Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Waldorf negativ oldala
Torolt_felhasznalo_913021
Létrehozva: 2012. május 10. 18:44
Sziasztok!
A Waldorf-oktatasrol csak pozitivumokat hallottam es olvastam ezidaig. Mivel fontos dontes elott allunk, szeretnem alaposan korbejarni a temat.
Ezert olyanok velemenyere vagyok kivancsi, akik barmilyen negativumot tapasztaltak/nak ebben az alternativ oktatasi rendszerben.
Nem szeretnenk addig donteni, amig csak csupa szep es jot hallunk errol az iskolarendszerrol, mert az ugye tul szep, hogy igaz legyen.
Johetnek pro velemenyek is, de a kontra jobban erdekelne!!!
Koszonom!
Madison
Meglepődve olvasom a hozzászólásokat. Úgy tűnik a PR-ja még mindig jobb ennek a "módszernek"....
A "vallássosság" mindenhol jelen van. Ovi beíratás, szeptember 2. hét : miért nem akar a gyerek hittanra járni???...
Talán mert azt se tudom milyen vallás, heti hányszor, pap-nem pap tartja, jó lenne személyesen látni, aki át akarja mosni a gyerekem agyát...
Én a Kispesti Waldorf Iskolába jártam. Az osztályfőnököm Hegedűs Bea volt, sokszor elkért tesiről és egyéb órákról és ilyenkor elmagyarázta nekem mekkora szar ember vagyok. Általános iskoláról beszélünk... Nagyon nyomasztó volt, később megtudtam, hogy a szüleimtől pénzt akart kicsalni valószínüleg ezért szállt rám. Anyám később elmesélte, hogy Bea férje azt mondta Jézus szól hozzá és azt mondta neki, hogy a családomnak pénzt kéne adományoznia az iskolának. Ez így hihhetetlenül hangzik, de sajnos igaz. Nekem pokol volt az életem a abban a Waldorfban, de aztán jártam másikba és az jó volt. Szerintem a Kispesti Waldorf az botrányos hely, cikkeket is írtak arról, mekkora szektásodás és kirekesztés megy ott.
Szia!
Írtam a tapasztalatunkról a blogomon, ajánlom mindenki figyelmébe, akit érint a Waldorfos téma. Remélem, hasznát veszitek.
Itt tudjátok elolvasni.
Üdv,
Hollin
Igazad van.
Írnál erről részletesebben? Milyen szellemi befolyásolásról van szó?
4 különböző Waldorf iskolába járattam a gyerekeimet. Egyértelműen tanító függő egy osztály minősége.
A legkirívóbb a Kispesti Waldorf volt, ahol a tanárok rettegtek az önjelölt diktátor vezetőtől. Aki saját bevallása szerint megtanulta a R. Steineri gondolatokat.
A mai napig rettegek attól a nőtől és tanáraitól, akik szellemi befolyással próbálnak foglalkozni délutánonként.
A többi W. iskolában inkább a szívekbe volt írva a pozitív teremtés eszméje.
Siman lehet, hogy a fiu szexualiatasat nem elfogado, netan homofob kornyezetnek lenyegesen tobb koze van a fiad tevelygeseihez, mint a waldorfnak.
"ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN. MINDEN. MINDEN. MINDEN. AMI WALDORF. Utálattal gondolok vissza mindenre. Most. Minden tanárra, majdnem minden szülőre, minden ötletre, minden ötlettelenségre, minden pénzkidobásra, minden közös, elvárt programra, minden szerencsétlenkedésre, minden erőltetett élethelyzetre."
Felnőtt ember létedre szerintem nem kéne így kirohannod valami ellen, amit annó helyesnek és jónak ítéltél meg, még ha láttad is néhány hibáját már akkor. Már hogy lenne értelmetlen, hiszen azon igyekeztetek, hogy közösséget kovácsoljatok?! A fiad azt látta, hogy a szüleinek fontosak az emberi értékek, és hogy ezért minden követ megmozgatnak, hogy türelemmel elviselik egy a mindennapjait kicsit döcögve élő, de élő! Waldorf-iskola "gyerekbetegségeit", hogy elviselik a többi hülye szülőt, és a tanárok hülyeségét (emberi oldalát) is... A fiad ráadásul gyerekként mindezt valószínűleg nem úgy élte meg, ahogy te, őneki az a felhőtlen, élményekben gazdag gyerekkora volt! Ő biztosan nem mondaná rá, hogy értelmetlen! Az más kérdés, hogy hetedikben történt valami, ami miatt el akart onnan jönni - hogy ehhez a waldorfos jellegnek van-e köze, azt egyelőre nem tudjuk, én valószínűsítem, hogy nem sok. (egyébként megnyugtatlak, tanári hülyeséggel én is találkoztam, nem egyszer, nem kétszer, még amúgy kifejezetten jó tanároknál is, és mi nem jártunk waldorfos suliba!)
"ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN. MINDEN. MINDEN. MINDEN. AMI WALDORF. Utálattal gondolok vissza mindenre. Most. Minden tanárra, majdnem minden szülőre, minden ötletre, minden ötlettelenségre, minden pénzkidobásra, minden közös, elvárt programra, minden szerencsétlenkedésre, minden erőltetett élethelyzetre.
És itt vagyok egy homokos, félénk, céltudatlan, szabályokat nem ismerő, szabályokat nem követő, Tv-t állandóan néző (pedig a pedagógia…………..), telefont állandóan szorongató, nem tanuló (de nagyon jó képességű), anyagfogyasztó, önző, életre nem képes, apját nem tisztelő, rendetlen, maga után el nem pakoló, kapcsolatokkal nem rendelkező (csak a virtuális világban létezőkkel), sportot feladó, zenélést feladó, ................. nagy fiammal.
Szerintetek??? Ez normális???"
Egyébként ne akadj ki, de ennek a nagy része normális, igen. Egy kamasznál ezek teljesen "normális" jelenségek. Manapság minden kamasz lóg a mobilon, és úgy tűnik sokszor, hogy félénk, céltudatlan, szabályokat nem ismerő, szabályokat nem követő, nem eleget tanuló, önző, életre nem képes, apját-anyját nem tisztelő, rendetlen, maga után el nem pakoló, kapcsolatokkal nem rendelkező lények "fészkelték be magukat hozzánk".
Sőt, a felnőttek régen is pont ilyennek látták a sihedereket, szóval sokkal rosszabb a helyzet, mint amit írsz, mert ez már évezredek óta így megy!!! Bizony!
Normális, hogy úgy tesz, mintha nem tisztelne téged, elvégre most van a leválási fázisban, amikor önállóvá kéne válniaa, pedig nem mondja meg senki neki, hogy ezt hogyan kell - persze, azt mondják, tanuljál, meg majd dolgoznod kell és pénzt keresni, de azt senki nem mondja meg, hogy hogyan csináld ezt az egészet úgy, hogy közben rátalálj önmagadra, a saját egyéniségedre, amitől igazán sikeres és hiteles lehetsz majd! Mert aki egy az egyben másol másokat, az ugyebár nem sikeres lesz, hanem egy klón.
Regényt kéne írnom, ha most itt rögtön mindenre választ akarnék neked találni, de zserintem inkább keresgélj kicsit a neten, hogy mégis hogyan viselkedik egy "normális" kamasz, és hogyan lehet kezelni ezeket a helyzeteket - megsúgom, a humor és a találékonyság jobb hozzáállás, mint a kétségbeesés és a hadakozás. Ugyanígy a nyitottság, a megértés és a konstruktív, segítő hozzáállás, a megfelelő lehetőségek megmutatása/felajánlása is jobb, mint a szigorú szabályok felemlegetése, az egyenketrecbe gyömöszkölni próbálás, a saját ideálképeink ráerőltetése.
