Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
na meg redukciót csak kétpetéjű ikreknél lehet elvégezni ... egypetéjűeknél nem, mert sokszor még egy burokban is vannak ...
tudom, hogy van ilyen, de azért kettős ikerterhesség esetén én nem ajánlgatnék még ilyeneket ...
Azért két gyerek még nem a világ! Két gyereket sokan nevelnek, sőt hármat is takarítónő nélkül.
Például én is ... És azért abszolút nem mondanám magam csórónak.
Tudom ám, hogy mire gondolsz, veszélyes ám az ikerterhesség, sok gond lehet belőle, meg a végén sok pénzbe kerül az orvos, de például épp tegnap beszélgettem egy anyukával, ő a 40. héten szült ikreket, szóval nem mindenkinél vannak azért komplikációk.
Nézd ezelőtt 20 évvel is el lehetett vetetni az iker babákból az egyiket ha valaki józan ésszel felmérte, hogy nem tudja tisztességgel felnevelni. Ma már meg még fejlettebb az orvostudomány. Volt olyan iker terhes anyuka akiinek 3-as ikrek fogantak és bizony 2 magzatot elvetetett. Piszok nehéz lehetett lelkileg feldolgozni, de reális esélyt nem látott arra, hogy anyagilag meg tudnák oldani.
nálunk is az volt a helyzet, hogy a nagyszülők akartak segíteni. Csak épp első unokák/gyerekek révén még anyukám nemigen tudta, hogy mit is kéne csinálni, én meg túl fáradt voltam mindenhez ...
utólag visszagondolva, valóban könnyen megoldható az ilyesmi, például ebédrendeléssel/takarító néni alkalmazásával, no de miután volt "segítség", nem ebben gondolkodtunk, mondhatnám, majd legközelebb okosabb leszek :-D de már nem lesz legközelebb.
hát ez azért egy kicsit fura ...
ha már ikrek, akkor ne vállaljam, mert csak "egyre futja" ????
Mintha az úgy lenne, hogy nekem futja kettőre is, úgyhogy én akkor ikreket kérek, hm???
Most végtelenül őszinte leszek:
A leírtak alapján ma Mo-n én csak nagyon stabil anyagi helyzetű házaspárnak ajánlom, hogy be merjen vállalni egy ikerpárt. Pont azért mert én maximális empátiával át tudom érezni mások helyzetét. Főleg a gyermekekét!
KN: itt alapesetben arról van szó, hogy van nagymama, aki segíteni akar. Szerintem ha a nagymama meg tudja oldani a takarítást, felesleges a fizetett takarító.
Másrészt nem szeretem a szemellenzős embereket, akik nem veszik észre, hogy a környezetükben élő emberek zömének igenis sok az általad említett 8 ezer forintos munkadíj, ami havonta több mint 30 ezer forint. Továbbra is fenntartom a véleményemet, hogy tapintatlan dolog ma Magyarországon ezt javasolni. Az ilyen dolgokra személy szerint érzékeny vagyok, bár nem vagyok érintett ebben a kérdésben (remélem később sem, de mit lehet tudni), de minimális empátiával átélhető mások helyzete.
Említetted, nem mindenkinél van nagymama. Valóban. De szerintem ma a családok többségében az ilyen szituációkban anyuka kezeli a helyzetet, nem a takarító+gyerekfelügyelő alkalmazásában gondolkodik. Nálunk anyósom heti egy napi segítsége nem volt azért óriási, és mellette a 3 kisgyerekkel ura voltam a helyzetnek. Az ikrek 1 évesek múltak, amikor a bátyjuk családi napközibe kezdett járni heti 2 alkalommal, tehát a nagytesó sem lett a testvérei miatt bölcsibe, mindennapos oviba dugva. Mint mondottam, nálunk nem anyagi kérdés volt, szóval az én gyerekeim jövője miatt nem kell aggódnod.
Nekem volt/van takarítónőm. Heti 1 alkalommal jött és óriási segítség volt, de még ma is az.
