Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Féltékenyek ide!
Létrehozva: 2006. szeptember 25. 12:06
Sziasztok,
azoknak nyitom ezt a topicot, akik OK NÉLKÜL féltékenykednek (hülye komplexusok, régi sérelmek, stb miatt), és azon küzdenek, hogy ezt legyőzzék. A Wellness Caféban is van "ÉPP MOST..." topic, ahová abban a pillanatban kell írni, amikor JÓTETTET (pl.épp most sportoltam) tudunk elújságolni, és nem csak ígérgetünk, hogy "majd holnap". Hasonlót szeretnék, pl.: "épp most győztem le magamban a hisztit, pedig a párom egy lánnyal emailezik, na és akkor mi van?"
Segitsünk rádöbbenteni egymást, hogy nem éri meg apró-cseprő ügyeken rágódni, és rossz érzéseikkel mérgezni a kapcsolatot, az ezt követő lelkiismeretfurdalásról nem is beszélve.
Biztos ti is megbánjátok, amikor bizalmatlankodva hülyeségeket kérdeztek a párotoktól egy sms vagy telefonhivás kapcsán.
Próbáljuk fejleszteni az önuralmunkat és szép dolgokkal ápolni a szerelmünket 
Írjatok olyasmiket, hogy milyen jó megbízni a barátotokban, férjetekben...és milyen jó ez a férfinak. Milyen jó neki a szabadság, ha póráz nélkül is nagyon jól tudja, hol a helye.
Ilyesmiket osszunk meg egymással
M.
jah...egyébként ebben tényleg szerencsés vagyok...nem eszem sokáig magam a dolgokon. nem duzzogok és nem puffogok. nem is tudom, mikor hagytam el ezt a tulajdonságomat. vagyis néha megpróbálok duzzogni, de akkor párom megkérdezi: most duzzogsz? - és erre biztos, h kitör belőlem a röhögés. magam se tom, miért...vagy talán tudom. mesélek egy történetet.
egyszer még gimi harmadikban töriórán írtam egy 3-as dolgozatot. naon pipa lettem, mert sokat tanultam, és az összes körülöttem ülőnek végig súgtam és segítettem (természetesen ők jobb jegyet kaptak). és a töritanárom (így utólag imádnivaló volt, rettentően okos, akkor gyűlöltem
 
látta, hogy puffogok, s kérdezte miért. elmondtam neki, h én mennyit tanultam és hogy ez igazságtalanság, hogy milyen rossz jegyet kaptam, blablabla (s mindezt piros puffogó fejjel). mire ő közölte velem, h egyszer mindenkinek lehet rossz jegye, s különben is, ne legyek ilyen kis pukkancs! mire én a világ legduzzogóbb, legmorcosabb arcával odavágtam. nmvgykpukkancs!
erre az egész osztály röhögni kezdett, s később már én is. hogy pukkancs fejjel ki bírtam mondani, nem vagyok pukkancs.
szóval nem tudom, ez segített-e, de tény, hogy életem egyik meghatározó pillanata volt, azóta is találkozókon emlegetjük, és mint gyógyult pukkancs, jót szórakozok én is rajta
jajjajj, pedig muszáj megbírkóznom az exxel, merg az ő édibédi babájával, mert most derült ki számomra, h párom családja teljesen befogadta (lévén elesett és segítségre szorul). bátyja családja is és a nővéréé is meghívja magához, segíti, stb.
ami tök rendes tőlük, h ismertek három évig egy embert (ebből kettőt jártak, egy évig még barátokként maradtak annyira szoros kapcsolatban, h családi progikra együtt jártak), s nem hagyják magára. a világ legösszetartóbb és legrendesebb családjába sikerült belekerülnöm, asszem. szóval a lényeg: hosszútávon kell ezzel megbírkóznom.
tehát monibonbon, most olyan tanácsot adj nekem, amivel évekig tudom magam gyógyítgatni.
tudom, most nagy felelősséget pakoltam rád
de muszáj, hogy vki megmondja, mit csináljak 
hát ez már siralmas, komolyan mondom
Javíthatatlan vagy! Persze tudom, bagoly mondja verébnek. Gondolj arra, hogy nem veszekdtetek EGÉSZ hétvégén, hanem sikeresen túltetted magad a dolgon! És jól tudtátok érezni magatokat! Hidd el, ez is nagy dolog. Én, amikor nagyon bevadulok, nem elégszem meg egy veszekedéssel, hanem napokig felemlegetem a dolgot, hogy lehessen rajta nap mint nap szenvedni.
