napban itthon feküdt, de mivel nem javult a dolog, így a hétvégét megelőző utolsó napon (péntek) elvittük az orvoshoz. A menet ugyanaz volt. Először is a lelet szövege: distorsio talocruralis cum laesio lig. TFA l. s., már ennek hallatán tudtuk, hogy milyen procedúra vár ránk. Közben, hogy minden jó legyen karácsony másnapján a kisebbik (akkor már 13 éves) fiam elment focizni a parkba a haverjaival. Egyszer csak szalad az egyik haverja, hogy a fiammal nagy baj van. Nem tud lábra állni, miután kapott egy rúgást a lábára (persze biztos, hogy nem volt szándékos). Amikor odaértem a parkba (kb. 2 utcányira tőlünk) és megláttam a gyerek bokáját, nagyon megijedtem. (mint kiderült nem ok nélkül)
Dél-Magyarországon történt a mi esetünk. Valószínűleg nem az orvosin tanulta azt, hogy nem kell kommunikálnia a betegekkel, hanem az embersége hiányából volt datálható az udvariatlan viselkedése. És pont az a legszomorúbb, hogy egy majdnem gyerekről volt szó (a fiam éppen nem sokkal a sérülésének bekövetkezte előtt töltötte a 18-at).
A másik esetbe nem maradhatott el a kommunikáció, hisz ott viszont még egy néhány nap híján 17 éves gyerekről volt szó. A második leírt esetünknél, amikor az autó balesetet szenvedő fiamat látták el.
Hat különböző szinten sportoló gyerek és exsportóló férjjel vagyok megáldva. Sokfajta sérülés volt már a családba, ami részben a sportból, részben pedig a napi életfolyamból eredeztethető.
A három nagyobbik gyerek (22-30 év közöttiek) már egyetemre járnak, vagy már kijárták azt. De az biztos, hogy szinte segítség nélkül megtudnak állni már a saját lábukon. A három kicsi (12-16 év közöttiek) még bőven itthon laknak. Közülük a legkisebb (12) még általános iskolás, a másik kettő (15 és 16) pedig gimnazisták. A zárójelben a mai, vagyis a 2020. január 18-ig betöltött életkorok szerepelnek)
Nálunk divat, hogy minden nyáron egy 2 hetes családi nyaralásra elmegyünk a Balatonra, mégpedig általában augusztus elején. Így készültünk 2016-ban is. Már mindenki útra kész. A 15 (akkor még csak 13) éves fiam felszaladt még valamiért a szobájába, majd lefele jött, amikor a lépcsőről rosszul lépett le és kiment a bokája. Először nem szólt semmit. Már jócskán elindultunk, amikor egyszer szól a gyerek, hogy nagyon fáj a lába. Először azt hittem, hogy csak viccel (mert akkor még nem tudtam a lépcsős szituról), hisz már vagy 2 órája ül mitől fájhat. Azt gondoltam, hogy a zsibbadást keveri össze a fájdalommal. Ámde, amikor odaértünk a nyaralóhoz és alig tudott ráállni a lábára, akkor kezdtem megijedni. Valahogy még bepakoltunk mindent a kocsiból, amikor azzal végeztünk és gyerek levette a szandálját, akkor figyeltem fel leginkább arra, hogy a bal lába el van kékülve és nagyon be van dagadva. Először lefektettem, kerítettem jeget és borogatni kezdtem. Mivel fájdalomra is panaszkodott, így fájdalomcsillapítót is adtam neki. Mivel még nagyjából 3-4 órányi pihentetés után sem javult a helyzet, beültettük a kocsiba és elvitte az apja a legközelebbi ügyeletre (egyébként egy szombati nap volt). Az ügyelet vizsgálat nélkül tovább küldte a legközelebbi kórházba őket. Ott a sürgősségin megvizsgálták.
A lelet a következő volt: distorsio talocruralis cum laesio lig. TFA l. d.
