Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Én az utóbbi egy évben érzem azt, hogy nagyon szeretnék már gyereket. Sok dolgot hasonlóan élek meg, mint te. Múlt ősszel úgy voltam vele, hogy nem tudom, hogy bírom azt az időszakot, ami addig előttem áll.
De sosem görcsöltem rá, van egy olyan érzés is bennem, hogy amikor itt lesz a megfelelő idő, akkor meg fog születni (ha meg nem, akkor B terv).
Nálunk én vagyok a realistább, mert a bizonytalanba nem akartam szülni.
Ami nekem segített-segít: végiggondoltam, mi kell ahhoz, hogy lélekben is feltöltődjek, miket akarok megcsinálni, amíg nincs gyerkőc, és ezekre tudatosan figyeltem-figyelek. Plusz erővel próbáltam-próbálom magam kiragadni az önsajnálatból, ha pl. átmentem-átmegyek a játszótéren, kisgyerekes anyukákat látok, hallgatom a családi célzásokat.
Viszont még egy dologra rájöttem az elmúlt hónapokban: nem lehet mindent megvonni magunktól, mert bizony sokat ronthat a kapcsolatunkon, ha csak a spórolás van előttünk. Tavaly nyáron nem mentünk nyaralni anyagi megfontolásból (ami nálunk azért fontos, mert a páromat, ha nincs jó távol a munkahelyétől, minden csipcsup dologért ugrasztják még a szabi alatt is), és nagyon nehéz volt ez az év feltöltődés nélkül, bizony megsínylettük. Ezért "engedünk" magunknak apró kényeztetéseket 1-2 havonta (egy vacsora, mozi stb., négy nap nyaralás nyáron). Figyelj nagyon, nehogy rámenjen a kapcsolatotok a spórolásra. A férjed érezheti azt is, hogy ő már nem számít, az ő vágyai elvesznek, és lehet, hogy ezért is tart még a gyerekvállalástól.
Szerintem nem baj, ha költ magára, miután a megbeszélt összeget félreteszi. És nem baj, hogy akartok valamennyi tartalékot.
Tudatosan meg kéne próbálnod másfelé irányítani a gondolataidat, mert így nem teszel jót magadnak sem. Csak most tűnik hosszúnak az előtted álló idő, visszanézve gyorsan elszáll, és ha a terhesség idejének egy részét is beleszámolod (hiszen valószínűleg tudsz majd dolgozni), akkor még rövidebb.
Teljesen egyetértek mipmop-pal.
Pont az ellenkezőjét gondolom, amit a hozzászólok írnak:
igenis gyerekvállaláshoz kell pénz. Aki csak úgy beleszül a világba egy szál gatyával, az a felelőtlen.
Aki előre gondolkodik és retteg a jövőtől az mitől éretlen?? Önigazolásként magyarázhatja bárki a rendszert...sose tudni, mit hoz a jövő...valóban, de felkészülni a lehető legjobb tudásunk szerint kell.
A gyerekemet biztonságban akarom felnevelni, nem azon az alapon, hogy majd valami úgyis lesz....mert olyan nincs, hogy ne legyen sehogy. De igen, van. A nyomorba egy felelős és lelkiismeretes anya nem szül. Aki igen, az önző, ostoba és éretlen.
Túrkálóból is lehet öltöztetni, barátnő babakocsiját is meg lehet örökölni, segytséget is el lehet fogadni, mosolyogni is lehet a parizeres kenyér fölött, körmöt rágni is lehet, mert leépítés várható és jó, ha egy havi költséget fedez a párna alatti pénzes szütyő...és leépítés esetén jöhet a személyi hitel...miért ne? Juliska, Mariska, meg mindenki más is így él! Ha meg nem tudjuk fizetni, majd felveszünk még egyet és tömögetjük a lukakat.
A gyereknek lesznek igényei...minden jelentősebb dologról le kell, h mondjon az a gyerek, akiknek a szülei baromira elégedettek az "éppen kijövünk anyagilag" helyzettel. Úgy is fel lehet nőni, kétségtelen. Szeretjük egymást, az a fő. Magyarázd egy tíz évesnek, tizenötéves kamasznak és egy tizennyolc éves fiatalnak...
Valóban sok fiatal családot pénzelnek a szülők..van ház, van lakás, nyugi van, minden van...de akinek ez nem adatik meg, annak ki kell találnia, hogyan teremtsen anyagi rendet a családalapításhoz...és nem azon agyalni már teherbeesés előtt, mi mindent lehet megvenni a túrkálóból.... ez szánalmas, nevetséges és dühítő is egyben.
Azért, mert sokatok hóról hóra él, ne akarjatok önigazolni, hogy "az élet márcsak ilyen."
Szia!
Írod a nyitóban,hogy csak az anyagi feltételek nincsenek meg,szerintem meg az van a legnagyobb rendben,simán adottak ahhoz,hogy belevágjatok.
Viszont nem írtad,hogy a párod mit szól ehhez,látva mennyire szeretnéd....Nincs bebetonozva ez a terv nyugodtan lehet módosítani.
Ő mennyire vágyik már gyerekre?Pl.,ha sétáltok babákat látva megjegyzi,hogy "de jó nemsokára mi is 3-an leszünk!", üljetek le ,beszéljétek át.
Ez azért jutott eszembe,mert mi még a férjemmel alig pár éve voltunk együtt már sokszor szóba hozta a leendő gyermekeinket.
Nem lehet mindent ilyen passzentosan megtervezni.Nem is szabad,sőt a Te hozzáállásod már kicsit patológiás.
Ilyen hozzáállással félő,hogy sok csalódás ér majd.
Én az első gyermekem ésszel terveztem-szerettük volna,ha az első gyermekünk még a párom 30. születésnapja előtt megszületik-,nem vágytam még rá ilyen testet-lelket próbáló vággyal,szinte azonnal teherbe estem,a másodikra viszont 2,5 évet vártunk./7,5 év van a 2 gyerkőc között/
Nem így terveztük,de így lett és így tökéletes.Nem vagyok babonás,de abban hiszek,hogy nem véletlen,hogy ők és akkor érkeztek hozzánk amikor.
Légy sokkal türelmesebb,nyugodtabb és nyitottabb a párod felé.
Üdv.+szép estét,
M.
Én sem értem, mi kimoderálnivaló volt benne.
