Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ellenállni....
Torolt_felhasznalo_4190
Létrehozva: 2007. február 5. 18:32
Sziasztok!
Régóta fórumozok,és úgy tapasztaltam,hogy nagyon segítőkészek vagytok...Eddig nem nagyon fordultam a problémáimmal a fórumozókhoz,de úgy érzem ezt is meg kell próbálnom....
Arról lenne szó,hogy azt hiszem étkezési zavaraim vannak...vagy valami hasonló...
Az előzmények:28 éves koromig azt sem tudtam mi az a fogyókúra,166 cm-es magasságomhoz 50 kg testsúly párosult.Ezt mindig tartottam,mondjuk az igazat megvallva semmit nem tettem érte,egyszerűen csak sokat dolgoztam,jöttem-mentem,aktív voltam.Olyan kimondott „kemény fenekű” voltam..:-))Sportolni már nem sportoltam,előtte versenyszerűen tornáztam,de egy sérülés miatt abba kellett hagynom.
28 éves koromban(most 31 vagyok)beteg lettem...Nagyon...1 év "pokol" kezdődött,(hál 'Istennek túl vagyok rajta),jött a kezeléseket kísérő depresszió,gyógyszerek...Azt még hozzáteszem,hogy amikor kiderült a betegségem azonnal abbahagytam a dohányzást,olyan helyzetben,amikor más inkább rá szokik...Picit el is szigetelődtem a kezelés miatt,sokat voltam otthon,egyedül is,és olyankor elég sokat ettem...nasit is...
...és elkezdtek jönni a kilók...először csak 1-2 aztán 5.....észrevétlenül....
Az evés örömforrássá vált számomra..és olyan,mintha sohasem laknék jól…..Jelenleg 15 kg plusz van rajtam,de ha így folytatom……
Jelenleg teljesen rendben vagyok egészségileg,de egyszerűen az evésről,a finom kajákról nem tudok lemondani...Ezt azért ne úgy képzeljétek,hogy megállás nélkül zabálok,vagy drasztikus módszerekhez folyamodok(hányás ilyesmi soha!)csak már nagyon sokszor azt mondtam,hogy most elég,és akkor diéta,de egyszerűen nem megy...fizikailag képes vagyok rosszul lenni....ezen azért vagyok ennyire kiakadva,mert az akaraterőmmel soha nem volt baj...a cigit letettem 11 év után egyik napról másikra...és a kezelések alatt is példaképként állítottak a többi beteg elé,hogy így kell csinálni......
A történethez még az is hozzátartozik,hogy jelenleg nincs munkahelyem,sokat vagyok itthon,és keveset mozgok….
Amiért írtam ma nektek,az a ma délutáni „incidens”.Megint megfogadtam,hogy diéta,kevesebb kalória…csirkemellet pároltam,savanyúkáposztával ettem,aztán nem bírtam ki és ettem egy csomó csokit…egyszerűen NEM BÍRTAM LETENNI…..
Szerintetek mit tehetnék azért,hogy leküzdjem az édesség,vagy a finom falatok iránti vágyam…Ti hogyan csináljátok?...Hogyan tudnám fokozatosan lecsökkenteni az evést,vagy mivel tudnám pótolni a nasit?
Ha van ötletetek,kíváncsian várom…mert nagyon szeretnék változtatni…..és biztos fogok is…csak egy kis biztatás kellene….vagy nemtudom mi…
Régóta fórumozok,és úgy tapasztaltam,hogy nagyon segítőkészek vagytok...Eddig nem nagyon fordultam a problémáimmal a fórumozókhoz,de úgy érzem ezt is meg kell próbálnom....
Arról lenne szó,hogy azt hiszem étkezési zavaraim vannak...vagy valami hasonló...
Az előzmények:28 éves koromig azt sem tudtam mi az a fogyókúra,166 cm-es magasságomhoz 50 kg testsúly párosult.Ezt mindig tartottam,mondjuk az igazat megvallva semmit nem tettem érte,egyszerűen csak sokat dolgoztam,jöttem-mentem,aktív voltam.Olyan kimondott „kemény fenekű” voltam..:-))Sportolni már nem sportoltam,előtte versenyszerűen tornáztam,de egy sérülés miatt abba kellett hagynom.