A gyerekben úgyis él egy ideálkép, hogy mit szeretne elérni az életben, mégha nem is látja pontosan, hogyan, vagy még azt sem, hogy pontosan mit, de mivel egész életében jó példa volt előtte (egy többé kevésbé működő család, a családotok!) - ezért előbb-utóbb automatikusan vissza akar térni a jó útra, illeetve biztos vagyok benne, hogy most is szeretne, csak még nem látja a módját... És hidd el, igenis tisztel téged, és meg akar felelni neked, csak olyan nagy most a szakadék aközött, amit szeretne, és aközött, amire képes, hogy emiatt idegesíted őt a "tökéletességeddel", vagy azzal, hogy az orra alá dörgölöd az ő tökéletlenségét.
Sokkal többre mennél, ha elvinnéd pl. egy közös hétvégére és megmutatnád neki, hogy hogy is csinálod te jól a dolgokat (hogyan pecázol, hogyan kapálsz, vagy hogyan gurítasz le egy sört akár), lehetőleg úgy, hogy neki is lehessen valami sikerélménye benne! Vagy akár a munkahelyedre is beviheted, és adhatsz neki valami egyszerűbb, mechanikusabb melót, miután megmutogattad, hogy te mit szoktál csinálni, vagy hogy kik a munkatársaid. Nyilván én nem tudok tökéletes ötleteket adni, hiszen te ismered magatokat.
Te jó ég! Nagyon ki vagy akadva! És ez persze érthető is, mert nagy szarban vagytok, de azért próbáld összeszedni magadat! Meg kell nyugodnod, mert lehet, hogy a fiadnak te tudsz egyedül segíteni, hogy kimásszon a szarból. Tekintve, hogy ahogy írod, az anyuka talán nem látja tisztán a helyzetet. Vagy csak nem látja ennyire súlyosnak? Te eddig hogy nem láttad? Ez nem szemrehányás, csak jelzem, hogy azért ilyen helyzetek nem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki. És én mondjuk nem hibáztatnám a Waldorfot mindenért, ez azért túl erős! Elvégre a gyerek már évek óta máshová jár, és azt mondtad, az első két évben csodásan vette ott is az akadályokat... Szóval szerintem, még ha sok időt és pénz elpocsékoltál is (úgy érzed most) a Waldorf sulira, azért az indulataidnak minimum a feléért nem ő a felelős. Vegyük pl. a homoszexualitást - hát ehhez aztán tényleg semmi köze, ez mindenkinek az egyéni hajlama, és manapság, ha nem is egy öröm, de azért tragédiát sem kell csinálni belőle! Megértem, hogy nagyon rosszul esik neked, hogy a fiad úgy tűnik, meleg - bár tinédzserként a nemi identitás, ha elég határozott irányt vesz is, nem feltétlenül végleges, azt gondolom, bár nem vagyok a téma szakértője, de a mai gyerekek sokmindent látnak, sokminden érdekli őket, a meleg identitáson kívül ott van még pl. a biszexualitás is... De azt hiszem, így első körben ez lesz a kisebbik gondotok, mert a gyereket először a szerhasználatról kell lehozni, gondolom. Én a helyedben ehhez próbálnék meg segítséget, tanácsot kérni. A legnagyobb szüksége a gyereknek viszont a családjára van, ez tuti, és természetesen rád, mert bármi történt is, vagy még történni fog, TE VAGY AZ APJA! És szüksége van a te támogatásodra, illetve arra, hogy meghúzd a határokat, ami eddig úgy tűnik, nem sikerült, vagy valahol elkallódott - nem könnyű a kamaszokkal, ez tény (Waldorf nélkül is sok cifra dologban van észe a kamaszt nevelő szülőnek, hidd el!). De nem lehet teljesen ajtóstul rohanni a házba, tehát nincs értelme pl. ordibálnod vele (főleg, ha látod, hogy lepereg róla).
Szerintem meg kellene beszélnetek, ha már eddig nem volt számodra tiszta, hogy miért akart annó eljönni a Waldorf suliból - nem lehet, hogy már akkor érezte, hogy ő nem olyan, mint a többi fiú, és ezért menekült abból a közösségből? Talán valami inzultus érte, amit nem mert rendesen elmesélni nektek? (én legalábbis pontosan tudtam annó, hogy miért kell másik suliba vinnem a lányomat)
Lehet, hogy most is ugyanazért menekülne? Mindenesetre az biztos, hogy nem találja a saját közösségét - akkor viszont ennek az okát kéne megtalálni, hogy miért nem tud beilleszkedni, esetleg miért nem tud alkalmazkodni? Ez megint nem waldorfos dolog, mert ott azért igenis megtanítják az egymás iránti toleranciát, az együttműködést, amennyire én tudom. És a melegségére sem lehet ezt teljesen ráfogni, hiszen sok meleg srác/fiatal helyt tud állni közösségekben (én legalábbis tudnék konkrét példát, még ha nem is tudták róla, hogy meleg, de tudta kezelni a szituációt, és simán elvégezte a középiskolát).
Szerintem közösen fel kéne keresnetek egy pszichológust, és beszélgetnetek erről a segítségével! Kérd meg a fiadat, hogy kísérjen el téged, és adjon egy esélyt a kettőtök kapcsolatának! Persze, ehhez kell részedről egy nagyfokú nyitottság, és a remény, hogy a fiad még lehet sikeres ember, még akkor is, ha esetleg meleg! (pont most láttam Náray Tamással egy interjút, hát neki sem kell szerintem szégyenkeznie maga miatt, értékes, sikeres ember!)
A Waldorf iskolában nem tanulnak semmit a gyerekek. Olyan buták az általános iskola elvégzése után, hogy kellett nekik csinálni egy Waldorf-középiskolát, mert nem vették fel őket sehova.
Volt egy waldorfos kisiskolás 1-7 osztályon át, a nyolcadikat talán ma sem tudja senki miért, de másik iskolában fejezte be. Az óvodai éveket is a győri Waldorf "szellemű" környezetben töltötte. Ki tudná megmondani miért 13 évesen elmenekült. Igyekeztem a legjobb szakgimnáziumot megtalálni neki, vele együtt. Sikerült. Szárnyalt. Jó lett az első 2 éve. Ma ugyanott tart, mint akkor 13 évesen. Menekülne a jelenlegi iskolából. Bukásra áll. Homoszexuális, anyagot fogyaszt, amire azt mondja, hogy kiképezte magát, természetesen az interneten és nyugtatja magát, mert Amerikában akár még gyógyszerként is használják. Természetesen telefonfüggő, amire az anyja állítja, mivel tőlem kapta, ezért viseljem én ennek káros következményeit, azaz én miattam van. (Ez is).
