Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A hegedű elég nehéz hangszer. Sokak kezében "sír" a hegedű. De NEM LEHETETLEN, csak már nagy dolgokra talán nem érdemes számítanod, kivéve ha valami felfedezetlen tehetség vagy.
Ha elég kitartó vagy ÉS iszonyú jó a hallásod ÉS nagyon-nagyon szorgalmas vagy, akkor érdemes nekiállni.
Célszerű magántanárt keresni. Az öcsémet szintén hegedű "témában" tíz évvel ezelőtt, tizenévesen, elutasították a zeneiskolából. Azt mondták, túlkoros.
Ez bizony pontosan így van! Én 40 voltam, amikor úgy éreztem, most vagy soha! Tudni akartam, csak én érzem úgy, hogy ezt kell csinálnom, vagy más is így gondolja! Mert amióta az eszemet tudom, ott motoszkált bennem... És belevágtam, hogy megvalósítsam azt, amire mindig is vágytam zenei téren. Nem bántam meg!
Szóval kedves TI! Menj és vágj bele, aztán meglátod hogy alakul!
abszolut megertelek. engem akartak tanittatni...csak rossz kamasz voltam es nem akartam. most mar sajnalom en is. de amikor erre rajottem, mar keso volt. ezert en a zenei vagyamat zenehallgatasban elem ki.
ettol persze te meg elmehetsz es utana jarhatsz, mire vagy kepes.
most mond mit veszithetsz? max. megtudod, mar keso. akkor lemondasz rola. de ha nem tudod meg, akkor piszkalni fogja a csorodet: hatha...megis...
Lehet, hogy csupán a másik fiadnak jobb érzéke, vagy több kedve volt a zenéhez.
Nem felejtem el, amikor gépelni kezdtem tanulni a suliban, akkor azzal riogattak, hogy hű milyen nehéz lesz, mert hát az ujjaknak önállóan kell mozogni. Én meg vigyorogtam, mert annak aki tanult zongorázni, főként évekig, ez természetes, nem is okozott gondot.
De a lényeg hogy nem úgy megy, hogy kapom magam és nekiállok hegedülni. Meg kell alapozni, és az bizony nem mindig izgalmas. És hát maga a hegedülés tudománya sem egyszerű.
Igen, ismertem eddig is, amiket leírtál.
Gondoltam, itthon valahogy meg lehet "vizsgálni", hogy milyen a zenei hallásom.
Én tényleg semmi hangszeren nem játszottam, amióta meg tudom fogni a ceruzát rajzolok, kicsiként balettra "hurcoltak", festő képzőművészeti iskolába járta, ha ez számít. (Bár nem hiszem.)
A hangszerekkel kapcsolatban úgy vagyok, hogy szomorú vagyok, hogy eddig kimaradt az életemből és gyerekkoromban senki sem noszogatott, hogy kezdjek el játszani.
A hegedűvel kapcsolatban úgy vagyok, hogy úgy érzem, ez az én elemem, és úgy érzem nagy hézag az életemben, hogy nem fogtam a kezemben hegedűt.
Sok összetevője van annak, hogy érdemes-e valakinek a zenével foglalkozni. A megfelelő hallás, a ritmusérzék, hangközök felismerése, stb. Összetett dolog.
Te zongoráztál? Mert azért az sem könnyű ám, megtanulni hogy a két kezed is és az ujjaid is egyszerre tök mást csinálnak, ráadásul nem mindegy az ujjrend, és persze mindezt a megfelelő tempóban, hibátlanul, stb.
nem kell semmi vizsgalatot keresned. menj el egy tanarhoz. az mindent meg fog mondani.
a hallas nem csak azt jelenti, hogy nem vagy suket. hanem azt is, felismered-e megfelelo mertekben a hangokat.
a kezed is nagyon fontos. akar az ujjaid hossza, formaja is szamit.
amikor a kozepso fiam 3 ev hegedules utan elkezdett roplabdazni, a tanar ketsegbeesett. mert vagy hegedu vagy kezzel jatszott sport.
egy darabig ment meg a 2 dolog parhuzamosan. aztan a tanar szolt, hogy ugyan nem a kezei miatt, hanem a gyerek nem akarasa miatt erdemes lenne abbahagyni. akkor volt a kolok 15-16 eves. ebben a korban inkabb a sport erdekelte.
kesz. ennyi volt a hegedules. amugy se volt egy nagy tehetseg. ebben a 3 evben is inkabb macskazene volt, mint igazi zeneles.
szoval sok mindentol fugg. menj szakertohoz. azok nem mi vagyunk itt.
a hegedu az egyik legnehezebb hangszer. a zongora konnyebb.
http://www.shinemusic.com.au/violin.aspx
A hallásomat hogyan ellenőrizhetem le?