Az új modik eléggé túlbuzgók lehetnek - de hogy a fától az erdőt sem látják, az tuti...
az elhatározás szép, hogy ne anullára szülj. de ennyire megtervezni mindent pontosan...ha nem olvastalak volna végig, akkor is tudnám, hogy töktipikus szűz vagy :) ami nem baj :)
párod nem nagyon van oda szerintem a babatémáért, valószínű még nem érett meg rá igazán. ne siettesd, éljetek egymásnak. én szültem a majdnem semmire is, meg a kevésre is, de mindent meg lehet oldani. azt is megoldottam, hogy egyedül maradtam. igaz, nem is voltak millióim, meg táblázataim. én úgy nem tudnám. de te látod a végét, a másfél év semmi. amikor én tini voltam, annyi volt a sorkatona idő. a barátnőm mindig énekelte, hogy másfél év nagy idő, de várnék többet is rá...megvárta a párját, azóta már a férje. kibírta. te is ki fogod, csak néha láss meg másokat is, ne csak a babákat. hajrá.
Tudod, amíg ennyire görcsölsz és "AKAROD" a babát, addig sanja (babagyártós topikokat olvasgatva) nem fog összejönni (hiába lesznek adottak a feltételek).
1,5 év nem sok, hamar elmegy. Másnak a te korodban komoly kapcsolata sincs.
Én egy évvel vagyok fiatalabb, világ életemben (kislány korom óta) anyukaként tudtam csak elképzelni magam, de még nem jött el az ideje, ezért nem is foglalkozok babás témákkal.
Körülöttem is vannak babák és terhesek, de ettől nem érzem rosszul magam, sőt örülök nekik.
Tanácsom pedig annyi, hogy keress egy hobbit, sportolj, élj egészséges életet, készítsd fel a testedet.
Mert nem érted, azért nem tudsz mit mondani.
Igen, jól látod, jól érzed, nagyon és rendkívül görcsösen állsz a dologhoz.
Az élet nem kiszámítható és bármikor jöhet valami olyan, amire nem számítasz. Aki erre azt írta, hogy na és akkor öngyilkos leszel, vagy mit teszel, csak érzékeltetni akarta a görcsösségedet és a kétségbeesésedet.
Nem, nem vagy érett a babára, mert görcsösen akarod.
26 évesen még igen sok időd van tervezgetni, mindezt 4 év múlva is átélhetnéd - az erős babára való vágyat, és akkor sem lennél lemaradva semmiről. Esetleg akkor már az élet megtanítana arra is, hogy ne akarj valamit ennyire görcsösen.
Bőven lehet, hogy elűzöd a párod ezzel a hozzáállással. A férfiak ezt nagyon nem szeretik.
Nekem sincs még gyermekem, és idősebb vagyok nálad, futok ki az időből rendesen. Nincs bébim, pedig nagyon szerettem volna, de felelőtlenül én sem akartam, és görcsösen meg pláne nem.
Még mindig reménykedem azért, titkon, mintha valami romantikus álom lenne, hogy egyszer mégis megáld az élet gyermekkel.
Nálad sokkal rosszabb helyzetben vagyok - érzelmileg, párkapcsolati szinten, stb. Jelenleg reményem sincs arra, hogy gyermekem lehessen - nem részlezném, miért.
Az én agyamat is elöntik a hormonok, ha bébit látok, sokszor viccelek, hogy hadd vigyük haza, olyan édes és már kész van...
De tudom, hogy a görcsös számolgatással és akarnokoskodással a világon semmire nem megyek. Talán mindennek megvan a maga oka.
Ha azt kell elfogadjam, hogy gyermektelenül élem az életem, akkor majd igyekszem azt elfogadni.
"6 hónapja ismerjük egymást és jöhet a baba"
Ez így nem igaz.
Van akinél még ennyi idő sem telt el a mefismerkedésük óta és jött a gyerek is, és száz éve már hogy együtt vannak.
Több ilyen családot ismerek.
Szia kedves mipmopmip!
Én ennyi idős voltam, mint most te, mikor szakítottam a vőlegényemmel...
Én is nagyon vágytam már egy kisbabára, és nagyon nagy fájdalom volt, mert tudtam, ezzel a döntésemmel az egész életem megváltozott...
Az új szerelem nagyon sokáig váratott magára, mikor a férjemet megismertem, már harminc éves voltam... és harmincöt, mikor a kisfiam végre megszületett, a kislányomat, harmincnyolc évesen hoztam a világra...
Szerintem minden nő életében máskor jön el az az időszak, mikor vágyat érez arra, hogy anya legyen...
Hogy a jelenlegi helyzetetek alkalmas-e arra, hogy gyereket vállaljatok, ezt nektek kell eldöntenetek.
Tudom, milyen érzés... mikor terhes nőket nézel az utcán, mikor arra vágysz, hogy a saját kisbabádat tarthasd végre a karodban... nehéz, és fájdalmas ...
Kívánom, hogy jó döntést hozzatok, és sok boldogságot kívánok hozzá!
üdv:Zsófi
MI nem görcsölünk abszolút ezen. Annakidején a barátnömnek az orvosa megmondta lehet nehezen lesz gyereke. Ehhez képest másfél hónapnyi próbálkozás elég volt neki.
Ebböl kifolyólag, ha sokat próbálkozunk és nem sikerül, nos akkor csak bennem lehet a hiba.....
Ůgy két hét múlva költöznek ki hozzám kb, a negyedikei-ötödikei hétvégén. Terveink szerint szerint jövö nyáron össze is házasodunk. A babaprojekt meg vagy idén indul, vagy jövöre.
Átfutottam az eddigi hsz-eket.
Szerintem próbálj meg legalább egy pillanatra lehasadni a babatémáról, és gondold át (magadban), hogy ezen kívül milyen dolgok vannak az életedben, amik igazán fontosak neked, amikben igazán örömödet leled, és amikről nem akarsz lemondani. ha nincsenek ilyenek, vagy azt gondolod, hogy valójában lemondanál róluk, és nem lennének már érdekesek, ha babád lenne, az szerintem baj!!!
Más szavakkal: nem lehet, hogy azért akarod ENNYIRE a babát, mert egyébként üres az életed?
Ha így is van, nincs ezzel baj, amennyiben olyan partnert találsz, akinek szintán a gyerekvállalás a legeslegfontosabb dolog az életben.