A férjem rögtön megkérdezte, hogy ez mit jelent. Először nem akart a doki részletekbe belemenni csak közölte, hogy 1 hét gipszsín aztán kész. A férjem nem hagyta annyiban és újból rákérdezett. Végül a harmadszori rákérdezés után beleunt a kérdésekbe az asszisztensnő, aki egyébként (mint később kiderült maga) ápolónő. A jobb bokája megrándult és a külső bokarészen található elülső szalagon mikroszkopikus szakadás van. Ez nagyjából 1 hónap mire teljesen rendbe jön. Ez így volt. Mire a suli megkezdődött teljesen rendbe jött.
Volt még hasonló, amiről majd később írok.
"Sajnos elkepzelheto hogy a doki nem eleg kommunikativ..." ugyan hol a viharban praktizalhat ilyen orvos ?Ugyan melyik orszagban ? Ugyan hol van ,hol lehet olyan orvokepes ahol nem oķtatjak a kommunikacio fontossagat es a betegjogot ? A betegjog eloirja hogy a betegnek es kiskoru eseteben hozzatartozojanak joga tudni mi tortent vele , mi a diagnozis es mi fog vele tortenni, mit fognak vele csinalni es neki mit kell tennie gyogyulasa erdekeben.
Ugyan hol tortenhetett melyik orszagban a TI esete?
Akkor egy kis saját tapasztalat. Nekem mindkét bokám volt megrándulva. Sajnos nem is egyszer.
Először 15 éves (11 éve) koromba tesi óra elején, amikor a bemelegítő futás miatt kint voltunk az iskola körül, rándult meg a bokám egy rossz lépés miatt. Nem foglalkoztam vele és nem csak a tesiórát csináltam végig, hanem suli után még a barátnőmmel végig jártuk a fél várost, mielőtt buszra ültünk és hazamentünk. Már igencsak fel volt dagadva a bokám. Másnap megint iskola volt (nem maradtam otthon). Aztán következett még egy iskolai nap és csak utána 2 napos hétvége (fogjuk rá, hogy pihentettem valamennyire). De nemigazán javult. Hétfőn ismét elmentem az iskolába, de a nap végére már menni alig tudtam. Aznap elmentem a háziorvoshoz, aki tovább küldött szakrendelésre (de már csak másnapra), ahol megállapították, hogy megnyúltak a szalagjaim. én csak egy műanyag gipszet kaptam és azt a javaslatot, hogy amikor csak lehet ne lógassam a lábam, hanem tegyem fel bárhova, ahova csak lehet. Végül nagyjából 1 hónap alatt teljesen helyre jött.
Majdnem egy évvel később sportolás (foci) közben ment ki a másik (jobb) bokám. Fájt, de csak az edzésen nem vettem részt. Azon is csak azért nem, mert az edző nem engedte. SZERENCSÉRE. Ha jól emlékszem, akkor kb. 2 hét után vittek el anyámék orvoshoz. Kiderült, hogy bokarándulásom és részleges szalagszakadásom van. 1 hét gipszsín, 1 hét járógipsz és 4 hét bokarögzítő következett, amit szerencsére "csak" 2 hét gyógytorna követett, hisz a bokarögzítő messze nem gipsz és nagyobb mozgástere van abban a bokának, mint egy fix gipszben.
Aztán bő 2 évvel később (18. születésnapom után 1 héttel) focizás közben egy felugrás utáni talajfogást követően magam alá bicsaklott a bal bokám. Nagy fájdalmak mellett ráálltam és úgy kísértek le a pályáról. Később kiderült, hogy az elülső bokaszalagom részlegesen elszakadt valamint egy kisebb csontdarab letört a szárkapocscsontomból. 1 hét gipszsín, 5 hét járógipsz és több mint 2 hónap gyógytorna következett.
Alig félévvel az előző sérülésem után megismétlődött a meccs szituáció, de akkor már az első pillanatban sem tudtam ráállni. Később kiderült, hogy az elülső bokaszalagom teljesen, az oldalsó szalagom részlegesen elszakadt, míg a hátsó szalagom erősen megnyúlt. Akkor 1 hét gipszsín, 5 hét fekvő- és 6 hét járógipsz következett, majd jöhetett kb. nagyjából 4 hónap gyógytorna.