A féltékenységed pedig érthető, a legtöbben így éreznének. A kérdés csak az, van-e elég önuralmad, hogy legyőzd.
(nekem nehezen menne, megmondom őszintén, én nagyon gonosz vagyok, de jó látni, hogy van aki olyan rendes, és segitőkész mint a te párod!!!)
ajjhajj...gyónni jöttem, sárkánykodtam hétvégén. nagyon gonosz voltam
ráadásul ezt adjátok össze, mostmár úgy néz ki, egy 4 hónapos babára is féltékeny vagyok, akibe a pasim beleszeretett. (ezt ő mondta, nem én. na jó, én mondtam, de ő igazat adott. és jajj, a baba az exé...és jajj, mégis olyan szép és aranyos, hogy nem lehet nem szeretni)
na mindegy...veszekedtünk, de utána az egész hétvége jó volt.
na? ilyenkor milyen kellemes élményre kéne gondolnom?
jujj, rettentően furdal még mindig a lelkiismeret
sajnos igazat kell adjak Nyuszedlinek.
simán megkíván bárki mást is... nyugi.
persze bevallani sosem fogja. viszont elég sok hapsit ismerek, meg rengeteggel dolgoztam együtt ahhoz hogy tudjam, a férfiaknál ez eléggé alap...
Szégyellem, magam előtt is, nemhogy mások előtt, de butaságokon tudok féltékenykedni, mert tudom, komolyan nincs rá okom. S mégis... Szeretnék pár tippet, ötletet tőletek, hogy ha belém bújik a szörny, hogyan küzdjem le, mielőtt kinyitnám a számat. Számoljak 10-ig? Fussak két kört?
Tudom. az önbizalmammal van gond, én is beleesek az összehasonlítgatós játék csapdájába. /magazinok,tv/ Ne nevessetek ki, nagyon gyerekes, ezt én tudom, de nem mindig sikerül leküzdenem,s olyankor duzzogás van egy ideig, s aztán persze megbánom, megfogadom, hogy leharapom a nyelvem, ha szólnék újra hülyeséget, de...én barom!A párom szeret, négy éve együtt vagyunk, tolerálja a "hülyeségemet", de én nem akarom az idióta megjegyzésemmel megzavarni az együttléteinket.
nna, ez megint elevenembe vág nekem is. én szeretek sertepertélni körülötte, míg csinálja a dolgait, de ez őt idegesíti. én olyan típus vagyok, hogy 1000-rel égetem a kapcsolatot, mindennap együtt és csakvele, csak neki élni. ő nem nagyon tudta felvenni ezt a ritmust, DE...és ezt ő is megerősíti, velem még mindig többet van, mint elődökkel
szval én beérem azzal, ami nekem jutott, mert az összes többi dologban sokkal-sokkal jobban és többnek érzem magam, mint eddig bárkivel
hja...vmi van benne, de én már voltam kalicba zárva...ráadásul önként és dalolva. nem is csaltak meg, a srác csak értem élt, és mégis mégis valahogy bennem vége lett. aztán ott álltam szakítás után, s azt vettem észre, h nincs körülöttem senki. mert a két év alatt egyszerűen eltünedeztek a barátok, mert nem mentem, ha hívtak, mert mindig a párommal, stb. stb.
szóval tudom, h ez a másik véglet, de bármennyire szeretnénk, ebben sztem nincsen középút. vagyis van, de az sosem elég, ez az örök elégedetlenség egy másik színtere
de ezt te is tudod, azért gondoltam, hogy nézd jobban, figyeld a férjedet...sztem ott is bújkál a féltékenység. és hogy őszinte legyek, inkább úgy mutassa ki, hogy értem él és én vagyok a szextündér, hogy szeret...ne úgy, hogy féltékeny másra.
de iggen...értelek. az én mostani párom se féltékeny típus. pedig direkt elcipeltem a legjobbfej exeimhez, és minden jópasi haveromat bemutattam neki
, hogy kicsikarjam belőle. és akkor, ott nem mutatott semmi jelet. később egy beszélgetős este során viszont kiderült, h tökre féltékeny volt, csak nem láttam rajta.
úgyh hidd el, féltékeny, csak jól oda kell figyelni
Hát egy örjöngő hapsit én se szeretnék.
A külön feltöltődés tényleg fontos, csak akkor van baj, ha az egyik többet akar lenni külön, mint a másik.
