Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szellemek a hazban
Létrehozva: 2003. október 2. 03:26
Mindig is tudtam, hogy van egy szellemunk a hazban, de valamelyik ejjel igen bizarr dolog tortent. Kislanyom 2 honapos, ezert az agyunk mellett levo mozeskosarban alszik. Arra ebredtem kb. 1/2 12-kor, hogy valaki bokodi a matracot, s meg felalomban gondolkoztam is, hogy vajon a ferjem is erzi-e vagy csak en. Kinyitottam a szemem es azonnal megszunt a bokogetes. Ahogy rapillantok a gyermekemre, latom am, hogy ki van takarva! Es nem volt lerugdosva a takaro, hanem szepen oldalra volt hajtva, mintha valaki szant szandekkal kitakarta volna, engem pedig valaki felebresztett, figyelmeztetett, hogy valami nincs rendben. Vajon van-e valakinek valami hasonlo tapasztalata?
Mirtyll
Anyukám mutatta ezeket a történeteket, hiszek ezekben a dolgokban és hogy őszinte legyek volt pár story ami megrémisztett. . Ditke37 (anyukám) említett engem előző kis írásában. . én vagyok a kisebbik lánya! Apukám halála utána nem sokkal hallottam, és néha láttam is szellemeket (?) . . . mivel még kicsi voltam, és régebben történt nem igazán emlékszem már rá! Ha jól tudom, jártunk egy hozzáértőnél és ő vmi olyasmit mondott, hogy miután apukám meghalt mi nehezen akartuk elengedni és visszaküldtek rossz szellemeket hogy engedjük őt el. . Így visszagondolva elég ijesztő, bár akkor nem féltem. . . talán akkor még fel sem fogtam az egészet. . !!
Ha ilyen furcsa dolgokat tapasztalsz, örülj nekik, mert bár te nem láthatod a férjed, ez bizonyíték hogy mégis ott van, legalább a jelenléte megvan.
A házban ahol már 2 éve lakom sokszor fura dolgok történnek, tudom biztosan hogy egy vagy több szellem, sokszor határozottan látok valamit, olyan mintha sötétben egy koromfekete testet látnál, nem látod a körvonalait de nagyjából érzékeled milyen magas és hogy ott van.
Néha egy hideg érzés átmegy a testemen, mintha valaki átment volna rajtam.
Sokszor felébredek éjjel, kinyílik a szemem én önkéntelenül egy irányba nézek. És mindig hallok nagyon apró zajokat, mintha valaki közeledne a szönyegen.
Ez mind elég ijesztö lehet de én már régen úgy döntöttem hogy nem fogok félni. Egyedül lakom a pici lányommal, ha éjjel elkezdenék reszketni akkor nagyon ki lennék. Így mindig azt gondoltam magamban hogy tudom hogy engem nem fognak bántani mert soha senkinek nem tettem rosszat, így semmi okuk rá, úgyhogy ha valami mondanivalójuk van, közöljék, ha nem én inkább alszom.
Persze azóta is jöttek, de soha nem féltem.
A szellemek megérzik a gondolataidat is, nem kell hagosan beszélni.
Ja igen ráadásul az az ember aki itt lakott elöttem, meghalt. Ismertem, együtt dolgoztunk, és miutána elköltözött, én ideköltöztem, még láttam is egyszer, már nagyon beteg volt. És utána halta meg. Úgy voltam vele hogy nem igen jönne ide engem ijesztgetni, van neki jobb dolga is, itt csak 3-4 évig élt, és tudja hogy itt nincs semmi dolga.
Úgyhogy neki is mondtam hogy ha te vagy, akkor jó mert töled úgysem félek.
Valaki kérdezte hogy a szellemek miért nyitogatják az ajtókat, stb, ha át tudnak menni a falon. Szerintem azért mert nincsenek teljesen tisztában vele hogy ök szellemek.
Nálunk a munkahely adja a lakást, szóval itt dolgozunk és lakunk. Egy másik helyen is meghalt egy ember, de ö ott a lakásban. És szerintem nem teljesen fogta fel hogy Q 10 év utána már nem lakik ott. A srác aki odaköltözött mindig látta ezt az embert (pedig ö addig nem is ismerte), ajtók csapódtak, fiókok húzódtak, szerintem a szellem próbálta tovább élni az életét amit emberként élt, tehát ajtón keresztül közlekedni, stb. És elég dühös volt hogy egy ismeretlen ember él most a lakásában.
