Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Párkapcsolati kérdés
Torolt_felhasznalo_936576
Létrehozva: 2012. augusztus 19. 09:01
Arra lennék kiváncsi, hogy ki hogyan reagálta le, amikor a párkapcsolatban jelentkeztek a napi problémák. Arra gondolok, amikor már elmúlt a kezdeti eufória, stablilizálódott a kapcsolat és a napi együttélésben előjöttek a csipcsup dolgok. Nem találom, elraktad valahova, ne egyél tele szájjal, csukd le magad után a vécétetőt, stb. Nálunk ezek mostanában jöttek elő 2,5 év után. Mindkettőnknek második hosszú kapcsolat, vannak gyerekek is az előzőkből, közös nincs. Nem szeretném megbántani a páromat, de "nyelni "sem akarok, mert annak biztosan kirobbanás lesz a vége
Rajta is látom, hogy idegesitik apróságok, de nem akar szólni. Ti hogyan rendeztétek ezeket?
Rajta is látom, hogy idegesitik apróságok, de nem akar szólni. Ti hogyan rendeztétek ezeket? 
Nálam lehet, h van, de tuti nem a férjem rakta oda :D
Elképzeltem a jelenetet:
Jó szex után kimerülten fekszetek, pasi bámulja a plafont. Mire te: drágám, vidd ki a szennyesbe a zoknidat!
Nálam a prákapcsolati kérdés ott kezdődik, hogy megbízható, toleráns, normális a ffi, nem cigizik, nem iszik, nem esik ki a kapanyél...
Hogy a zokniját nem teszi a szennyyestaróba? Egy jó szex után sok mndent megtesznek, ha mosolyogva mondjuk főleg...Vagy egy jó ebéd után, kinek, mi.
Az a jó, hogy csak ez a legnagyobb gondod vle, mert sokkal aggasztőbb lenne, hidd el, ha minden nap részegen menne haza, fújná a füstöt a fejedbe hajnalig, eljátszaná a pénzetek, ée mindez k*rvára nem érdekelné.
Ha azon kívül, hogy nem viszi ki a zokniját, vagy nem hajtja le a wc ülőkét nagyobb baj nincs vele, becsüld meg, és ne kritizáld folyton.
De kar az is,ha idegesited emiatt magad. Minek?
En is idegesitem olykor magam,aztan rajovok utolag,csak magamnak csinalok rossz kedvet,a tobbiek meg jol erzik kozben magukat ugyis!
:-)
Idegesít:
- zoknik szanaszét hagyása
- kenyér kint hagyása (megszárad)
- szennyes ruhák szanaszét
- konyha elpakolása félig
- ahogy tereget (gyűrött ruhák)
- .....
Megoldás: megcsinálom én :-)))))) és nem szólok. 40 évesen már nem fogom megváltoztatni - és ezeken a dolgokon nem érdemes túrázni. Lesznek úgyis nagyobb próbatételek!
Pontosan így van! :)) Nem akarok nemleges választ, ezért nem is adok rá lehetőséget. Elvárom, hogy megcsinálja, de megkérem rá. Sőt, rögtön meg is köszönöm, ezzel méginkább ráerősítek, hogy neki kell megcsinálnia. :DD
Erről meg az jutott eszembe, hogy az egyik barátnőm mikor tüsszent, rögtön megköszöni :DD HAPCIköszi. :D
Ez a hó 30 napjára vagy csak néhányra igaz?
Persze, lehet csak te látod így, a környezeted meg egy randa hárpiának tart...
Valahol itt látom azt, hogy igen, ha már megbeszélem a másikkal, akkor választ is kapok arra, hogy miért úgy ahogy. Ha meg már ezt tudom, akkor sokkal könnyebb elfogadni, hiszen már megismertem a miértet, vagy valamilyen hozzáállást a másik részéről ahhoz a dologhoz.
Nők apja említette a lábast. Én is átrakom a maradékot. Igaz, nem aznapra kell eltennem, hanem másnapra, és akkor már csak kevés az a megmaradt étel.
Ugyanakkor a barátnőmnél mikor említettem, hogy átrakjam a megmaradt ételt? Mondta, hogy minek, úgyis ekkora meg akkorra el fog fogyni.
Ezzel el is volt rendezve, mivel kaptam egy választ, amire én nem gondoltam, ami az ő álláspontjára adott magyarázatot.
