Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kicsinek, anyának otthon a helye?
Létrehozva: 2014. június 22. 00:55
Vajon rossz anya az, aki szeretne visszamenni dolgozni a gyermek hároméves kora előtt, ezért bölcsibe vagy bébiszitter kezeire adja a kicsit? A kérdés költői, ám a magyar társadalom elég határozott válasszal rendelkezik rá.
Nők Lapja Café: Kicsinek, anyának otthon a helye?
Nők Lapja Café: Kicsinek, anyának otthon a helye?
Mi az, hogy ismerje be? Nem bűn az! Senki ne ismejen be semmit senkinek, akire nem tartozik, és ne is kérjen számon senkin semmit!
Foglalkozzon mindenki a saját dolgával, rögtön szebb lenne az élet:-))
Ez erre a topikra és a hozzászólóira is igaz. Kivépve engem, mert tőlem mindenki azt csinál, amit akar. Ja, akkor köpködhet is bárkire.:-)
Egészségükre!
De jó ilyet hallani!
Szia Ágica! Egyetértek Veled. A legtöbb szülő muszájból adja bölcsibe a gyermekét, mint ahogy mi is két évesen kénytelenek voltunk beadni. Bár szereti, sokkal nyugodtabb lennék, ha mellettem lehetett volna ovis koráig. A sok bölcsis betegségről nem beszélve! Havonta kap antibiotikumot.
Persze ismerek olyat is, aki fél évesen beadta a gyereket, pedig nem voltak anyagilag rászorulva. Azzal magyarázta, hogy végre megihat nyugodtan egy kávét, elég egyszer elmondania valamit hogy megértsék... stb. Magyarul unta a gyerektársaságot. Közben a gyerek nem ehet a bölcsis kajákból, nem vehet a sütiből, amiket bevisznek a szülők, ő hordja be minden nap a gyerek kajáját, még a kakaóport is. Szóval szerintem ha ennyire aggódik a gyerek egészségéért, jobban tette volna ha inkább mellette marad még egy-két évig...
Én előbb fakadnék sírva attól, hogy takarítanom kell, mint attól, hogy nem volt rá időm. A fiam sem mondta még soha, hogy focizás helyett inkább vasaljak:-)
Mindig csodálkozom azon, hogy egyes gyerekeknek egy nagymama vagy egy ovis kirándulás kell ahhoz, hogy buszon utazhassanak! Ne adj isten, vonaton!
Tényleg rengetegszer ki lett már vesézve ez a téma, és úgyis veszekedés lesz a vége...
Azt kéne megérteni, hogy aki azért adja bölcsibe a gyerekét, mert muszáj (mindegy, hogy milyen okból), azt nyílván senki nem ítéli el. Én csak attól kapok idegbajt, amikor pl. rám néznek ferde szemmel azért (és erre már szinte naponta akad példa), mert otthon van a gyerek és ez így is marad minimum 3 éves koráig, és elkezdik nekem magyarázni, hogy mennyire jó és hasznos dolog a bölcsi, mert mennyi mindent tanul a gyerek, meg kell neki az egész napos gyerektársaság, meg biztos halálra unja magát szerencsétlen gyerekem, antiszociális lesz stb. Nem kell ideológiákat gyártani a bölcsihez, ha valaki bölcsibe adja a gyerekét, mert muszáj dolgoznia, vagy azért teszi, mert már nem bír vele otthon, ismerje be, mondja ezt, de ne sajnálja már le más gyerekét azért, mert az anyja megteheti (és meg is akarja tenni), hogy otthon marad vele addig, amíg igazán érett nem lesz a közösségbe kerüléshez.
