Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elvesztettem a kisbabámat
Torolt_felhasznalo_736777
Létrehozva: 2003. január 4. 20:54
Augusztusban 24 hét 3 napra megszületett a kisfiam, 17 napot élt. Nem kaptam magyarázatot arra, hogy miért történt mindez és nem is tudom túltenni magam a történteken. Szeretnék, ha hasonló cipőben járók-de bárki más is- hozzászólna a témához. Talán könnyebb lenne együtt.
Én most várom első kisbabámat. Majd 3évet vártunk rá mire orvosi segítséggel Sikerült!!!:-))Két picibabának indult, de egy babócát hordok a szívem alatt, mert a másik baba korán"elment" mostmár teljesen felszívodott. De örülök annak hogy a másik itt mocorog a pocimba. Vannak félelmeim, nehogy elveszítsem őt is!De próbálok erősen bizni!És NAGYON-NAGYON SZORÍTOK ÉRTETEK, akiknek sajnos meghalt a picurijuk!!!!Részvétem minden szenvedő kismama jelőltnek, de hiddjétek el fogtok még mosolyogni, a gyermeketekre!:-)
Nagyon nehez ilyenkor barmit is mondani. . . Az ember ilyenkor szembesul vele, hogy milyen szornyu dolgok tortennek, es amit sajat maga el at, az nem is a legrosszabb.
En ket terhessegemet vesztettem el, az egyiket a 8. a amsikat a 9. heten, semmi magyarazat, semmi ok. Az orvosom biztatott, azt mondta, hogy minden egyes terhesseggel erosodik a meh. Amikor harmadszor is allapotos lettem az elso pozitiv teszt utan lefekudtem, csak WC-re es tisztalkodni keltem fel, es orvoshoz sem mentem rogton. Ugy tunik megerte. Most a 35. hetben jarunk, vegig itthon voltam, pihentem, es teljesen problemamentes volt a terhessegem. Persze meg most is vannak felelmeim, mert az utolso pillanatban is megtortenhet barmi (mint ahogy azt a forum egy-ket hozzaszolojatol olvastam), de soha nem szabad feladni. A baba erzi az edesanyja erzeseit. . .
Mindenkinek nagyon sok erot kivanok!
Bociangyal, nagyon sokat gondolok Rád, és kitartás. Ird ki magadból ami fáj, talán kicsit megkönnyebbülsz.
pbriguci:Ne add fel!
Remélem hamarosan sikerül és lesz egy gyönyörű babád!
Huh az írásaitokat olvasva kicsit félni kezdtem. Jövőre szeretnék egy babát de már 35 éves leszek, nem is tudom merjem-e vállalni. Az első sem volt könnyű és csak a szerencse mentette meg, hogy megszülethetett, de akkor csak 25 éves voltam.
Bociangyal, végtelenül sajnállak, mert pontosan tudom, hogy min mész keresztül. Az elején még úgy érzed, hogy rettentően erős vagy, aztán napról napra fogy az erőd. . szerintem jobb, ha túl vagy a temetésen. Én amíg jó volt az idő, minden nap kimentem a temetőbe. Most is mennék, de akkora a hó, hogy nem lehet bejutni. :((Nem akarok vészmadárkodni, csak azért mondom, hogy készülj fel rá, bizony lesznek még sokkal rosszabb napok is. És persze lesznek nagyon jók is, amikor úgy érzed, hogy túl tudsz lenni rajta. Csak rajtad múlik, hogy te győzöl vagy a gyászod. És nagy harc lesz. Én is csak az elején vagyok még, és nagyon sok a nagyon rossz nap, néha nem látom merre megyek. . de azért csak megyek. Pedig már ma öt hónapja, hogy a kicsi meghalt. Nagyon veled vagyok, írj bármikor, sok puszi neked.