A hetedik osztályos koráig csak bíztam benne, hogy minden rendben, minden rendben lesz és jó utat jelölt ki a WALDORF pedagógia. Aztán egyre inkább ez megváltozott bennem. Közben is bizonytalanná tett néhány élethelyzet. Ma már tudom és maximálisan biztos vagyok, hogy rohadtul tévedtem. Rohadtul nem úgy van ahogy szeretné egy normális apa. Minden szétesett. A család, ahol az anyja szerintem most is vak és istenként üdvözli a nagy WALDORF családot. Szétesett a gyerek. Nem tudja a mai világot kezelni. Nincs meg hozzá semmi alap. Ez természetes, hisz a nagyfokú szabadság, a mindent lehet csinálni, nem állítok fel szabályokat, lehet késni mindenhonnan, nem érdekes mikor érek be, a hit hiánya, miszerint a tanár sem gondolja hogy ez működik, a tanári képességek hiánya miszerint a tanár nem képes feladatát ellátni, a szervezetlenség, az állandó pénzügyi gondok miatt fennálló megoldatlan problémák, a szülő leterhelése, ......................oda vezet, hogy teljes oktatási, emberi, kapcsolati, önértékelési kudarcok jönnek, sorra, ha nem is azonnal, de rövid időn belül, mondjuk 15, 16, 17 évesen. Amikor már kint van a gyerek az életben. Illetve kint kellene lennie. Nekem szerintem ez több millió forintot emésztett fel, bár nem mertem soha összeszámolni (mert, hogy én bíztam és bíztam a jóban. Jól keresőnek számítottam és annyit ajánlottam a közösbe, amennyit senki, legalábbis nem hiszem, hogy sokan). Plusz elvárások voltak a szülőkkel szemben, hogy építsünk egy jó WALDORF iskolát. Ott is ment az idő, ment a pénz, ment a szervezetlenség, ment a semmi. Szóval tök értelmetlen volt MINDEN.
ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN, ÉRTELMETLEN. MINDEN. MINDEN. MINDEN. AMI WALDORF. Utálattal gondolok vissza mindenre. Most. Minden tanárra, majdnem minden szülőre, minden ötletre, minden ötlettelenségre, minden pénzkidobásra, minden közös, elvárt programra, minden szerencsétlenkedésre, minden erőltetett élethelyzetre.
És itt vagyok egy homokos, félénk, céltudatlan, szabályokat nem ismerő, szabályokat nem követő, Tv-t állandóan néző (pedig a pedagógia…………..), telefont állandóan szorongató, nem tanuló (de nagyon jó képességű), anyagfogyasztó, önző, életre nem képes, apját nem tisztelő, rendetlen, maga után el nem pakoló, kapcsolatokkal nem rendelkező (csak a virtuális világban létezőkkel), sportot feladó, zenélést feladó, ................. nagy fiammal.
Szerintetek??? Ez normális???
Ezek lennének a nagy WALDORF eredményei???
Ezért értelmetlen. Értelmetlen. Értelmetlen.
Elég volt. Elég volt. Elég volt. Többet nem ér még csak gondolkodnom sem, hogy mit írjak.
Feladom. Feladom. Feladom.
Kérdésetekre a válaszom, írassátok e oda a kölköt?
Hát ne! NE! NE! NE!
Hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!
Nem vagyunk waldorfosak sosem voltam waldorfos minden évben kábé 15-ször simogattam tölgyfa kérgét és most sem tudom megkülönböztetni az égertől....
Ahogyan nem tudnám pl azt sem hogy a citromsavciklus és a klorofil mire való ha nem tanítja meg nekem hagyomanyos iskolában az amúgy szörnyű gyenge biológia tanárom és mondjuk mivel nem érdekelt soha ezért w-ben soha nem tanultam volna meg mert ott deklaráltan nem tanítják meg az alapokat a későbbi logikus gondolkodáshoz. Tehát ma nem tudtam volna az egyházi iskolában tanuló másodikos lányomnak elmagyarázni még csak nagy vonalakban sem mivel érdeklődött hogyan lélegeznek a növények. És nem mondhattam azt neki hogy kicsim megmutatom mit írj a google be a válaszért( hogy ugye megtanítsam hol éri el az infot hehe) vagy hogy tessék a gimis biosz könyvem nézegesd.
Szép módszer a waldorf de az ember nem unikornis vagy pillangó hanem ember. És mint ilyen a tudása jelentős részben hierarchikusan épül fel és nem hálózatban ahogyan azt a waldorf erőlteti. Magam részéről a gyerekeimnek a nyitott szemmel járást és a nyitott szemmel megismerést tanítom de ennek része a közös kulturális alap, a sokat szidott lexikális tudás.
Nekem csak az egri waldorf iskoláról van véleményem, mert az én gyerekem odajárt. Ha nem is mindenben, de nagyon sok mindenben osztom a blog tulajdonosainak véleményét: http://
egriwaldorfiskolahoz.simplesite.com
Sziasztok!
Azt hiszem ez pont idevág:
http://bezzeganya.postr.hu/oltasellenesseg-m iatt-tort-ki-a-pilisszentlaszloi-szamarkohoges
Pedig milyen nagyszerű csodatévő volt ez a Steiner, még a vízfejűból is normálisat varázsolt.
"Rudolf Steiner fiatal korában egy bécsi családnál vállalt házitanítói állást. Szabad kezet kapott. Az egyik gyermek hidrokefáliában szenvedett, ami egyébként magától nem szokott elmúlni, és értelmi visszamaradással jár. Rudolf Steiner az érzékfeletti képességeit alkalmazva oly gyümölcsözően volt képes hatni a gyermeknél a megfelelő tanítási módszerek megtalálásában, hogy a gyermek vízfejűsége visszafejlődött, két év múltán normál iskolába járhatott, és végül orvos lett. "
Hol is vertem a mellem? Az a felmondat, hogy "belemerultem a steineri irodalomba" miert esik neked rosszul? Szerintem termeszteses, ha Steiner iskolaba jar a gyerekem, nem? Nem tartom extrem plusznak, dicskedni valonak.
Az pedig nem az en szegenysegi bizonyitvanyom, ha Rudolf Steiner munkait leszukiti valaki a lelekvandorlas temakorere. Erdemes lenne kicsit korulnezni a muvei kozott. Ajanljak par konyvet?
2. kerdesre is megkaphatom a valaszt, ha most ennyire raersz?
Koszonom!
Apropo, hitelesseg: szeretnem megkerdezni, hogy
1. hol is irtam "lelekvandorlasi konyv" olvasasarol, illetve
2. az utolso mondatot is tolem idezed? Ha igen, honnan? Mert a 2008-as Kispesti Waldorf topikban, ahonnan osszeolloztad a hsz-aimat, nem talaltam semmi ilyet.
Ezekre a kerdesekre mindenkeppen varnam a valaszt, koszi elore is.
Na szegenykem! Valoszinuleg nem olvastam el idaig a valaszodat....
Hat a felelet nagyon egyszeru : azzal vered a melledet , hogy belemerultel a Steinerbe : "elmerültem a Steiner irodalomban"
O alapitotta az antropozofiat.. a Steiner ..az pedig csak a lelekvandorlasrol szol... a waldorf-iskolak erre a filozofiara alapulnak...
Semmit nem kell feladni, de nem is úgy kell védeni az igazad, hogy nem vagy hajlandó elfogadni, hogy másnak más a véleménye. : ) Nem mindegy, hogy azt írod, hogy "én így gondolom, szerintem", vagy " nem is érted, nem is tapasztaltad, nem szabad neked hinni, butaságokat beszélsz, stb". Ez nem csak rátok igaz, hanem azokra is, akiknek nem szimpi a waldorf módszer.
Bosi az offért.
Na, mi ment itt este a hátam mögött!
Dehogy vagyok szuper klasszis anya! Tényleg nem. Sajnos nagyon-nagyon távol állok attól, amit álmaimban elképzeltem, hogy milyen anya szeretnék lenni. Csak abban az egyben tudok reménykedni, hogy felnővén a gyerekem a jószándékot nézi majd, és nem a hibáimat... :)
A kommunikációs stílusról írtakat viszont elfogadom, sok balhés emberrel volt már dolgom életemben, sok sérült kamasszal, és ösztönösen megtanultam már tényekkel érvelni, a magam szempontjait sorolni, és nem a másikat szidni, az ugyanis törvényszerűen ellenkezést vált ki, és elvisz az eredeti témától. Persze, ha valakinek ez a célja (mert tudja, hogy nincs igaza az alaptémában), akkor terelhet, de az alaptéma ott marad kibeszéletlenül.