A párod nem ilyen. Ő - tök normális, 20-onéves módon - biciklizik, eljár a haverokkal, számítógépet vesz. Teszi mindezt a saját fizetéséből, teljes joggal. Akar gyereket majd - de mást is akar az életben. Ha te rá akarod kényszeríteni az akaratodat, abból baj lesz...
A másik, ami eszembe jutott (lehet, hogy közben már írták: leülni a pároddal és öszintén beszélni az érzéseidröl, hogy szerinted nem fontos olyan sokáig várni. Nem tudom, hogy szólt eredetileg a megállapodás, de már azzal is "nyersz pár hónapot", ha úgy számoltok, hogy szülésig legyen meg az a pénz. Már nem is kéne olyan sokat várnod, néhány hónap meg elmegy a felkészüléssel is.
Miért csak a buksisimogatás a segítség?
Néha jobban jön, ha az embert jól ledorongolják, felrázzák.
Az segít, ha jön egy-két emberke, elsírják ők is a bajukat, hogy ugyanabban a cipőben járnak és majd egymást sajnáljátok?
sajnálom, mi már elég rég óta együtt vagyunk, nem hiszem, hogy ez bármitől megváltozna, lényegében együtt nőttünk fel.
Ó dehogynem, Te csak azt hiszed. Vannak kivételek, persze, de hány olyan van h megváltozik... Kolléganőmtől 12 év után lépett úgy le a férje, hogy ásó kapa nagyharang minden volt. Most árulják a hiteles lakást, mert hát a csávót ki kell fizetni. Semmiben ne legyél olyan biztos. Max. saját magadban.
Én nem merem leírni, hány évet vártunk a párommal, mire úgy éreztük, hogy a feltételek adottak, hogy merjünk babát vállalni. Tuti, kiröhögnének.
Az biztos, nem mindenki egyformán gondolkozik azokról a bizonyos feltételekről, mert vannak olyanok is, akiknek az "albérletbe babát szűlni" vagy a "6 hónapja ismerjük egymást és jöhet a baba", a "a kismama nem dolgozik, de a kispapa keresete semmire sem lesz elég"normális, pont úgy, mint a "tönkrement a házzasságunk, talán a baba megmenti" típusú elképzelés.
Hát én nem így képzeltem / képzelem. Ez az oka, hogy én speciel nem 20 évesen fogok szülni. És persze ez sem a tuti recept.
Szerintem mindenmi maga tudja, és a maga boldogságát alakítja.
Sok sikert és sok boldogságot kívánok!
A kitartást sem szerettem volna kihagyni.
Egy idézet neked:
"Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat." (Elizabeth M. Gilbert)
A hozzászólok kívülről látják a dolgot, teljesen másképp, mint te. Ne sértődj meg ezen, hanem próbáld a magad javára fordítani ezeket. Légy nyitottabb mások felé, ez is sokat számít a görcsös akarás megszüntetésében!
Hidd el, egy ideig megy az, hogy dédelgetem a magam által kreált görcsöket, de ez nem visz előrébb!
próbálom lefoglalni magam, jógára járok és temploba
mit tegyek még?
Nem veszed észre, hogy nincsenek sorstársaid?
Hogy mindenki normál keretek közt tervezi a gyermekét?
Nem , nem voltam hasonló helyzetben, mert nem is akartam abban lenni, mert soha nem lett volna gyerekem, ha így állok neki...na meg már férjem se lenne, az tuti....
Csak te tudsz tenni ellene! Először neked kell változni és változik a környezet is!
"összejött"
remélem ettől a hsztől jobban érzed magad, bár ha emlékeim nem csalnak, akkor kicsit nagyobb hátszél volt a babához...
mert a többség nem segíteni jött, hanem lábat törölni
mert a többség nem volt hasonló helyzetben
én sorstársakat kerestem, nem okoskákat.
Nem akarsz tenni ellene.
Olvasd végig újra a topikot és látni fogod, hogy alapba sündisznóállásba helyezkedsz, ha valaki nem a buksidat simogatja, hogy szegénykém milyen rossz most neked.
Meg sem akarod hallani, amiket itt mondunk.
Mi baj az aláírásommal?
Ez egy idézet.
Amúgy meg leszólhatsz, de nekünk mégis összejött, nem készültünk, nem görcsöltünk, egyszercsak 'itt volt'.
tudom
de nem tudok mit csinálni ellene, tehetetlen vagyok...
mindenki fejében más és más van.
nyaralás-dettó
Ez érdekes: hit, meg babona, meg horoszkóp...
Arany középút? pl nyaralni úgy megyek felírom mit kell vinnem, amit betettem kihúzom a papírról, meg vásárolni is így megyek, és így készültem érettségire is x tétel, y napon. És a karácsonyi ajándékot is felírom, de ez még a normál határértéken belül esik :) Na de ez bőven elég!
persze szore is van
Rovidszoru ugyhogy viszonylag keves de van.
nem tudnek allatok nelkul elni. Mindig volt cicam kutyam most vannak lovaink es mas allatok is.
A penzrol en is szoktam csinalni papiron tevet hogy mit kell fizetni vagy venni stb, de nagyjabol ennyi. A ferjem jar vasarolni mert o ragaszkodik a listahoz en meg rapszodikusan vasarolok es elfelejtem amiert mentunk. O merleg.
a hitbe speciel párom vitt be, korábban én is ateista voltam:)
párom máshogy precíz
ő pl vizsgaidőszak előtt mindig leül,megnézi melyik könyv hány oldalas, felírja, hogy mire mennyi idő van.
aztán hogy betartja-e..hát az nem jön össze általában:D
amúgy én elviszem a hátamon a háztartást, uh engem nem szokott semmi váratlanul érni, mindig tudom, miből mennyi van, mit kell venni,stb
megőrülnék ha állat lenne az ágyamban. szőrök?!?!
hát mindenre táblázatatot csinálnok, havi kiadások, tervek, karácsonyi ajándék ötletek, mindenre:)
a kedélyem nekem is hullámzó, mostanában csak nézem néha magam, mekkora hisztérika tudok lenni..hormonok
Hat ha ennyire 'szuz" vagy akkor nem lehet konnyu elni veled.
Raadasul vallasos vagy.... en ateista
szentseges egek, nem semmi
Ehhez kepes en itthon vagyok 25 eve , nem jarok dolgozni. Imadom az allatokat, rengeteg allatunk van, nincs takaritasi maniam van tobbek kozt 3 kutyam es egy agyban alszom a macskammal.