Azért ez nem teljesen így van... ahol kevésbé lakják a lakást ott kevesebb a takarítanivaló. Összehasonlítási alap: mikor még nem volt a fiam, a lányom meg a nagyszülőknél nyaralt, igazából alig alig akadt volt dolgom, mert nekem a párom imád főzni, sokszor megfőzött ő.Mikor már megvolt az öcsi és nem volt itthon a lányom mert épp nyaralt az is könnyebb volt. Jó eséllyel ha egyik gyerek bölcsiben lenne, a másik oviban, én mondjuk melóban, párom akkor is szívesen megfőzne ill például a vasalást szokta még vállalni, a többi meg nem ördöngősség ott ahol mondjuk nem kenődik a vaj egy nap háromszor végig az asztalon mert a nagyobbik gyerek épp szendvicset tanul kenni magának, nem borul ki a tej naponta százszor mert az öcsi épp reggeltől azzal szórakozik hogy jééé az ivópoharamnak levehető a teteje és csurog is belőle valami, illetve nem kísérletezik a mekkora kortyot tudok egyszerre lenyelni bögréből című mutatvánnyal. Míg mikor mind a ketten itthon vannak akkor de, reggeltől áll a bál. Igaz nem vagyok rendmániás így mondjuk nem szoktam két perc alatt fejfájást kapni tőlük, főleg hogy imádok velük játszani. De azért az más lenne hogy este összerámolok és mondjuk mikor délután hazaérek akkor tiszta konyha és szoba várna, amit mondjuk némi játszóterezés után a fennmaradó 2-3 órában ami fürdésig, esti meséig van, nem tudnának hurrikánnal sújtott övezetté változtatni ( így meg az este összerámolok című mutatványt kezdhetem este valamikor kilenckor, hogy aztán másnap legkésőbb délelőtt 10 tájra már minden romokban heverjen ).
Mindemellett nem vagyok bölcsipárti, most épp ez a dolgom... de az aki mondjuk utálja maga körül a rumlit, de utál takarítani is,plusz még apuka se olyan aki kivenné a részét az otthoni dolgokból, na az olyan anyukákat nem csodálom hogy gyes végére teljesen kiakadnak...ez is teljesen egyénfüggő dolog.
Veled is vitatkoznék, mert valóban kell a felnőttnek is a főtt kaja, s lehetőleg nem este, jól kiéhezve, mert aztán jön a súlytöbblet és egyéb eü-problémák. A megoldásod jó, de Bp-en, nagyobb városokban kivitelezhető, ott sem minden munkahelyen, mert nincs mindenhol portás, aki átveszi és készséggel hűtőbe pakolja.
Az a legjobb ebben a topikban is, hogy pontosan uyganezeket lehet olvasni mindenhol a hozzászólóktól.
Százszor-ezerszer megcsócsált téma.
Bizonyos nickek még össze is vesznek az igazuk bizonyítására, ha nem hisznek neki.
Én ebből a hsz-edből egyet nagyon nem értek:
"mert a gyereknek milyen jó másfél évesen húsz másik üvöltő gyerekkel
együtt lenni egy, jobb esetben két gondozónő felügyelete mellett napi 8
órában."
VAN olyan bölcsi az országban, ahol egy csoportban 20 gyerek van?
Nem 4-5, max 8 gyerek, 1 illetve a nap nehezebb részében két gondozónővel?
oÜzemi konyha, menza valóban nem mindenütt van, van viszont helyette ötszázféle "rendelős" cég, ahonnan reális áron tudsz teljesen személyre szabott ételt hozatni hűtött állapotban, amit csak két percre be kell dobni egy mikróba, amikor meg akarod enni. Ezek közül még vannak fitnesz-kajákra szakosodott cégek is, tehát ezek nem konzervkaják, hanem sokszor pont, hogy nagyon változatosak, egészségesek, a napi menü pedig nagyon változatos, vagy ötven ételből is választhatsz. Én ilyet szoktam rendelni a sulimba, van ugyan sulimenza, de 550 Ft-ért a tipikus menzakaját kapod, nagy tányér leves, amiben két szál tészta úszik, főzelék fél tenyérnyi hússal. Nekem ez nem éri meg, a legtöbbjét nem szeretem. A rendelős cégektől viszont 6-700 forintért már magam választhatom ki az ételt. Reggel hozza a futár, átveszi a suli portása, hűtőbe rakja, én meg tanítás végén szépen megeszem. Sajnálom, hogy a gyerekem sulijában ez így nem megoldaható, hiszen nyilván nem lehet annyiféle étel, ahány gyerek, szóval a kedvéért én szoktam meleg vacsit készíteni még itthon is, de ez nyilván nem a sokfogásos kategória, csak valami egyszerű de finom. Ill. olyan is van, hogy neki is rendelek a sajátom mellé, és este, már itthon neki melegítem meg, ha előre tudom, hogy olyan napom lesz, hogy nem lesz időm főzőcskézni. A hűtőben jó helye van addig. Van egy csomó önkiszolgáló étterem is a városban, az is jó tud lenni, ha beülünk egy ilyenbe hazafelé kettecskén. :) Nagyon szeretek a lányommal kiülős éttermekbe járni, olyan hangulatos, hogy egy kockás terítős étteremben egy adag babgulyás vagy rántott hús mellett beszéljük meg az aznapi történéseket. :) De havonta egyszer egy mekis hamburger se ördögtől való szerintem. Amellé is lehet kérni salátát is. :)) Nyáron meg fagyikelyhezni is szoktunk kiülős cukrászdában. :)
Csakhogy..
ma már elég kevés helyen van ún üzemi konyha..
igy elég kicsi az esély arra, hogy főtt ételhez jutnak a családtagok.
