Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia - Bulimia
Létrehozva: 2003. március 1. 17:25
A legtöbb táplálkozási zavarban szenvedő lány már végigcsinált néhány terápiát - tartós eredmény nélkül. Én is közéjük tartozom. Rájöttem azonban arra, hogy nem feltétlenül a terápia az egyetlen megoldás a gyógyulás tekintetében. Sokszor elég, ha egy-egy sorstársunkkal elbeszélgetünk. Én még soha nem találkoztam olyan lánnyal, aki ugyanazt a poklot járná, amit én immáron 7 éve. Szeretném, ha olyanok szólnának hozzá ehhez a fórumhoz, akiknek bármilyen tapasztalatuk van ezzel a problémával kacsolatban.
Fuhh elég ramatyul vagyok. Most jött meg, és frányamód fel vagyok puffadva + ez a meleg. . .
További szép napot!
Ui: Kismancs: nem úgy nézek ki, mint az a lány Veralány bemoldalán!!! Még csak meg sem közelítem, de nem is szeretném. Nekem fontos, hogy legyen mellem, attól nő a nő, nem igaz? Bár most szedek hormont, sztem attól nőttek meg kicsit, de örülök is ám neki :))
Ezek a lányok rettenetesen erősek és maximalizmusra törekszenek, csak éppen olyan dologba fektetik az energiájukat aminek semmi jó célja.
Lányok:
Más, értelmesebb dolgokra kellene fordítani ezt az energiát. Bár a végleges gyógyuláshoz szerintem azt is meg kell tanulnunk, hogy el tudjuk fogadni azt is hogy nem lehetünk mindenben a legjobbak, és ne is akarjunk. Önelfogadás. Igenis lehet a személyiséget fejleszteni, és nektek az intelligenciátok meg is van ehhez.
Kajáljatok rendesen, továbbra is ez a tanácsom. :(
Kb én is így néztem ki, ezért eléggé megrázott a látványod. . . :-(((
Mi a véleményed magadról? Tisztában vagy az állapotoddal?
Remélem azért írtál erre a fórumra, mert a gyógyuláshoz szertnél egy erőt meríteni.
Leírod a történeted?
Magadon kellene pedig elsősorban segíteni. . . mondom én, aki egyre jobban benne van az egészben :( Próbálj meg Angieeről példát venni, tőle kérj tanácsot, Ő sztem nagyon jó példa lenne!
Ráadásul minél később kezdesz hozzá a gyógyuláshoz, annál nehezebb. . . Hát ennyit tudtam hozzászólni.
Bevallom, nem volt könnyű elfogadni, és még most is néha rámjön, hogy "atyaég mi ez a sok háj mindenütt?" De olyankor leszállok a mérlegről és megnézem magam egy kirakatban mondjuk, hogy tényleg csinos vagyok így. És ami még fontosabb: egészséges (jó ez túlzás, de a körülményekhez képest).
A kalóriákkal úgy vagyok, hogy belegondolok néha mit is eszem meg, de már nem tudok és nem is akarok ellenállni. Szerencsére a szervezetem győzött :-)
Belátom, hogy ez a pici felesleg nem teszi tönkre az életem, de ha pl. sose lehet gyerekem azt talán megbánom egyszer nagyon.
Már én is jártam 1szakembernél, de abszolut semmi. . . mármint nem használt. Én is azt a véleményt osztom, hogy elhatározás kérdése, meg önerő kell, de ez a legnehezebb.
Magical: ez a menses dolog ijesztően hangzik. Mikor fogom én azt elérni? Meg valószínűleg el se tudnám már fogadni magam annyi kilóval. Annak nagyon örülök, hogy nagyon jól érzed Magad a bőrödben. Már nem is számolgatod a kalóriákat, meg ilyesmi? Eszel mindent bűntudat nélkül?
Köszönöm a válaszodat, már voltam hormonvizsgálaton, és a hormonszintem olyan, mint 1 klimaxos nőé, szóval reménytelen, hogy megjön 1ideig, a nőgyógyász szerint. Köszönöm a bíztatást, sokat jelent, hogy beszélhetek olyan valakikkel, akiknek tényleg sikerült meggyógyulni, mert 1enlőre nem látok kiutat.
Aktuális/Havaianas papucsok topicban megtalálok minden infót az első hozzászólásnál!