További szép napot mindenkinek! :)
"Valaki a minap zenélő, mozgó, villogó játékot keresett. Beírtam neki, hogy kínai piac. Gondoltam veszi a lapot, hogy ha ordenáré gagyit akar, akkor ott biztos megtalálja.
Nem is a gagyiság igazából ebben a lényeg, hanem az, hogy a játék villog, csörög-zörög, zenél, jár.. A gyerek mit élvezne ugyan benne? "
Hát neked sztem nincs gyereked.:) Voltál már pl. búcsúban gyerekkel? Ajánlom. A legizléstelenebb, leghangosabb kínai vacakok jönnek be nekik. Nálunk a kisfiam kedvence egy busz ami irtózatos hangon üvölt, villog , szirénázik, és vakító piros. Imádja, vele fekszik és kel. /Én már gondoltam rá, hogy kivágom az ablakon
/
Ó, milyen nagy igazságra jöttem most rá.
Nem az igazság fáj, hanem a hazugság feltárása.
Valóban egy ritka példája annak, hogy hogyan kellene egymással kommunikálnunk.
Szeretek ilyen hsz-okat olvasni, mivel magam elég tüzes lévén, el tudok borulni.
Ha valaknek, akkor neked nem kellene magyarázkodnod.
Pont a te hsz-aid voltak a leghigadtabb és legpontosabban megfogalmazva.
Amikor elolvastam a hsz-t amire reagáltál, gondoltam magam is válaszolok, de olyan lehetetlen volt számomra, hogy nyugodt hangnemben tegyem meg, hogy inkább eltekintettem tőle.
Remek észjárás, amire ama régi mondás jelllemző: a királynőt megölnötök nem kell...
Tipikusan a visszavágok kategória, amiben semmi de semmi kézelfogható, de annál több kiforgatott megjegyzés.
Ezek nem érvek, csak kétségbeesett vagdalkozások.
Még egy megjegyzés a "szekta" szóhoz: aki ismer engem, tudja, hogy én lennék az utolsó ember, aki bármilyen szektába beállna, és elvtelenül védene elvakult hitnézeteket. Itt, ebben a topikban is - ahogy az életem minden más területén - igyekszem nem arany igazságokat felállítani, amelyektől eltérni nem lehet: pontosan ezért írtam csakis a mi intézményünkről, és azon belül is az óvodáról, és minden egyes hsz-emben azt is hozzátettem, hogy a sulit nem ismerem belülről, tehát nem is mondok róla véleményt. De az oviról sem mondtam, hogy aranyból van, egyszerűen leírtam a személyes tapasztalataimat, érzéseimet, benyomásaimat, amelyek a 3 év alatt lecsapódtak bennem - így a ballagás előtt. Mintha magamnak írtam volna egy visszatekintést. És igazad van, mindennek az életben van negatív oldala is, de ha pl. visszatekintesz egy szép barátság emlékére, amely már valami külső ok miatt megszakadt, ott sem az fog eszedbe jutni, ami - minden bizonnyal nem szándékos - bosszúságot okozott neked a barátod, hanem a szép emlékek, a nevetések, a bulik, a beszélgetések. És összességében igenis bátran ki mered jelenteni az arányok alapján, hogy ez egy csodálatos kapcsolat volt. Ugyanígy: biztosan voltak az oviban is apróbb kellemetlenségek, de őszintén mondom, hogy nem emlékszem rájuk, mert több volt a pozitívum. Hol ebben a szektáskodás? Valódi tapasztalatok alapján leszűrt valódi leírása az ott megélt eseményeknek. Konkrét beszámoló volt, és még véletlenül sem ment át sehol általánosításba, mert simán elhinném, hogy másutt teljesen mások a tapasztalatok, a közösségeknek is megvan az egyéni arculata, és bármilyen közösséget el tudnak rontani negatív emberkék, ha túl nagy arányban vannak jelen. Tanárként nap mint nap látom, hogy egyetlen iskolán belül is teljesen más légkörű két különböző osztály. Sőt, ami azt illeti, soha életemben nem volt még két egyforma osztályom, se hangulatában, se poénkodásban, se érzelmi oldalról, se agyilag, sehogy. Pedig 2003 óta ugyanaz a munkahelyem, és évente 6 osztályban tanítok folyamatosan.
Nem betűztem helyesírást, és az adatlapodon is egyedül azért "colombóztam", mert érdekelt, hol van az a város, ahol haldoklik az intézmény, meg ahonnan menekítik az óvónők a gyereküket. És meglepődve tapasztaltam, hogy jé, hát ez biz' ugyanaz, amiről én beszéltem. Nem akartam semmiféle vállveregetést beseperni, csupán megcáfolni egy téves infót, ami nyilvános fórumon jelent meg - egy olyan ember jogán, aki egyelőre még tagja ennek az intézménynek, vagyis hiteles és belső információk alapján. Ill. egy kérdést is feltettem, hogy mire jó ez? Erre sem kaptam választ. Nem akartam én meaculpázást, meg azt sem, hogy rám hagyd érvek nélkül, hogy jó, hát legyen nekem igazam, konkrét indokot, konkrét magyarázatot vártam volna a kérdésemre. De jó, felfogtam, te ezt már nem akarod megadni nekem. Rendben. Ez is egyfajta válasz egyébként. :)
Nagyon jól leírtad, az ovival kapcsolatban én is pont így érzek és ezeket tapasztalom, mint Te:)
A szülői estek nekem is felüdülés, itt tényleg törődnek nemcsak a gyerekekkel, hanem a szülők lelkével is, ahogyan írtad.
Na, ez pont olyan mint a játékoknál. Valaki a minap zenélő, mozgó, villogó játékot keresett. Beírtam neki, hogy kínai piac. Gondoltam veszi a lapot, hogy ha ordenáré gagyit akar, akkor ott biztos megtalálja.
Nem is a gagyiság igazából ebben a lényeg, hanem az, hogy a játék villog, csörög-zörög, zenél, jár.. A gyerek mit élvezne ugyan benne? Ő már semmit sem tud hozzárakni a fantáziájával/-ból, képzelőerejéből, kreativitásából.
Szóval az is egy fontos dolog, hogy nem feltétlenül jó az, ha készen kap valamit, de az sem, ha az a valami amit kap, ahhoz ő már nem tud mit hozzátenni. Így érdektelen lesz vagy egyszerűen elfojtják a kreativitását, kíváncsiságát, érdeklődését.
Eddig nem akartam erre reagálni, de most mégis. Szóval az adatlapod alapján arról az intézményről beszélsz, amibe mi három éve járunk. Átgondoltam, és nem volt olyan óvónő, aki "menekítette" volna innen a gyerekét. Az idei évtől itt dolgozó óvónő nem túl régen ismerkedett meg a w pedagógiával, előtte egy hagyományosban dolgozott, de jövőre már a w suliba fognak járni a lányai (mindkettő). A kezdettől jelen lévő óvónőnk fia most is oda jár, idén ballag. Évi pedig összetett, de teljesen más okok miatt távozott innen maga is, a gyerekei pedig akkor már régen nem voltak óvodások. Ennyit a "gyerekmenekítésről".
