Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Aupair voltam, de hazajöttem
2008-04-01 14:271.
Létrehozva: 2008. Április 1. 14:27
Sziasztok!
Olyanok élményei, tapasztalatai érdekelnek, akik belevágtak vmikor az au pairkedésbe, de rosszul sült el a dolog, rossz családot fogtak ki és azonnal vagy néhány hónap után hazajöttek. Kíváncsi lennék a történeteitekre!
"Talan gyorsabban kellett volna leped, es valtanod, mielott elment a kedved az egesztol..."
Erre válaszoltam egy másik commentemben, majd olvasd el.
Szerintem erre irtuk, hogy lesznek jo es rossz elmenyek is.
Es, hogy igenis, ha annyira rosszul mennek a dolgok, lehet neked megfelelo csaladot keresni.
Nekem atlagos csaladom volt amikor au-pair voltam. Volt akinek 2X annyi zsebpenze volt, Bahamakra jart kirandulnia csaladdal, kulon kis hazban lakott, autot kapott a csaladtol stb. Nem ez az altalanos, mint valoszinuleg az sem, amin te mentel keresztul.
Talan gyorsabban kellett volna leped, es valtanod, mielott elment a kedved az egesztol...
azért irok olyat is mikor a család nak volt rossz a magyar lányka.
egy családnál ahol két iker kisfiu meg két nagyobb volt egy magyar lányka volt mar kb fél éve, az tény a gyerekek rosszak voltak a család sem volt szent.
de egyszer a 2 éves egyik ikernek a seggét véraláfutásosra verte mert annyira kiakadt. a gyerek pelusos volt és még azt is levette róla, úgy verte el a gyereket. a csaj elmondta a legjobb barátnöinek akik ezen kiakadtak de védték azért a csajt, és anyuka természetesen észre vette és orvoshoz akarta vinni a gyereket mikor az egyik barátnö elmondta a családjának akik szóltak ennek a családnak. a barátnönek volt annyi esze ha elviszik a gyereket orvoshoz a doki rögtön hívja a rendöröket (amerikában volt) és a csajt kitoloncolják vagy lecsukják. így anyuka elhajtotta a lányt meg a környékben elterjeszette´k hogy milyen szemét a lány, de ez a magyaroknak nagyon rossz volt mert egyböl a szemét magyar lányok.... és egy hülye picsa miatt megbélyegezték a többi lányt is.
Azért nem biztos, hogy az a hibás, aki "nem bírja". Rengeteg múlik a szerencsén is. Én 4 hónapot húztam Párizsban, de minden ismerősöm azt mondta, h idióta vagyok, ő már 1 hét után hazajött volna. És ki merem jelenteni, hogy az alkalmazkodóképességemmel nem volt semmi gond és tökéletesen végeztem minden rám szabott feladatot. Pedig nem jellemző rám, hogy pozitívan ítélem meg magamat ill a cselekedeteimet. De igenis büszke vagyok magamra, h kibírtam 4 hónapot.
Csakhogy értsétek miért jöttem haza:
A 3 drága gyerkőc neveletlen, bunkó és állítom, h lelki beteg volt. Meg merem kockáztatni, h egyikük talán még fogyatékos is. Kedves anyuka ellenben telefonban szentnek, jól neveltnek és szófogadónak állította be őket (ezt még értem, mi mást mondana). Nos az említett gyerekek heti rendszerességgel leköptek, megaláztak, buszon engem néztek teljesen idiótának, hogy nem tudok mit kezdeni a gyerekkel, aki már a plafonon mászott, mint pókember. Nem egyszer előfordult, hogy lekurváztak, azt hitték nem értem,ha csúnyán beszélne. Ha eg ykamasz beszél így velem, hát istenem, hülye, majd kinövi, de ez egy 5 és 8 éves gyerek volt. Volt, hogy leültek az út közepén, mikor hatalmas volt a forgalom és úgy kellett behúznom a járdára. Elég sokszor előfordult, h sebesre harapták a kezem és talán röhejes hangzik, de rendszeresen ütöttek. A 8 éves kissrác izmosabb volt, mint egy bodybuilder, elég ijesztően nézett ki. Én persze nem üthettem vissza, mert hatalmas balhé lett volna. Néha nagyon nehéz volt megállni, tudom csúnya ilyet írni. Próbáltam kedvesen szólni rájuk, nem segített, aztán kicsit határozottabban, ez