De ha jól tudom már megbékélt vele, ez volt kb. 3 éve.
Mariann
Én is mondanék egy történetett, bár elég szomorú mert az én férjem 30 évesen meghalt, egy autóbalesetben. Az nap este furcsa dolgok történtek, a gyermekeim lefeküdtek én pedig a garázsban van egy kis helységünk ahol, varrógépeink vannak és varrtam a lányoknak ruhákat. Hatalmas vihar volt az este, a kaukázusi kutyánk neki rontott a dalmata kutyánknak, soha sem bántotta, az emeletten az akváriumból kiugrott a hal a szönyegen találtam megdögölve, és tudom, még valami furcsa volt, de már nem emlékszem, de este azon gondolkodtam, mikor a lányokat megnéztem, hogy alszanak -e hogy vajon még mi történhet?
Hát sajnos a vége az volt, hogy jöttek a rendőrők közölni velem azt a rossz hirt, hogy mi történt a férjemmel. Halála után én is vettem furcsa dolgokat észre, a teljes szélcsendben, mikor este felmostam, láttam a teraszon, hogy a hintaágy legalább 20 cm kileng és a szél nem fújt, még a legkisebb levél az ágon sem rezzent. A kisebbik lányom akkor 7 éves volt, és utolag mesélt el olyanokat, hogy mikor beszéltem hozzá, látott mögöttem olyan furcsa alakokat, akik engem kigunyoltak, ilyesztgettek, de én nem látam, csak ő de akkor még nem tudta elmondani.
Én voltam szellemidézéseken, mert nagyon szerettem volna vele még egyszer utoljára valamilyen kapcsolatba kerülni, és akkor is üzent nekem, amit pár évvel később értettem meg annak jelentését.
Keresem a fúrcsa megmagyarázhatatlan dolgokat, és hiszem legalábbis szeretném hinni, hogy segit nekünk.
Nálunk csukodott be úgy szobaajtó hogy belül volt a kulcs a zárban és bezárodott a lányom szobája, senki sem volt bent. Ilyen is már kétszer előfordult.
Érdekelne nagyon hogy mik ezek, és közben nagyon sajnálom, hogy már nem lehet velünk, és hiszem vagy legalábbis szeretném azt hinni, hogy a túlvilágról vigyázz ránk és segit nekünk.
Egy alkalmazottunk csunyán meglopott minket.
A több százezres kárból lebukásakor elismert és aláirt százat, - majd inkább elköltözött, bujkált, rágalmazott bennünket ismerőseinknek, - azt sem akarta megadni.
Már nem is a pénz, - hanem a mód, ahogy viselkedett velünk, (amilyen alantas módon, őt családtagként kezelve - átvágott bennünket)- hajtott, hogy megtaláljuk őt és felelősségre vonjuk.
(Közben kiderült, hogy ebből az esetből sem tanulva, - a következő m. helyén is belenyult a kasszába. )
Másfél év után a biróságra került végre az ügy, - ott rágalmakat, hazugságokat ontott magából ellenünk, - ezért elhatároztuk, hogy a kár nagyobbik felét is követeljük rajta, - már belevonva a rendőrséget is.
Egy csütörtöki napon kellett volna bevinnünk az őrsre a bizonyitékokat, - mikoris szerda este kapunk egy mailt a barátnőnktől, - hogy a volt dolgozónk hétfőn a 16 órás éjszakai müszak után, autóbalesetben meghalt.
A kocsit az élettársa vezette, ő haldoklik.
Azóta sem tudunk napirendre térni a dolgok felett, - és tünődve a történteken sok furcsaságot találunk a lány történetében.
És a velünk történtekkel is.
A halálához sok kis lépcsőfok vezetett:
-ha azt mondja, hogy hibázott, , szükség volt a pénzre, - ahogy magunkat ismerem, - tovább dolgozhatott volna nálunk és törleszthette volna a lopást
-ha fizetett volna, nem lop máshol is, -ugy nem költözik vidékre, - nincs autóbaleset
-az élettársa sem mondta volna igy vissza a vállalkozását, - nem kellett volna 16 órát vasárnap éjjel dolgozniuk
Velünk kapcsolatban: valószinüleg ugy élte meg ez a lány a vele történteket, hogy mi vagyunk minden problémájának az okozói.