Hát nézzük.
Általában az a stratégiám, hogy ha van valami, ami zavar, szólok. Ennek vagy az az eredménye, hogy megteszi a párom (mert belátja) vagy az, h nem. Általában utóbbi esetben belenyugszom a megváltoztathatatlanba:
pl. nagy kádban fürdés, időszakonkénti munkamánia és a joghurtospoharak asztalon hagyása. És a továbbiakban már nem idegesít. Amúgy a férjemet elég könnyű tolerálni :D
Az rendben van, hogy toleráns vagy, én inkább azt szerettem volna megtudni, hogy tényleg minden úgy van jól ahogy van?
Azaz semmihez sem kell toleránsnak lenned?
Mert ugye ha már toleráns vagy, akkor van mit tolerálni.
Nyilván attól függ, ki az a másik
Amúgy toleráns embernek tartom magam. Ill. toleránsnak azokkal, akiket szeretek
De mondom, ha szar passzban vagyok, akkor meg iszonyú élhetetlen liba tudok lenni. Pl. PMS alatt még az is zavar, ha a férjem hangosan vesz levegőt. Komolyan. Ilyenkor mindenki érdekében inkább elvonulok.
Igen, a feng shui is ellene van, de nálam ez már korábbról datálódik, minthogy ezt is hallottam.
Komolyan olyan vagy, hogy neked mindig minden rendben van, ahogy a másik cselekszik, beszél, akármit tesz?
Mert akkor a szememben te leszel az első ember, akire felnézek.
:)
Meg kimegy a csí és bejön a sá én azt olvastam.
Huuu, én biztos állva pisilnék, ha lehetne!
Hanem amikor már kijössz a wc-ről?
És akkor éppen miről hullik le a lepel?
Na meg azért az sem baj, ha fordított a gyakorlati megoldás. Mármint a b@sztatásnál.
Igen, én ezekanők kategória vagyok.
Én pl azért, mert azt olvastam, hogy higénikusabb, ha nem hagyom kiáramolni az ott lévő maradványokat.
Arról már ne kérdezz, hogy pontosan mit írtak erről, nekem ennyi maradt meg, így aztán ehhez szépen hozzászoktam, és maradtam ennél a megoldásnál.
Sőt, nálunk a párom is így alklamazta. Ja, és nem használta ki az állvapisilés lehetőségét sem.
Nekem nem volt még ilyen ismerősöm :D
De ha te ezek a nők vagy, megmondod?
(Én nem vagyok angyal, de nem a wcn szoktam b@sztatni az embert :)
Miért nem kérdezitek meg "ezeket" a nőket?
Komolyan kezdek aggódni, hogy alig maradnak "sárkányok", az összes nőszemély angyallá avanzsált.
Csak óvatosan hölgyek, mert a végén még elrepít benneteket a szárnyatok.
Neki az a probléma, másnak meg más a probléma.
Vagy nálad simán megy minden?
De én azt nem értem, hogy miért olyan zavaróak ezek a dolgok: hogy hogyan hagyja a wc ülőkét, hogyan eszik, mit hova tesz a másik, hol legyen ennek-annak a helye? Nem szabad, hogy azt érezze a másik, hogy ez nem az ő otthona is.
A bnőm most költözött össze a pasijával egy hónapja és minden nap azon vitáznak, hogy hol legyen a mosogatótálca. Szükség van erre?
Tücsök ezt nem Neked címeztem, csak a Te hozzászólásodra kattintottam rá.
Csakhogy pont azokból lesznek a mindenért basztató, beszólogató nők, akik a prompt felmerülő problémáikat lenyelik, ahelyett, hogy nem bunkón, de határozottan kimondanák. Ilyenkor kezdődnek úgy a mondatok, hogy "már megint" és "Te mindig/soha".
NA most párkapcsolatban éltek...
Ahogy te alkalmazkodsz, úgy neki is kéne.
Nálunk 3 év után robbant ki anno, el is költözött, mert olyan düh volt bennem, és lehet olyan dolgokat is mondtam, amit nem kellett volna.
Viszont nem nagyon lehetett vele beszélgetni, mert mindent a személye ellnei támadásnak vélt...magyarán egy antiszociális ember.
Vagy másképp gondolkodtunk, és egyikünk sem engedett...na ezért nem hiszek abban, hogy a különbözőséggek kiegészítik egymást...