28 éves koromban(most 31 vagyok)beteg lettem...Nagyon...1 év "pokol" kezdődött,(hál 'Istennek túl vagyok rajta),jött a kezeléseket kísérő depresszió,gyógyszerek...Azt még hozzáteszem,hogy amikor kiderült a betegségem azonnal abbahagytam a dohányzást,olyan helyzetben,amikor más inkább rá szokik...Picit el is szigetelődtem a kezelés miatt,sokat voltam otthon,egyedül is,és olyankor elég sokat ettem...nasit is...
...és elkezdtek jönni a kilók...először csak 1-2 aztán 5.....észrevétlenül....
Az evés örömforrássá vált számomra..és olyan,mintha sohasem laknék jól…..Jelenleg 15 kg plusz van rajtam,de ha így folytatom……
Jelenleg teljesen rendben vagyok egészségileg,de egyszerűen az evésről,a finom kajákról nem tudok lemondani...Ezt azért ne úgy képzeljétek,hogy megállás nélkül zabálok,vagy drasztikus módszerekhez folyamodok(hányás ilyesmi soha!)csak már nagyon sokszor azt mondtam,hogy most elég,és akkor diéta,de egyszerűen nem megy...fizikailag képes vagyok rosszul lenni....ezen azért vagyok ennyire kiakadva,mert az akaraterőmmel soha nem volt baj...a cigit letettem 11 év után egyik napról másikra...és a kezelések alatt is példaképként állítottak a többi beteg elé,hogy így kell csinálni......
A történethez még az is hozzátartozik,hogy jelenleg nincs munkahelyem,sokat vagyok itthon,és keveset mozgok….
Amiért írtam ma nektek,az a ma délutáni „incidens”.Megint megfogadtam,hogy diéta,kevesebb kalória…csirkemellet pároltam,savanyúkáposztával ettem,aztán nem bírtam ki és ettem egy csomó csokit…egyszerűen NEM BÍRTAM LETENNI…..
Szerintetek mit tehetnék azért,hogy leküzdjem az édesség,vagy a finom falatok iránti vágyam…Ti hogyan csináljátok?...Hogyan tudnám fokozatosan lecsökkenteni az evést,vagy mivel tudnám pótolni a nasit?
Ha van ötletetek,kíváncsian várom…mert nagyon szeretnék változtatni…..és biztos fogok is…csak egy kis biztatás kellene….vagy nemtudom mi…
Lehet,hogy félreérthető voltam,de én nem addig zabálok,amig fizikailag rosszul nem leszek,hanem attól voltam(vagyok) rosszul szinte fizikailag,ha nem ettem...ha elkezdtem diétázni vagy ilyesmi....
A reflux-szal mit tudtak kezdeni?
Ma egyébként (hosszu idő óta először) semmilyen édességet nem pakoltam be a kosárba...pedig a Lidl-ben voltunk és az ottani választék nekem maga a kánaán...Betettem egy drazsét a kosárba,aztán a pénztár előtt visszavittem....mert tényleg igazad van...itthon már sokkal nehezebb lett volna nemet mondani....
Úgyhogy ma már duplán is büszke lehetek magamra!!...:-)
HŰŰŰŰ! HATALMAS GRATULA!!!! Még szép, hogy büszke rád a párod! De azért nehogy átválts koplalásba!
Én is pihinapot tartottam ma (mondjuk rohangáltam egy csomót, szóval csak sport nem volt, mozgás igen). Ráadásul tiszta olasz hetem van, sok paradicsom volt itthon
. A héten már ettem rakott tésztát (na jó, ez még hétvégén volt), kétszer pizzát, spagettit...
Egy tornásznak gondolom nem kell bizonygatni, úgyhogy nem mondom, hogy azért csak fokozatosan a tornával
, örülök hogy végre így belelendültél!!!
Várom majd a holnapi beszámolódat is! Én most lépek alukálni, jó éjt mindenkinek aki erre téved még ma este!