A mi figyelmeztetésünkre ellenőrizték őt a következő munkahelyén (ott is a családja barátjától lopott), - miattunk költözött el, - miattunk utazott napi 90 km-t a m. helyére. . .
A furcsaságok:
A férjem tavaly eltörte a sarkát, - azon az egy napon, a két évből, - amikor én külföldön voltam.
Leesett a padlásfeljáróból, - látva a környezetet, - a csodával határos, hogy nem a nyakát törte.
Nekem a lány halála előtt egy héttel volt furcsa balesetem: egy 80 kg-os gipsz stukkóról (dekoráció a gázóra takarására) leemeltem egy asztali lámpát, - erre a stukkó kidőlt, óriási erővel, élével a fejemen talált, - én meg magam a földön, - és elájultam.
Ha halántékon csap, - végem.
Többen mondták, hogy a lány átka magára visszaszállt.
Számomra ugyan elképzelhetetlen, hogy halálát (!) kivánja bárki bárkinek, - ti mit szóltok ehhez?
Olvasva az előző történeteket, - már előre rettegek: mi lesz ha a szelleme ránk száll?
Anyósával mindig nagyon jóban volt, - szerették egymást.
Halálakor, - teljes szélcsendkor és csukott bejárati ajtónál huzat keletkezett. - akkor azt hitte, hogy a fia érkezett haza. Elmozdult a falióra is.
Később a barátnőmnek szokásává vált, hogy név, - születésnap és egyéb ünnepekkor virágot vesz a sirjára.
Egy névnapkor elfeledkezett erről.
Bea éjjel az ő lakrészükben a fürdőből koppanást hallott.
Leesett a szappan a zuhanyzó szappantartójából.
Fizikai képtelenség, hogy kicsusszon.
Mikor visszahelyezte, - pár perc mulva megismétlődött.
Nem akart pánikot, - nem tette vissza a helyére.
A nagyfia /21 éves/ eközben az ágyban zenét hallgatott a lakás másik részében.
Egyszer elhallgat a zene.
Mikor fölkelt, - látja, hogy a hangerő le volt tekerve.
Gyanutlanul visszahangositja.
Ugyanaz történik még kétszer.
Nem tudott magyarázatot adni miért, de furcsán érezte magát.
A különben vagány, merész fiu sirva ment át a szüleihez és aznap velük aludt.
A virág után megszünt a "zaklatás".
Segitenél információval: hol és hogyan tudnék jelentkezni rá?
Milyen irodalomból tudnék többet tudni róla?
Köszönöm.
ha csak mint egy élő személy indítékait vizsgálod, akkor is vmi ilyesmi jön ki. mert nem írtad, h többen voltak.
szóval jól dédi szintig visszamenve vki oldalág irányban is. rá fogsz jönni, sztem.
mondjuk laikus vagyok a témában.
mindenesetre ha rövid időre is, de szükség volt rá, fontosnak érezte magát.
mármint a szellem.
értitek.
mondjuk egy kiközösített családtag, . . .
vigyázat, átverés: J. Austen paródiának szánta!
Bandiné! Megtudtál bármit a szellemeidről? Mlért maradt itt, ki ő, stb. . Ez nagyon érdekelne
Amúgy volt olyan élményem is, hogy mentem volna be a fürdőszobába és visszapattantam egy "mellkasról", pedig nem 40 kilós vagyok. Aztán békésen helyet cseréltünk.
Meg volt egy buszmegállós eset is: vártam a buszt, és lépegettem hátrafelé, nekimentem valakinek. Megfordultam, hogy bocsánatot kérjek az illetőtől, de közel s távol senki nem volt ott.
Valaki kérdezte, hogy hogy küldöm el, hogy beszélek velük. Soxor gondolatban, de ha nem használ, akkor hangosan. Ezért én is hülyének szoktam magam érezni, de mondom, ott a gyerek bizonyítéknak.
Van vkinek 1 matekzseni szelleme? Kölcsönadhatná 1 picit, hogy elmagyarázzon bizonyos dolgokat. . . :)))
KHMM ez csak poén volt. . .
(na jó azért annyira nem vicces)