Mondjuk van némi ellentmondás, mert ha nem futja heti 8 ezer takinőre, akkor ott az ikrek is hatalmas teher lehet. Később meg még hatalmasabb. Gyereket vállalni nagyon nagy felelősség, én legalább is így gondoltam akkor is és most még inkább.
No és van ahol a nagyszülő is még dolgozik, vagy olyan messze lakik, hogy egyszerűen nem tud segíteni.
Asztanaviszta: A házi munkához valóban fel lehet venni fizetett segítséget, ámbár:
1.) Két ikergyermek (+ nálunk a 2 évvel idősebb nagyobb) mellett nekem nem lett volna türelmem egy vadidegent kerülgetni, aki elvégzi a házimunkát. Nem tudom, neked vannak-e ikreid, de azért mellettük az ember fáradtabb, leterheltebb, stb. mint egy gyerek mellett. Én tapasztaltam, egy gyerek mellett időmilliomos voltam, az ikrek mellett azért az ingerküszöböm alacsonyabb lett:a kezdetekkor engem idegesített volna pl. egy takarítónő. Kb. az ikrek 1 éves korától járt újra hozzánk.
No és a normális nagyszülők is szeretnének érdemben segíteni, amibe bele tartozhat a házimunka is. Nekem pl. anyósom mindig megkérdezte, mit segítsen.
2.) Nem mindenki engedheti meg magának a fizetett segítséget, pl. takarítónőt. Ilyen szempontból elég tapintatlan a megjegyzésed: ahol én lakom, kb. 1.300-1500 Ft a takarítás óradíja, ami sokak számára - főként gyed idején - szerintem nem kevés. Szóval nem kellene ilyen kategórikus tanácsokat adni. Mondom mindezt úgy, hogy szerencsére nálunk nem anyagi kérdés volt a dolog, de tényleg gondolkoznod kellene az ilyen tanácsok előtt.
Ó, lehet ám nagyobb unokáknak is a kedvébe járni. Én hallok olyanról, hogy a nagyinál esznek az unokák, mert az ugye sokkal jobb mint amit anya főz
. Más városban lakó nagyihoz költöznek a középiskolás, egyetemista gyereke. Vagy csak a hétvégi buli után ha a mami közelebb, akkor ott alszanak.
Volt egy ismerős család ahol elég sajátos módon oldották meg a szülők-nagyszülők az ikrekkel kapcsolatos feladatokat.
A családnál volt a kislány, míg a fiút rendszeresen, napokra a nagymamánál hagyták. Anyuka azt mondta neki így a legkényelmesebb. Érdekes, de ennek az anyukának ez volt a legnagyobb segítség.
Nálatok azonos, vagy külön neműek lesznek?
Koraszülött ikrek voltak 31 hétre, már önmagában egy nagy stressz, hogy mi lesz a végkifejlet. Aztán, hogy kettő egyszerre, más egytől is padlót fog és nehezen birkózik meg a feladattal. Nem utolsó sorban pedig az a tudat, hogy édesapám élete rettentő kínok között véget ér hamarosan, így összességében hatalmas lelki teher. Nagyon rosszul esett, hogy nem segítettek. Édesanyámnak meg még rosszabbul talán.
De én úgy vagyok vele, hogy majd ha ők szorulnak ránk, akkor segítsen rajtuk az ő lányuk. Én vagyonokat költöttem arra, hogy vigyázzanak a gyerekeimre, hát majd vegyék elő ők is a spórolt pénzüket és fizessenek egy idegennek, hogy segítsen rajtuk.
Kedvesek vagytok, köszönöm a sok hozzászólást.
Én sem vagyok kezdő nagyi, csak "iker" ügyben.
szerintem vegyél fel te is valakit, akinek dirigálhatsz ...
Házimunkára fel lehet venni fizetett segítséget.
Neki dirigálhatsz, hogy mit csináljon.
nahát, szinte ugyanazt mondtam :-)
először segítség a háztartásban, nagyon fontos a napirend és később segítség a babák vigyázásában :-)
Nekem anyósom volt jó segítség az elején ..., ott volt két hétig, mindent megcsinált, mosott, főzött, ellátott bennünket. A picikhez nem nagyon nyúlt ...