JaJuNi: azt hiszem ezek az álmok mindenkinél előjönnek, de csak álmok!!!!!!:)) Túl sok rosszat olvasol itt!:((Ha meglesz a baba, csak két szóban is, de tudasd velünk!!És kitartás!!!!!:)))
Bociangyal, sok erot a temeteshez! Es ugy altalaban is. Nem tudod magadat valamivel felviditani? Jo zene, egy uveg vorosbor vagy akarmi :)
Végre hallok valakit aki a "tűzközelben" van. Szerencsére velem nem történt olyan szörnyűség mint veletek, de nem sokon múlott. Igaz a környezetemben pl. a barátnőm gyerekével is rossz dolog történt. Csak röviden: már 9 hónapos volt és a ctg vizsgálaton nem mutatott valami jót a gép és erre mondta neki az orvos hogy menjen le a büfébe igyon egy kólát vagy egy kávét. Sajnos a kislányának oxigénhiánya lett és igaz él de testileg és szellemileg teljesen . . . nem tudom hogy fejezzem ki magam, szóval nem mozog és nem figyel, semmit nem csinál csak él. De a barátnőmék nem hagyták annyiba és pereltek és perelnek a mai napig is de ezzel sem jutnak sokra az orvos még mindig dolgozik igaz mesélte, hogy a bíróságon mikor meglátta nem ismerte meg teljes roncs lett belőle. Csak azért írtam ez le mert én csodálom az ők energiájukat amit képesek megtenni a gyerekkel is, persze tudom hogy ezt minden anyuka megteszi, de ők soha nem adnák fel és mindig látnak valami reményt a kislány felépülésére. A bíróságra visszatérve az ők végső céljuk az hogy az orvos elkerüljön onnan és soha többet ne nyúlhasson senkihez.
Szeretném tőled megkérdezni, hogy tudsz-e valamit arról, hogy hogyan érték el azt hogy az orvosokat eltávolítság a munkahelyükről, és ez hány évbe telt?
Csak egy ötlet, de komoly. Én a második gyermekem születésénél a sógornőmet kértem meg hogy legyen bent mert ő jogász, ugymond jogi személy és hogy őszinte legyek talán neki köszönhetem hogy a gyerekem egészséges lett, mert én is problémás voltam, de mivel hogy a sógornőm bent volt 4 orvos és 2 szülésznő (és kiürített műtő az esetleges császár miatt) társaságában szültem.
Bár ami a jóban rossz, hogy közben ellopták a kórház elől az autónkat.
Mindenkinek sok erőt kívánok
Anett
A napjaim elég furcsán telnek. Sőt! Egyre furcsábban. Azért nem is jelentkeztem. Tiszta nihil van az agyamban. Egyre inkább nem gondolok semmire. Egyre feszültebb vagyok, nem találom a helyem, nincs kedvem beszélni. Úgy általában véve nincs kedvem semmihez. A temetés szerdán lesz.
Lehet, hogy furcsa ezt olvasni, de nem tudom, hogy mi lenne a jobb.
Van, hogy azt szeretném, ha már túl lennénk rajta. De van olyan is (és ahogy közeleg a nap ez a gyakoribb), hogy még húznám az időt. Pedig tisztában vagyok vele, hogy nem ezzel van vége. Már egy ideje vége van. Mindennek.
Pár nap múlva benézek újra.
Ne haragudjatok a lehangoló sorokért. Nagyon félek.
Millió pusz mindenkinek!
Bociangyal
Úgy látom egyre többen vagyunk. :((
Tényleg jó ide jönni és egymásba kapaszkodni, én nagyon örülök ennek. Üdv az "újaknak". :))
Bociangyal, hogy telnek a napjaid? Gondolom a temetésen már túl vagytok. Ott volt végül is a családod?
JaJuNi, remélem nem maradtam le semmi fontosról! Nagyon szurkolok neked, írj, hogy mi van veled!!
Puszi mindenkinek és sok vigaszt.