A házimunka az házimunka...Abból szerintem a főzés az ami legkevésbé megterhelő.
Szeritem napi 2 óra max 3 alatt, főzéssel együtt - meg lehet csinálni, ha otthon van az ember.
Ha viszont 10 órát távol vagy az otthonodtól akkor mindezt ugyanúgy meg kell csinálni. Esetleg fizetsz segitséget. De biztos nem minimálbérből fogod megfizetni a segitséget.
Nézd meg mennyi topik van az nlc-n, amit kisgyerekes anyák inditottak, hogy munka mellett képtelenek a dolguk végére járni... nincs idejük semmire.. fogalmuk sincs mit főzzenek....stb stb..
De ugyanúgy sir az is aki otthon van.
Szerintem az ilyen panaszáradat sokkal mélyebben gyökerezik, mint az otthonlét- dolgozás- házimunka- gyerek .. kérdésköre.
Valamivel nem elégedettek..... hogy mivel azt sokszor ők maguk sem tudják.
Szerintem aki biztos a dolgában az nem fakad sirva, holmi vélt- vagy akár valós társadalmi elvárástól
Ha a család minden tagja eszik délben főtt ételt akkor teljességgel felesleges naponta főzni.
A koraszülött ikreim alig voltak 2 évesek amikor orvosi javaslatra bölcsibe kezdtek járni. Fontos volt a motoros fejlődésük miatt az azonos korúak társasága. Volt, hogy mentek 3 napot aztán egy hetet itthon voltak, túlestek a betegségeken és ők már nagyon profi módon kezdték az ovit.
De ami a legfontosabb, hogy nagyon szerettek ott lenni, a gyerekek társasága, és minden, minden új volt, kinyílt számukra a világ és életükben akkor utazhattak először busszal mikor a nagymama ment értük.
Ma 18 évesen is ha néha arra járunk, örömmel sorolják az emlékeiket.
Számomra ez a mérvadó.
Hát pontosan erről van szó! :)) Aki tényleg élvezi az otthonlétet, miért ne tenné? :) Aki meg már csak a külvilág kedvéért vagy más kényszer miatt teszi, az ne játssza meg magát. :) (én szerintem a köztes kategória voltam, egy ideig nagyon élveztem az otthonlétet, aztán pont, mire odajutott az idő, hogy vége volt a gyednek, eljött a harmadik szeptember, akkor meg már szárnyalva mentem vissza dolgozni, és kb. még fél évet eufórikus állapotban töltöttem a munkahelyemen, annyira élveztem, hogy újra dolgozhatok. Még mondtam is, hogy ha nem adnának fizut, én akkor is bejönnék most már... a többiek röhögve közölték, hogy ezt a vezetőség előtt azért ne hangoztassam, mert még véletlenül szavamon fognak... :))) Oké, ez az állapot sajnos véget ért, a rózsaszín szemüveget hagyományosra cseréltem, de azért nyilván nekem ez IS az életem része.
Mindannyian mások vagyunk..
Én tényleg sok évig otthon voltam..
3 gyerekkel.
és nekem az az időszak volt életem legszebb időszaka . Minden pillanatot élveztem.
És nem volt főfő kérdés, a mit főzzek hogyan takaritsak mármegint mosni kell- kérdéskör.
sőt.. igazából én sajnálom azokat a nőket, akiknek a gyerekgondozás évei ebből állnak...vagy úgy érzik, hogy ebből kell, hogy álljon.
Akkor már tényleg jobb ha visszamegy..
Mert ahogy irod... a fusztrált anya nem jó a gyereknek sem.