Volt olyan ismerősöm, aki 60 éves kora után kezdett fuvolázni.
Szerintem ne habozz, vágj bele, és csak az számítson, hogy Te élvezed!
(ettől persze még lehet, hogy más is fogja élvezni! :D)
szerintem megtanulhatsz, akár egész jó szinten is, mérhetetlenül temérdek sok gyakorlással
a hegedű pont olyan, hogy évek, míg élvezhetővé válhat a játékod, addig csak macskazene
szigeteltesd a lakás falait, és ha annyira akarod, kezdd el!
de valszeg hegedűversenyeket sosem fogsz játszani
Minden azon múlik, hogy mennyire megalapozott ez a vágy - ami késztet a hangszertanulásra.
Minden hangszer tanulását fiatal korban célszerű elkezdeni - én ötven éve zongorázom - mert a kéz izmai fiatalon könnyen alakithatók. Idősebb korban az izmok merevebbek - hegedűnél ez különösen fontos - kisebb az esély a tökéletes játékra. Természetesen huszonéves korban ennek még nemigen van jelentősége, ha nem táplálsz különösebb művészi ambiciókat.
Persze azért kiváncsi lennék arra, hogy miért csak most támadt fel benned a zenetanulási vágy? Eddig is volt, csak módod nem volt rá, vagy csak most jött elő?
Egyetértek azokkal, akik előttem irták, hogy bizony a hangszeres zene tanulást a szolfézzsal kell kezdeni. Ennek előfeltétele a jó hallás.
Kérdezz meg egy hegedű tanárt, de én úgy tudom, hogy annyira speciális hangszer, hogy nem lehet megtanulni rajta felnőttként, játszani.
Mintha azt várnád, hogy mi (akik semmit sem tudunk rólad) beszéljünk rá, hogy IIIIGEN, ÉÉÉÉRDEMES nekállnod.
Figyelj: döntsd el TE (!!!), hogy akarsz-e hegedülni. Ha igen, akkor állj neki és csináld. Ha nem, akkor meg ne győzködtesd magadat másokkal.
Illetve, ha mindenképpen külső véleményre vágysz, keress meg egy hegedűtanárt (akinél tanulnál, ha nekiállnál). Ha ő azt mondja, hogy reménytelen eset vagy, mert süket vagy, mint az ágyú és mindkét karod tőből hiányzik (ezt pl. mi innen nem is láthatjuk rajtad
), akkor ne ölj pénzt hegedűvásárlásba. Ha azt mondja, hogy a magad örömére el tudsz majd játszogatni otthon, mire te felháborodva kijelented, hogy ha Yehudi Menuhin szintjére nem juthatsz, neki sem állsz; nos, akkor szintén ne erőltesd.
Ha azt képzeled, hogy komoly időráfordítás és rendszeres, kitartó gyakorlás nélkül bármilyen darabot megtanulhatsz, szintén ne állj neki.
A hegedűvel ilyen puska nem megy.
Hülyeség erről itt beszélni.
Nézd, a zenetanulás nem megy pik-pak. Előbb meg kell alapozni zeneelmélettel, szolfézzsal. Ezek után jöhet a hangszeres tanulás. Hogy mennyire tudsz megtanulni? Kizárólag rajtad, az akaratodon, a kitartásodon, a szorgalmadon, na és persze a tehetségeden múlik.
Ugye nem csak népdalokig mehet a tudásom?
De mondjátok meg, mennyire van elveszve a dolog a korai húszas éveimben?
Miért ne lehetne? Keress zeneiskolát és nosza!