Krisztfla nem akaok neked mondani hülyeséget, de az az orvos aki megtudja mérni egy kb. 5 centis baba fél centiméter széles nyaki redőjét, annak azonnal látnia kellett volna a koponyatető hiányát is! nem akarom az orvosod ócsárolni, biztos nagyon jó doki , de biztos látta, csak még ki tett annak , hogy elküldöttt egy nagy klinikára ( amelyikről illik tudni hogy oktató kórház- tehát egyszerre több orvos is megnézhet -és tarthatnak konzíliumot, mielőtt kimondják a végeredményt!) és te megalázva érezhetted magad. Ha ő akkor elmondja neked, teljesen máshogy alakul az napod!
Cseresznyéhez nem akarok hozzászólni, akit érdekel az elolvashatja a SOTE I. Női Klinika fórumán mert ott már kifejtettem a véleményemet egy olyan dologról ami évekkel ezelőtt történt.
Mindenkinek nagyon rossz dolog elveszteni a gyermekét, de úgy látom hogy még most is sok esetben az orvosok nagyon sokszor hibásak a dologban!!!
Két nappal az esküvő előtt mentem a Baross utcába, hogy kimondják a Babámra a halálos ítéletet. Az a döbbenet az egészben, hogy
szegényke nagyon kis eleven volt, esze ágában sem volt feladni.
Amit a klinikán átéltem, az igen megrázó volt. Aki volt már ott közülletek, az tudja, hogy egymás mellett van 3-4 UH vizsgáló
és csak egy függönnyel vannak elválasztva egymástól. Nagyon balkáni, de ez még elment volna. El kezdtek vizsgálni, és egyre több
orvos gyűlt körém bámulva a monitort. A végén már vagy nyolcan ácsorogtak szó nélkül, és úgy meredtek a képernyőre mintha egy
marslakó lett volna bennem. Senki nem szólt hozzám, csak a vizságló nő, aki rám üvöltött hogy lazuljak már el.
Próbálj meg ellazulni ilyen szituációban! Azt vártam, hogy valami csoda történjen és azt mondják, hogy téves volt a diagnózis,
és a Baba egészséges, de sajnos semmi. Közölték a végén hogy öltözzek fel, de nem mondtak semmit. Csak annyit kellett volna,
hogy nyugodjon meg anyuka! De nem. Felöltöztem, és kint ültem a folyosón egyedül, mert a Kedvesem dolgozott, a barátnőm, aki
elkísért délutános volt, így addigra elment. Ültem a folyosón, és vártam, hogy behívjanak, hogy kimondják a Babáról a halálos
ítéletet. Alig bírtam tartani magam. Közben meg mindenki mosolyogva jött ki. Volt egy 50 év körüli nő is, aki szintén
mosolyogva jött ki.
Majd behívtak, és közölték, hogy el kell vetetni a Babámat (ő volt az első terhességem gyümölcse), de nekem kell kimondanom, és
aláírnom a papírt, hogy hozzájárulok. Nagyon nehéz volt, de tudtam, hogy nem lenne életképes ilyen sérüléssel, és csak kínzás
lenne mindkettőnk számára ha húznám az időt.
Így éltük át két nap múlva az esküvőt, majd nem is mentünk nászútra mert hétfő hajnalban már mentem a kórházba a saját Dokimhoz.
Ő egy tüneményes ember. Nagyon figyelmes volt hozzám, és láttam, hogy velem együtt szenved, amiért így alakult. A végén akartunk
neki pénzt adni, és képzeljétek azt mondta, hogy szó sem lehet róla. Vannak még ilyen orvosok.
Tegnap találtam rá a fórumra,
és meglepő, hogy milyen más olyan emberekkel beszélni, akik hasonló cipőben járnak. Borzasztó amiket leírtok!
Sajnos én is átéltem nem olyan rég egy megrázó és rövid terhességet, de ott a "természet volt a ludas" és még
így is nagyon nehéz volt elfogadni. Azt már el sem tudom képzelni, mi lenne ha ez egy műhiba következménye lett volna.
