Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
5 perc magányra vágyom - élet szülés után
Létrehozva: 2014. december 19. 15:44
Értékelted már valaha azt, hogy mennyire szerencsés vagy, ha azt csinálhatsz, amit akarsz? Én szülés után döbbentem rá, hogy ami eddig mindennapos volt, abból mostantól csak ünnepnapokra jut.
Nők Lapja Café: 5 perc magányra vágyom - élet szülés után
Nők Lapja Café: 5 perc magányra vágyom - élet szülés után
És itt még egyszer hangsúlyoznám, hogy óriási különbség van ebből a szempontból egy hároméves és egy - mondjuk - egyéves között.
Persze, hogy nem. Nem is ezért gond. Nem azért, hogy én mit érzek. Hanem, hogy ő mit érezhet.
Ezzel nincs is semmi baj, két óra abszolút belefér. A baj azzal van, hogy ha lelépsz több napra, meg éjszakára (netán több éjszakára is) a gyerektől. Mert akkor jönnek az esti rutinok, elalvás, meg minden, és hol van anya? Egy ilyen pici nem is érti, de ha értené, se tudná hová tenni azt, hogy "holnap", vagy "3 nap múlva". Ő csak azt érzi, hogy anya eltűnt, és fogalma sincs, hol van és mikor jön vissza. Ez azért rohadtul nagy szorongást okozhat benne szerintem.
Persze, ezt nem vitatom! De más az egy óra, vagy három óra, mint a két nap, közte egy éjszakával.
Főleg ha jó a társaság :) Értem úgy hogy mindketten a férjjel vágytok már egy kis kettesben létre.
Én nem titkolom mindkét fiam szoptatási idő után már mentek 1-2 éjszakára a nagymamához. Mert szükségünk volt arra, hogy csak egymással foglalkozhassunk. Ezért meg lehet kövezni...
Azóta is minden évben elmegyünk 2-3x hétvégére nélkülük. Most már nem kell a nagymama mert pár éve a most 21 éves remekül el van a 11 évessel :)
Nem értem ezt a fenenagy meghökkenést. Nem kell gyereknek állandoan anyucival lenni. Apu pl kb 5 honapos korától, vitte vasárnap délelött sétálni min.2 órákra.Mentek anno babakocsival es mikor nagyobb lett, mentek még a ligetbe is egy egész delelőttre.
Te még sosem voltál 2 napot távol a gyerekedtől?
Nem olyan elvuselhetetlen. Persze, hianyzik 1-2 nap utan, de ha tudod, jókezekben van, akkor hamar elröpül a nélküle töltött idő.
Majd ha odajut az idő,h le kellene passzolni,akkor lehet h az anyai féltés megszólalna.Legalabbis nekem nagyon hiányozna a kis gyúrnivaló húsa 😊
Ennyi időre én se mertem őket "lepasszolni", de hidd el sokszor az is nagy segítség, ha csak pár órára vállalja fel valaki a picit. Vagy akár csak egy órára. Ha mondjuk fáradt az ember és éjjeli műszakot is tart a gyerek mellett, akkor már az is felüdülés, ha egy órát tud úgy aludni, hogy tudja nem kell a gyerekhez azonnal ugrani.
Azért én az egy-másfél évest akkor sem passzolnám le több napra, ha sorban állnának a bevállalós nagymamák és a bébiszitterek.
Tény és való,hogy nagyon megváltozik az ember élete és új fontossági sorrendet kell felállítani.Nincs már mindenre mindig időben ideje az embernek.Habár azert itt is egy kicsit igaz,hogy arra van időnk,amire akarunk.Illetve,amire igényünk van.Ha valaki csinos volt pl a szules elott es adott magára,nem elnyűtt szabadidőben járt,akkor ez sztem a szules utan sem fog változni.
Persze,akinek van segítsége,ugy könnyű.Akinek a gyereken kívül nincs más dolga,csak otthon ül,általában azok azok,aki nem adnak magukra,mert elkényelmesedtek otthon.
Persze hogy nem könnyű. Senkinek, nem csak annak aki még nem látott közelről picit. Nálunk voltak a családban apróságok - nem is kevés, mégis amikor a mi első babánkat hazavittük, csak néztem hogy úristen mégis mit kell ezzel a gyerekkel most kezdeni
De azért egy értelmes felnőtt embernek kell legyen annyi esze, hogy a folyamatos "ne nyúlj hozzá, tedd le, ne mássz oda, gyere onnan" stb. helyett sokkal praktikusabb a lehetséges veszélyforrásokat felszámolni. Nem öröm az a gyereknek se, ha állandóan csak a tiltást hallja és a szülő is kibeszéli a lelkét. Hát ehelyett el kell tenni a gyerek számára elérhetetlen helyre a féltett/veszélyes dolgokat, meg kell oldani hogy ne férjen olyan helyre, ahová nem kellene. Nálunk anno bevált, hogy egy kiselejtezett kiságy rácsát "beépítettük" a gyerek szobájának ajtajához és így legalább annyiból nyugi volt, hogy semmi veszélyes helyre nem mászott. Terítők, dísztárgyak a szekrény mélyén vagy a legtetején landoltak, szóval próbáltuk minimalizálni a veszélyhelyzeteket - de gondolom ezt azért mások is így csinálták/csinálják. (bár ha a mosogatógépből kell kiszedni a gyereket...