Szeretek kesoig aludni, igaz kesoig fent vagyok sose tervezem elore mikor mit csinalok. A penzhez ertek (marmint beosztani) vannak praktikus meglatasaim, roppant hullamzo vagyok kedelyben.
Ennel jobban nem is kulonbozhetnenk.
ps. Milyen tablazatokkal?
nem is tudom mikor ettem utoljára chipest. húst se mostanában.
tudom, hogy elvileg nem fér meg a horoszkópunk, de mint írtam, párom nem tipikus szűz, ő nem annyira rendmániás, és szőrszálhasogató, úgyhogy megvagyunk:)
és mit monddot a pap? hogy nem kell ennyit agyalni, ahova Isten bárányt ad, legelőt is ad:D
na en mint szuz most fejeztem be eppen egy zacsko chips elvezetet
Legszivesebben a hust is hussal ennem imadom az edesseget (bar mersekelnem kell mert cukros vagyok
)
szoval ne hidd hogy a horoszkop tuti.
Kulonben ket szuz jegyu eleg rossz osszeallitas azt tudod ugye, ha mar hiszel benne?
akkor te rossz szűz vagy:)
én táblázatokkal élek, takarítási mániám van, és nem szoktam heverészni.
a hasamat nagyon szeretem,de szerencsére nem látszik rajtam:)
Ezzel a hsz-szel pont azt akartam érzékeltetni, hogy attól, hogy én soha nem úgyítekintettem a gyerekre, hogy az nekem, mint nőnek alanyi jogon jár, képes voltam az elejétől fogva belekalkulálni annak lehetőségét, hogy nem kapom meg az élettől az anyaság lehetőségét.
Nem is ekörül forogtak a mindennapjaim annak ellenére, hogy szerettem volna. De nem ilyen eszelős módon, ahogyan te.
Keserűséget meg abszolut nem érzek, űrt sem és hiányt sem. Akármennyire is szeretnéd belémmagyarázni.
De a topik nem rólam szól.
Nem hiszek a horoszkopban. En is szuz jegyu vagyok. Szetszort vagyok rendetlen, lusta, imadok hevereszni es csak elvezni az eletet.
Az eg vilagon semmi nem jo ram a jegybol.
Akkor kérj segítséget. Írtad, h jársz templomba. Akkor kérj onnan segítséget. Vannak nagyon jó papok.
Vagy akár dokitól is.
Ha változtatni akarsz ezen, akkor tégy meg mindent ezért. Magatokért. Mert hidd el, a párod is érzi ezt, és elég ijesztő lehet...
szeretnék feloldódni,de nem megy, rágörcsöltem
és nem tudok mit tenni ellene,bármit próálok
Nem, oda azért írtam, mert olvastam, hogy vki 80.000 Ftra vállal babát, és ezen meglepődtem. Egyébként persze, h foglalkoztat, mint már írtam, szeretnék babát én is.
Én tényleg csak azt szeretném, hogy átgondold, hogy mit szeretnél?
A tehesség előtti éveidre hogy emlékezel majd vissza? Megkeseredetten eltöltött hónapok, tele görccsel, haraggal, vagy pedig egy izgalmas időszak boldogságban...
nagoyn nehezen megy.
párom eléggé hirtelen fellángolós, gyors ötletváltozós, hirtelen lelkesedő
én inkább általában lassú víz partot mos vagyok
én hetekig nyomozok egy tanfolyam előtt, hogy jó-e, ő meg 1nap alatt meglátja,eldönti,beiratkozik:)
3hétig kerestem a megfelelő esküvő zenekart:)
én amit kitalálok,véghezviszem mindig, ő nagoyn random és hirtelne sokszor, de amit kitalál,abban 2napig 100%ig hisz, és nyomul,akarja
ezért fura h én most ilyen nyomulós ,akaratos lettem, nem szoktam..
próbálok hálás lenni azért,amink van. járunk misére vasárnaponként, hálát adok, mert egészségesek vagyunk, ésa családjaink is, mert van munkánk , van hol élnünk, szeretjük egymást.
próbálok lazítani, vettem strandolás kupont, néha veszek 1-2étterm kupont is szülinapra, névnapra is mindig kitalálunk valamit. sok sütit sütök, növényeket szaporítok...eljárunk bicózni, szoktunk sétálni..már évek óta..
idővel változnak ám a dolgok.
2éve még nekem is tökéletesen elég volt
de abból is látszik, hogy már írták a 2012es babás topicba, h téged is foglalkoztat a dolog...
köszi a tanácsokat, ez a listát már az esküvőnnkor összeírtuk, és mindent kilőttünk már róla:)
Európában szinte mindenhol voltunk, mindketten heti 4-5alkalommal mozgunk, lényegében vegák vagyunk, mindent én főzök, semmi kész cuccot nem eszünk, se üveges, por szemeteket.
:)
Nehéz megszüntetni a görcsösséget, az tény, de kezdd azzal, hogy örülsz olyan "kis" dolgoknak is, mint pl. elmentek sétálni ketten, vagy nyaralhattok akárhol, vagy süt a nap és egészségesek vagytok. Ilyenekre gondolok.
A túlzott akarást pedig egy idő után a kapcsolat is "megérzi".
szűz horoszkópúak vagyunk mindketten, rend, szervezettség, józan ész volt a jelszavunk kezdetektől fogva:)
nekem nagoyn nehezemre esik lazítani:)
Mi lenne, ha összeszednéd, mi az, amiket a baba előtt át szeretnél élni. Akár egyedül, akár a pároddal. Amikre aztán már terhesen/kisbabával nem lesz lehetőséged. Hidd el, másfél év baromi gyorsan elmegy, főleg, ha kitűzöl magad elé dolgokat.
Pl menjetek el télen síelni, ősszel egy nagyobb bicajtúrára, valamilyen zenei fesztiválra... Nem tudom, ezek csak tippek, nem tudom, miket szerettek csinálni. Ezeket próbáld meg összeszedni, és beosztani az elkövetkezendő másfél évre.
Legyél spontán. Pl gondolj arra, hogy kisbabával majd nem fogsz tudni akármikor moziba/vacsizni/szórakozni menni, ezért most menjetek minél többet.
Változtass életmódot, ha szükséges, sportolj többet, egyél egészségesebben. Hozd magad formába a tehességig.