Én tavaly szeptemberben lettem állapotos teljesen váratlanul. Nem így terveztük, de nagyon örültem neki, hisz már 30 éves
leszek az idén. 2003 nyarán akartunk összeházasodni a párommal, de mikor megtudtuk, hogy a Picur "beelőzőtt", akkor úgy
döntöttünk, hogy még decemberben megtartjuk az esküvőt, hogy ne babával vagy nagy pocakkal kelljen résztvenni
életünk nagy napján. Dec. 7-ére tűztük ki az esküvőt, és azon a héten voltam éppen 12 hetes, így aktuális volt a második UH.
Hétfőn voltunk azon a vizsgálaton, és a Dokim megállapította, hogy vastag a nyaki redő, ezért majd 2 héttel később, a nászút
után mennünk kell genetikai vzsgálatra. Rendesen megijedtem, bár a Doki nyugtatott, hogy ilyen van, és később a genetikai vizs-
gálaton pedig sokszor kiderül, hogy nincs is semmi gond. Tudtam, hogy pár nap múlva lesz életem egyik legfontosabb napja, majd
nászút, de én képtelen voltam bizonytalanságban nekiindulni ezeknek az eseményeknek. Másnap felhívtam egy 3D-s UH-t és kértem,
hogy adjanak időpontot. Közölték, hogy csak 2 héttel később tudnak adni. Akkor elsírtam magam idegességemben, és mondtam, hogy
én képtelen vagyok addig várni. Rendesek voltak, mert beszorítottak még arra a hétre. Ott tudtam meg, hogy a nyaki redő ezen az UH-n
abszolút rendben van, de a baba koponyájának a teteje hiányzik, így az agy szabadon lebeg a magzatvízben, tehát életképtelen
lesz. Az az orvos azt mondta, hogy minél előbb jelentkezzek a Baross utcai I-es v. II-es (nem emlékszem) Női Klinikán, mert
nekik is látniuk kell. Felhívtam az orvosomat, aki azt mondta, hogy ha az abortuszt kell választanom, akkor kérjem
nyugodtan azt, hogy ő végezze el, ne ott a klinikán.
Sajnos a kórházakban nem csak a nőgyógyászat, szülészet ilyen lehetetlen, hanem a többi osztály is.
Az orvosok szemléletén is változtatni kellene, mert nem mi vagyunk értük, hanem ők vannak a betegekért.
Némelyik úgy fennhordja az orrát, hogy leveri a plafont. (tisztelet a kivételnek). Órákig váratják a beteget és még a beteg legyen hálás, hogy szóba állnak vele. Persze egy magánklinika más. Ott nagyon rendesek, körbeugrálnak, de ki tudja azt megfizeni? Na és minek fizetjük a TB-t?
Én még szerencsés vagyok, mert minden vacakság ellenére van egy gyönyörű egészséges lányom.
De felháborít, hogy van aki megtehet mindent, és még annyit sem mondanak neki, hogy ejnye-bejnye, de közben egy hanyagság miatt családok mehetnek tönkre.
Sirva olvastam a soraidat es el nem mondhatom mennyire felhaboritott a veled tortent dolog. Ami meg a dolgok csucsa, hogy meg volt kepuk penzt is elfogadni toletek.
En Magyarorszagon korhazban dolgoztam, igaz nem osztalyon hanem radiologian, de soha nem felejtem el, hogy vajudo kismamakrol kellett rtg. felvetelt keszitenem teraranytalansag miatt. A kismamakat senki nem kiserte le az emeletrol a foldszintre. Es mi van ha a lepcsohazban tortenik veluk valami. A teranytalansag miatt a baba nem tud normalisan megszuletni es csaszar metszesre van szukseg. Nem kellene ezt mar elore tudnia egy orvosnak, hogy mekkora a mama medenceje es mekkora a baba feje? Szinte az utolso pillanaatra hagynak dolgokat, de van kepuk a penzt elfogadni.
Es tenyleg igaz, hogy orvos nem fog a masik ellen vallani es szinte szelmalom harc az amit ilyenkor a muhiban atesett emberek folytatnak.