Utána jött anyukám segíteni, ő meg inkább babázott volna, meg mindig olyankor jelent meg, mikor éppen be tudtunk volna aludni ... Reggel, mikor nagyobb segítségre lett volna szükségem, akkor még nem volt ott, vagy megjelent délután egykor és nem hozott ebédet, vagy mikor úgy éreztem, hogy összeesek, láttuk, hogy pl. ki kéne pakolni a mosogatógépet, akkor pl azt mondta, hogy add ide a babát, megfogom, te addig kipakolod .... hát a gyereket le is tudom rakni, nem kell, hogy fogja .... Vagy pl. délután tök nyugi volt, úgy, de úgy tudtam volna aludni, na akkor mindig ott volt, szépen aludt mellettem a fotelben ... Na csak azért írtam ezt, mert ő nem volt nagy segítség ... Nem tudta magát feltalálni nálunk, én meg hol mondtam, hol nem mondtam mit kéne segíteni, meg őszíntén, a fáradságtól nem is tudtam, hogy mit is kéne segíteni ... Szerintem pont inkább a házimunkával kell segíteni ilyenkor, hogy a szülők addigis tudjanak inkább pihenni.
Később meg már, ha beáll a napirend, ami rettentő fontos ikreknél, akkor már nemigen kell a segítség, legfeljebb a babákra vigyázni, ha a szülők el szeretnének menni valahová valamit elintézni.
Nem vagyok nagymama, de a "másik oldalról" el tudom mondani a véleményemet. Ikreim vannak (most 4 évesek) és van egy két évvel idősebb testvérük. Többnyire én is egyedül voltam velük, az egyik nagymama hetente egyszer jött ki egy napra segíteni.
A születés utáni első időkben nekem a házimunkában való segítsége volt a legfontosabb (takarítás, vasalás), hozott főtt ételt, és persze foglalkozott a nagyobb testvérrel. Az ikrek ellátásában nem igazán kellett segíteni.
Később - talán mikortól már másztak - szívesebben vettem, ha a gyerekekkel foglalkozik, én akkor már inkább elvonultam, és (végre) egyedül végeztem a dolgaimat.
Ez persze mind egyéni, majd a gyerekek születése után szépen kialakul.
A korábban hozzászóló ikre anyukát én is meg tudom erősíteni: már az otthon töltött időszak első napjától kezdődően nagyon fontos a napirend. Ikreknél különösen! Nálunk már a kezdetektől nagyon jól alakult minden: türelmesen kivárták, míg a testvérük eszik, büfizik, öltözik, megnyugszik, stb. Mindent - szó szerint mindent - egyszerre csináltak és csinálnak a mai napig: egyszerre voltak éhesek, álmosak, stb. 3 hónapos koruktól átaludják az éjszakákat. Ha alvás után felébredtek, nem sírtak, hanem együtt elgagyarásztak a szobájukban, és bizalommal várták, hogy bemenjünk hozzájuk, vagy ha aludt a másik, akkor várta a testvér, hogy felébredjen. Összességében sokkal-sokkal könnyebb volt az ikrekkel, mint ahogyan én a születésük előtt gondoltam. De tényleg fontos a napirend.
Szólj nekem és megyek, ingyen és bérmentve:)
Sztem egy fél óra múlva ott tudok lenni:) Nem vagyok messze:)
Persze ha a 4 közül nem beteg valamelyik, mert azt szoktam mondani hogy túl sokan vannak ahhoz, hogy valamelyik ne legyen beteg.
Én viszont minden lehetőséget kihasználok hogy együtt lehessünk. Ezt addig teszem amíg tehetem. Gondolok itt a gyerekek életkorára is A nagyobbik unokám pl már 11 éves lesz. Nagyon imádjuk egymást, de tudom, hogy hamarosan máshogyan leszek az életében mint most, mert jönnek a barátnők, barátok, ami természetes is.
Megértem. Illetve téged értelek meg, hogy nem vitted őket. Mert kényszerből ne segítsen. Akkor kapjabe. (már bocs) De mégis miféle nagymama/nagypapa az ilyen?