Ebben nem értünk egyet, szerintem a cikk egyik legjobb része volt. Éppen az a nem mindegy ugyanis, hogy a munka után, mintegy "észrevétlenül" csinálom meg ezeket a dolgokat, vagy a napom fő problémájává magasodnak a korábban megszokott, számomra értelmesként definiált elfoglaltságaim helyett. Nagyon jól láttam ezt kívülállóként az egyik háromgyerekes rokonomon, aki gyeses időszaka végén már atomvita-nagyságrendű problémát generált a "mit főzzek ma" kérdéskörből. Szinte már belebolondult. Aztán ahogy visszament dolgozni (teljes állásban), hétvégéken, este apránként úgy csinálgatta meg ezeket a dolgait, hogy szinte észre se vette. Természetesen utána sem szakadt rá a ház a kosztól, csak már nem ez lett élete fő kérdése, mint a csinovnyiknak a vakbélgyulladás. A másik magyarázat erre az is, hogy ha nincs otthon napközben az ember, nyilvánvalóan a házimunka is kevesebb. Nem használunk annyi edényt, nem koszolunk annyi helyiséget stb. Helyette tehát a választott hivatásunkkal érünk rá foglalkozni a kényszerű takarítónőség helyett. Ami sokak szemében együtt kell hogy járjon az anyasággal. Szerintem meg nem, és örülök, hogy a cikkíró szerint sem.
Amit a legelőször tudatosítani kéne minden, gyerekekkel foglalkozó embernek: a legelső, amit a gyerekek észrevesznek rajtunk, az az álságosság. Minél kisebbek, annál kevésbé tudatosan veszik ezt észre, de észreveszik, meghasonlást kelt bennük. Emlékszem egy jelenetre: még alig tudott beszélni a lányom, de már megfogalmazott egy ilyet. "Az a néni hogy mosolyog? --- (???) -- nem igazából mosolyog, mert csak a szája nevet, a szeme nem..." És ez még csak a felszín! Ez a képesség hála istennek egész sokáig kitart. Ha nagy ritkán úgy megyek be egy osztályba, hogy belülről nem a megszokott kiegyensúlyozottságot árasztom, mert pl. beteg vagyok vagy nagy csalódás ért, anélkül érzik meg a gyerekek, hogy kimutatnám. Mivel ritkán fordul ez elő, kérés nélkül tiszteletben is tartják, ők is sokkal visszafogottabbak, csöndesebbek, szomorkásabbak ilyenkor. Ösztönösen. Aztán néha tíz perc is elég, hogy újra felszabadultan együtt nevessünk, de mindig megérzik, hogy bennem milyen érzések vannak. Ugyanez fokozottan érvényes az ember saját gyerekére, hiszen ő kilenc hónapig a tested része volt, még kémiailag is átérezte az érzéseid változását! Az én gyerekem most van abban a korban (hú, de élvezem!), hogy néha ugyanolyan érzéseket nyilvánít, ugyanúgy fejez be mondatokat magától, mintha én mondtam volna... pedig arról a témáról még nem is beszélgettünk. :)
Ha valaki rosszul érzi magát otthon éveken át, menjen vissza dolgozni! Nem kell lelkifurdalást érezni a sok megmondó anyuka miatt. Láttam én már karón varjút, sokat. Olyan anyukát is, aki tette a dolgát, mint a gép, de néha olyan gyűlölettel tudott odasziszegni a gyerekének egy-egy "rosszasága" miatt, amivel szemmel láthatóan már teli volt a hócipője (miért is ne lett volna?), hogy ettől én jobban megrémültem volna a gyerek helyében, mint attól, ha néhány órát bölcsibe ad anyuci, de utána ő is örülni tud annak az időnek, amit velem tölthet.
Szerintem ez a pár sor emeletes bugyutaság
A gyermekgondozás rengeteg fizikai munkával jár, de ezt mindig összemossuk a gyerek szeretésével. Ám hol van az megírva, hogy aki a gyerekét eléggé szereti, annak szeretnie kell a mosást, a főzést meg a takarítást is?
Én egyiket sem kedvelem, teljességgel el tudnám képzelni nélkülük is az
életemet, míg a gyerekeim nélkül nem. Részben az otthoni robot lélekölő
napi rutinját veheti le rólunk a bölcsi vagy az ovi. A kisdedek
magasról tojnak rá, hogy rend van-e a lakásban, és ki vannak-e vasalva a
ruhák, nekik nem egy agyonhajszolt, hanem egy vidám és megbízható szülő
– nem csak anya! – kell. És gyerektársaság.
Ha az ember dolgozik, tán nem kell ugyanúgy mosni-főzni- takaritani??
Ha az ember otthon van, akkor pont meg tudja csinálni a házimunkát kényelmesen.
És nem napi 10 óra távollét után kell mosni- főzni- takaritani!!
Fantasztikus milyen elméleteket képesek gyártani a mai kismamák.