Bocs, hogy így írok, de a topic nincs igazán a toppon szóval nem sokan látják!
Köszi előre is!
A menzeszedre kb. akkor számíthatsz, ha eléred azt a súlyt, amikor kimaradt. Akkor kezd majd el helyreállni a hormonháztartásod, de onnantól még lehet hogy hónapokig várnod kell rá.
Ha nagyon aggódsz, menj el egy hormonvizsgálatra. Bár szerintem egy teljes kivizsgálás nem ártana.
Minél hamarabb sikerül összeszedned magad, annál nagyobb eséllyel leszel egészséges nő.
Nekem sikerült kigyógyulnom, meg is híztam (normál alkatra). Nem mondom hogy könnyű elfogadni, de hiddel nekem megéri. Mikor nem azért néznek meg az utcán mert úgy nézel ki mint egy etióp, és nem a szánalom süt az emberek szeméből. . . hidd el, jó érzés
Noendnek, Angiee-nak, Tnicole-nak, Zsofi-anak nagyon sürgösen (pszichologiai) kezelesre lenne szüksege. Uristen, negyvenegynehany vagy meg kevesebb kilo 175 centis es meg magasabb testmagassaghoz, es meg mindig nem erzitek, hogy ez keves? Illetve erzitek, csak nem akarjatok elfogadni. BETEGek vagytok, lanyok, segitsegre van szüksegetek. Tenyleg joindulatbol mondom.
En is kinlodtam a kiloimmal tinedzser koromban, hol duci voltam, aztan sovany (de nem csontsovany!), mostanra - 33 eves vagyok - bealltam ugy 48kg környekere, viszont en csak 160cm magas vagyok, es a 48kg-mat normalis evessel is tudom tartani. Persze, oda kell figyelnem, hogy mit eszem, de az eves nem központi tema nalam.
Sajnos nálam ugyanaz a történet, 2-3 napig ok, aztán roham. meg amikor nem siekrül. . . (hazajönnek. . stb) akkor iszonyatos lelkiismeretfurdalás. Lehet, hogy holnap elkezdek egy étrendet, ami fix, és azt nem hányom ki. Hátha bejön!
Noend, Somebody, Kismancs hogy vagytok?
Köszönöm a válaszod. Elég aggasztó, komolyan át kell gondolnom, lehet, hogy fel kéne keresnem 1pszichiátert, bár a nőgyógyászom már beutalt, pont a menstruáció miatt, meg amúgy is, de nem használt, és nem jártam el. Te mióta jársz?Használ?Tudnál ajánlani vkit?
Az a baj, hogy mindig elhatározom, hogy megpróbálok változtatni az evési szokásaimon, de mindig tolom-tolom, hogy majd ha ez a szigorlatom is sikerül, majd ha így, majd ha úgy, és az idő meg telik, szóval úgy tűnik egyedül nem lehet kijönni belőle, mert tulajdonképpen "függő"vagyok. . . . vagy mi.
Pont most jártam a gyógyuljunk ki az anorexiából topicban. Leírtam, milyen nehéz, probálok, de nem tudok, és mivel egészségem egyre inkább romlik, félek. Leginkább az aggaszt, hogy 1éve nem menstruálok. Van itt vki, aki kigyógyult, és megmondja, a hormonháztartás mikor fog normálizálódni. Most 22éves/174cm-41kg/ vok, és majd szeretnék gyereket/később/ezért ez nagyon nyomaszt.
Kedves tnicole!
Én is pont ilyen gondokkal küzdök, mintha a saját gondolataimat olvasnám. . . Te próbálsz kijönni ebből a betegségből?Mióta vagy benne?
Örülnék, ha meg tudnám vki hasonló emberrel osztani a gondolataimat, mert az utóbbi időben az emberi kapcsolataimat teljesen leépítettem, begubóztam, pedig rengeteg barátom volt, de mára már csak 1 szerencsétlen "szobalakó" vagyok. . . !!!!!!!!!!!
Ha meg tényleg feszes , egészségesen szép testet akarsz, fehérjedús táplálkozás mellett sportolj. (ha nem eszel mellette, semmit se ér)
A puffadás nekem is volt, vagy a gyomrod nem működik rendesen, vagy a májaddal van baj. De ne aggódj, ha megadod neki amire szüksége van, egy elég hamar helyrejön.