Ez csak lehet, hogy hab a tortán...
egy jó kapcsolattal mögöttünk a más, mindennapi gondokat is átvészeljük, nyugtató nélkül
mindenféleképpen üljetek le, és bezséljétek meg, mert nem lesz jó vége.
lehet, összevesztek, akkor, de utána elcsedesedik, és mindeki tudja, mi van.
Viszont, ha nem teszitek, lehet olyan vitába torkollik majd egyszer, aminek tényleg súlyosabb következményei lesznek, lehetnek.
Feltéve, ha lehet beszélni vele.
Ja igen, még annyi, hogy régen nem nagyon volt köd, hanem házasodtak a vagyonok meg a nincstelenek. Ki ki a saját osztályán belül.
Ritka volt az a házasság, ami szeretet alapon működött, így tán még nehezebb lehetett elviselni a másságokat.
Én azt hiszem, már nem egyről beszélünk.
Én arra igyekeztem volna reagálni, amire azt írtad, hogy mielőtt megtörténik az összeköltözés.
Hogy lehetne összeköltözés előtt olyan dolgokat felismerni, amikkel addig még nem találkozott valaki?
A hét év nem a szerelmről szól a régiek szerint, hanem pont arról, hogy mennyire képesek együtt élni az ilyen olyan szokásaikkal, természetükkel?
A szerelem kémiájáról már hallottam, azért majd belenézek a beszégetésbe, amit linkeltél.
Hét tél hét hét nyár mondja meg...
Vagy. Lakva ismerszik meg a másik.
Szóval ennek vajmi kevés köze van a ködhöz, bár kétségtelen, hogy eleinte sok mindent eltakar."
Ezeknek a megfigyeléseknek is van közük a ködhöz, pont az a közük hozzá, hogy ha a másik megismerése nélkül bútorozunk össze vele, akkor kb. hét év után jó eséllyel elegünk lesz belőle, ugyanis kb. két év után kezd tisztulni a kép, és akkortól kezdve kiderülhet, hogy mellényúltunk, ha csak a szerelem hajtott bele a kapcsolatba.
Ez a két évesdi már a biokémikusok egyik megfigyelése számunkra, és nem árt tisztában lenni a többivel sem, amik ráadásul nem is mondanak ellent bölcs eleink megfigyeléseinek:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=cF141e7Sh4s
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=VB9De0Rx2NQ
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Naez0VD3w_E
Na pont erről beszélek, hogy vannak kitüntetett dilik:) Ha azokra figyel, akkor az már nekem elég (és viszont). Nekem is vannak ilyenek, meg neki is, emellett még ezer másik, ami bosszantana valamelyikünket, de mivel nem érik el a dili-szintet, nincs belőle vita.
Topicindítónak: szerintem ha azt látja, hogy megoldásra törekszel és nem b.tatásra, akkor partner lesz. Főleg, ha azt is látja, hogy te is elfogadod az ő dilijeit és ugyanúgy figyelsz rájuk, mint ahogy tőle szeretnéd.
Kicsit off: Nem gondolom, hogy túl kéne ezt dramatizálni, ez az összecsiszolódás természetes folyamata. Hiába nem tegnap óta vagytok együtt, ti is változtok, az élethelyzetek is változnak, mindig lesz olyan, amiben ki kell találni a közös megoldást.
Vannak a régi megfigyelések, amiket bölcs eleink megfigyeltek számunkra.
Hét tél hét hét nyár mondja meg...
Vagy. Lakva ismerszik meg a másik.
Szóval ennek vajmi kevés köze van a ködhöz, bár kétségtelen, hogy eleinte sok mindent eltakar.
A tökéletesség is ide tartozik, mint ahogy írtam, lehet, hogy nem otthon, hanem pl az nlc fórumon adom ki azt a felgyülemlett agressziót, amitől a páromat megkíméltem.
Én most kifejezetten a párkapcsolati hozzáálllásról véleményezek.
Amikor aazt mondod, hogy légyszíves tedd meg ezt vagy azt, akkor egyben el is várod, hogy megtegye.
Ha azt modnod, azaz kérdezed, hogy meg teszed ezt vagy azt, akkor hagysz lehetőséget arra, hogy ő nemet is mondhat.
Ezzel mindkét fél nyer, hiszen a második esetben nincs elvárás, de nincs kényszer sem.