Hidd el, hogy egy arctalan, névtelen fórumon nem mondanám azt, hogy minden szép és jó, ha nem így lenne. De egy nem arctalan, nem névtelenen se. Az óvoda tényleg nagyon jó, a nyugalom szigete, a gyerekek kiegyensúlyozottak, boldogok ott (legalábbis az enyém biiztosan), és valóban kiteljesedhet mindenféle szempontból, ami csak egy gyereknek (és ezáltal a szülőnek) fontos lehet: szárnyalhat a fantáziája, ügyesedhet, tanulhat, jó példát láthat a nevelőitől, Őrá, személy szerint Őrá figyelnek oda, nem csupán egy gyerek a sok közül. Legalábbis én soha nem éreztem ezt a három év alatt. Havonta egyszer mindig volt szülői kör, ahonnan mindig lelki feltöltődéssel, új gondolatokkal, felfrissülve tértem haza, mert mindig volt szó általános pedagógiáról is (a korosztály igényeiről, élményeiről témakörök szerint), de aktuális élethelyzetekről is. És - bélyegezzenek bár önzőnek emiatt - nekem nagyon jól esett, hogy mindig törődtek a szülők lelkével is. Advent időszakában pl. mi is mindig kaptunk valami kis lelki útravalót, akár azáltal, hogy eljátszották velünk is azokat a kis játékokat, amit a gyerekeinkkel, akár azáltal, hogy konkrétan a felnőtteknek szóló rendezvényen vehettünk részt. (Hivatásos kételkedők kedvéért: semmi misztikum, okkultizmus, csupán a mindenkiben meglévő adventi várakozás a télben, amikor annyira jól esik egy kis lelki melegség, mint a testnek egy forró tea.) Mi most fogunk ballagni, de azt hiszem, soha nem éreztem még, hogy ennyire tagja lennék (önszántámból és szívvel lélekkel) egy közösségnek, mint amennyire itt az lehettem.
És még azt sem mondhatom, hogy az anyagi oldala negatív volt, itt ugyanis tényleg érvényesült az az elv, hogy szociális ok miatt nem maradhat ki olyan gyerek ebből a pedagógiából, akinek igénye lenne rá. Én egy másik oviból vittem (vagy a szókincsedből választva: menekítettem) ide a gyerekem, és ez volt az első, amit tisztáztam, hiszen nem állunk úgy anyagilag, hogy havi húszezreket engedhetnénk meg magunknak ovira. De mivel ezt könnyen bizonyítani tudtam, így nekünk a három év alatt végig mérsékelt volt a vállalásunk ennek jegyében. (Ha anyagias akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy "jól jártunk", mert ebben már minden benne volt, napi friss gyümölcs (mindennap!), egészséges alapanyagok a reggelihez-uzsonnához, innivaló, tisztálkodószerek. Az előző oviban ezeket mind-mind vinni kellett, és persze sok szülő nem vitt - egyesek kereken kijelentették, hogy ők pénzt kapnak azért, hogy Gazsika oviba jár, nehogymár még ők költsenek akár egyetlen fillért is az óvodára. Megoldás: a többi szülőre hárult a Gazsikák része (akik évről évre többen lettek). Ettől függetlenül beengedték havi szinten a méregdrága, ám ócska fényképészeket, volt, hogy már legyártottak egy csomó fotót, mire elédrakták, és persze, hogy nem volt szíved azt mondani, hogy nem kell..., vagy beengedtek eperkés meg csillámf-szpónis árusokat, hogy vagy megveszed, ha átbotlasz rajta a bejáratnál, mert üvölt érte a háromévesed, vagy kénytelen leszel összeveszni a vezető óvónővel, hogy ezt tán mégse kéne... Ezek közül semmi nem volt a waldorf oviban. Volt a fix összeg (az a vállalás, amit önszántadból, a saját anyagi körülményeidet mérlegelve) tettél, meg az ebéd, ezen kívül soha, egyetlen egyszer nem mondták, hogy most ilyen bóvliárust hívtak meg, most meg amarra fizess...
Most ballagunk. Kerestem a rosszat, hogy hű, mégis miért ne legyen a Waldorf. Hát nem találtam. Az oviban legalábbis nem, a sulit, meg mint mondtam, nem ismerem. (Mégis negatívum! Nagyon gondolkodva rájöttem: nem tetszett, hogy a szünetek általában hosszabbak voltak, mint a sulimban, ahol tanítok. Hát igen, mondhatnám, hogy ez negatívum volt. DE! Az óvónőnk a saját lakásán, ingyen, saját felajánlásával vigyázott a gyerekemre addig a két napig, amíg nekem hosszabb volt a tanítás. Nagyon jót játszottak a két hasonló korú kisfiával. Akiket nem, nem "menekített el" onnan, sőt, ő is egy másik oviból hozta át őket: hasonló okok miatt, mint én.)
Summa: egy kérdés: miért érzi valaki fontosnak, hogy haldoklónak nevezzen egy intézményt, meg miért állítja azt valótlanul, hogy elmenekítette onnan a gyerekét az óvónő, ha ez nem igaz, és ebből következően egészen biztos, hogy nem is belső, közvetlen infó alapján mondja ezt??? És miért kelti idegenként egy számára távoli dolog negatív hírét? Tényleg, őszintén kíváncsi vagyok erre.
Szerintem termeszetes, hogy velemenyt alkotunk szinte mindenrol.
Viszont az is benne van a kalapban, hogy a velemenyunk szimpatia-antipatia alapjan formalodik elsosorban. Nem feltetlenul a valosag vagy a tenyek alapjan.
Nekem is volt elozetesen is velemenyem pl. a W-rol, hajaj... Aztan csak neztem, amikor valojaban bele is kerultem, es belulrol tapasztaltam meg. Pozitiv es negativ ertelemben is.
A lenyeg egyebkent pont az lenne, hogy az eloiteleteink, erzelmi preferenciaink ne kossenek guzsba minket. Maradjon meg a flexibilitasunk, nyitottsagunk, ne merevedjunk bele a hitunkbe, meggyozodeseinkbe sem az egyik, sem a masik oldalon.
Konkretan mi, amig kiegyensulyozottnak, ertelmileg, testileg-lelkileg jol fejlodonek latjuk a gyerekunket, addig biztosan nem valtoztatunk a jelenlegi felallason. Ha viszont ez nem igy lesz akarmilyen okokbol is, akkor lepni fogunk. A gyerek is egyre nagyobb, onallobb, az o velemenye is egyre markansabban megfogalmazodik. Itt Angliaban eleg problemamentesnek latom az iskolavaltast, ha erre kerulne sor. Volt ra pelda osztalytarsak, illetve nagyobb tesok kapcsan. Van, aki elmegy tolunk otodik utan, mert ekkor kezdodik a normal kozepiskola, ismerek olyat, aki nyolcadik utan dontott ugy, hogy nem marad utolso ket evre, es a helyi kozepiskolak valamelyikeben folytatta a tanulast, de sokan maradnak egeszen 16 eves korig.
Szamomra megnyugtato, hogy mindenfelere latok peldat, nem egy-palyas a rendszer, letezik atjaras, leteznek valasztasi lehetosegek. Es hogy egyiktol sem fosztom meg a gyerekemet azzal, hogy jelenleg itt tanul, ahol.