Annyi minden van, csak így nehéz konkrét öltetet adni, hogy nem ismerlek.
Koszi. A tulzott gondoskodas a gondtalan jolet ezt is hozhatja. bar nalunk mas is volt a gond, a fiam skizofreniaval szuletett es nagyon keson 15 evesn talaltak meg mi a baj vele.
En a ti helyetekben szepen MOST elkezdenek lazitani es ha jon a baba akkor itt lesz, lehet hogy nem is lenne meg vagy egy-ket evig. Ha jo helyen laktok van valamennyi tartalek (szulesig ugyis dolgozol) a parod is jol keres, akkor fogjatok bele es kesz.
De csak akkor ha a parod is szeretne, mert maskulonben nem lesz jo vege.
Egyebkent pedig elhatarozod hogy 2 lesz de lehet hogy csak egy vagy ha ugy alakul akkor mondjuk 3 (ikrek pl.), szoval nem kell ennyire megtervezni mindent.
A spontan dolgok sokkal eredmenyesebbek a nagyon megtervezettnel.
köszönöm, testközelből ismerem a dolgot, van 3hugom, és a legjobb barátnőm1hónapja szülte a 2.babáját.
tudom, hogy nem csak örömkönnyekből áll
és szerinted olyan nincs, hogy valakinek nem csak a pár megtalálása a cél, hanem az is, hogy anya legyen?
idővel sokminden változik ám!
pont ezt akarom elkerülni, a 2.v 3.hszemben is írtam
de nem tudom h h szüntessem meg ezt a görcsösséget, ez a bajom érted
köszönöm, hogy megértesz, őszintén.
igen, dolgozok rajta..
jógázom 3hónapja, nehéz kikapcsolni...
nagoyn nehéz, nagyon sokat kell dolgozni rajta.
épp ezért nyitottam ezt a topicot, hogy társakra találjak
de te még el sem kezdted...akkor meg mire fel a görcsölés? Mihez kezdesz, ha majd emiatt görcs miatt nem fogsz tudni tehersbeesni, ha letelik azötszázvalahány nap... Jézusom...
Hello!
Ha nem is mondod ki mindig, de a párod biztos érzi folyton ezt a görcsösséget. Félő hogy ezzel őt az őrületbe kergeted.
Szerintem valahogy próbáld meg lelkileg feldolgozni, hogy még nincs itt az ideje. Itt most komoly lelki munkára gondolok valamilyen módszerrel: jóga, filozófia, pszichológia stb.
Vagy ne foglalkozz semmivel, és dönts úgy, hogy most. De valamit dönteni kell, és ha még nem a döntés, azt próbáld meg feldolgozni.
Viszont akármennyire értem a vágyat, aki nem tud ezek felett uralkodni, lehet éretlen még, és ezen is dolgozni kell mielőtt nekivágsz.
Meztelen fenékkel kezdtünk nagyon sokan.
Senkinek nem tartozok semmivel, még egy "köszönettel" sem.
Nem is kellett volna.
Makacsok és eltökéltek voltunk, vagyunk.A család mindenek felett!!
Nem inkább reméled, hogy ez nem változik meg?
SOHA nem tudhatod, mit hoz a holnap!
Istenem, te tényleg azt hiszed, hogy mindenki úgy gondolkodik, ahogy Te? hogy valakinek nem elég az, hogy megtalálta a párját, van egy teljes kapcsolata, és boldogan él gyerek nélkül? szerinted nincs ilyen?
Mindent megmagyarázol, én még fiatal vagyok, azért nem görcsölök, cabronnak nincs gyereke, ő meg irigy... Az meg sem fordul a fejedben, hogy valaki nem ennek rendeli alá a mindennapjait?
Én azt látom, hogy ő nem errefele tendál, amit írsz, hanem előbbre akarja hozni a dolgokat. Bárhogyan.
Ezt mutatja a düh, amit a párja iránt érez, amikor "költekezik".
Igazan nem akartam ezt beirni ide , de azert teszem hogy picit elgondolkodj az anyagiak erteken.
Eleg sokan ismerik itt a tortenetemet most nem mennek bele.
Lenyeg hogy 25 eve elunk Ausztraliaban eleg jo anyagi korulmenyek kozott.
Egy gyerekem volt, mi is meg akartunk es tudtunk is adni neki amire csak lehetosegunk volt.
A fiam a 18. szuletesnapjara egy 626 os mazdat kapott az apjatol , fel ev mulva mar sajat lakasa volt a varos egyik legrangosabb keruleteben.
A fiam 19 eves volt amikor drog kovetkezteben ongyilkos lett.
Mindene megvolt, amire csak szuksege (meg amire nem) lehetett. Versenyszeruen sportolt a lanyok doglottek utana.
Hat iteld meg hogy mennyire szamit az hogy MINDENE MEGLEGYEN.
Ja, es normalis csalad vagyunk 35 eve hazasok, ne iszunk, dohanyzunk drogozunk.
Azert nem szultem 2. gyereket hogy MINDENE MEGLEGYEN.
Meg otthon eltunk amikor 10 evesen kitalalta hogy o borszerkot akar olyat amilyen a motorosoknak van. Akkor en kerestem 4000 ft ot, es mivel egy ilyen pici borholmit nem lehetett otthon kapni, 18 ezer forintot fizettunk hogy meretre szabjak le neki Olaszorszagbol hozott anyagbol.
Ova intelek a szemlelettol hogy MINDEN MEGLEGYEN.
gondolkodj el azon amit irtam, semmi rosszindulat nem vezetett benne.
dehogyis nincs, olvasd el a hsz,amit írtál, egyértelmű.
másnak lehet, ami neked nincs. ez fáj, nyilván
nekem is ez fáj...
"azért kíváncsi lennék rá, ha valamiért nem jönne össze nektek fél-1éven belül a 2M, hogy éreznéd majd magad."
Ez nem áll fenn. Az már megvan. Most már csak annyi a dolgunk, hogy nagyobb lakásba költözzünk. De úgy döntöttünk, hogy előtte még kimegyünk USA-ba, mert ezt mindketten szeretnénk, télen síelni egy nagyot, stb...
És hidd el, én sosem leszek ilyen, mert egyszerűen nem vagyok ez a típus, mint te. Nekem visszataszító, ha vki a pisis tesztjét feltölti nagyközönség elé, ecsetelgeti a nyákját, hogy vajon ez most peteérés-e, számolja, hogy még hány nap van ovulációig stb. Vannak ilyen nők is, de én nem ilyen vagyok. Tehát kizárt, hogy majd számolgassak, illetve dühös legyek a páromra, mert merészel magára is költeni, ráadásul nem is a legolcsóbbat veszi meg...
