Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elvesztettem a kisbabámat
Torolt_felhasznalo_736777
Létrehozva: 2003. január 4. 20:54
Augusztusban 24 hét 3 napra megszületett a kisfiam, 17 napot élt. Nem kaptam magyarázatot arra, hogy miért történt mindez és nem is tudom túltenni magam a történteken. Szeretnék, ha hasonló cipőben járók-de bárki más is- hozzászólna a témához. Talán könnyebb lenne együtt.
En is nemegyszer mikor amugy is padlon vagyok meg rateszek egy lapattal es pl. az ismeroseim babait nezegetem az iwiwen...majd bele halok,de ezt teszem...aztan elkezdek olyanokon agyalni hogy mi lett volna ha...
Ezek annyira de annyira fura dolgok...
Onmarcangolas...mintha attol jobb lenne?Pedig csak meg rosszabb...
Sajnos, ha látható jelei nincsnnek is, álltalában tanulási zavarral, magatartásbeli problémákkal küzdenek a már nagyra nőtt gyerekek, és a szüleik. Persze, ez legyen a legnagyobb probléma, a nagyon kockázatos hónapok után.
Azért mégiscsak az az igazi, ha problémáktól mentesen, és normális időben születik meg egy Baba.
Kikics... Ne töpreng ezen.
Sajnos olyan állapotban volt a Te Kicsikéd is, hogy talán értelmetlen lett volna 'kínozni' különböző 'próbálkozásokkal'...
Mi is aláirtuk Gergőnk papírját, amiben azt kértük, ne tegyenek vele semit.
Én ugy gondolom, hogy a Mi esetünkeb ez volt a helyes döntés. Ha életben is maradt volna, valamilyen csoda folytán, mi értelme lett volna betegen leélnie az életét?
Az meg a másik, hogy beleőrültem volna, hogy a Testvére nincs köztünk...
Akárhányszor ránéznék, mindíg az jutna eszembe, hogy itt kéne legyen még egy ugyanilyen kislurkó...
Elengedni meg igenis kell! Szerintem, jobb hogy itt tartszassz...
Nem szabad enyészteni magad!!! Sajnos ezt megváltoztatni már nem lehet.
Attól semmi nem lesz-lenne jobb, hogy önmagad okolod...
El kell sanjos fogadnunk, aztami történt, bármilyen nehéz is!
Angyalanya!
Teljesen igazad van!!! Annak a 'dokinak' felelnie kell a tetteiért!!!
Én sem hagynám annyiban, csak az a baj, hogy ettől semmi nem változik már meg! Maximum, talán egy kis elégtételt kaptok...
És ha ugy érzed, be kell neki 'olvass', akkor tedd meg! Igenis tudja meg hogy mit tett Tevetek!!! Talán utánna Neked is kicsit könnyebb lesz.
Kétségtelen, hogy nem borulhatnak ki az orvosok minden elhunyt betegükért, de megdöbbentő, hogy milyen érzéketlenek tudnak lenni egyesek! Sajnos nem sok jó tapasztalatom van.
Nalunk sajnos egyertelmu,hogy ki miatt tortent...eleinte nem ereztem semmit a doktorno irant,de mostanaban egyre nagyobb bennem a harag.Vajon tisztaban van vele,hogy nem csak a kisfiunkat vette el tolunk hanem az egesz eddigi eletunket tonkretette???
Felek attol,hogy ha esetleg talalkozunk majd vele,hogy fogok reagalni.Mert ugye ha perre kerul a sor akkor ez elkerulhetetlen.
Nem attol felek,hogy esetleg nekiesek vagy ilyesmi,de szo nelkul vagy kerdesek nelkul biztos hogy nem birom majd ki...vagy ki tudja...a legjobb az lenne ha soha nem latnam ot ujra,de azt szeretnem ha o sem felejtene el minket soha!
Kikics!Szerintem barmennyire is neha ugy erezzuk,hogy "hibaztunk" azert melyen mind tudjuk,hogy akkor,ott ezt kellett tennunk...
Es az idot sajnos se elore se vissza nem lehet porgetni...
Köszönöm, hogy írtatok!
Igen, angyalanya, nálam is mást jelent az elengedés, mint ahogy általában használják. Vagyis azt én sem értem, a gyászmunkabeli elengedést. Nálam azt jelenti, hogy hagytam meghalni. Az utolsó óráiban mellette voltam, megkérdeztem a doktornőt, hogy meddig tarthat még, mert akkor már kétségtelen volt, hogy haldoklik és nem lehet megmenteni. Azt mondta, hogy lehetnek órák, de napok is. És én elfogadtam, hogy meg fog halni, és elengedtem a halálba, úgy, ahogy más a játszótérre engedi a gyerekét, mert úgy láttam, jobb lesz neki. Na ez az, ami bánt. Hogy ha akkor is ragaszkodom tovább az életéhez... hiszen csodák mindig történnek. Csak a halálból nincs már vissza. És akkor, amikor meghalt, hatalmas haragot éreztem, és a mai napig ez az érzés jön be, amikor Rá gondolok, és összemosódik az érzés, nem is tudom, kire haragszom, most vádolom magam, hogy őrá haragudtam akkor. De ez nem igaz.