Én azt gondolom, amikor valaki elítél egy olyan dolgot, aminek ő nem részese, nem vele történik, nem rá hat, akkor felszoktam tenni a kérdést: Miért olyan fontos valamit elítélni (negatívan persze),amiről nincs személyes tapasztalata és nem is vele történik a dolog, tehát nem érintett
Ilyenkor miért olyan fontos, hogy adott esetben annyira kikelve vádoljon egy számára érdektelen dolgot, eseményt, embert, intézményt? Szerintem ebben az esetben illő lenni szembenézni önmagával, hogy neki miért fontos ez? Miért vált ki belőle ennyi elllenszenvett egy tőle távol álló dolog? A választ odabent található....
Sőt, arról még senki nem tájékoztatott első kézből, milyen rossz is kútba ugrani, ellenben a Waldorf-ról már tájékoztattak első kézből, jóval több negatívumot leszűrve, mint pozitívumot. Tehát utóbbi valóban hitelesebb, igazad van.
De én vagyok olyan konok, hogy alkotok véleményt olyan közéleti történésekről, személyiségekről is, amit nem magam éltem át, vagy akikkel még sosem találkoztam. A szcientológia egyházról és Obama-ról is van véleményem, de akkor tényleg én vagyok túl szabad gondolkodású, pedig nem is jártam Waldorf-ba, csak mezei iskolába, ahonnan hazaérve bizony leckét írtam, önszántamból :)
A gyerekeimet is ebben a szellemben szeretném nevelni, erről mindenki gondolhat azt, amit akar, hiszen nekem is van véleményem másról. Ennyi.
És egyébként is, aki W-óvodába/-iskolába íratja a gyerekét, de egy idő után meggondolják magukat, mert nem vált be, az kiveszi onnét és nem erőszakol rá olyat a gyerekre ami neki nem jó. Ellenben, ha bejön az óvoda/iskola, akkor természetesen a gyerek marad, mert jól érzi magát, fejlődik, szeret odajárni.
Rém egyszerű.
Ezt Te a helyi tantervben keresed?
Elég, ha a pedagógusban "benne van"! Lásd a 161. és 164. hozzászólásomat. (Állami iskola!!!)
Pedagoguskent is azt mondom, hogy nem informaciot kell tanitani a gyerekeknek, hanem az informacio megszerzesenek sokfele modjat, felkutatasi lehetosegeit. Es azt, hogy a megszerzett informaciot rendszerezni tudjak a celjaiknak megfeleleloen, majd a rendszert valami uj, sajat alkotas teremtesere felhasznalni.
En valami ilyesmit latok itt megvalosulni. 10 eveseknel 10 eves szinten, kesobb meg megint eletkornak megfeleloen. (Nem mondom, hogy ezt csak a W. tudja, csinalja igy, felreertes ne essek!)
A fentieknek egyik kulcsfogalma a motivacio. Szerintem sokkal konnyebb es eredmenyesebb igy motivalni, mint pusztan tankonyvi leckekkel, frontalis tanari eloadasokkal, neadijsten dolgozatokkal, jegyekkel, stb.
Es igazabol nem kell, nem is lehet mindent ugymond megtapasztalni a termeszetben. De pl. mas Babiloniarol vagy Egyiptomrol a gyonyoru mitologiai tortenetek kapcsan tanulni, festmenyeket, rajzokat kesziteni, netan eloadni egy dramat ezzel kapcsolatban, mint mondjuk evszamoktol hemzsego adathalmazt bemagolni. Foleg 10-12 evesen. Utobbi ugyis kihull 90%-ban, elobbi egy eletre szolhat.
A gyerekem megdobbentoen erdekes kerdeseket tett fel nemreg Egyiptommal kapcsolatban, persze, hogy felebredtek benne, faraot jatszott a Mozes darabban tavaly, iden meg rengeteget olvastak, rajzoltak a temaban. Ozirisz es Izisz elmelyult megrajzolasa kozben biztosan melyebben megelte a temat, mintha megtanulta volna a foistenek neveit, mert dolgozatot irnak belole. Multkor hallgattuk a Varazsfuvolat, es maga kerdezte, hogy "anya, ez Egyiptomban jatszodik, miert Oziriszhez es Iziszhez enekel Sarastro?"...
Vagy olyan jo volt latni, amikor felcsillant a szeme Bertolucci filmjenek nezese kozben (Little Buddha), hogy o ismeri a mellekszalkent futo Buddha tortenetet, meg reszletesebben is, mint az a filmben megjelenik.
Szamomra ezek az elmenyek teszik kezzelfoghatova a mostani iskolaja pozitivumait. Mert az ember folyamatosan tele van kerdesekkel, ketsegekkel, meg akkor is, amikor mar benne van... Tenyleg lehet jegyek nelkul? Tenyleg lehet elso 3-4 evben hazi feladatok nelkul? Tenyleg meg fog tanulni irni, olvasni, szamolni, stb?
Szoval kerdesek vannak. Szomoru is lenne, ha mindenrol azt kepzelnenk, hogy tudjuk a valaszt...
És pontosan ez hiányzik az állami iskolák tantervéből. A kézzelfoghatóság, érzékelhetőség, látvány, meg minden, amit kifejtettél. Röviden a gyakorlati tapasztalás.
Egy kissé off a hsz-od, no meg az enyém is, de tán egy kicsitkapcsolható a waldorf féle módszer alkalmazásához.
A pártaltlan az pártatlan. Tudod, nincs párja.
Amikor valami mellé állok, allor már nem vagyok pártatlan.
A te hsz-od a te véleményed szerint pártatlan?
Úgy, ahogy felrovod a Wiskolapártiaknak?
Ők nem is tagadják, hogy nekik ez rendben van, no meg az is, ha valaki nem kedveli. Neked miért nincs rendben az, ahogy ők védik a saját álláspontjukat? Fel kéne nekik adni azért, mert pár ember velük szemben megy?
Mert biztosan Waldorf iskolába jártatok.
Az este elaludtam miközben a tévé be volt kapcsolva, s mikor felriadtam, éppen a humorista humorizált azon, hogy mennyire tájékozatlan pont ez ügyben, merthogy a Wsulit figurázta ki.
Humora válogatja, nekem nem volt viccccces.
Tudod, kíváncsi lennék arra, hogy amikor hazaértél teszem azt a nyolcórás munkából, otthon szünet nélkül folytatnod kellene mindne áldott nap a hétvégéket is beleértve a benti munkádat.
Nos, én elhiszem, hogy nem akarod megtapasztalni milyen a kútbaugrás, viszont ennél fogva csak olyan emberek saját élményeire hagyatkozhatsz, akik már átélték ezt a dolgot. Az pedig ugye, nem ugyanaz (valamit átélni, vag ycsak képzelegni róla).
Az én hozzászólásomban írtad le a választ?
A kútba ugrás szerintem más történet.
Szerintem baj van a szövegértéseddel. Mindkét hsz-edre leírtam a választ az előző hozzászólásodban.
Kútba ugrani jó?
Koszonom mindenkinek a hozzaszolasat, velemenyet, tapasztalatat!
Akik priviben irtak nekem, nekik is halas koszonetem!
Amit a segitsegetekkel sikerult eldontenem: otthon, szemelyesen, iskolat es leendo tanitonot felkeresve szabad csak dontenunk, ill. hogy ajanlatos vegigjarni tobb intezmenyt is. (Nehany heten belul koltozunk haza Kanadabol es csak az itteni Waldorf oktatasrol van informacionk.)
A nagyobbik gyermekunk szemelyisege miatt merult fel ez az opcio, mert o egy kis "muveszlelek" es ugy erezzuk a hagyomanyos iskolai keretek kozt egyszeruen "elhervadna"...