Nem az a kérdés, hogy van-e tökéletes ember, mert persze, hogy nincs, mindenkinek vannak hibái. De vannak fokozatok: vannak olyan hibák, amiket x-nek egyáltalán nem gond elfogadni, vannak olyanok, amiket nem annyira könnyű, de azért még el tud fogadni, meg vannak olyanok is, amikkel ő egyszerűen képtelen együttélni.
Ha az ismerkedés során, még a rózsaszín köd beállta előtt, vagyis nyilván az összeköltözés előtt nem tanulnak meg kommunikálni egymással ("nem találom sehogyan azt, hogy tudjon is róla de ne is bántódjon meg"), és nem tud kiderülni, hogy az adott két ember kompatibilis-e, akkor bizony csak a köd felszállta után fognak egyáltalán felmerülni olyan kérdések, amikre ha már az ismerkedési fázisban megtalálták volna a válaszokat, akkor esetleg eszük ágában sem lett volna összeköltözni egymással.
Így is lehet csinálni (előbb a köd, aztán a gondolkodás), csak így lutri, mert mire kiderülnek a dolgok, esetleg már gyerek(ek) is van(nak), és azon kívül is túl sok dolog összeköt már (lakás, lakáshitel, stb.).
Még akkor is, ha csak megkérem, hogy ezt vagy azt tegye meg nekem, akkor is az van, hogy nem hagyok a másiknak egy választási lehetőséget, hogy tegye vagy ne tegye? Itt pedig az működik, hogy megkérdezem, hogy megtennéd-e ezt vagy azt?
De ezzel a kérdéssel pont, hogy választhat. Igen vagy nem.
Ha nemleges választ kapok, ilyenkor azt szoktam mondani:
Jó, máshogy mondom: Légy szí tedd meg ezt meg azt. Köszi. :)
Semmit nem lehet tenni. Az a kérdés, miért zavar? Másnál is zavarna? Eddig miért nem zavart?
Nekem egy dolog van, ami zavar a páromnál és ilyen apróság: marha idegesítő, ahogy a joghurtot eszi :D De hozzátenném, hogy nem tűnik fel, csak akkor, amikor amúgy rossz napom van ÉS éppen valami miatt hullámvölgyben vagyunk, mert hát, van ilyen.
A WC-kérdést sosem értettem. Olyan erővel, hogy ő lehajtja én is meg tudom tenni. Mondjuk ő csak ritkán hagyja úgy, de egyszer megkértem, hogy nekem mindegy, kivéve este, mert éjszaka félálomban a csupasz porcelánra ülni nem fun. Amúgy ilyeneket lehet kérni. Nem túl sokszor, különben az az érzése az embernek, hogy melletted nem lehet elengednie magát...
Ezt nem tartom papírformának, hanem az együttélésből fakadó eltérésnek.
Azon kívül pedig van még jó pár dolog, ami meghatározza, hogy két ember mennyire képes egymás mellett békésen élni.
Elég humorosnak tartom azt hangoztatni, hogy miért csak most, meg azt, hogy tudtad, hogy milyen vagy éppen nem tudtad.
Mindez úgy hangzik, mintha mindenki tökéletesen elfogadná a társa ilyen olyan apró cseprő dolgait.
Ez egy nagy humbug, mert ha ez így lenne, akkor mindenki tökéletesen elégedett ember lenne.
Aki ezen a területen úgy érzi, hogy tökéletes, annak vannak más területek, ahol kiéli az elégedetlenségét, de mindenkinek vannak elégedetlenségei.
"miért most kezdett el zavarni?"
Azért, mert náluk is bejött a papírforma: kb. 2 év múlva elmúlt a rózsaszín köd, és most kiderül, hogy mennyire nem is ismerték még egymást, amikor összeköltöztek...
Elkezdtem megszámolni azokat a dolgokat, különbözőségeket amik az un. "figyelmességgel" kapcsolatosak (fogkrém, wc deszka, hűtő ajtó, szubában hagyott pohár, stb). 12000-nél abbahagytam a számolást. Egyszerűen képtelenség megjegyezni ennyi "figyelmességet". Még akkor is, ha a szándék meglenne.