ÉN MA NAGYON BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA...:-))
Történt ugyanis,hogy az igazat megvallva ebédre hamburget ettem,de én készítettem,házi,színhusiból,és telisteli zöldséggel,DE és most jön a lényeg...nem ettem ma édességet csupán egy fél joghurtot,és az előbb értünk haza anyósoméktól,ahol a vacsora baconba tekert sült virsli volt,és abból sem ettem!!! :-)
Az egész család vacsizott,én addig olvasgattam(?),mondjuk azt sem tudom miről volt szó az újságban,mert azt hittem megzavarodok a bacon illatától,de nem ettem!!! Meg tudtam állni!! Nem is hiszitek milyen nagy szó ez nekem,majd beledöglöttem,de nemet tudtam mondani...:-)) A párom is össze-vissza puszilgatott,hogy milyen ügyes vagyok! Lehet,hogy ez most hülyén hangzik,de ő tudja mit műveltem mostanában...:-)
Ma nem ugráltam,de beszereztem 2 féle hullahopp karikát,holnap ha lesz lehetőségem veszek ugrálókötelet is,már szereztem bringát is,és lehet,hogy lesz valaki akivel el tudok járni aerobikozni....
Esküszöm csajok,ma hogy nem zabáltam tele magam,jobb volt még a közérzetem is...ez fura,mert eddig azt hittem,hogy attól javul a közérzetem,ha zabálok....azt hittem akkor jobb nekem.....de nem......
Úgyhogy most itt ülök,eszegetem a savanyúkáposztámat,és rettentő büszke vagyok magamra....:-)))
Hát tény, a kv nem a legtökéletesebb módszer...
volt az ebédedben más is a túrón és kefíren kívül? Én ennyitől éhen pusztulnék...
Silver, hol vagy? Megvolt a mai ugri-bugri? És sikerült ellenállni a kísértésnek? Látod, gyülekeznek a topikodban!
Viszont a kávétól sajnos sárga lesz a fogunk
Egyébként én is el tudom odázni vele a kaját egy kicsit.
Ma nagyon büszke voltam magamra, mert az ebédre szánt túrós kefires keverékemnek csak a felét ettem meg, a másik felét pedig eltettem holnapra. Pedig nagyon fini volt!
Ez a fogkrém dolog tetszik
tényleg van benne valami, hogy nem kívánja rá az ember a kaját. És két legyet üthetünk egy csapásra, mert még a fogak is épek maradnak.
Én a kávéval vagyok még így, utána egyáltalán nem kívánom az édességet.
Szia hgab!
nagyon ügyi voltál, h nekivágtál és pont egy állóképességfejlesztőbe ! Nálam is jó hatással van az esti torna, általában nem vagyok éhes utána, csak NAGYON szomjas. És igyekszem nem is nagyon enni: pl egy alma, nari, esetleg egy kefir. De van, h teljesen kihagyom, csak egy kis fogkrémet kenek a számba és az továbbsegit a nehéz időszakon - fogmosás után sem vagyok éhes!
Lehet, h ezt kéne csinálni? amikor megéhezek, kimegyek, és megmosom a fogam
Örülök hogy neked is van már sikerélményed!!! Szerintem ez a csoki helyett zöldség-gyümölcs jó taktika, én sem kívánom az édességet annyira.
Tititivel sok dologban egyetértek pl. hogy ne menj éhesen vásárolni és ne legyen otthon sok nyalánkság. És azt hiszem a valódi megoldás tényleg az életmódváltás. Mivel nincs rajtad olyan rengeteg súlyfölösleg, én nem vagyok róla meggyőződve hogy szükséges neked akár egy 90 napos, akár más fogyókúra típus, szerintem ha egyszerűen folytatod amit elkezdtél és elmaradoznak a falások (és esetleg elmégy dokihoz, nem-e tényleg vmi betegség), az is hatásos lesz, de ez csak az én személyes véleményem, ami nem sok saját tapasztalaton alapul... Mindenesetre én továbbra is drukkolok!
Szia,
ismerős a helyzeted. Ugyanezzel a farkaséhséggel küzdöttem én is.
több év után eljutottam egy kellemesnek nem nevezhető gyomortükrözésre, ahol kiderült, hogy refluxom van. (egyetlen tünete az éhségérzet volt, ugyanaz, amit leírtál: evés a fizikai rosszullétig.) De ez csak az egyik fele a dolognak, a másik lelki eredetű lehet, ha nincs meg a belső egyensúly.