Remelhetoleg sikerul jol dontenunk, a racionalis tenyezok mellett azert majd arra is figyelek, hogy mit sug az anyai szivem es a noi osztonom. :)))
Érdekes volt végigolvasni ezt a topicot, különösen a w-t pártoló szülők hozzászólásait. Egy nagy ellentmodás az egész. :) Egyik félről sem szeretem, ha az illető csak a saját véleményét szajkózza. Viszont itt a w-s szülők hajtogatják, hogy micsoda nyitottságra és elfogadásra nevelik a gyereket, miközben azt képtelenek elfogadni, hogy van akinek nem szimpatikus ez a módszer. Ha csak szimplán leírja, hogy mi nem tetszik neki benne, az azért nem jó, mert nincs saját tapasztalata, akinek pedig van, és az alapján ír negatívumot, az butaságot beszél, nem szabad neki hinni, és különben is hogy mer 1-2 gyerek alapján negatív véleményt alkotni. Meg ne a ismerős ismerősétől inrofmálódjunk, mert az milyen már, kivéve persze, ha jót mond. Annak a hozzászólása is korrektnek lett titulálva, aki bement pár órára és csupa jót írt. Ha rosszakat írt volna jöttek volna az okosok, hogy de az csak pár óra volt, és egy iskola, és egy tanító. :D Akit nem lehet meggyőzni, annak rossz a szövegértése, és hülye... miközben pont, hogy ő nem értette mit kifogásol a másik. :)
NEM a w-ról alkottam véleményt, csak az észrevételeimet írtam le, mint "harmadik" fél.
Hogy egy kicsit a témához is hozzászóljak.. :D Én nem nyilatkozom magáról a w-ról (sem ellene, sem mellette nem vagyok), de az alapján amit olvastam róla (nem csak itt) van 1-2 nagyon jó dolog benne. Szerintem az lenne a legjobb, ha a hagyományos oktatás és a w oktatás össze lenne keverve...
Természetesen lehet véleményed, csak nem vagyok biztos abban, hogy megalapozott vélemény lesz.
Ti. én sem alkotok vélemény olyasmiről, amiről még csak hallottam, de soha nem tapasztaltam.
A kisebb fiamról írtam, és ő normál iskolába jár.
Mit nem értesz ezen???
Köszönöm, de nem tévedtem el: erősen waldorfosnak gondolom, hogy a délutáni lecekírás helyett inkább focizik a gyerek. Ha rendesen jár normál iskolába, akkor van leckéje, amit meg is ír, talán így már érthető.
Nem fogom a gyerekemet Waldorf-ba járatni ahhoz, hogy véleményt alkossak, mint ahogy kútba se ugrunk a tapasztalás és hiteles véleményalkotás végett. Meghallgatom első kézből a tapasztalatokat (nem a szomszéd keresztanyja munkatársának a gyerekének a csoporttársának a barátjáét) , és mérlegelek. Tőlem bárki járhat Waldorf-ba, és gondolhatja jónak is, de véleményem hadd legyen már, Uram bocsá hangot is adhatok neki, azt az egy jogot azé' fenntartom magamnak, akármilyen elvakult is a másik fél.
Nalunk igy mukodik, igen:-)
Epp most van a Botanika fotanitas 3 hete ujra. A Kerteszet oran gyujtik a gyerekek a gyakorlati ismereteket (hatalmas gazdasag tartozik a sulihoz kerttel, gyumolcsossel, foliasatrakkal, allatokkal is, de ha ugy adodik, akkor erdobe mennek. Mint pl. az osszel, amikor a gombakrol tanultak:-)
Es a fotanitas alatt pedig elmeleti szinten (persze koruknak megfeleloen) rakjak ossze ezeket a mar valoban megelt elmenyeket. Aztan szokott lenni egy otthon vegzendo, onallo projekt, amikor (kereteken belul persze) sajat valasztas alapjan bovebben kidolgozhatnak egy-egy temat (novenyt, allatot, stb). Tavaly a fiam az Orchideat valasztotta.
Tavalyi kedvencem volt, amikor a Local Geography fotanitas kereteben a szukebb foldrajzi kornyezetrol tanultak, itteni domborzatrol, vizekrol, elovilagarol, stb. A tanterv resze volt egy 4 napos gyaloglas a kozeli tajvedelmi parkban (Europa egyik legnagyobb osszefuggo termeszetvedelmi parkjarol van szo).
A folyo kezdetetol indult a tura, vegigkovettek a fennsikrol, ahogyan patakbol folyova duzzad, vegig mellette gyalogolva, kozben helyi novenyzetet, madarakat, kozeteket vizsgaltak, nem mellekesen stamina es onfegyelem teszt is volt ez a kozel 20 merfoldes gyaloglas, csurokben/satorban alvas a 10 eveseknek. A tura (es tanulmanyi ut) utolso szakasza pedig az volt, hogy leeveztek az illeto folyon kenukban a tengerhez, ahol a folyo vegzodik.
Ezeket a szinten testileg-lelkileg megelt elmenyeket, atperszonalizalt tudast foglaltak ossze utana az orakon szovegesen, rajzokban, tablazatban. Van, aki verset is irt.
A kepeken a fiam tavalyi Botany project-janak nehany reszlete. Nem mondom, hogy kiemelkedo munka, vagy nagy szam, de orommel es nagy-nagy szeretettel keszitette, anyagot gyujtott konyvtarban, rajzolt, sajat fotoval illusztralt, viragot preselt, szoval elvezte:-)) Szerintem tanult is belole.
Próbáltam nyomon követni a fórumot, de néhány hozzászólás után elment tőle a kedvem. Szerintem alapvetően rosszul álltál a kérdéshez, mert teljesen mindegy, hogy MÁSIK Waldorfos iskolában mennyire jó vagy nem jó a módszer, a hozzáállás, az eszme, a tanár, az udvar, a tábla, vagy akármi, mert nem biztos, hogy abban is olyan, mint amelyiket te nézted. A környékünkön lévő Waldorf iskolára szerintem simán rá lehet fogni, hogy elitképző. Ismerősöm gyereke aki odajár/t, gond nélkül felvételizett kifejezetten erős középiskolába. A suli mellett anno versenyszerűen sportolt mindegyik, hangszeren játszottak, az itt emlegetett szekta jellegnek nyomát sem láttuk, de a hiányos tudásnak sem, a nekem mindent szabad gondolkodásnak sem. Sőt!
Az egyik ismerősöm a helyi általános iskolában tanít felsősöket, teljesen állami iskola, mégis beszélget a gyerekekkel a lélekvándorlásról is, ha arra kiváncsiak. Mindegyik fajta iskoláról lehet nagyon sok rosszat mondani. Főleg, hogy manapság kifejezetten divat szidni a tanárokat és a különböző oktatási intézményeket.
A párom az itt is elhangzott negatív sztereotípiák miatt kifejezetten Waldorf ellenes volt. Rendszeresen jár túrát vezetni általános és középiskolás csoportoknak is. A Waldorfos előtt előre retegget, hogy mi lesz, mert biztos hiába mond nekik bármit, mindenki azt csinál majd amit akar, mert a Waldorfnak ez a lényege. Ehhez képest a gyerekek odafigyeltek, érdeklődőek voltak és fegyelmezettek. (Volt olyan osztály, ahol teljesen mindegy volt, hogy a tanár, a szülő, vagy a túravezető szólt rájuk, nem érdekelte őket, amíg nem üvöltöttek velük szó szerint, addig azt csináltak, amit akartak. Érdekes módon egy egyházi iskola tanulói voltak, amit mostanában pont azért szoktak favorizálni, mert ott egyelmet, tiszteletet, erkölcsöt tanul majd a gyerek. Vagy nem...)