Megkaptad a privimet?
Varom,hogy ujra jelentkezz!
Pusza!
Szoval Kikics és minden drága mami ezek a kérdések bennem is kavarognak.
Fura de nekem is mostanaban vannak ilyen erzeseim...miert nem tudtam Almosra vigyazni???
Ez az elengedes meg...pont ma gondolkodtam el ezen.
Sokan mondjak,hogy csak akkor jon a kisteso ha kepes leszek a kisfiamat elengedni.De azt senki nem mondja,hogy azt hogy kell???
Mert vannak olyan angyalanyak akik evek ota jarnak ilyen forumokra.Ha ok elengedtek a kicsikeiket(mert ezt mondjak) akkor miert kell nekik meg mindig 1-1 ilyen hely?Hat ok nem azert jarnak mindig vissza,mert a kicsikre gondolnak?Akkor most vegulis ok sem engedtek el oket???
Az emlekezes es az elengedes nem ugyanaz.
Szerintem en mar a korhazban elengedtem a kisfiamat...
Az,hogy meg kozel 5 honap utan is minden percben ra gondolok es az,hogy itt ez az uresseg nelkule az eletunkben az szerintem nem egyenlo azzal,hogy nem tudom elengedni.Ez emlekezes...
Az en szotaramban az elengedes teljesen mast jelent.
Draga Kikics!Itt nincs olyan,hogy tul konnyen elengedted...igy tortent...es ezt elfogadni egyszeruen keptelenseg...igazsagtalan az elet...ez van...de nekunk elnunk kell tovabb,ha tetszik ha nem
Én nem tudom, valóban mindent megtettek-e érte a kórházban is. Nem tudom, nem tudom, két gyerekem kellene legyen és csak egy van
De most itt vagyok
nalunk is friss meg a seb,de nalatok csak az igazan
Nem is nagyon tudok mit irni,pedig ugy szeretnek...
Tudom,hogy most ugy erzed,hogy keptelenseg ezt tulelni,megis hidd el,hogy tull lehet...tul kell...
Nalunk is minden tokeletes volt...es megis...ahhh...
Keszulok Neked priviben is irni,de most ossze kell szedjem magam...
Neztem a bemoldalad...egyidosek vagyunk...nekem is 39+ volt a kisfiam mikor megszuletett...kozel 4 kilosan...
Ha van kedvem nyugodtan keress!Barmit leirhatsz!
Tudom,hogy min mesz most keresztul es talan emiatt erint a Te hozzaszolasod ennyire melyen...
Almosunk vigyaz a Ti kis Marcitokra odafenn!
Hatalmas oleles!!!
Nalunk meg valaszok sincsenek(egyelore)a miertekre...
Elfogadni meg nem nagyon lehet mindezt...
Ha van kedved nekem leirni(vagy akar mindenkinek itt) mi is tortent a kicsi fiaddal szivesen meghallgatunk.
Szeretettel Olellek, Adri
Jo olvasni,hogy ujra probalkoztok.Szerintem szinte mindannyiunknak akik hasonlokon keresztulmentek ez ad "erot" a tovabblepesben!
Nagyon sajnalom,hogy nektek is van egy angyalkatok
Sok erot es kitartast kivanok, Adri
Istenem... nagyon sajnálom, és együttérzek veled!
Nagyon nehéz most olyat írni, ami segithetne... Illetve azthiszem nem is lehet... Inkább csak gondolatban megülellek... Sajnos itt mindannyian átmentünk ezen...
Sziasztok.
"Örülök", hogy idetaláltam...
A mi kisfiúnkból is angyalka lett. Édes pici Marcika 39 hetesen és 1 napos volt 2007. április 30-án, amikor a válla és a nyaka közé szorult/akadt a köldökzsinór. Csak azt vettem észre, hogy az eddig kommunikatív gyerkőm nem akar nekem "visszaköszönni" .... Hiába mentünk a kórházba, talán ha ott benn történik, tudtak volna segíteni... Dehát teljesen problémamentes volt a terhességem, az előző napi nst vizsgálat is rendben volt.... 2007. május 2-án szültük meg...
Különösen fáj, hogy anyák napja volt tegnap, mert ekkorra voltam kiírva...
Nem nagyon tudom mit tegyek... Hogyan lehet ezt túlélni?????
Üdv köztönk, bá ez itt nem egy vidám Topik... Sajnálom ami veletek történt...
Mesélj magadról! Terveztek Babát?
Üdv, Krisztys.
Mi a párommal lassan 6 éve élünk együtt. Május 2-án lett volna a
fiúnk 1 éves... Sajnos ő halva született, és pokolian nehéz a
miértekre, kapott válaszokat elfogadni. Mi sokat beszélgettünk, és
tesszük ezt most is.