Szóval tavaly aztán valami bekattant, és elkezdtem a 90 napost: ugyanúgy, mint ahogy 1-2 nap alatt abbahagytam a dohányzást (mennyi közös vonásunk van
!) engem az mozdított el a holtpontról, hogy nem kaptam magamra nadrágot, és ez nagyon felbosszantott.
Tényleg az agyban dől el, de valahogy meg kell győznöd a tudatalattidat is, hogy az is akarja - ez most nagyon hülyén hangzik, de tetteink nagy része ösztönös, a táplálkozás pedig nagyon 'mélyről' jön. Az ego v szuperego nem tudja gondolati úton befolyásolni, hogy mit kívánj meg. Legalábbis nálam úgy működik, hogy ha nagyon görcsösen akarom, akkor nem fog menni... át kell vágni magam. Most pl stagnálok: két hét óta semmi fogyás, ez nagyon bosszant, mérges vagyok magamra - tegnap nem is tudtam uralkodni magamon, 'zabálnom kellett'. A testemmel szembeni elégedetlenségemet így kompenzáltam. A röhej az, hogy ezt az emberek 95 %-a nem hiszi el, és azt mondja, csak akarat kérdése, hogy ne edd magad rosszullétig. De ez nem igaz, az ember nem tud közben gondolkodni.
Mindenesetre, ha el tudod kezdeni, sokkal könnyebb lesz. Most már csak háromhavonta egyszer eszem magam dugig.
Kerüld az alábbi kifejezéseket, amikor végiggondolod, mit akarsz: fogyókúra, muszáj, kell, éhezés
Mondd azt, hogy életmódot váltasz, hogy jól akarod magad érezni. Ha kicsit kitisztul a szervezeted, tényleg jobban érzed majd magad.
csak az első alkalommal furcsa azt mondani, hogy köszi, most nem kívánom - amikor megkínálnak valami édességgel vagy kajával, amit nem terveztél enni.
A boltban sokkal könnyebb végiggondolni, hogy tényleg meg akarod-e enni azt, amit ösztönösen bepakolnál a kosárba, mint otthon nézegetni és küzdeni, hogy visszarakd a kamrába (aranyszabály, hogy éhesen ne menj el vásárolni, mert úgy sokkal több mindent megveszel, mint egyébként vennél - ezt olvastam, de magamon is tapasztaltam - könnyebb otthagyni a polcon a kedvenc csokimat, ha nem vagyok éhes. Vagy épp veszek néhány gyümölcsöt helyette)
Andrásék biztos lehurrognak, de válaszd a hagyományos 90 naposat, legalábbis az elején: szigorúbb, egyértelműbbek a szabályok, hogy mit ehetsz és mit nem. Én az első körben mindenből annyit ettem, amennyi jólesett. Soha nem éheztem. Mégis fogytam.
jó bő lére eresztettem, remélem, tudok segíteni.
Kb.20 éves koromig edzettem...aztán leestem az egyik szerről,vagyis bemelegítéskor kézenátfordulást ugrottam szekrényen,és a dobbantó miatt,a szekrény mögé érkeztem...:O Akkor megsérült a derekam,sajnos a mozgásban ezt is figyelembe kell vennem,nem minden gyakorlatot csinálhatok....
Gratulálok,hogy így bírod a kiképzést...szerintem én most belehalnék egy aerobikórába....:-)
Köszönöm,hogy biztatsz.....
Ma nekem is megvolt a sikerélmény, eljutottam az aerobicra, és belecsöppentem egy állóképességfejlesztő órába... persze a végén volt erősítés is, büszke voltam magamra, mert egyedül a csípős gyakorlatokkal küzdöttem meg nagyon nehezen (itthon ezt ki szoktam hagyni...), de amúgy jól bírtam, szóval érződik az itthoni torna hatása.
És utána ráadásul nem voltam nagyon éhes, persze vacsiztam, de kevéssel is jóllaktam. Lehet hogy ez csak nálam működik... Te csokiról átálltál már gyümölcsre?