Remelem, hogy az ido majd szep lassan segit a sebeid gyogyitasaban.
Puszi: Kriszti
Ne viccelj már! Hiányoztál! Régen jelentkeztél. Hogy vagytok?
Remélem, sokat tudsz pihenni!
Én most nagyon kitartóan keresgélem az életem értelmét, hogy ne kallódjak el. Butaságnak tűnhet, amit írok: nagyon jó veletek beszélgetni. Véletlenül se úgy értsétek, hogy a téma miatt!!!!
Sajnálom, hogy ez a téma hozott össze minket, de ettől függetlenül, ha már így történt, ne hagyjatok cserben! Olyan jó lenne, ha még nem szűnne meg ez a fórum! Azt szeretném, ha néhány év múlva mindenki boldogan mesélne a gyerkőceiről.
Nagyon kapaszkodom belétek, talán túlságosan is.
Szeretettel: Bociangyal
Én az I. sz. női klinikára jártam, ott volt dokim, akit nagyon szerettem és lelkiismeretesen foglalkozott velem. De maga a kórház katasztrófa volt. Ott történt, hogy majdnem kikaparták belőlem a gyerekemet, met véreztem, majd miután kihisztiztem, hogy először vizsgáljanak meg bedugtak egy kórterembe és 3 napig rám se bagóztak. Sajna a dokim épp külföldi konferencián volt, elég mérges volt mikor megtudta a történteket.
A szülés is ott zajlott, a dokim épp a város másik végében volt egy konferencián a nővér értesítette ugyan, de nem akkor amikor bementem, hanem amikor már látta, hogy jön a gyerek, így a doki aki otthagyott csapot-papot és rohant hozzám, csak akkor ért odamikor már kinn volt a gyerek. Az ügyeletes vezette le szülést.
Na de hogy? Kilógott félig a gyerek, én nyomtam, a doki meg telegonált, !!! úgy, hogy a nővér a füléhez tartotta a telefont ő meg bennem matatott. Sokszor nem tudtam, hogy mit tegyek, mert nem értettem, hogy hozzám beszél-e vagy a telefonba. Aztán egyszer csak rám ordított, hogy mire vár nyomjon már! Ilyen kedvesen. Végigtelefonálta a szülést, a varrást, a cérnát bokáig érőre hagya, úgy lógott belőlem.
De a gyerekem egészséges volt, és nekem akkor csak ez számított.
Az is a kórház felelőssége, hogy a zuhanyzóban bagóztak a cigányasszonyok, nyitott ablaknál, mi meg frissen szült nők jöttünk ki a zuhany alól vizesen. Október volt, 5-10 fok.
4 nap után hazaengedtek, és mentem az ügyeletre 39 fokos lázzal, mert megfáztam. Természetesen a tejem is elapadt, és gyógyszert kellett szednem, mert mandulagyulladásom lett.
Soha töbéé nem megyek az I. sz női klinika közelébe sem. Szerencsére azóta a dokim is eljött onnan, aki mindvégig korrekt volt, és bizony nem győzött bocsánatot kérni a nővér miatti késése és kollegája bunkósága miatt.
Ilyen is van, hogy hiába rendes a doki és tenne meg mindent a betegért, a kórház viszont minősíthetetlen.
nem találok szavakat arra, amiket itt olvastam. (Csak azért nem sírok, mert mhelyen vagyok, és bármikor benyithatnak)
Elképzelni sem tudom, milyen fájdalom lehet egy gyermek elvesztése (mert nincs még gyerekünk), de soha nem is szeretném megtudni.
Egyszerűen nem tudom, mit is kell ilyenkor írni, a sajnálatot legtöbben elutasítják. . . . minden tiszteletem a tietek, hogy talpon tudtok maradni.
Minden jót kívánok, L.