Nekem azóta is folyamatosan jönnek elő a panaszaim, amikor pl. melegfront van, akkor van hogy a bal lábamra alig tudok ráállni annyira fáj.
Sajnos a nagyfiadnak a kettős szalagsérülés sok jót nem jósol előre. A kicsi talán könnyebb helyzetben van.
Egy szóval: Mielőbbi jobbulást és kitartást a gyerekeknek és nektek is.
Mivel ez egy fórum, ahol válaszolunk a kérdésekre és megosztjuk a kérdéssel összefüggő tapasztalatainkat, így válaszolok neked.
A fiamat elütötte egy autó. A jobb bokáján kettős törés, hármas szalagszakadás, a térdén és combrészen zúzódások, mindemellett a bal lábán is több zúzódás volt és agyrázkódást is szenvedett.
A jobb bokáját három alkalommal műtötték. Először még a baleset napján. Akkor több csavarral és dróttal rögzítették a törött csontokat. 6 hét után kiderült, hogy nem minden úgy alakult, ahogy azt gondolták és várták. A bokája nem úgy gyógyul és a folyamatos fájdalmak sem természetesek. Kiderült, hogy valamit bent felejtettek, ami nem volt oda való, így újra műtötték. Aztán a sérülés után 10 hónappal következett a csavarkivétel, ami újabb operációval járt.
Mai napig szenved az időjárási frontokkor, ha rohamosabb ideig erős terhelésnek teszi ki, akkor van, hogy be is dagad neki. (Rohamosabb idő: amatőr sportolóként is pl. az edzés valamint iskolásként tesiórákon való aktív részvétel)
Az a baj, hogy a legtöbben nem veszik eléggé komolyan a sérülést már az elején. Ezért valamint azért, mert nemigazán számolnak az egészségügyi következmények lehetőségével inkább nem fordulnak orvoshoz, nehogy kimaradjanak a munkából, mert ez pénzügyileg deficites. (Persze gyereknél még nem jön elő a pénz kérdésköre, de még így is sok gyereket -főleg, hogyha sportol vagy valami rendezvényre készül- nagyon nehéz rávenni az orvoshoz való elmenetelre. Nagyon sok szülő pedig inkább ráhagyja a dolgot, mondván, hogy egy 14-16 éves gyereknek már lehet saját döntése és ő érzi, hogy mekkora a gond. S egyébként maguk a szülők is félnek, hogy nehogy komolyabb dolgot állapítson meg az orvos, ami miatt esetleg nem ártana a gyereknek és a gyerekkel neki is valahogy megoldani az otthon maradást.)
Csak hiába kérdeztem, ő NEM válaszolt semmilyen kérdésre.
Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen formában megírtad a lelet magyarázatát.
Hát részben megvigasztaltál, részben nem. Egy bokaficam 3-4 hónap gyógyulási idővel is járhat? Eddig azt gondoltam, hogy max. 1-1,5 hónap. A rándulásnál is sokan néhány nap után már lazán mennek rajta. (Bár vélhetően nem mindenki megy el vele orvoshoz.)
Azért 17 éves korban egy kettős törés nem mindennapi esemény. Ha megkérdezhetem mi történt vele?
Javítás:
Jobboldali ugró ízületi (boka ízület) rándulása ficama, elülső és oldalsó sípcsonti-szárkapcsi szalagszakadás gyanújával.
A dislocation magyarul ficamot jelent.
A distorsio viszont magyarul rándulást jelent.
Javítás:
dislocatico talocruralis cum laesio lig. TFA és lig. CF l.d.
Jobboldali ugró ízületi (boka ízület) rándulása, elülső és oldalsó sípcsonti-szárkapcsi szalagszakadás gyanújával.
distorsio talocruralis cum laesio lig. TFA l.s.
Baloldali ugró ízületi (boka ízület) rándulása, elülső sípcsonti-szárkapcsi szalagszakadás gyanújával.