Lehet hogy írtad már, akkor bocs, de hány éve hagytad abba a tornát? Én a tornászokat mindig ámulva nézem, de még a gerendán is alig mertem végigmenni ált suliban
Semmilyen konkrét gyakorlatot,nem csináltam,ez inkább csak ugri-bugri volt...de jól esett..:-)
A kaját sajnos ma sem nagyon tudtam megállni,de legalább egy kicsit mozogtam...érzem,hogy jó lesz ez..csak rettenetesen nehéz a kezdet...
De meg fogom csinálni....:-)
Ne gondolj semmi nagy dologra. Amíg jobb idők voltak sokat bicajoztam, aztán mikor kicsit edzettebbnek éreztem magam kedvet kaptam a futáshoz is. Ezenkívül mindenféle otthon végezhető dolog is jöhet. Hasizomgyakorlatok, lábra és fenékre: guggolások, kitörések, karra: fekvőtámaszok. Mikor mihez van hangulatom. Gyakorlatilag minden nap jóga, hullahoppkarika, és néha ugrálókötél. Én kifejezetten szeretek egyedül sportolni, akár csendes magányomban is, vagy tv előtt. Viszont ma este valszín elmegyek aerobicozni (ha odaérek, mert elég rossz időpontban van nekem), a művházban tartja egy csajszi, a tesóm szerint jó, és csak 300 ft/alkalom, szóval heti egyszer talán ez is bele fog férni.
Én eleinte csak napi 20-30 percet tornáztam, lekvár voltam
, mindenből annyit csináltam, amennyit még viszonylag szabályosan bírtam. Pl. 3*12 hasprés, 50guggolás, ilyesmi (már amennyire emlékszem), vagy 10 km lájtos bringa (jó, ez több idő). Most ha épp van időm és nagyon rá vagyok hangolva előfordul hogy kétszer is nekiállok edzeni (2*1-1,5 óra). Teljesen változó.
Szerintem ne ess te sem túlzásba, nehogy elmenjen a kedved az egésztől. Legyen valami fix gyaksorod, amit mindennap (legalábbis 5/hét) megcsinálsz, és amikor van kedved akkor ennek megcsinálhatod a sokszorosát is (persze biz határokon belül). Nekem legalábbis bevált ez a taktika. Így ha nagyon erőtlennek érzem magam, akkor is mozgok egy keveset (ilyenkor ált jóga), és nincs lelkifurdalásom, mert tudom, hogy ha másnap jobb passzban vagyok, akkor meg képes vagyok intenzíven mozogni órákig is (kis túlzással
)
Remélem tudtam adni valami ötletet
a kezdethez. Majd jelezz hogy megy! Mert ugye igenis elkezded?
Üdv: Gabi
Hidd el átérzem a problémád, én is munkát keresek
HBM-ben. Az biztos, hogy akkor lefoglalnád magad, viszont sportolni kevesebb időd lenne. És én pont azért kezdtem el mindennap mozogni, mert kiborított a tehetetlenség érzése!
Amúgy pedig szerintem kimondtad a kulcsmondatot, hogy agyban kell eljutni ideáig. Le tudtál szokni a cigiről, mert elég eltökélt voltál. Akkor a sportra, fogyásra, ellenállásra is képes vagy
, csak el kell határoznod tényleg!!! Én csak biztatni tudlak, hogy biztos, hogy jobban fogod érezni magad ha elkezded, de csinálni neked kell! Én szurkolok!
Köszönöm,hogy megpróbáltok segíteni...Az az igazság,hogy megiszom naponta a 2-3 liter folyadékot,és gyümölcsöt is nagyon sokat eszek...nagyon szeretem a gyümölcsöket,szinte mindet..Arra is gondoltam már,hogy esetleg ezt kellene kihasználni...
A mozgás lenne az igazi megoldás...tudom,hogy ha találok munkahelyet,és nap mint nap megyek,akkor könnyebb lesz...mert akkor elterelődik a figyelmem az evésről...De sajnos úgy,hogy itthon vagyok,elég nehéz....
Minden erőmmel azon vagyok,hogy munkát találjak(sajnos ez JNSZ megyében nem könnyű)Nemrég költöztem ide,nem túl sok embert ismerek,jó lenne valakivel eljárni néha egy-egy aerobik órára,vagy ilyesmi....egyedül ez is nehezebb.