sem, volt, h üvöltöttem. Semmi. A képembe röhögtek. A szülőkkel nem mindig mertem beszélni erről, mert nagyon ritkán tettek bármit, max annyit mondtak h ejnye. A pasi folyamatosan verte a kislányt, még az asztalnál is, szörnyen éreztem magam. Akármennyire utáltam, azért sajnáltam. Volt h a szülők bementek a szobámba és körülnéztek h vajon jól takarítom e (a saját szobám!), aztán meg lecsesztek, ha a kelleténél több haj volt a fürdőszobában. A szülőkkel a 4 hónap alatt jó ha 2 szót váltottam, nagyon kínos volt folyton agyalni, h mosogatás közben mit mondjak, amire végre nem csak annyit mondanak h aha. Rengeteget erőlködtem, de hiába. Előfordult, h vmeik hülyegyerek letörte a kilincset, rám lett fogva és üvöltöttek velem, mikor a vasalt ruhát nem 2 hanem 3felé hajtottam, akkor is. A takarítással meg nem lett volna gondom ha nem ennyi. Előre kérdezte a nő, h majd besegítek e, mondtam h igen mert természetesnek gondoltam. De ez már sok volt amit tőlem követeltek. Wc-t pucoltam, a szülők fürdőjét takarítottam, mindenhol szőrök és egyebek, gondolom el tudjátok képzelni. Pedig egy aupairnek kizárólag a gyerekek utáni takarítás lenne a dolga. Nem nézhettem tvt, nem netezhettem, nem telefonálhattam(holott ez ingyenes M.o.-ra). Szüleim mobilon hívtak, ami havi 60 ezerbe került nekik. volt, h a család ot hagyott egy hétre minden kaja nélkül, 7 kilót fogytam kint. Minden este remegve és néha sírva aludtam el. Higgyétek el, lenne még mesélnivalóm, de így is egy regényt írtam..Nagyon megviselt, h ilyen rosszul sült el a dolog, hiányzik Párizs. Kiakaszt h a 4 hónap alatt alig láttam vmit, mert egyszerűen már életkedvem nem. Aki nem tapasztalta, h mien, el sem tudja képzelni. Persze volt, akinek jól jöttek össze a dolgok és nagyon jól érezték magukat, mondom részben szerencse kérdése.A barátnőm párizsi családjáról is mesélhetnék.... Mondom, én büszke vagyok magamra. A párizsi aupair ügynökségen is kiakadak a történtekre és sajnáltál h hazajövök, mert alkalmasnak tartottak aupairnek. De ezek után nem akartam családot váltani, kikészültem. De azóta 3 hónap telt el, és alig várom h újra külföldre mehessek. Tehát a negatív kommenteket mellőzzétek, ha nem ismeritek az egész sztorit.
ez így van.
én is voltam kint és volt olyan lány aki haza ment 2 hét után mondta hogy a család (akihez én késöbb kerültem) csodálatos mindent megadnak nincs velük baj de a honvágy sokkal nagyobb.
aztán volt olyan aki sírt rít hogy haza megy mert szemét a család pedig tudta hogy 4 gyereket megy egy kutyát vállalbe . err mondtam hogy pár hétig az én családom tuti befogadja ingyen erre haza ment, ha akart volna mardhatott volna én felajánlottam neki. otthon meg a családot szidta, pedig lett volna lehetösége másikat találni. még a nyelvet is beszélte, csaka honvágy nagy volt amit nem vallott be.
Nem konkretan korra gondoltam az erettseget...sok mindenre, nehez behatarolni.
Es tudod igy utolag mi volt a gond a csaladoddal , akikkel nem jottel olyan jol ki?
Szerintem mindenkinek lesz jo es rossz tortenete, elmenye is. Nagyon fugg attol, hogy mennyire realisak az elvarasok, es , hogy mennyire ertett a szemely (az au-pair), ahhoz hogy egy kis massagot fel tudjon dolgozni. Ha pedig nagyon rossz a csalad, mindig lehet cserelni, ujat , megfelelobbet talalni.
Azert a befogado csaladnak sem konnyu, egy idegennel egyutt elni, rabizni a gyereket stb.
Egy barátom barátnője másfél éve ment ki London egyik külvárosába.
Kiderült, hogy ott hideg van ám mert nem fűtenek így mint itthon, máshogy néznek ki a házak, ebédre nem esznek főtt kaját, és a hároméves gyerek egész nap rohangál és fárasztó.
Egy hét múlva hazajött.