Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Plusz egy gyerek kívülről.
Létrehozva: 2014. november 12. 09:46
Kedves Fórumtársak.
Rég jártam erre, most viszont nagyon magam alatt vagyok. Szükségem lenne némi lelkifröccsre, hátha sikerül kihúznom magam abból a lelkiállapotból, amiben vagyok 
.
38.hetes terhes vagyok, tehát nemsokára szülök. Nyilván ezért is vagyok érzékenyebb, sírósabb a kelleténél. A párom-sajnos, vagy szerencsére- a héten külföldön dolgozik, egyelőre imádkozom, hogy kibírjuk, míg hazaér.
Hétvégén volt az esküvőnk, 2 éve elváltam az előző férjemtől, van két gyönyörű gyerekem, abból a házasságból. Az új férjemmel pedig most lesz közös babánk. Elfogadta a két gyermekemet, szeretik egymást, normálisan élünk.
És most jön a depim fő oka:
Az esküvőnk napján került elő egy nő, aki szerint a 12 éves lányának a férjem az APJA 
.
Forró víz, hideg zuhany, gondolhatjátok.
Annyit tudtam a sztoriról, amikor megismerkedtünk, hogy van egy nő, aki azt állítja, hogy van egy gyereke tőle, de ő nem hiszi el, a nő meg annyiban hagyta, nem kért sem apaságit, sem gyerektartást, láthatást, semmit, gyakorlatilag eltűnt. Néha jelentkezett, hogy alá kellene írnia vmit a gyámhatóságnál, hogy a mostani férje nevére vehesse a kislányt, de mindig annyiban maradt a dolog. (nyilván hiba volt nem utánajárni, de ezzel én nem tudok mit kezdeni)
Most viszont állítólag már a kislány érdeklődik- ami érthető is-, hogy ki az apja, stb.
4 napja gyakorlatilag felfordult az életünk, folyamatos a feszültség, veszekszünk, nem alszunk. A nő folyton hivogatja, napi szinten beszélnek, a semmiről, arról, ha hazajön, majd találkoznak, és megbeszélik, hogyan tovább. A férjem kérte, hogy én is had legyek ott, mivel ez erősen befolyásolja a közös életünket. A nő kategorikusan elzárkózott, mondván nekem semmi közöm hozzájuk. (ami részben igaz is, bár ne lenne)
Ezzel a nővel álmodom, folyton sírok, zaklatott vagyok, és félek, hogy a születendő babánknak sem teszek jót, de egyszerűen nem tudok túllépni ezen. Félek- ezernyi dologtól-, de főleg, hogy ez a nő, most belemászik az életünkbe, hiszen már most leoszt, hogy nekem semmi közöm hozzá, mit beszélnek.
Segítsetek nekem, ha van itt köztetek, aki hasonló cipőben jár, hogyan lehet ehhez a helyzethez jól hozzáállni, nem beleőrülni, úgy, hogy ne menjen rá a kapcsolatunk.
Hát tényleg nem ártana látni, hogy miről is van szó...
Megértelek.
Ám azt nem értem, hogy ezt az egész apasági ügyet miért nem tisztázta a férjed.Illetőleg ti miért nem tisztáztátok.Miután mélyen érintett vagy.
A múltat nem tagadhatja le, a következményeit vállalnia kell különösen ha nem csak üres vádaskodásról van szó.
Ami a gyereket illeti, ő nem tehet semmiről.De az anyja igen.
Nem életszerű az amit kér, ha a gyerek történetesen a férjedé és ti házasok maradtok, akkor neked nagyon is közöd lesz hozz.
Te leszel az egyik mostohája, az apja mostani felesége.Gondolom ha odamegy a gyerek akkor te fogsz gondoskodni róla az összes gyerekkel együtt. Bajban, örömben?????? együtt !!!!!!!!!!!
Az a TE házad. A gyerek meg a férjedé. Az sem közös.
Ez a 6 hónap nekem új, én már kiszámoltam 12 évre visszamenőleg, és sokkot kaptam tőle, hogy na akkor mi van, hogy fizetünk ki, kb 2,5 milliós összeget???
Most viszont határozottan meghúzza magát, és egyszerűen nem mer véleményt alkotni, csak hajtogatja a nőnek, hogy "meg fogjuk beszélni", meg félve megkérdezi, hogy akkor "én is mehetek-e a találkozóra?!" Nem, nem áll ki a családunkért, abszolút....
Micsoda egy mamlasz férfi...
Apasági nélkül szóba sem kellene állnia a nővel, ha mégis ő az apa, akkor lehet tárgyalni bármiről.
Addig semmi követelőzést nem tűrnék.
