Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családi probléma :(
Torolt_felhasznalo_925109
Létrehozva: 2015. március 22. 14:31
Sziasztok!
Kívülállók véleménye érdekelne.
Nagyon el vagyok keseredve. A problémám a következő: az apámmal nagyon rossz a viszonyom. Nagyon szigorúan nevelt és sokat bántott, így mostanára oda jutott a kapcsolatunk, hogy alig kommunikálunk. Telefonon sosem hívjuk egymást, de időnként hazamegyek az anyám miatt. Vele jó a kapcsolatom és napi szinten kommunikálunk is, de ami igazán fáj, hogy mindig apámnak ad igazat, őt védi, bármit is csinál. 2 nappal ezelőtt csörgött a telefonom, az apám hívott. Annyi, hogy köszönt, és kérdezett tőlem egy piti kis információt, ami baromira nem is volt fontos, de engem hívott, mert tudta, hogy én tudom. Utána semmit se kérdezett, hogy vagyok, akármi, csak gyorsan lerakta a telefont. Nekem nagyon rosszul esett, hogy csak ilyenkor vagyok jó, egyébként soha eszébe nem jutna felemelni a telefont. Egész nap sírtam és rosszul éreztem magam, a páromat is sikerült megbántani, akit persze zavart, hogy más hülyesége miatt neki kell szívnia.
Mondjátok meg, bennem van a hiba? Tényleg normális, hogy érzékenyen reagáltam erre?
Az anyám persze megint őt védte, amire én ahhoz a lépéshez folyamodtam, hogy adtam neki 1 hét gondolkodási időt. Ez alatt sem telefonon, sem máshogy nem leszek elérhető, amitől tudom, hogy ki fog készülni, mert napi többször is szoktunk kommunikálni. De azt akarom, hogy gondolja végig, hogy fontos vagyok-e neki. Viszont most ott tartok, hogy még én érzem rosszul magam, amiért nem veszem fel a telefont.
Mit gondoltok erről? Mit tennétek a helyemben?
31 éves nő
Szereintem benned maradt a kisgyermek sértettsége, fájdalma, akit az anyja nem védett meg az agresszív apától. Elmondtad már édesanyádnak, hogy ez még mindig mennyire fáj?
Azután meg próbáld elfogadni, hogy az érzelmi igényeidet nem a szüleidnek kell kielégítenie többé, nem vagy már gyerek. Koncentrálj a párodra.
Édesanyádat zsarolnád a saját "Borsószem-királykisasszonyságod" miatt.
Látod ezt kívülről? Mit szólsz hozzá?
Nem ertem, hogy egy 31 eves felnott no mit telefonalgat naponta tobbszor az anyjanak-en ezt nem tartom normalis anya-felnott lanya kapcsolatnak. Szamomra egy felnott testbe bujt kislany vagy, aki nem tud tullepni a gyerekkori serelmein. Nezd, a szuleink/testvereink/csaladtagjaink olyanok, amilyenek. Szerintem:
Felnottkent sajat csaladot alapitunk, szuleinket betudjuk olyannak, amilyenek, kepesek vagyunk tullepni gyerekkori serelmeken, nem logunk szeretett anyankon/apnkon mint egy kolonc, nem koveteljuk meg a sohasem megkapott es hon ahitott szeretetet azon feltol, akitol ezt nem kaptuk meg (mint esetedben az apatol), hanem elfogadjuk, anyam ilyen, apam olyan, en meg emilyan vagyok, mert ilyen akarok lenni - es nem mert a szuleim ilyenne alakitottak-amig valaki a szuleire mutogat, hogy az o hibajuk, hogy o ilyen ne meg olyanna valt felnottkent, az meg nem felnott, csak egy gyerek-egy felnott kepes onmagat olyanna "nevelni", amilyenne valni akar, sajat onerejebol es onakaratabol.
Szoval szerintem fel kene nonod es elfogadnod apadat is olyannak, amilyen, meg anyukadat is, es normalizalni viszonyodat mind2 szulovel. Ha 31 evig apad ilyen volt, hogy meg sem kerdi, mi van veled, miert is varod el, hogy most megvaltozzek? Mit veszed ennyire serelmesnek azt, hogy o olyan, amilyen? Hat nem ismerted eddig????
Nekem anyaként az az első beugró gondolat, hogy bármennyire szeretem a lányom, nem mennék bele ilyan kis zsaroló játszmába, hogy nem veszi fel nekem a telefont, hogy majd én, az anyja jól bizonyítsam be neki, hogy ő fontos nekem. ( Toll a füledbe, kicsikém.) Megpróbálnám magamban visszapörgetni, hogy mindig ilyen kis zsaroló dög volt vagy csak nagykorára lett az? És azt mondanám neki, hogy szeretlek, a gyerekem vagy, de EZT nem játszahod el velem, mert én kiszállok, sőt bele se megyek a játszmádba. Keress kislányom, amikor úgy érzed, addig szevasz. És nem hívnálak.
31 éves nő
Fenet, fene tudja mi van ezzel az urgevel. Annyi mindenfele hulye ember van. Hibasan szuletett. Nem tudja hova tenni magat. Goze nincs mit jelent gyereket nevelni. Ma mar semmi hatalma a felnott gyereke folott. Nincs mas megoldas, hagyni kell ot a francba. Ma mar pedig ha nem hasznal, legalabb nem is art. Ennyi a "bune".