De azért meg fogom próbálni....olyan jó lenne már agyban eljutni odáig,hogy na most már tényleg elég,és nehogy már ne azt csináljam amit AKAROK!!!
Szerintem is sokat jelent, ha megiszod a napi 2-3 l folyadékot! És ne legyen otthon csoki (legalábbis ne sok és ne minden nap), helyette inkább vegyél gyümölcsöt, és ha rágcsálhatnékod van, akkor azt nassold. Egy idő után nem fogod annyira kívánni. Legalábbis nálam így volt. És persze csatlakozom azokhoz akik a napi 5-6szori kajálást javasolták. Nálam ez inkább 6
. De repeta nincs!
És persze mozogj valamit, ha eleinte nem is sokat, de addig sem eszel
. Meg ugye előtte sem már vagy 1,5-2 órával legalább
Sziasztok!
Én néhány éve 96 kilóról indultam, természetesen sok-sok fogyókúra eredényeként jutottam fel idáig és ahogy elkezdtem egy újabbat rögtön rám tört az éhezés és az édesség utáni vágy: ahogy kitaláltam, h na most, akkor azonnal a kaja körül kezdett forogni az agyam és alig vártam h ehessek végre.
Akkor határoztam el, h szakitok a fogyókúrákkal. Persze az édességeket nem tudtam/akartam mellőzni, és próbáltam a csokit más dolgokkal helyettesiteni: pl túró rudi, müzliszelet, gyümölcsjoghurt. És ha nem volt tilos, akkor nem éreztem a leküzdhetetlen vágyat, h megegyek egy egész tábla vmit.
A többszöri étkezés nagyon egészséges, ha tudod tartani. Nekem ezzel az volt a bajom, hogyha elkezdtem enni, akkor nem tudtam abbahagyni 5 deka után.
Akkor a nem fogyókúrámmal egész jól lement 12-13 kiló, ami azóta sem jött vissza. Az persze már más kérdés, h még ehhez képest is szeretnék lejjebb menni 7-8-10 kilót, ami sajnos várat magára
.
Most ennyi jutott eszembe, remélem, azért valamiben tudtam segiteni
sziasztok
macska11
Aranyos vagy....azt mondod,el kell kezdeni...én meg azt kérdezem,hogyan?? Mi legyen az első lépés?..
Valóban el kell kezdeni valahogy...nade hogyan? Drasztikusan mint a cigit?Fokozatosan?Melyik lenne jobb?
Legyek rosszkedvű és ingerült napokig-hetekig,mert éhes vagyok,vagy mindig egy kicsit kevesebbet?...Szerinted?
Csináljuk meg...együtt....
Szia!
Szerintem el kell kezdenünk. Neked és Nekem. Mert minél tovább halogatjuk, annál nehezebb lesz.
Ma délelőtt betartottam az alma-diétát. Hazajöttem a munkából... most meg már fáj a hasam az ételtől, mert sokat és egészségtelent ettem (szégyellem is, tortát-tésztát-édeset...)
160 cm-hez a 73 kiló sok, nagyon sok.
Hogyan lehet ellenállni, hogyan lehet változtatatni?
Hmm...
Kell hozzá nagy adag kitartás és lelki erő.
Receptem nincs, Kedvesem, de itt vagyok, és hajrá, menni fog.
Én hogy csinálom - fantáziával. (A mozgás elkerülhetetlen, és enni is kell, csak napi 6x keveset ÉS értelmeset...)
Azaz, kicsit kiszínezem a valóságot.
Vicces, és ha belegondolsz, ártani nem árt. Szellemileg-testileg felüdít (engemet...). Csak azért edzeni, hogy lefogyjak? Nem, azért, hogy az az "undercover" CIA's aki itt dolgozik Mo.-n meg tudja menteni a világot...
Persze, ez csak egy játék, de nekem segített már...
Nem, nem lesz tökéletes és villámgyors, de el kell kezdeni.
Itt vagyok, ha szeretnéd. Neked.
Szóva l, jelentkezz, és ha szertnéd, csatlakozz hozzám...
Együtt meg tudjuk csinálni!