Bennem egy fikarcnyi keserűség nincs...
Bennem ugyanis nincsenek meg azok az extra negatív érzések, mint benned, amiket be is vallasz.
"szerinted ettől jobban érzem magam?
szerinted nincs ígyis elég nagy lelkiismeretfurdalásom mert ilyen rohadt önző és akarataos vagyok most,pedig soha nem voltam ilyen?"
Hát, ha szarabbul érzed magad és mégnagyobb lelkiismeretfurdalásod lett, akkor megérte. A saját, a párod és a kapcsolatotok érdekében.
Mi csak megpróbáljuk felnyitni a szemed. Segíteni szeretnénk.
A legtöbben nem azt mondjuk, amit hallani szeretnél, nem furcsa ez egy kicsit?
szerintem nem azzal biztosítod be magad, ha fix összeget spórolsz össze, hanem ha munkahelyeden kialakítasz egy olyan hátteret, hogy a cégnek ne érje meg téged kirúgnia ...van ilyen. Vagy olyan kapcsolatokat alakítasz ki, hogy a folytonosság megmaradjon, át tudj menni más céghez stb.
Mondom ezt, 17 év munkaviszonnyal , és 14 év multi tapasztalattal.
azért kíváncsi lennék rá, ha valamiért nem jönne össze nektek fél-1éven belül a 2M, hogy éreznéd majd magad.
akkor majd mennyire lesz intenzív az érzés..
Én megértelek. Bennem is felötött néha ez a gondolat, amikor láttam, hogy azok az ismerőseim, akik mind utánam kezdtek babázni, azok már újra babásodtak, nem ment gallyra a párkapcsolatuk a gyerekük apjával, nem kellett gyerek mellett ismerkedésre fordítani az energiájukat...ésatöbbiésatöbbi. Mindig több kell, mindegy hol tartasz.
Aztán elmegyek a családommal nyaralni, ránézek a gyönyörű lányomra. Élvezem a partot, hogy megengedhetem magunknak, és már nem görcsölök. Ha egy marad, hát egy marad. NEki legalább meg tudok adni mindent. És közben magamat is kárpótolom.
azon gondolkodom sokszor, valahogy át kellene plántálni beléjük ezt az érzst, hgy ők is érezzék, milyen ez a belső nyomás, szorítás, vágy..
Hidd el, hogy vannak olyan férfiak is akik nagyon vágynak gyerekre.
Sokan vannak, és imádják is a gyerekeiket.
Sőt!
Állandó és megbízható társak és apák az ilyenek.
De persze ez a nőktől is függ jócskán.Mert valljuk be a férfi sem akármilyen nőtől akar gyereket, ahogy a nőknél sem jöhet apajelöltként számba bárki.
Ha jól választottál, a kívánság az érzelem és a vágyódás a gyermek után nála is felébred.
Bár a 8 év..............
Látod, már megint milyen stílusban írsz, mikor én semmi sértőt nem írtam Neked.
Erre a kor kérdésre nem tudok mit válaszolni. Nyilván úgy gondolod, hogy akkor majd mindenkivel ez lesz, mint Veled. Én pedig úgy gondolom, h nem, mert ismerem magam- Tőlem nagyon távol áll az ilyen, hogy úristen még 534 nap, és indul a babaprojekt. Biztos, hogy nem fogunk jövő decemberig várni, lehet, hogy egyszerre leszünk terhesek, de az én gyerek előtti éveim majd nem a görcsösségről, szarrágóskodásról fognak szólni, hanem "kihasználjuk" a férjemmel, hogy még ketten vagyunk.
Ezt kéne neked is eldöntened, hogy Te hogy szeretnéd eztaz időszakot eltölteni. Kiélvezni, hogy még kettesben vagytok, örülni ennek, és izgatottan várni a gyereket, vagy pedig ezt csinálod, amit most...
itt a cégnél2munkatársról is tudok, aki 4 ill5év után jött vissza
de amúgy meg megyek és gyorsan felkötöm magam
nem is értem h h gondolom
Leírtam már mit gondoltam. Azt, hogy a párod eltart téged maximálisan. Mert a te fizetésed a gyerekre megy.
Az alapján, amit írtál. Mett végülis ezt írtad. Aztán meg kimagyaráztad. :)
ezt most csak azért mondod, mert belül igazából keserűség van benned, mert nektek nem lehet gyereketek
nem akarlak bántani, de nem kell egyből minden boldog babázni szerető emberbe azt a keserűséget átnyomni, ami a saját gyermek hiányából fakad.
szerinted ettől jobban érzem magam?
szerinted nincs ígyis elég nagy lelkiismeretfurdalásom mert ilyen rohadt önző és akarataos vagyok most,pedig soha nem voltam ilyen?
korábban soha nem akartam ennyire semmit, soha nem volt még ilyen velem
csak ülök és figyelem magam, hogy mennyire szaggat bennem ez a vágy!
Ha mindig minden ember erre várt volna, már kihalt volna az emberiség.
ezért indítottam ez a topicot,mert ez akarom elkerülni
próbálok nem rágörcsölni, próbálok programokat találni magamnak, de mindenhol csk gyerekeket látok.
nem tudok kiszakadi ebből, ettől a gondolattól..
a munkahelyemen 1 leendő anyuka, 2 leendő apuka van, és szintén u.ez az arány a friss anyukákkal, apukákkal..
azon gondolkodom sokszor, valahogy át kellene plántálni beléjük ezt az érzst, hgy ők is érezzék, milyen ez a belső nyomás, szorítás, vágy..
Nahát erre megmerészebb álmaidban se gondoljál! Nem hiszem hogy létezik ilyen férfi a Földön, ha méégis mutassatok nekem egyet.
Egy kapcsolatban ha gyerek születik az ajándék.
Szomorú, hogy úgy fogod fel, hogy neked ez jár, te ezt megérdemled.
Ha valakinek nem lehet gyereke az azért van, mert nem érdemelte meg?
Vigyázz, miket ejtesz ki a szádon, nehogy visszaüssön valamikor, valahol.