Sajnos elképzelhető, hogy a doki nem egy kommunikatív. Amikor a legnagyobb fiamat vittük bedagadt bokával (úgy, hogy alig tudott menni) az ügyeletre, vagyis pontosítsunk (szakszerűen: sürgősségi) majdhogynem elküldött az ügyeletes orvos, hogy menjünk vissza kedden (másnap nem volt szakorvos, majd 3 napos hosszú hétvége következett). Aztán megcsináltatta dúlva-fúlva megcsináltatta a vizsgálatokat, de bármit kérdeztünk a lelettel kapcsolatban néma üzemmódba kapcsolt. A nővérke az ajtónál valamit elmondott, de még rá is rámordult.
Az ügyeletes orvos ugyanúgy ismeri a szaknyelvet és legalább köznyelvre, vagyis a páciensnek érthető nyelvre lefordíthatja a leletet. Szerencsére a lányom (az első szülött gyerek) egészségügyire járt és a hosszú hétvége miatt egyébként is hazajött, így tőle megtudtuk, hogy egyáltalán mi a sérülése a fiamnak.
A nagyobbik fiú esetében akár 3-4 hónap lehet a teljes felépülés. A kisebbik fiú esetében pedig nagyjából 2 hónap lehet a gyógyulás.
A nagy esetében a tavaszi fociszezonja nagy részben rámehet. A kicsinél az úszás az egyszerűbb megoldás.
Nekem és a fiaimnak is volt bokasérülésünk. Nekem törésem volt kétszer. Egyszer műteni kellett. Az első szülött fiam (második gyermekem) 18 éves korában (kb. 6 éve) volt egy bokarándulása és részleges szalagszakadása. Neki akkor 2-2,5 hónap volt a gyógyulás. A kisebbik öccsének 17 éves korában (kb. 3 éve) volt egy kettős törése, ami kombinálódott szalagszakadással. Ennek viszont majdnem 1 év volt a teljes gyógyulása.
Sok erőt és kitartást kívánok és mielőbbi jobbulást a gyerekeknek.
Először is a leletek jelentése:
Gyerek I:
dislocatio talocruralis cum laesio lig. TFA és lig. CF l. d.
Dislocatio = ficam;
talocruralis (tibiofibular) lig. = sípcsonti-szárkapcsi szalag (tibiofibulare antrerius; elülső bokaszalag /köznyelv/);
CF (calcaneo-fibulare; collaterale fibulare) oldalsó sípcsonti-szárkapcsi szalag (középső bokaszalag /köznyelv/)
l. d. (lateralis dextri) = jobboldali
Jobb oldali ugró ízületi (boka ízület) ficama, elülső és oldalsó szalagszakadás gyanújával. Nem szokták a leletre ráírni, hogy részleges vagy teljes szakadás. Az viszont biztos, hogy teljes szakadás esetén lábra sem tudott volna állni.
fibula alsó végén fissura és tibia cont látható:
fibula = szárkapocscsont;
fissura = csontrepedés;
tibia = sípcsont;
Cont. (contusio) zúzódás
Szárkapocscsont-repedés és sípcsont zúzódás.
Gyerek II:
distorsio talocruralis cum laesio lig. TFA l. s.
Distorsio = rándulás;
l. s. (lateralis sinistri) = baloldali
Bal oldali ugró ízületi (boka ízület) rándulása, elülső és oldalsó szalagszakadás gyanújával.
Baleseti sebesznek kell megmutatni... csak O tud valaszolni
Meg lett ez rontgenezve , kulonben nem lenne itt a ket mondat...
Kezeloorvos mit mondhatna ?
Azt , hogy specialista kell hozza .
Az ilyen cuccokat sportoloknal operacioval oldjak meg
Az az orvos tud valaszolni , aki a ket gyerek labficamat ellatta , a rontgent kerte stb .
megrandult a boka ... s repedes van a fibulan...
Nem igaz , hogy nem kaptal valaszt . Ez be van gipszelve azonnal