Lehet, hogyha irnal a kamaranak, hogy mi tortent, es ha tesznek valamit azzal az emberrel akkor nem pereled be a korhazat, es a tobbi jo orvosokrol megirod, hogy nekik nem akarsz rosszat, de ez az ember igy rongalja a korhaz es a jo orvosok hirnevet is es te ezt nem szeretned, elkuldod a papirok masolatait is, nem hiszem, hogy nem fognak semmit sem tenni. Hisz azert van a kamara. De majd elolvasom, hogy ilyenkor mit lehet hott tenni, majd utana megirom! Udv nektek es szep napot! :o)))
A te leveledről jutott eszembe újra a piszkos anyagi része a dolgoknak.
A gyermek egészségét, életét a pénz nem adja vissza. De ha azt az oldalát nézzük, hogy mi pénzbe kerül ez manapság, akkor bizony be kell látnunk, hogy kőkemény anyagi vonzatai vannak egy ilyen tragédiának.
Mi 500. 000, - forint felett vagyunk. És sajnos a mi kisbabánknak már nem kell gyógytornász (később logopédus, úszás, stb. ). És azt tudnotok kell, hogy mi a férjemmel úgy álltunk hozzá - amikor még hitegettek minket azzal, hogy egyszer hazajutunk -, hogy mindegy min megyünk keresztül. Ha az összes spórolt pénzünk elmegy, akkor elmegy. Ha a kocsit el kell adni, akkor eladjuk. TV-t, számítógépet, bármit pénzzé lehet tenni. Akár a lakást is és kisebbe költözni. Bármit megtettünk volna, ami csak módunkban állt.
Ennyi jutott. 4 hónap.
És ha ez ennyibe került, akkor mélyen hallgatok, mert ott van pl. az a család, akikkel a kórházban ismerkedtünk meg. Nekik felépülőben a kislányuk, de még csak az első akadályon jutottak keresztül.
Bocsi. Mindig olyan sokat írok nektek!
Írjatok ti is!!!
Pusz:
Bociangyal
Borzasztóan sajnálom a kirohanásomat, de nem tudok indulatok nélkül írni erről a tragédiáról.
A jó orvos létezéséről nem kell meggyőznöd. Az egyik ilyen orvosnak köszönhetem, hogy én nem haltam meg, amikor a kislányom született. A drága "kollégájának" köszönhetően csendben elvéreztem volna. Ez az, ami miatt a felelősségrevonásnál nem bíróságban és perben gondolkodom leginkább, hiszen ott van az én orvosom, akiben továbbra is maximálisan megbízom. Ott van az az orvos, akinek az életem köszönhetem. Szóval nincs gyomrom a kórházat perelni. DE az etikai bizottság előtt személy szerint az az orvos felelhetne azért amit tett, aki érintett ebben. Az én esetem a II-es Női Klinikán történt.
Arról a mondásról pedig, hogy "holló a hollónak. . . ", szintén változott a véleményem. Vagy az én kontárom egyszerűen nem holló. . . Na, de félretéve a viccet. Amikor felelevenítettem a történteket, akkor NÉV SZERINT(!) felsorolta azokat az embereket, akik rajta kívül ott voltak. Orvosokat, szülésznőt egyaránt. Én biztosítottam afelől, hogy nem vitázni mentem be, hogy kinek a hibája: TUDOM, HOGY AZ ÖVÉ. De ő tutira nem a gerincesek közé tartozik. Elég gusztustalanul próbálta menteni a bőrét.
Rég nem írtam nektek. Annak aki nem tudná, én a másik szülészeti klinikán dolgozom - nem ott a hol a Bociangyal szült.
Bociangyal mi megbeszéltük ezt priviben , de úgy látom másnak is ez a véleménye.
Azaz igazság lányok, hogy minden kórház más és más! Nálunk pl. a szülészek NEM VIHETIK BE a szülőszobába a mobiltelefont! Le kell rakniuk a nővérpultra és esetleg aki ráér felveheti, ha nem akkor hagyjanak rajta üzenetet vagy próbálják újra!