Dehát pontosan ezt írta! Csak hozzátette, hogy ami az anyának jó, az a jó a gyereknek is, mert egy normális anya mellett neki is lehetősége van normálisan fejlődni. Nem véletlen, hogy a gyerekpszichológusok a szülők betegségeire következtetnek a gyerek tüneteiből. Beteg a gyerek? Gyógyítsd a szülőt! Régi szlogen. Ha az anya számára egy kényszerhelyzet az otthonlét, akkor hiába erőlteti magára a bárgyú mosolyt legózás közben, hiába teszi gépszerűen az otthoni munkáját, hogy még a mosdó aljáról is enni lehetne a tisztaságtól, a gyerek legelőször a VALÓDI érzéseit fogja megérteni, átvenni. Ez az, amit sokan nem tudnak megérteni. Az álságos, szerepből vállalt otthonmaradásnál jobb a bölcsi, bébiszitter, nagymama, bármi. A gyereknek is. És a nap néhány órájában meg egy normális anya, akinek ki vannak elégítve egyéb igényei is. Nyilván az otthon töltött időszakot lehetőség szerint mindenki próbálja a lehető legtovább kihúzni, de megerőszakolni magát nem szabad.
Egyetértek! Maximálisan
A Bölcsit a legtöbb esetben a kényszer szülte... mert anyunak vissza KELL mennie dolgozni! (bármilyen okból)
Viszont.. én mégis nem egy- nem két olyan anyucit ismerek, aki otthon van, de bölcsibe adta a gyerekét... mert nem bir vele.
De ők legalább be is vallják, hogy azért adták be, mert nem tudnak vele mit kezdeni... de azzal dicsekszenek, mennyit tanult a csemete, amióta bölcsis... ezekkel egy baj... amiket a bölcsiben tanult, mind anyunak kellene megtanitania.
Még 2-3 éves korban is nem egymással, hanem inkább egymás mellett játszanak a gyerekek.
Nagyjából 3 éves kor az a kor, amikor elég érett már a gyerek, hogy közösségbe menjen.
A cikk nem a kényszerhelyzetből bölcsibe adott gyerekről szól, hanem arról, hogy anyuka karrierre vágyik, ezért bölcsibe adja a gyereket, majd megmagyarázza azzal, hogy ez a gyereknek kell, mert a gyereknek milyen jó másfél évesen húsz másik üvöltő gyerekkel együtt lenni egy, jobb esetben két gondozónő felügyelete mellett napi 8 órában. Hát nem.
Persze, a bölcsi nem rossz, de ez nem azt jelenti, hogy kívánatos a gyerek számára. Mondom ezt úgy, hogy másfél évesen az enyém is bölcsibe ment. volt olyan kicsi is, aki még járni sem tudott. Hát nem sokat volt a járókán kívül. de nem ítélkezem, nyilván muszáj volt beadni, nem tudom a hátteret, de nagyon sajnáltam a kicsit.
Szóval ne azt mondja anyuka, hogy ez milyen jó a gyereknek, hanem mondja azt, hogy nem bírja már otthon a gyerekkel, elege van, vissza akar menni dolgozni, mert ez NEKI (mármint anyukának) kell.
Nem biztos, hogy kéne ítélkezni...
Van olyan kolleganőm, aki nagy örömmel várta a babáját, de mire megszületett, kiderült, hogy a férje súlyos beteg, sok időt tölt kórházban - ennek megfelelően jelentősen megcsappant a családi kassza bevétele. Szóval alig lett 6 hónapos a gyerek, a kolleganő jelezte, hogy szeretne visszajönni dolgozni.
Igaz, eleinte csak néhány napot jött /hó, de mire 1 éves lett a gyerek, már teljes munkaidőben dolgozott.
Mert muszáj volt.
Nem tudom, miért kell rögtön azt gondolni, hogy kevésbé szereti a gyerekét az, aki bölcsibe adja. És hogy karrierista vagy éppen szabadidőre vágyik, és azért szabadul meg a gyerektől. Az esetek nagyobb részében szerintem kényszer szüli ezeket a dolgokat.
Persze a magam részéről én is azt remélem, hogy leszünk olyan anyagi helyzetben, hogy otthon lehessek a gyerek(ek) min. 2, de inkább 3 éves koráig. Vagy a 2-3 éves kor között részmunkaidőben tudjak visszamenni dolgozni. De ha nem így lesz, hanem ahogy pl. most van, hogy munkanélküli a férjem, akkor nem azzal fogom jól szeretni a gyereket, hogy otthon ülök vele 25ezer forintért, hanem ha elmegyek és dolgozok, hogy legyen miből enni adni és felöltöztetni.