Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mennyire valódi a facebook-boldogság?
Létrehozva: 2014. július 28. 17:16
A Facebook hozzátartozik az életemhez, nekem nemcsak szórakozás, de munka is, így elég sok időt töltök el rajta. Nyár elején menetrendszerűen elárasztják az üzenőfalamat az ismerősök boldog, vigyorgós, strandolós-nyaralós képei. Miközben én ülök a gépem előtt, dolgozom és maximum álmodozom a tengerpartról. De tényleg ennyire boldog mindenki más vagy én kezdek megcsavarodni?
Nők Lapja Café: Tényleg mindenki ennyire boldog, csak én vagyok ilyen szerencsétlen?
Nők Lapja Café: Tényleg mindenki ennyire boldog, csak én vagyok ilyen szerencsétlen?
Szóval nekem ez egy kínzás, mert a gyengém az autó és hát itt lehet "nyálat csorgatni" utánuk.
Lényeg, hogy én jó értelemben nagyon irigy vagyok a szomszédaimra, mert nekem egy 10 éves középkategóriás autóm van csak.
Miért? Mert nekem csak szalon autó kell, de az meg durván drága és már ma inkább vennék lakást a gyerekeimnek, mint magamnak autót.
Talán az kárpótotl, hogy az egyik legszínvonalasabb, legnagyobb házunk nekünk van a környéken.
Igaz én nem szoktam kiposztolni a facebookra
Elég sok igy is a kapzsi és irigy proli. Nincs szükségem tovabbi irigyekre is igy van jópár a környezetembe.
Akik meg nyaliznak és kommentelnek jórész csak irigységből teszi.
Ezekre nincs szuksegem.
Zsenge korom ellenére azt tudom hogy nem minden arany ami fénylik. Én is tudnék csinálni olyan instagram oldalt vagy facebookosat ahol irigylésre méltó képeket rakok fel az életemből, a hétköznapjaimból. Kiragadott pillanatok jól beállítva optikailag tuningolva. nem is biztos hogy mindig a valóságot tükrözik ezek a pillanatok. Nem értem az értelmét...
Kipakoljak az életem egyik csodálatosan vonzó részét??!! (lehet hogy a valósággal köszönövisszonyban sincs) hogy..?
Egy csomo 2 szinű nyalizós "haverom" legyen aki a szívük mélyén azt kivánják hogy a torkomon akadjon a falat ?
Hirdesem mennyire is boldog vagyok és szerencsés miközben sokszor az antidepresszánsz után nyúlnék ha tehetném mint az iphoneért...
Teljesen felesleges hirdetni hogy mennyire is jól megy, mert hamar koppanhatunk föként akkor hogy ha az egész jólét enyhén tuningolva van.
Nem szeretnék bohocót csinálni magamból aki hetente legalaább 2-3 selfiet felrak magáról pózolva étteremben, a nyugányon a tengerparton, a legujabb cipőjében, az Audi kormánya mögött, a fodrásznál, a liftben, a luxusétterem mosdojában.....
Talán kétszer egy kissé keserűre sikerült mondatot sikerült beírnom, hát olyat kaptam az illetőtől.....Pl, én vagyok a face örök negatívja (ez nem igaz), meg ha valami bajom van, fogjam a gyerekemet, hagyjak itt mindent és menjek ki takarítani Ausztriába. Persze akinek anyuka-apuka a segge alá rak mindent könnyen beszél. Amúgy lélekgyógyásznak nevezi magát....Lehet, hogy ez is a gyógyításának része....