Ha belegondolok, mindig is furcsállottam, hogy az ebéd maradékot miért kell kisebb lábosba tenni, összekoszolva ezáltal egy újabb edényt. Úgy voltam vele, ha neki ez a dilije, akkor csinálja.
dehát gondolom eddig is hangosan evett, akkor miért most kezdett el zavarni? a WC-deszkát se most kezdte úgy hagyni, ahogy te nem szereted.
Ezek hozzá tartoznak, ha szereti az ember a másikat, akkor a hibáival együtt szereti - ha meg nem, akkor meg lehet bármilyen tökéletes, akkor se fog kelleni. Olyan emberrel szabad csak összeköltözni, akinek tudod tolerálni - sőt, szeretni!! -, a hibáit és az idegesítő szokásait, máshogy nem fog működni.
Gondlom ezeket a dolgokat korábban is így csinálta a páros.
Láttad, hallottad és mégis összeköltöztél vele.
Most mégis mit tudnál vele tenni, amikor ő már abban ringatja magát, hogy minden jó ahogy van?!
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Eleve nem kellett volna összebútorozni ilyen emberrel.
Szerintem fontos tudni, hogy a másik ezeket a dolgokat nem azért csinálja, hogy bántson vagy bosszantson. Mi ilyenkor mindig megbeszéljük, elmondom, hogy engem mi zavart a helyzetben, ő is elmondja, hogy őt mi zavarta a helyzetben. Így kiderül, hogy kinek mi a dilije, amire a másik legközelebb már figyel. És véleményem szerint ez a kulcs:)
Mert szerintem itt nem konkrétan a fogkrémről meg a wcdeszkáról van szó, hanem arról, hogy az ember ilyenkor úgy érzi, a másik nem figyel rá. Ha tudod, hogy ez nem így van, akkor tudod, hogy a le nem hajtott wctető az csak feledékenység, nem pedig nemtörődömség. Ha meg le van hajtva, akkor tudod, hogy a párod figyelt arra, amit kértél:)
Leírtunk pár megoldást.
Azon kívül pedig blődség azt képzelni, ha nem szólok, akkor a máiknak fogalma sincs arról, hogy éppen sík ideg vagyok attól a hangtól, amit evés közben produkál.
Ez pont olyan, amikor a szülő azzal védekezik, hogy nem a gyereke előtt veszekszünk.
A gyerek nem hallja, csak pontosan érzi, tudja, hogy a szülei éppen hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Ez pontosan így működik.
Meg amit czege is írt, hogy nem hallgatunk el semmit.
Az énközkésnek a nagy előnye, hogy nem "utasítom" a másikat, hanem csupán azt közlöm, hogy én mitől érzem magam kellemetlenül.
Még akkor is, ha csak megkérem, hogy ezt vagy azt tegye meg nekem, akkor is az van, hogy nem hagyok a másiknak egy választási lehetőséget, hogy tegye vagy ne tegye? Itt pedig az működik, hogy megkérdezem, hogy megtennéd-e ezt vagy azt?
És persze az sem árt, ha az magunkban is megnézzük, hogy az a valami miért kellemetlen a számunkra?
Van a mondás, amin tudok változtatni, azon változtatok.
nálunk nem volt és nincs ilyen, ugyanis 4nap után összeköltöztünk és az első pillanattól kezdve önmagunkat adtuk. Sose volt, hogy valamit máshogy csináltunk volna a másik kedvéért v. nem szóltunk volna valamiért, ami zavart, hogy nehogy megbántsuk a másikat. És működünk, novemberben lesz 10.éve, hogy együtt vagyunk, ebből 5éve házasok és éppen ma 2éves a kislányunk. Nem mondom, hogy rózsaszín köd, meg lebegés, meg napi 4szex még mindig, de működik és és még mindig szerelemmel működik
ha zavar valami, el kell mondani, ennyi és nem megsértődni.
Attól függ milyen kapcsolat fűz a páromhoz, van-e még szerelem, szeretet. A wc-ülőke le és felhajtása miatt nem szólnék. Mindenkinek vannak bogarai, tökéletes nincs.
A teli szájjal evésről szerintem le lehet "beszélni" valakit, elmondod hogy ez neked nem ok. Ha, szeret tudomásul veszi és képes lesz együttélve együttműködni. Ez igazából egyénfüggő ki meddig toleráns. Amikor az első párkapcsolataim voltak én voltam mindig az aki borított, ma már gondolkodok 3 napot mielőtt olyat mondok, teszek amivel megbántom a másikat.