Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pán Péter generáció
Torolt_felhasznalo_802927
Létrehozva: 2011. március 6. 20:01
Sziasztok!
Pán Péter generáció
Azok a 80-as években született fiatalok, akik biológiailag felnőttek, lélekben kamaszok. Sokan szüleiknél élnek, vagy a szülők anyagilag támogatják őket, motiválatlanok és kerülik a felelősségvállalással járó döntéseket. Szexuálisan aktívak, de ezen a területen sem vállalnak felelősséget (házasság, gyerek). A tanulmányi idejűket akár tíz éven át húzzák. Céltalanok, kapcsolatbeli és identitásbeli problémákkal küzdenek.
Készült róla egy 100 oldalas tanulmány, aki érdekel, az itt megnézheti:
http://www.kontramuhely.hu/wp-content/uplo ads/2011/01/80as-generacio-esszekotet.pdf
Kiváncsi vagyok a véleményetekre. (szülői oldal, 20-as korosztály nézőpontja, vagy más generációk meglátásai)
Nem, nem szemlélet kérdése.
DE!!! ismerek olyan családokat, akik eléggé kihasználják a fiatal generációt, pedig nem lenne rá szükségük.
Csak nagyon-nagyon sokan szeretnek sírni és mint tudjuk aki sír, attól el kell venni.
Én főiskolát végeztem és közben dolgoztam is (pedig a szüleim állták volna a kiadásokat), eszembe sem jutott a szüleimen élősködni. Spóroltam és most már elmondhatom, hogy sajátban lakunk....
Próbáld meg a kérdést kevésbé sarkosan megfogalmazni, és akkor talán jobban át tudod érezni.
Nem mondtam, hogy "kénköves pokol". De vannak olyan személyiségjegyek, amelyek nehezen férnek össze. Ez így volt korábban is, de nyilván erősödik, amikor a gyerek felnő és a saját kezébe akarja venni a sorsa irányítását.
Abban igazad van, hogy amit az utolsó bekezdésben leírtál, tarthatatlan.
De ha rendesen dolgozik, hazaadja a pénzt, akkor semmi probléma.
"aki a saját szüleivel sem képes"
Ez azért elég sommás vélemény... Nem tudod elképzelni, hogy egy szülő (vagy éppenséggel a gyerek) lehet olyan nehéz ember, hogy inkább külön laknak, de békességben, mint együtt, de feszültségben...?
Szerinted szemlélet kérdése az, hogy egy idős nyugdíjas rászorul -e a gyermekei támogatására?
Mert szvsz. inkább - szomorú,- de pénzkérdés.
38 vagyok
18 éves korom óta egyedül tartom el magam
25 évesen szültem
2 diplomám van úgy hogy senki nem segített anyagilag.............
nem arról van szó hogy a szülők ne segítsenek, de azt túlzásnak tartom hogy valaki 30 éves koráig alig dolgozik, és amit keres azt is kizárólag magára költi...........
Elég elszomorító, hogy ezek szerint a szülőkkel csak akkor lehet jó a kapcsolat, ha a 20. életévet betöltve a "gyerek" elmenekül otthonról, mint a leprások elől.
Ahol valakinek 20 évig jó volt, ott nem fog a 21. év első napján egy csapásra átfordulni, elviselhetetlen, kénköves pokollá változni minden. Szerintem.
És az sem rossz kérdés, amit a 16. hozzászólásban felvetettek...
Számos olyan barátnőm van, aki albérletben lakik a párjával, és nem egyszer hallom, hogy a fizetésének a 3/4-de elmegy a rezsire és a kajára, és hogy vannak hónapok, amikor mínusszal zárja az egyenlegét.
Én nem gondolom, hogy élősködés az, ha egy 20-as éviben lévő ember a szüleinél lakik, ad haza pénzt, és félre is tud tenni. Aztán mikor elköltözne otthonról, akkor nem lesz mínuszban az egyenlege hó végén, mert van megtakarítása. (Persze most egy átlag 20asra gondolok, akinek nem mindene a haverok, buli, divat stb.)
Úgy gondolod, hogy a gyerek tartsa el a szülőket?
Az én véleményem, hogy ha tudok adok a gyerekemnek, de elvenni nem venném el.... Én is ilyen szemléletben nőttem fel.
Öregszik a társadalom. Az öregeket nem lehet majd máshogy eltartani, csak ha mindenki eltartja a saját öregjét. A kicsi gyerekeket nem tudják hová tenni a szülők, mert megfizethetetlenek lesznek a gyermekintézmények. Marad az, ami - mint írtam - a világ nagyobbik felén egyértelmű, hogy a generációk segítik egymást.
Szerintem e felé tartunk.
Hááát. Szerintem több generáció együttélése is csapdákat rejt magában.
És erősen szülőfüggő.
Inkább szoronganék egy 15 nm-es lyukban a párommal, mint hogy együtt éljek bármelyikünk szüleivel. Nem azért, mert nem szeretem őket, de mindkettőnk szülei közül az egyik amolyan "mindig nekem van igazam, én jobban tudom, hogy mi a jó neked, mint te" típus, én pedig ezt nem vagyok képes elviselni hosszú távon. Jobb a békesség...
Én is így gondolom.
Ha a gyerekem 25 lesz, nem fogom kirugdosni itthonról, főleg, ha akkor még egyedülláló lesz, mert annak semmi értelme, hogy a valószínűleg amúgy is alacsony bérét majd egy albérletre költse. Csak azért, hogy elmondhassa, ő nem az anyjáékkal él... Kész pénzkidobás, teljesen fölöslegesen.
Azt megkérdezhetem, hogy mennyi idős vagy most?
hát sajna az én környzeteben is vannak ilyen semmirekellő 20-as fiatalok........
lesülne a bőr a pofámról ha anyámékon élősködtem volna 25-30 évesen........
A naplóban is ez volt a téma.
A véleményem az, hogy nem biztos, hogy rossz ez a tendencia. Mivel az öregek nem fogják tudni eltartani magukat (nyugdíj ugye nem lesz), talán nem baj, ha visszarendeződik az, hogy generációk együtt élnek. Mindenki jól járna így. A világ nagyobbik felén ez teljesen normális dolog.