"de igenis jobb, mégjobb lesz az életünk a gyerektől, sok ismerősöm mondja, hogy ettől lett még teljesebb az élete,"
Gondolom vágod hány olyan kapcsolat van, ami nem volt annyira erős, hogy megbírkózzon ezzel a feladattal. Ők mind azt hitték, hogy ők a legboldogabb pár a világon és a kapcsolatuk milyen erős. Hisz egybekeltek, gyereket/gyerekeket vállaltak.
Mondok valamit ami nagyon nem fog tetszeni neked. Igy ahogy most eltek/elsz jo nagy eselyt kapsz arra hogy sose lesz esetleg gyereketek.
Ui ha mindig vartok valamire ami meg nincs akkor azert nem lesz, ha pedig allandoan gorcsolsz meg szamolgatsz hogy hany szaz nap akkor oriasi stressz lesz amikor letelik mondjuk az akarhanyszaz nap es na most mehet, de a gorcs akkora lesz benned hogy marpedig most teherbe kell esnem hogy tuti nem fogansz meg.
Aztan minden honapban mar napokkal a menzesz elott remuldozol meg stresszelsz es tuti hogy oramu pontosan meg fog jonni. MInden alkalommal.
En a ti helyetekben abbahagynam a gyujtogetest es szepen lazan szeretkeznenk jo sokat, gorcsos akaras nelkul.
A teherbeeses egyik legnagyobb ellensege a ragorcsoles.
közben betöltöttem a 24-t.
De nem érted, h itt senkinek nem azzal van problémája, hogy alap nélkül nem akartok nekiindulni?
Nem érted, vagy nem akarod megérteni.
Írtunk hasonlókat, a kettőnk közti különbség abban van, hogy az én életem teljes lett a férjemmel.
Spórolunk, de ésszel. Nem akadok ki, ha vesz egy új kilométerórát 16ezerért, és nem 3ért.
Azt hiszem, itt van a különbség kettőnk között. Mind a ketten szeretnénk babát,de míg az én életem teljes gyerek nélkül, addig a tiéd nem...
"párom jóval többet keres, mint én, most lényegében amit ő keres, abból meg tudunk élni, az enyémet pedig félrerakjuk."
Ezt írtad a 8. hsz-ben.
Bocs, hogy abból indultam ki, amit leírtál. :)))
Szia!
Mčg nem vagy késésben, egyáltalán. MIndkét nagyanyám túl volt a negyvenen, mikor szültek.
egyetértek az előttem szólóval, ha mindig arra vársz, hogy minden klappoljon, a gyerekvállalás ideális ideje soha nem fog eljönni.
Ugyanism indig lesz olyan hogy ezt még meg kell venni, ezt még el kell intézni, ide még el kell utazni, ennyit össze kell rakni..amúgy nem értem, miért pont 2 millió? Ennél sokkal kevesebb is elég lehet az induláshoz, és sokkal több is kevés lehet. Attól függ mit szeretnétek. Lehet egy gyerekbútort 1 millióért is kapni, és lehet akciós oldalakon fillérekért vásárolni. 24 évesen még bőven van időd. Ez igaz. Viszont mi van , ha borul a tervrendszered, vártok 4-5 évet, utána szétmentek, és 29 évesen kezdesz keresgélni. Egyik kapcsolatból mész a másikba és 30-as éveid közepén jössz rá, basszus de elkéstem!! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez így is lesz, de hidd el, akárhogy tervezel, az élet , a sorsod felül fogja írni.
De nem MOST.
Te meg mégtöbb pénzt akarsz vele félretetetni, hogy HAMARABB lehessen. Mert nem bírod kivárni. És mérges vagy, ha vesz egy kereket a bringájára.
Mi ez, ha nem rákényszerítés?
Basszus, minek kell már félrevinni a topikot?
Ez már egy eldöntött dolog, hogy gyereket akarnak. Kit érdekel, hogy görcsölve vagy szarrágóskodva? Akarnak oszt kész. EZ már el van döntve.
Az talán jobb, amikor meggondolatlanul, a nagy büdös semmire, minden felelősséget mellőzve pottyantják világra, majd lesz valhogy alapon??
Nem tudom, nálunk nincs ilyen, de a topikindítóéknál van, vagy legalábbis ő számon tartja.
nekünk nincs és nem is lesz saját kecó.
minden más körülmény amúgy adott, csa pénz kell..
Igazából nem értem, hogy miért parázol ennyire ezen a dolgon.Ha arra vársz, hogy a lehető legideálisabb körülményeket tudd biztosítani a babának, akkor ennyi erővel sose lesz gyereked, mert mindig lesz valami, ami miatt nem lesz ideális a körülmény.
Mi a férjemmel épp nemrég döntöttük el, hogy augusztustól elkezdem szedni a terhesvitamint, elmegyek egy-két általános kivizsgálásra és októbertől indul a babaprojekt! :) Pedig van lakáshitelünk (még 19,5 évig), fizetünk LTP-t (még 3,5 évig), a szemét illeték is februárban fog csak kifutni, sőt a férjemnek még van egy év a fősuliból (levelezőn) de nem érdekel, mert tudom, hogy mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Ráadásul egyikünk se lesz fiatalabb (Én 30 vagyok, férjem 34).
És én mindennek tudatában már így is alig várom, hogy teherbe essek.
Nekünk is sok helyre kellene a pénz, de eszünkben sincs azon rágódni, hogy gyűjtsünk össze 3 millát a baba előtt. Mi csak két dolgot szeretnénk megvalósítani: legyen nagyjából berendezve a kecó és csináljuk meg a kerítést a ház körül. De 3 milla készpénz nem lesz összegyűjtve (nem is lehetne.)
majdnem szószerint u.azt írtam,amit te, de írtam is, tuti beleköttök. még az élő fába is.
boldog vagyok a párommal, szeretem, de akarok ettől függetlenül gyereket. kíváncsi vagyok rá, milyen apa lesz, vágyom rá, hogy lássam babával a kezében büszkén, ahogy fésüli a haját, ahogy köti be a cipőjét, ahogy tanítja gyöngyöt fűzni.
nem teljes az élerem, amíg nem élem át
amúgy meg te is egészen hasonlókat írtál nemrég, mint én...
"Fiatal vagyok még, úgyhogy nekem még van időm. 24 leszek.
LEsz egy nagyobb megtakarításunk, kb kétmillió ft, azt mindenképp megvárjuk, mert enélkül nem mernék belevágni, úgy érzem, kell egy tartalék, amihez bármikor nyúlhatok.