)
És valahogy meg kell találni annak is a módját, hogy legyen az ember lányának ideje magára. Ha esetleg férjuramnak magától nincs esze, nyugodtan fel lehet hívni a figyelmét, hogy egy nyűgös, kialvatlan, fáradt, hisztis nő/anyuka senkinek nem tesz jót. (jó, nekem se volt mindig 100 %-ban lehetőségem, de szerencsére a párom eléggé felnőtt volt annak megértéséhez, hogy ha időnként nem vesz át feladatokat, akkor mégannyira se lesz semmi és senki rendben)
Szerintem tudod, hogy mi erről a véleményem, és nem csak nekem, hanem bárkinek, aki tisztában van egy csecsemő/pici gyerek időérzékével. Oké, ha persze az a helyzet, hogy születésétől szinte ugyanolyan szoros kapcsolatban van a nagyszülőkkel, mint veletek, az némileg árnyalhatja a képet, de az esetek nagy részében azért nem ez a jellemző.
Mindegy, ne menjünk bele, nem akarom szétoffolni ezzel a topicot.
Nálunk apunak meg anyunak már 'elvonási tünetei' vannak ha 1 héten legalább 1x nem 'vityázzák össze magukat'.
Szoval ők nagyon igénylik az unokát. És most már nővérem is többször kéri, had lehessen nála pár órát a fiam.
(ő nemsokára 3 éves lesz)
Ennyi.
Hidd el, h nem olyan könnyű ebbe az egesz gyerekezésbe belecsöppenni egy olyan párnak, akinek sem a családjában sem a barati körében nem született még kisbaba.
Én nagyon hol tudom, mert nálunk is ez a felállás. Pedig a barátok is 30-asok és a családtagok is mind idősebbek. (tehát nem huszonpárévesként vágtunk bele a gyerekezésbe)
Másfél évest nyugodtan a nagyszülőkre lehet bízni 1-1 ejszakara.
Kisfiunk epp 7 honapos lett mikor a férjemmel elmentünk kettesben a Balatonhoz 3nap/2éj-re.
Másfélévesen már a nagyszülők vitték őt nyaralni 5 napra, Siófokra.
És azóta is többször ottalszik náluk. Van, hogy úgy, h anyu megy érte bölcsive du és mi csak szombat du megyünk érte. (mondjuk mi 'fusizni' megyünk általában ezen alkalmak során)
És szerintem egy egy gyerekes,akinek pont mázlija volt,és cukor édes mindig alvós kisbabája volt, ne tegyen úgy mintha értene hozzá, főleg ne minősítsen,mert gőze sincs mekkora szerencséje volt.Ugyanis minden gyerek más és más.Nekem 3 gyerekem van, az első és 3. pörgős, aktív kisgyerek, a középső meg oylan mint az egy gyerekes véleményezőé. Tündérke, hangja sincs stb. Na de ebből kiindulni....és igen, valóban más és fárasztó a gyerekes lét, főleg ha nincs segítséged sem. Én konkrétan egy évben kb 2x jutok el szórakozni,vagy bármi, pihenni 8 éve nem voltam sehol sem, és folyamatosan van itthon gyerekem, mert nálunk nincs bölcsi sem. Halálosan fáradt és kimerült vagyok, de jókedvű.
De aki azt hiszi, hogy ez valami őrült szórakoztató dolog...mármint a gyerek vállalás és nevelés...nos az elég nagyot téved...kőkemény meló.
És bizony nekem is eszembe jut a szingli életem, amikor vasárnaponként azon méláztam hogy most inkább edzeni menjek vagy olvasgassak vagy plázázzak..
Szerintem erre kb 5 év múlva lesz lehetőségem:))
szép napot Nektek:)
" az újszülöttek röfögnek"
Hogy mit csinál egy újszülött ember??????
Nem keveredett a kedves cikkíró véletlenül a disznóólba?
"egy lánybanda sorsát igenis meghatározza az, ha valaki szül"
Nem, nem határozza meg. Max. kiesik egy ember, a többiek sorsa abszolúte nem változik. Ne tessék ennyire egoista lenni...
"az esetek nagy százalékában éppen a mosogatógépbe készül bemászni, vagy a popsikrémet próbálja kinyalni a dobozból."
Egy év alatt nem jött rá a kedves cikkíró, hogy nem a folyamatos tiltás, hanem a megelőzés a célszerű? Jaaaa...hogy a magányról való álmodozás elveszi minden idejét....bocsánat, én kérek elnézést.