Szerintem beszélgessél a tanárokkal, kérdezz tőlük. Beszélgessél olyan szülőkkel, akiknek már oda járnak a gyerekei. Nyugodtan hozd fel példának, hogy itt miket mondtak mások.
És ami a legfontosabb, hogy ki lesz a tanító néni! Lehet az a legjobb módszer is, ha a személy nem alkalmas rá. Ez fordítva is igaz!
(Szerintem a főzés is része a háztartástannak, nem is értem, hogy mismásolhatták el Nálatok!!!)
Igen, a pedagóguson sok múlik. Pont azért hoztam fel ezt a példát, mert ez nem waldorfos. Mert lehet az államiban is jót és jól csinálni!
Ráadásul ez a pedagógus nagyon adott arra, hogy olyasmit tanuljanak meg főzni a gyerekek, amit maguk is szeretnek, amit maguk választanak ki közösen. Így került be a repertoárba az egészséges Cézár saláta mellé a pizza és a gyros is. No meg a muffinok.:-)
Olyan népszerű ez a tárgy a gyerekek, de főleg a fiúk körében, hogy magam sem gondoltam volna. Hetekkel előbb készülnek rá, recepteket keresnek a neten, bevásárlólistát készítenek, bevásárolnak, sütnek-főznek, kóstoltatnak a tanári karban, madárlátta maradékokat "menekítenek haza" a szülőknek...:-)))
(Megjegyzem, ugyanez a lelkes tanár oktatja a matekot is az osztálynak. Katasztrofálisan: kényszerből, motiválatlanul és tehetségtelenül.:-((
Kicsit eltévedtél. A kisebb fiam ugyanis állami iskolába jár, tehát nyilván nem fog makogva olvasni...
"Majd ha felnőttként kiválóan focizik, de makogva olvas... Waldorf dióhéjban."
Nem, nem ennyi a waldorf dióhéjban, hanem ennél sokkal több és jobb. Aki nem hiszi, járjon utána (például esetleg olvasd el azoknak a hozzászólásait, akiknek waldorfba jár a gyerekük és nem a szomszéd néni unokatestvérének a keresztanyukájának a kisebb gyerekéről hallottak valamit).
Biztosan a tanáron is múlik... Sőt.. nagyon sok minden múlik a tanáron- tanitón.
Az enyémek nem csináltak ilyesmit---sőt igazából semmi olyat, amit élveztek volna.
Nem főztek...a műanyag kishajó jellegű dolgokon kivül nem csináltak mást.
Csináltunk itthon, csináltak a mamáknál, vagy a kézműves táborban...de nem az iskolában.
Ha már itt tartunk...
Háztartástan - technika a pontos neve. És bizony főznek is a gyerekek. A hatodikos fiamnál ez fél éven át zajlott (kezdték a hideg szendvicsekkel, melegszendviccsel, folytatták a pizzával, gyrossal, palacsintákkal, milánói makarónival és muffinokkal...) és az egész végén - mint egy megkoronázásként - a Vapiano nevű előkelő olasz étterem konyhájában sütöttek pizzát, a séf útmutatása mellett. Két részletben ment a csoport, hiszen 28 fős osztályról van szó. Akkora élmény volt ez a gyereknek, hogy komolyan megfordult a gyerek fejében a vendéglátás mint "jövőkép"/foglalkozás.
Önkormányzati (most már állami?) iskola átlagos hatodikosairól és átlag felett motivált tanerőjéről van szó ám! Ettől ez még nem Waldorf, de életszagú, kézzel fogható, életre nevelő...
Anno nekünk is gyakorlati foglalkozásnak hívták.. amit ma technikának.
mi is főzni- varrni- kötni tanultunk.
mi van ma?-.. műanyag kishajót csinálnak... és hasonlókat.
Semmi olyat amiből hasznuk lehet.
Nem tudom, hogy jó-ea waldorf vagy sem... csak olvastam róla..az alapján nem itélkezem.
De a mostani oktatásnak sok olyan hülyesége van, ami semmire sem jó. a gyerek semmit sem tud belőle hasznositani és elfelejti. Nem hivom hagyományosnak.. mert amikor én jártam suliba, sokkal több mindent ismertünk meg a gyakorlatban mint az én gyerekeim...
Hogy mire jó egy fórum!?
Az előző hsz-omban többes számban kellett volna írnom a gyereket helyett a gyerekeket.
Ahogy a saját gyermeked neveléséről írsz, az nagyon helyén van, úgyhogy ebből gondolom a többiekkel sem lesz gondod.
A kételyek pedig segíteni fognak abban, hogy megoldást találj arra, hogy átadd azt a tudást, amit te már ismersz, amiről már van tapasztalásod, hogy ez rendben van.
Mondom én, hogy a szülőt kéne tanítani.
Az én diákkoromban is voltak olyan lehetőségek, ha nem is mentünk különösebben kirándulni, hogy faleveleket gyűjtöttünk, azon ismerkedtünk meg egy-egy fafajtával.
Na meg ültetgettünk különböző szemes magokat, hogy lássuk ahogy kikelnek, növekednek.
Volt kiskert, amit mi magunk műveltünk, volt főzés tanítás, volt hímzés tanítás - még fiúknak is -, tehát sok minden volt, amire rá lehetne fogni, hogy az is waldorf volt.
Az én ismerősöm is elmenekítette az oviból a gyerekét, pedig ő maga ott dolgozott.
Ha adhatok egy tanácsot, szerintem most tényleg a negatív tapasztalatokra koncentrálj, én azokat sokkal reálisabbnak látom, és annyira ordítanak, hogy inkább azokat kerülném el, mint a pozitívumot vállalnám be, ha érted, mire gondolok. Látom, már belelkesedtél, de nézd meg, aki nem pozitív véleményt írt (saját tapasztalatból), nagyjából ugyanazt nevezte meg indokként, tehát csak igaz... Ráadásul jóval többen vannak, akinek meg most is oda jár a gyereke, nyilván nem fog negatívumot írni, amit egyébként kértél, mert szeretne abban a hitben élni, hogy a legjobbat teszi a gyerekével.
Nálunk már haldoklik a Waldorf (túlzottan "igénybevették" a szülök pénzügyi és egyéb segítségét...).
Pont ez benne az érdekes.
Győr összes iskolája mindig is vitte a Bakonyba kirándulni a diákjait.. minket is anno.
Közel van, ott a vonat- csak megkérik MÁVot kapcsoljon még rá kocsikat.
Most ugyanezek a szülők nyivákoltak a bakonyi túra miatt, hogy már megint odaviszik a gyereket.. mikor ők maguk is odajártak.
Egyszerűen csak arról lehetett szó, hogy nem mindenki szeret az erdőben túrázni-sétálni. és ezt adja tovább a gyerekeknek is.
Pedig alsóban- a természetismeret tárgy tanitására alkalmasabb testközelből szemlélni természet .
Be lehet magolni , hogy milyen a tölgyfa kérge.. de ha megsimogatta többet ér
Az már csak a különvéleményem, hogy jobban is fog vigyázni a környezetére az gyerek, akit elvisznek kirándulni, legalább néha- néha.
Az természetes, hogy vannak kételyeid, de én azt látom, hogy ezt te meg fogod tudni oldani.
A baj inkább akkor lenne, ha biztos lennél magadban vagy abban, amit tudásnak ismersz.
Minden tanító úgy tanít, ahogy az ő tudása megengedi neki.
Azaz a te tudásoddal biztosan olyan érdekfeszítően fogod tanítani a gyereket, hogy nem lesz gond belecsempészni nem tanagyagba tartozó tudást.