Nem azt mondom, hogy gazdagságra vágyom, mert az sosem jön el, de kiköttöttünk egy alapot, ami háttérnek kell, anélkül nem vágok bele."
a megkoronázást úgy értettem, hogy adhat egy pluszt, de nem az teszi teljessé. Le is írtam, hogy már elértem, amit akartam, megtaláltam apárom, innentől kezdve bármi jön, az egy plusz, de anélkül is maradéktalan, hiánytalan a boldogságom és teljes az életem.
Nem forgattam ki a szavaidat, te írtad, hogy hiányzik, én pedig leírtam erről a véleményem.
Írok egy példát, tudom, hogy autó nem egyenlő a gyerekkel, de próbáld meg megérteni, amit szeretnék mondani.
Más az, ha vágyom egy új kocsira, mert jó stb..., de nem ezen agyalok, teszem tönkre magam, ennek rendelek alá mindent. Teljes életem van kocsi nélkül is, persze, jó lenne, de nem az tölti ki a napjaimat, hogy sóvárgok. Meg más az, hogy hiányzik az életemből, és nem leszek maradéktalanul boldog, amíg meg nem kapom...
Az élet jobb lesz egy gyerektől, biztosan, de neked nem az életedből, hanem a kapcsolatodból hiányzik valami, és ez a nem mindegy...legalábbis te írtad ezt. (szép életünk van, és én is élvezezem a párommal az életet,de egyre inkább érzem, hogy valami hiányzik.)
Egyébként meg sajnálom, ha támadásnak veszed, amiket írok, mert nem volt célom, csak beszélgetni szerettem volna, de megsértődsz,ha valaki nem azt írja, amit hallani szeretnél.
értem h mire gondolsz...
mi az előző albinkban 4évig laktunk, a mostaniban 2éve lakunk, egyikben se volt soha gondunk a tulajjal, körültekintően kell választani, ennyi:)
az ÉLETEM lenne teljes a gyerekkel
8éve együtt vagyunk!ismerjük egymás minden porcikáját! szeretjük egymást!
nem igaz h ki kell forgatni az embernek minden szavát!
de igenis jobb, mégjobb lesz az életünk a gyerektől, sok ismerősöm mondja, hogy ettől lett még teljesebb az élete, és én vágyom rá, és megérdemlem, és szeretném
mit nem lehet ezen felfogni?
te magad írtad h ez a kapcsolat megkoronázása!
nem életcélom a gyerek, de szeretnék.
Hű, de értelmesen írtam...szóval:
...az alkalmat nem akkor használta ki a vágyai kiélésére, amikor még módja lett volna rá.
az én fizetésemnek megfelelő összeg van félretéve
de amúgy külön kasszán vagyunk
de bírom ezt a dolgot nagyon, ha közös kasszán vagyunk, akkor mégis mit pofázok bele, hisz eltart.ha külön kasszán vaguynk, akkor mégis hogy gondolom, hogy fog majd működni ez gyerek mellett
nem tart el, mindneki félreteszi a fizetésének egy részét, én az enyémnek a felét, ő meg szintén ugyanannyit-neki az a fizetése harmada.
nem ő tart el, csak lényegében a fizetésemnek megfelleő összeget teszünk félre.
nem is értem hog ybírod ezt leírni, hogy ő tart el, mikor nem arról van szó, hogy ő tart el,bakker, én is dolgozok!
Nekem erről egy sziruposan, kissé morbidan is elgondolkodtató sztori jut eszembe, ami pár éve körözött a neten. Nem emlékszem már pontosan, de a lényege az volt, h. a nő vett (vagy a férjétől kapott?) egy csodás hálóinget, amit azonnal eltett, hogy MAJD ha eljutnak ide meg oda, MAJD ha ez meg az lesz, felveszi, és akkor milyen jó lesz mind2jüknek.
Aztán teltek az évek, a nő rákos lett...nem jutottak el ODA, a hálóinget a halálos ágyán vette csak fel, ezerszer megbánva, hogy az alkalmat nem akkor használta ki a vágyai kiélésére, amikor majd lett volna rá.
Nem kommentálom, úgyis érthető a lényeg.
Viszont gyerk(ek) mellett és főleg a mai gazdasági helyzetben soha semmi nem biztos! Erre apellálni hiba.
Nagyon normálisan fel lehet nevelni 1-2 gyereket teljesen elszállt családi költségvetés nélkül is!
A bérelt ingatlan pártiakra meg csak felénk néznek ilyen ufóként, tőlünk nyugatabbra ez a fajta mobilitás a teljesen természetes. Bár az is igaz, h. nálunk még ritka az évekre tutibiztos bérlemény, amit nem húznak ki előbb-utóbb az ember alól vmilyen indokkal a főbérlők.
Látod, végre kimondtad.
Az a baj, hogy van egy kapcsolatod, de nem teljes. És úgy gondolod, hogy majd gyerekkel az lesz. Én úgy gondolom, hogy normális esetben az embernek van egy párja. És max vágyik egy gyerekre. De egy gyerek nem hiányozhat egy kapcsolatból, mert attól nem lesz jobb.
Vagy úgy vagy vele, hogy Neked gyerek kell, a párodtól, de csak azért, mert ő van most épp melletted, vagy azt hiszed, az majd teljessé teszi a kapcsolatotokat. De egy gyereket nem lehet erre "felhasználni"
nem kényszerítem
tudom hogy ő is szeretné
Más vágyakozni, és más irreális dolgokat művelni egy cél érdekében.
SOHA nem kényszerítettem a páromat arra, hogy a vágyaimnak rendelje alá magát teljes mértékben.
Legyen ez bármi.
Akkor menj el egyszer-kétszer kozmetikushoz, vagy bárhová, ahol úgy érzed, hogy kicsit kényeztetheted magad. Hátha kicsit ellazulsz, élvezed a saját életedet.
Azt mondtad, hogy a te fizetésed egy az egyben félre van téve a gyerekre.
Tehát a párod fizujából élitek az életeteket. Az albérlet, a rezsi, a mindennapok. + egy megbeszélt összeg még az ő fizetéséből is félre van téve.
Bocsássaon meg a világ, ezek után ha ő 13 ezerből akar sörözni a haverokkal, akkor tegye!!! Ehhez, miután gyakorlatilag teljesen eltart, semmi közöd.