Anyagiakban megmondom mitől tartok. A házasság előtt került a birtokomba egy- nem túl nagy értékű, de saját- családi ház, ami kizárólag az én nevemen van. Nem tudom miben érintené esetleg ezt, ha bíróságra kerül az ügy. Épp ezért gondolom, hogy igenis van közöm a dologhoz. A gyerek ellen nincs kifogásom, mert szeretem a férjemet, és valóban jó apa. Biztosan nagyon kínlódik lelkileg, ezt érzem én is. De nekem sem könnyű ez a helyzet..
Igen-igen. Kár előre egymás idegeire menni. Lehet, hogy nincs is miért...
Én azt is meg tudom érteni, ha a gyerektől tartanál: Egyelőre egy totál idegen tinilányról van szó. (Még jól is sülhet el, de MOST idegen, és mégis köze van hozzátok.)
Az, hogy a nő mit mond, nem számít, fel ne húzd magad rajta, mert ő aztán tényleg idegen, és ha úgy akarod, akkor az is marad.
Természetesen közöd van hozzá, ezt lehiggadva, nyugodtan kell megbeszélnetek a férjeddel.
Ha esetleg neki valamikor nem lesz munkája, gyerektartást tőled nem fognak vonni. Mi is voltunk hasonló helyzetben, férjem pár hónapig nem dolgozott, az ő tartozása halmozódott, amit később ki kell fizetni, de az én fizetésemhez, vagyonomhoz (autó, ház) nem nyúltak.
Szia
Komolyan a negyvenedik héten, vagy újszülött kisbabával el szeretnél menni egy találkozóra, ahol a párod a volt párjával elbeszélget? - a másik két gyerekedet nem akarod elvinni?
Megértem, hogy aggódsz, de ha 12 évig nem volt szüksége az anyának a párod anyagi és egyéb segítségére, az nem jelent szerinted valamit?
Valószínűleg a gyerek kíváncsi az apjára és ez valahol rendben is van, az meg hogy ez hogy oldjátok meg, nemcsak a te döntésed, kár előre aggodalmaskodni. Van egy nemsokára megszületendő gyermek és három másik gyerek is nem egyszerű helyzet, de mielőtt felőrlődsz idegileg inkább várd meg, mit beszélnek meg ketten. És próbálj meg a nagyokra meg a kicsire figyelni, ők is megérzik, ha gond van. Egy szerető, biztonságot nyújtó közeg a férjednek is nagyon fontos, sokkal inkább mint egy ideges és számonkérő feleség.
Ki fog alakulni és úgy, hogy mindenkinek jó legyen, csak türelem kell hozzá.
Kiskorú gyereket a szülőnek még saját maga rovására is el kell tartani.
A mostani családba is érkezik a gyerekek apjától tartásdíj, a helyzet nem lehet olyan tragikus.
Azért egy esetlegesen megítélendő havi tartásdíjtól még nem hiszem, hogy a végrehajtástól kell tartani.
Persze, fizetnie kell, de az egész család helyzetét nézik, a bíróság ez alapján dönt az összegről.
Igen, éppen ezért aggódom nagyon :-(, de mondom elsősorban nem a gyerek ellen szól ez. Meg persze abból indulok ki, hogy az én volt férjem milyen korrektül áll hozzám/hozzánk. Én alapból normálisan állok/álltam hozzájuk, de ez szíven ütött, hogy így odavágja, hogy nekem ehhez semmi közöm. Mivel házasok vagyunk, egyrészt anyagilag (mivel a házastársak különvagyona is végrehajtás alá vonható), másrészt érzelmileg, igenis sok közöm van a dologhoz.
Ja, bocs, félreolvastam, 6 évet értettem!
Max. 6 hónapra visszamenőleg lehet kérni.
Azért az egy átlag 20-25 ezres tartásdíjnál nem olyan vészes összeg.
Főleg, hogy tizenévig apuka egy forintot sem fizetett.
A másik 3 gyerekből 2 gyerek nem ezé az apukáé.
Tehát ha anyuka kéri, apukának fizetnie kell.
Szerintem a tartásdíjjal kapcsolatban nem erkölcsi aggályok lehetnek, max. annyi, hogy az ember honnan ránt elő egyszerre ennyi pénzt, ha addig nem tervezett vele.
Én megértem az aggodalmadat, mert egy ilyen helyzet tényeg sok változást hozhat.
Lehet, hogy én ilyen esetben elengedném azt a problémát, hogy én is ott legyek az első meetingen, mert igazából lényegtelen. Ettől még jól nem esne, de túllépnék rajta.
Férjeddel pedig beszélgess, mert ha nem áll ki értetek, az tényleg gáz (bár ebben a sztoryban még ezt a részt innen nem ismerjük meg.)
Szia!