Harmadszor is nekiveselkedek, hátha ezúttal nem száll el.
Szóval van pár barátnőm, akiknek a párja folyamatosan ellenőriz, telefonál, számonkér, hívatlanul is csatlakozik hozzá, hiába szeretne a lány magában menni valahová. Ezek a lányok nem féltékenyek, ők inkább a "megfojt a párom" topicban keseregnek.
Inkább vállaljuk az izgalmakat és féltést, amiket egy egészséges párkapcsolat okoz, jobb, mintha egy lajhár lógna rajtunk
.
Másrészt mindkét fél nyitottabb marad a külvilág felé, nem gubóznak be kettejük kis világába - és így sokkal többet tudnak adni egymásnak. Felváltva kell feltöltődni: hol az intimitásból a párommal, hol pedig a másokkal töltött időből és élményekből.
Persze tudom én, hogy a szeretett nem attól függ, hogy féltékeny-e vagy sem.
De azért mi nők valljuk be szeretnénk, ha a párunk csak értünk élne, mi lennénk a szextündérek nekik, féltenének, hogy nehogy más vigyen el....
Csak hát a férfiak bármennyire is akarjuk csak nem akarnak a mi fejünkkel gondolkodni.
Gonosz népség.
Igen, nem mindig kell tudnia, hogy a másik bün ronda.
Ja, minek erről beszélni, persze hogy így van, ez evidencia. De ráérünk nyavalyogni majd ha nyugdíjasok leszünk, egyelőre örüljünk az életnek és ne fessük az
-öt a falra.
igen...néha én is rá szoktam játszani teljesen ártatlan ismerőseimre, akikkel párom még nem találkozott
sajnos egyre kevesebb van, akit nem ismer
hát lehet, hogy nyugodt...de lehet, ez neki is küzdésébe kerül, mint nekünk nem féltékenykedni állandóan
na jó, azért nem hiszem, enyém se féltékeny, neki is csak "néha nem esnek jól dolgok", de azt azért tudatosítsd, h az tuti, h a szeretetet nem a féltékenységen lehet lemérni.
én sokáig ilyen kapcsolatokban és értékrenddel éltem, aztán persze felébredtem, s megláttam mennyire hamis ez.
sztem figyelj oda jobban, biztos, h ő is féltékeny néha. pl. étteremben tedd keresztbe a lábad, villantsd meg, amid van, s figyeld, sztem körbe fog nézni, h hányad bámulják az ő nőjét, meg ilyen kis trükkök.
a fiúk nem sírnak...és nem féltékenyek. tudjátok!
Én is mindig puffogtam magamban, hogy nahát, már megint nem féltékeny.
Pár hete azonban elkezdtem hétvégénként egy volt férfi kollegámmal futni járni (véletlen összefutottam vele futáskor, és gondoltuk, jól jön egy futótárs mindkettőnknek) . Mindig megbeszéljük az időpontot, egy alkalommal viszont én otthonhagytam a telefonomat, és a futótárs hiába telefonált nekem (hogy hol vagyok már, mert késtem..), a mobil az ágyban volt, ahol a kedvesem szundikált :-) Bevallom, örült a májam, mert reméltem, hogy valami megmozdul benne. Tudta ő, hogy egy kollegával futok, na de hogy hívogat reggel...
És még hétközben is hívott, hogy esetleg dvd-zzünk, és a párom ott volt 
és kicsit méltatlankodott. Legközelebbi futásunk alkalmával természetesen többször emlitést tettem a párkapcsolatomra, úgyhogy most már nem fog hivogatni, mondtam a kedvesnek is, hogy sikeresen elintéztem a fickót, és nagyon értékelte 
Diadalnak éreztem, hogy morgott egy kicsit a párom, és láttam, hogy félt
és azért is boldog voltam, mert nagyon tisztességesen jártam el.
Azt nem kell tudnia, milyen hihetetlenül csúnya és öreg a futótársam
Jól is esik az embernek, ez 6 év után is.
Csak sokszor elkényelmesednek, s csak egy másik tudja felrázni őket. Én pl. ismerek két házasságot, ahol majdnem baj lett, mert a fiúk eltunyultak, a lányok meg magányosak lettek.
Mikor aztán be akart lépni egy harmadik, no akkor végre felébredtek 100 éves csipkerózsika álmukból a fiúk és kapkodtak össze-vissza.
Szóval akkor még van remény?
Remélem, hogy ő sem szereti, ha megnéznek, csak az a dühitő, hogy ő olyan nyugodt.