Valóban, ez a cikk nem a kedvet veszi el, hanem érzékelteti, minden megváltozik a baba születésével. Főleg az elsőével.
Igen, a kismamának alig jut ideje magára.
Vigasztalásul: nyugger korára majd megint azt csinál reggeltől estig, amit akar, délután 4-ig maradhat pizsamában, nem muszáj főznie, akkor és oda utazik, ahova szeretne.
Hát, a "délután 4-ig az ágyban heverek Dallast nézve" után valóban nagy váltás a gyerekes lét...
Nekem is hiányzik, hogy elvonulhassak olvasni, de azért ez a "csak négyszer jutottunk el a férjemmel vacsorázni vagy bulizni" szerintem nem akkora tragédia egy - ha jól értem - egyéves gyerek mellett. A mi kisebbikünk másfél éves, és még egyszer sem mentünk este sehova együtt, nappal is csak 2-3 alkalommal, de többnyire bankba vagy ilyen ügyintézős helyekre, ahová ketten kellettünk. Sőt, én egyáltalán nem mentem még este sehová, mert még szopik este (később meg már eszembe nem jutna elindulni itthonról, elég fáradt vagyok addigra, fél 7-nél tovább sosem alszunk reggel). De akkor is a férjem lesz az első rajtam kívül, aki lefekteti, szóval az esti kettesben-programunk náluk még elég messze vannak. Ez van, nincs ebben semmi durva, akkor sem, ha a divat mást sugall (el kell menni havonta 1x kettesben romantikázni, különben megromlik a házasság, meg effélék) - ez ennek az időszaknak a sajátja, velejárója. Nekem többet ér az, hogy a pici gyerekem biztonságérzetben aludjon el, mint hogy szórakozzak. Annak is eljön majd az ideje - az óvodás fiam már simán és örömmel ott alszik a nagyszüleinél, akár több napig is.
Szerintem ez egy szuperjó cikk!
Annyira igaz!
Nem kell ezt az egészet kivetiteni egy életre. De másfél-két évig ez biza így megy.
Ez nem baj, csak más. És olyanok értik, akik kicsit is hasonlitanak a cikkíróhoz.
Nagyon igaz a barátnős rész, meg az is ami a hétvégi lustálkodás megszűnését taglalja.
Viszont 2 éves kor utan szerencsére sok dolog visszaáll a régi kerékvágásba. (mint pl a 2 kilos batyu egy szimpla délutánhoz)
Ez a nő egy rinyagép, nem ezekből kell kiindulni. A való életben is vannak ilyen energiavámpírok, akik mások sajnálatából szerzik a saját életenergiájukat. Ahhoz tudnám hasonlítani azt a jelenséget, amiről írsz, ami velem történt még terhesen: kaptam egy könyvet (valami anyák könyve vagy csecsemők nagy könyve vagy hasonlóan fantáziadús címe volt) kölcsön a sógornőmtől a csecsemőápolásról (hittem én). Mire a végére értem, már komolyan az volt a benyomásom, hogy egy csecsemő folyton: lázas, félrenyel, belélegzi a tárgyat, újra kell éleszteni, megfojtja magát, hetente vörhenyes, ekcémás, allergiás, hasmenéses, és még azzal is meg tudom ölni, ha rossz pózban teszem le aludni. Ehhez képest a valóság egy olyan baba lett, aki a bölcsiben volt először beteg életében (háromévesen), akkor is múló vírus, nem dugott az orrába semmit, nem kellett örökké az öngyilkosságtól megóvnom, semmi ilyesmi nem volt. Ha ő aludt, aludhattam, pihenhettem én is. A napi séták nekem is jót tettek. A bulizás még gondolat szintjén sem hiányzott pont azokban a hónapokban, amikor egy pici babával voltam otthon. Ez nem annak az időszaka, jobb vele lenni. Hogy ne tudna öt percet bámulni? életemben soha máskor nem pihentem, olvastam, álmodoztam annyit, mint pici baba mellett. Sokat alszik, magában is el tud játszani valamennyit, ha ébren van, és ha elrakod a közeléből a veszélyes dolgokat, akkor nem is tud kárt tenni magában. Persze, ott kell lenni mellette folyton. És? Nem kapálsz közben, csak vele vagy. Ha ez rettentett el eddig a gyerekvállalástól, azt mondom, ne higgy ezeknek a hülyeségeknek. ;) (és a cikkbeli mondat: a kisbabák "röfögnek"... WTF????? )
Szerintem nagyon sarkítasz, a cikk nem a szenvedésről szól hanem arról hogy mennyire megváltozik egy pár élete a baba érkezte után. Ez a változás nem feltétlen jó vagy rossz hanem egyszerűen MÁS lesz az ember élete utána. És azt időbe telik megszokni.