Megértem, hogy neked ez most nem a legalkalmasabb időpont egy ilyen helyzet tisztázásához, de olyan nagy félnivalód azért nincsen. Főleg anyagiakban: a gyerektartás nem volt megítélve, azt a nőnek kellett volna kérnie, így a férjed nem tartozik semmivel. Ha kiderül, hogy az ő gyereke, akkor kérhet gyerektartást, de figyelembe fogják venni, hogy másik 3 gyereket is eltartatok. A férjed sincs könnyű helyzetben, most, hogy lesz saját gyereke, lehet, hogy bűntudata van a másik gyerek miatt is ,hogy lehet, hogy az övé. Ha kapcsolatot akar vele tartani, akkor azt el kell fogadnod, ahogy ő is elfogadja a te gyerekeidet. Apasági vizsgálatot kell kérni, addig nem is érdemes tervezgetni.
Teljesen egyet értek a hozzászólásoddal, csak annyi kiegészítéssel, hogy én kicsit átérzem az aggodalmát: Én ilyen helyzetben (ugyan elfogadnám, ha a férjemet szeretem) attól aggódnék, hogy ez miben változtatja majd meg az addigi életünket:
Kapok egy addig idegen kiskamaszt hétvégékre, nyaralásokra?
+Egy gyereket kell "eltartanunk"?
A kapott gyerekkel valamelyest az anyja is bele fog folyni az életünkbe?
Visszamenőleg max. 6 havi tartásdíjat lehet követelni.
A tartásdíj parádat különben sem értem, te is kapsz a gyerekeid apjától nem?
Ha a férjedé a gyerek, akkor vállalnia kell az ezzel járó kötelességeket és jogokat is.
Az anya esetleges ultimátumával szemben nem tudsz mit tenni, te egy külső szemlélője vagy az eseményeknek.
Épp ezért szeretnék én is találkozni vele (jó emberismerő vagyok,úgy gondolom), hogy lássam, mi is áll a háttérben. Mivel eddig abszolút elutasította, hogy övé lehet, a nő nem is nagyon kereste, most viszont- részben az én felvetésemre- , már ő is kíváncsi, hogy valóban övé-e a kislány. (Külsőre egyébként nekem, úgy tűnik hasonlít rá
)
Nyilván félek az anyagi következményektől is... mi van, ha ránkveri- teljesen jogosan- 12 év elmaradt tartásdíját, a kamatokkal együtt?! Belerokkanunk...
Annyiban bonyolódik a helyzet, hogy a nő férjét állítólag nem fogadja el a kislány, nem fogad szót neki, "nem vagy az apám" korszakát éli. A férjem nagyon jó apa, az én két gyerekemmel is fantasztikusan tud bánni, nem is harcolok a gyerek ellen, mert őt próbálom elfogadni, nyilván nem tehet szegény semmiről. DE az anyja ultimátumát nem tudom elfogadni. A párom össze van zavarodva, egyébként rendkívül talpraesett, nagyszájú alkat, aki mindig kiáll- velem szemben is- az igazáért. Most viszont határozottan meghúzza magát, és egyszerűen nem mer véleményt alkotni, csak hajtogatja a nőnek, hogy "meg fogjuk beszélni", meg félve megkérdezi, hogy akkor "én is mehetek-e a találkozóra?!" Nem, nem áll ki a családunkért, abszolút....
Szerintem hagyd, hogy a férjed egyedül oldja meg a problémát. Persze, előtte kialakíthattok egy stratégiát. Szerintem az a fontos, hogy ha most találkoznak, akkor legyen egy végleges megállapodás, hogy mi legyen tovább.
A mai világban egyébként nem tudom, mért kell ennyit gondolkozni ezen, egyszerűen kell csinálni egy apasági tesztet, ha ő az apa, akkor pedig vállalnia kell a felelősséget. Neked ehhez nem sok közöd van, ha így nézzük, ha szeretd a férjedet, alkalmazkodsz a kialakult helyzethez. Szemrehányást olyan szempontból nem tehetsz neki, hogy nem tudtál róla, hogy ez előfordulhat. És mivel akkor még nem voltatok együtt, ezt a gyereket el kell fogadnod vele együtt, ahogy ő is elfogadta a te 2 gyereked. (Igazából nem is értem, hogy mért állsz a megőrülés szélén, de hát kibicnek semmi sem drága.)
Nyugi-nyugi!!! Most komolyan.
Tudtatok erről a helyzetről. Durvább lenne, ha a semmiből került volna elő a nő+gyerek.
A nő felé viszont a férjednek kéne képviselnie, hogy TI egy család vagytok, így közösen van közötök a dolgohoz. Ezt beszéljétek meg. Nem kell eltűrnöd, hogy egy idegen nő Téged "leosszon".
Ki kéne derítenetek, hogy egyáltalán mit szeretnének, mert úgy tűnik, ezt is homály fedi: Ahogy írod, a nő férje szeretné a gyereket a nevére venni, tehát nem az tűnik ki, hogy intenzívebb kapcsolattartást akarnának, nem?
Egymást pedig főleg ne bántsátok ezért, mert nem Ti tehettek a most kialakult helyzetről. (Nem ártott volna már a kérdés felmerülésekor egyértelműen tisztázni, hogy akkor most kié is ez a gyerek, de ezen már nincs mit keseregni.)