Vigyázni az unokára nem szívesség, hanem -normális lelkületű embernél- öröm. Én sose lepasszolom a gyereket, hanem a nagyszülők kérik, hogy lehessenek vele. (sőt mostmár nővérem is eljutott oda, hogy ő szeretne a 3 éves unokaöccsével együtt lenni. vagyis ő kéri, hogy találkozzanak kettesben)
Szóval nekem ez mindig fura, hogy a nagyszülővé vált anya/apa nem akar semmilyen kapcsolatot az unokával, csak amolyan álszentes/felületes valamit, amit majd elmondhat a szomszédmancinak, hogy márpedig_ő_bezzeg....boooaaaa
A papi is 50km-re volt. Csak az oda vissza út busz+vonat+busz édesanyámnak maga 3 óra és akkor még, hogy itt legyen pár órát, az már több mint fél nap, annyira meg nem lehetett magára hagyni. Meg legyünk őszinték, egy rákos fekvő beteg ápolása önmagába pont elég fizikai és lelki teher. Nem vártam el, hogy még e mellett nekem is segítsen ilyen távolságból pláne.
Az anyósom és apósom nyugdíjasok, makk egészségesek voltak a vasútállomás alig 50 méterre volt a kapujuktól, az út össsz. oda vissza nem lett volna több mint 1,5 óra + ingyen utaztak. De ők nem jöttek, kijelentették, hogy a lány anyjának kötelessége segíteni. Ha ő nem tud segíteni, akkor vigyem én a helyükbe a gyerekeket.
Azért gondold el pl. télen egyedül mire 2 gyerekkel elkészülsz, lebumlizol a garázsba, keresztül autózol egy nagyvároson, aztán még 20 km és mindezt 2x, az már 80km , idő és benzin, azért, hogy elintézz egy 1 órás dolgot helyben. Szóval sokkal olcsóbb és egyszerűbb volt fogadni egy bébicsőszt 1,5 órára.
Ezeket kibúvónak találom az idősebbektől. Nem szép dolog. Gondolom a fekvőbeteg édesapád mellett sem kell ott ülni 0/24ben. Pár órát csak tudnak velük foglalkozni, akár a papi mellett az ágyban mesét nézni/olvasni.
Akik 20 km-re laknak szívesen fogadnák az unokákat? Az annyira messze van?
Ma is azt mondom, hogy a legjobb tanács amit az ikreimmel kapcsolatban valaha kaptam az az volt, hogy a napirendet következetesen be kell tartani, ez kihat majd egész gyermekkorukra. No és az egész család életvitelére.
Nagyon szerencsések a gyerekeid, hogy ilyen nagyszüleik vannak az unokáknak. Az önzetlen, szeretetből segítés megfizethetetlen.
Én első perctől egyedül voltam az ikreimmel, a férjem hajnaltól késő estig dolgozott, hogy egyedül előteremtse az anyagiakat, mert ugye ilyenkor minden költség 2x,
Nálunk anyósomék csak úgy vállalták volna őket, ha elviszem hozzájuk közel 20 km :-), édesanyám pedig fekvő beteg édesapámat ápolta.
Szia!
Először is gratulálok a születendő babákhoz:)
A kérdésedre, majd kialakul, csak annyit amennyit az Anyuka/szülők kérnek. Nem szabad a terhükre lenni. Bár lehet néha nem érezzük.
Nálunk sokat kérik, de mellettük még van másik kettő gyerek is.
Épp most van oda a Papi, hogy felvigye a nagyobbat az iskolába, az ikreket akik most 14-én voltak 5 évesek az ovodába, hogy ne kelljen az 1 éves babát kimozdítani korán reggel.
Hanyadik babák lesznek? Minden ki fog alakulni, hihetetlenül tudnak alkalmazkodni és türelmesen várni amíg az egyiket rendbe rakja valaki. Persze ez saját tapasztalat és tudjuk mindenki egy saját egyéniség gy van ez az ikreknél is. Nem lesznek egyformák.