Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szót fogadok Kosnak. Kényeztetem magam: tejszínhabbal iszom a kávét :))))
Mit gondolsz Tunéziában hány fok lehet, igy reggel. Kiváncsi vagyok Editre, mit fog mesélni.
Most veszem észre, milyen bütykök vannak a kezemen a számítógép asztal sarkáról.
A kisfiú kérdezi az apját, hogy mi a politika.
Az apja leülteti, és példákkal elmagyarázza:
Figyelj, fiam. Én hozom haza a pénzt, tehát én vagyok a
KAPITALIZMUS.
Anyád ügyel a pénzre, tehát ő a KORMÁNY. Nagyapád ügyel arra,
hogy minden rendben legyen, tehát ő a SZAKSZERVEZET.
A babysitter a DOLGOZÓOSZTÁLY, és mi mindannyian azért dolgozunk, hogy
Te, a NÉP jól érezd magad, és minden rendben legyen. A pár hónapos
kisöcséd pedig a közös JÖVŐNK.
A kisfiú elraktározza a hallottakat, és elmegy aludni. Éjjel arra ébred,
hogy az öccse "telerakta a pelenkáját" és sír. Felkel, és szólni
akar az anyjának, de az olyan mélyen alszik, hogy nem bírja
felkelteni. Bemegy szólni a babysitternek, de a szobában látja,
hogy az apja éppen hempereg vele az ágyban, miközben a nagyapja
kukucskál
be az ablakon. Senki sem veszi észre, hogy ő is ott van, így visszamegy
aludni.
Másnap kérdezi az apja, hogy el tudja-e mondani a saját szavaival,
hogy mi is az a politika. A kisfiúnak eszébe jutnak az éjszaka látottak,
és így szól: A politika az, amikor a kapitalizmus kihasználja a
dolgozóosztályt,
amit a szakszervezet csak tétlenül bámul. A kormány alszik, a
néppel senki sem törődik, és a jövő is szarban van.
A szomszédban találtam.