De igenis nagyon nagyon sok műhiba történik a kismamákkal és kisbabákkal!!! Azt hiszem ez az egészségügynek egy nagyon fontos része, hisz itt dől el a következő társadalmi réteg összetétele!!! Ha csak minden 10 -dik szülésnél hibáznak , akkor képzeljétek el milyen lesz a világ 20 év múlva! Én nagyon sajnálom azokat akik elveszítik gyermekeiket, mert ettől nagyon fájdalom szerintem nem létezik, mikor az embernek a saját gyermekét kell eltemetnie! Nem ez a természet rendje! De ha meg sikerül a lelkiismeretes gyermekorvosnak megmenteni annak a szegény picinek az életét, képzeljétek el a szülészek miatt milyen fejlődési rendellenességek maradhatnak vissza!!!
Nálunk a klinikáról a tavalyi évben 3 orvost eltanácsoltak hasonló eset miatt ! szerencsére nem halt meg minden kisbaba és a szülők visszajöttek elmondani, hogy mi történt! az orvosnak sok pénzt kellett fizetnie ( nem adja vissza a gyerek egészségét- de legalább aspeciális kezelés nagy részét fedezi) és nem dolgozhatott tovább a klinikán. De itt tudni kell , hogy elindult a per minden esetben de a jogászok segítségével megegyeztek peren kívül!
és igenis hogy meg kellene őket büntetni, mert sorba követik el a hibáikat BÜNTETLENÜL! az emberek nagy része tanul a hibáiból, de ők nem! ugyanúgy dolgoznak tovább és taszítják romba családok életét egy halálesettel vagy egy sérült kisbaba hazaadásával!
Én velük dolgozom, de igenis hogy elítélem azokat, akik lelkiismeretfurdalás nélkül vállalnak el olyan eseteket, amelyekhez nincs meg a megfelelő szakmai tudásuk vagy tapasztalatuk!
Teljesen megertelek! Nekem is voltak nagyon rossz tapasztalataim! En is a Te oldaladon allok! Viszont azt kell mondanom sajnos, hogy ezek a kivetelek. Nagyon megvetem ezeket a kontarokat. Sajnos toluk az ember elete fugg es nem torodnek vele. Mivel latom oket es valamennyire benne vagyok nagyon felek egy kontartol. Viszont had vedjem meg a jo orvosokat, akik szinten neha hibaznak, mert hat ok is emberek, csak (ne pont nalunk hibazzanak), es nehezen ismerik be a hibat ok is, ha beismerik, de igyekeznek utana mindent rendbe tenni es segiteni, nem rohogni rajta. Tobbek kozott egy jo tapasztalt orvoshoz kuldeni, aki tuti rendbe tudja tenni a dolgokat. Talalkoztam ilyennel is, viszont tobb olyannal, aki egy nagy ***** kontar es a diplomaval kitorolheti a se**et! Ezert kerlek irjatok meg, kihez ne menjek, mert hat nagyon nehez a dontes. Nagyon sajnaom az esetedet Bociangyal es en tuti beperelnem az illetot, vagy a korhazat! Vannak nagyon jo ugyvedek, akik szazalekert dolgoznak igy neked nem kell fizetned egy fillert sem, csak oda adod a papirok masolatait az ugyvednek es O mindent elintez. Csak a targyalasra kell menned, meg elotte beszelni vele egyszer!
Az orvosokrol meg annyit, hogy szegyen, hogy megturik maguk kozott a kontarokat, es lassan olyan nezetek leszenek roluk, mint a rendorokrol. Mert nem kozositik ki a kontarokat, hanem meg is vedik oket, es a kamara sem kepes a diplomakat visszavonni. Sajnos nem veszik eszre, hogy maguk rossz hiret is keltik azok, akik megvedik az ilyen kontarokat, hiszen bizalmatlok vagyunk ezek milyatt esetleges jo orvosokkal szemben is. Hat nekem ennyi lenne a velemenyem! Tenyleg nagyon sajnallak es ha segithetek itt valakinek bar minben csak irjatok. Ha tudok segitek! Szep napot nektek! :o)))