Amikor mi elmentünk a családdal nyaralni gyerekként, mindig vettünk az ottani trafikban képeslapokat, amit aztán feladtunk a családtagjainknak, barátainknak. Ezek nyilván egyen-képeslapok voltak nagyjából egyenszöveggel. Üdvözletünket küldjük, az idő szép stb. Ennek a modern párja most a fb-n a fotósorozat, ahol apuci a medencében gyerekkel a nyakában, anya a nyugágyon egy koktéllal a kezében egy naplemente fényében, az estére már a sok új élménytől szinte elájult gyerekek a kanapén... Ugyanaz a jelenség csak modern formában. A modern technika részletesebb lehetőséget ad azért az élményeink megosztására, már ha akarjuk. Régen is volt olyan, aki képeslapot se küldött soha. (ami a fb-n nekem nem annyira szimpatikus, ha valaki csak annyit ír ki minden kép nélkül, hogy XYZ Lusuxhotelben vagyok, és még be is csekkol onnan... ez már tényleg nem sugall mást, mint hogy csórikáim, irigykedjetek, hogy én itt, ti meg nem. De ha valaki utólag képeket válogat a nyaralásról, amiben van idill, humor, néha talán egy kis bénáskodás is, az nekem tetszik, és nem irigykedem rá, legalábbis nem a rossz értelmében a szónak. :) ) És való igaz, hogy még mindig vannak, akik nem tudják ezt ésszel használni. Nekem is volt idén nyáron is olyan ismerősöm, aki nyilvános beállítással írta ki, hogy most indul az egész család Horvátországba... jó, hogy hozzá nem tette a kétbalkezes betörők kedvéért, hogy kulcs a lábtörlő alatt. (Én mondjuk az utólagos képeknek vagyok a híve, mert azt már nem is válogatás nélkül zúdítom az ismerőseim nyakába, meg nekem is egy emlék, mire kiválogatom közülük a jobbakat, vicceseket stb. Ezeket még előhívni is érdemes.)
Ezek nekem is tetszenek, aztán ott vannak még a wlness szállóban, a hétvégi kiránduláson stb. készült képek is.
Itt meg az nlc-n mindneki sír (tisztelet a kivételnek), hogy létbizonytalanság van meg nincs pénz
Ja, tudom a nyaraláson végig vajaskenyeret ettek és kb. 20 évig spóroltak rá
A másik kedvencen a multiknál a sor állás a pénztáraknál. Már sokszor kényelmetlenül érzem magam a 3-4 ezer ft-os vásárlásaimmal.
Előttem, utánam tele bevásárlókocsik 20-30, de van, hogy 40 ezeret is fizetnek.
Jó tudom nincs pénz
Koszonjuk Kun Gabi !!
n
nAmúgy.
n
nBoldogtalanságom nem osztom meg nyilvánosan. Mert a gyenge pontom, és ha épp valaki olyan, és épp haragszik rám, visszaélhet vele. Tudom, paranoidnak tűnök. Pedig élettapasztalat. Ugyanúgy nem osztom meg, hogy mi a politikai világnézetem, vagy, hogy mikor utazok el két hétre üresen hagyva a lakást (az adatlapomon meg ott a címem, hogy könnyű legyen megkeresni, hova lehet betörni).
n
nAmúgy FB-n az a barátom teszegeti fel rendszeresen az ölelkezős-mosolygós fotóit a párjával, akiről tudom, hogy érdekházasság, és sok otthon a veszekedés-ordibálás.
n
nMásik ismerősöm kevesebb fotót posztol, de neki is volt már olyan, hogy vidáman ölelkeznek a párjával a beállított fotón, hogy mindenki lássa, hogy mekkora a lamour, egy pár perccel későbbi véletlen fotón meg ülnek egymás mellett, mint két idegen és elbámulnak egymás mellett a semmibe.
Apropó: Mi az a látszatcsalás?
Aki a legboldogabbnak akarja mutatni magát,az a legszomorúbb.Aki tele van adóssággal-az is a tengerparton pózol.Mindegy milyen áron,hitessük el az emberekkel,hogy frankó az életünk.
És akik kéz a kézben vigyorognak,mint egy boldog pár,azok a zárt falak mögött egész nap veszekednek.
Nem hülyeség,ez így van.Nem mindenkire igaz,de az emberek nagy része mást mutat a facebookon,mint ami a valóságban megél.
Látszatfotók,látszatélet,látszatcsalás...becsapják önmagukat és próbálják a környezetet is.Csak nem mindenki kajálja be
Arról, hogy milyen unalmas a meggymagozás.
Mind irigykedtünk az egyik kolléganőre, aki azt mondta, hogy neki, bizony a férje magozza ki mind a meggyet!
Hazamentem, mesélem a férjemnek, mit mondott a kolléganőm, értsen belőle!
De nem értett.... Helyette ezt mondta: hát mondjad Te is!
Vannak FB-os ismerőseim, akik posztolják a bánatukat is,vagy minimum annyit: X.Y. szomorú, N.Z. dühös. Teljesen felesleges kiírni, a dühöd pár perc után úgyis elmúlik.
Akinek érdekel a baja, azt úgysem FB-ról tudom meg.