Ha ez a Kiskegyed "Igaz történetek" rovatában jelent volna meg, akkor várhatóan az lenne a vége, hogy némi nyomozás után kiderül: az apja nem is a vér szerinti apja. Ezt veri le rajta örökkön-örökké, az anyja meg így rója le a bűntudatát az egykori megcsalás miatt. Szereti ugyan a gyerekét, de az eredeti párját választotta. Az sem normális, ha mindenkit terrorizál egy szülő, de hogy csak a gyerekét???
Pulykatol nem varhatod el, hogy repuljon a vadlibakkal.
Nekem is ez a velemenyem elmeletileg. De gyakorlatban nem megy mindenkivel. Hagyni kell a fenebe, hadd fojon a sajat leveben. Batyammal pl nem lehet. Amikor megsertegetett, es szova tettem, egybol letagadta, amit meg egy perce sincs, hogy mondott. Magamat kimelem, ha hagyom a francba. Ugy 5-6 evenkent eleg obelole 30 perc, megis a batyam, nem igaz? O ugy el, hogy az teljesen normalis, ha masokat lehulyez, o, nem csak engem. Hogy a szituban ki a hulye, teljesen vilagos, de ezt o soha nem eri fel esszel. SOHA.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek, nagyon hasznosak voltak! Próbálom nem csak a saját szemszögemből nézni a dolgokat.
Hat nezd, apaddal olyan a viszonyod, amilyen, ez a legjobb, amit ki lehetett hozni belole ennyi ido utan. Mar az is haladas, hogy mostmar nem bant teged. Ot biztosan nem, de magadat ill a sajat magatartasodat ofele te iranyithatod. Gondold el, mit tettel. Sajat magadat felidegesitetted, pedig egy arva szoval nem bantott meg teged. Ferjeddel osszevesztel, anyaddal is azt teszed. Biztos mindenki megerdemli, amiert az apad nem beszelget veled. Talan apad tudja, hogy igy a jobb, ha a kommunikacio a legkevesebb, vagy egyszeruen nincs mit mondania. Ha megkerdi, hogy vagy, nem kerdi, hat hallja a telefoban a hangodat, tehat nincs semmi bajod. Ugyis tudja anyadtol, hogy mi van veled. O Ilyen, arra fokuszalj, te milyen vagy. En meg szepen felvennem a telefont, es beszelnek anyammal, hogy nem hivtam eddig, meg nem vettem fel a telefont,mert apam viselkedese felbosszantott, es teged anyam nem akartalak megbantani. A fenebe is, ket szulonk van, az anyank az anyank,az apank az apank, es olyan, amilyen. Neki ez a legjobb, ez a legjobb, amit kit ud hozni magabol. De neked legalabb anyad jo, csupan az apad temaban nem all melletted. Gondold mar el, anyad el vele, neki harmonia kell kozte meg apad kozt. Legjobb politika, hogy legkozelebb anyadnak meg se emlitsd apadat, a reakciojat ugyis tudod, ez sosem fog valtozni. Viselkedj anyaddal szepen, nehogy kesobb megbannivalod legyen. Apadat meg hagyd beken, szallj le rola, nagykislany vagy. Amikor hozzajuk megy, legy kedves, mintha mi sem tortent volna. Semmit szoba ne hozz, torodj a magad dolgaval, biztos van mivel. Hozd helyre a ferjeddel a sajat csaladi bekedet, es apad miatt semmi okod ragni magadat meg a korulotted elo embereket. Csaladtagjainkat nem valasztjuk, keszen kapjuk oket. Mindenkivel olyan a viszony, ami kitelik toluk. Akivel nem lehet, jobb a tisztes tavolsag. Ennyi. Van sajat eleted, orulj neki es torodj azzal. Azok az emberek szamitanak, akik fontosak az eletunkben, marmint igazabol fontosak. Akik lehuznak, azoktol tisztes tavolsag. Nojj fel.
Nagyon sok év óta az a véleményem, hogy ütköztetni kell a problémát.
Semmi eltussolás és nem beszélés nem használ a kapcsolatoknak.
Persze, nem pitiáner dolgok állandó egyeztetésére gondolok, nem állandó szófosásra.
Szerintem, egyszer az életben meg lehetne kérdezni apádat mi a baj és ő hogy gondolja.De, szemtől szembe.Szembesülnie kell(ene) neki is, hogy más igények is vannak, nem feltétlenül jó az a szemlélet amit ő jónak ítél.
Felteszem, azt fogja mondani hogy nincs semmi baj.
Viszont te végre el tudnád mondani hogy neked ez nem jó.
Túl sokat ne remélj, mert aki ilyen ridegtartásban tudja tartani a szeretteit, hát........
Viszont, mérlegeld a tetteit is.Ha azokkal nincs semmi gond, akkor ő ilyen....................................
Aztán, attól függ milyen választ ad.
Ráadásul az előző generáció még annyira ezekhez a nevelési elvekhez szokott, hogy talán nem is értenék, hogy miről beszélsz nekik, esetleg teljesen letagadnák a bántalmazásokat, mert nem is igazán emlékeznének rá, mivel ők ezt egészen más szemszögből élték meg. A szüleid lassan megöregszenek és semmi másra nem lesz szükségük, mint hogy te legyél az, aki mellettük állsz és pátyolgatja őket - nincs már erejük megváltozni, ha érted, mire gondolok. Azt nyilván te döntöd el, hogy mennyi energiád lesz rájuk, és ha szerencséd van, nem lesz túl sok segítségre szükségük. De a lelki részét leginkább magadban kell feldolgoznod - viszont jó hír, hogy ha benned oldódnak a dolgok, akkor általában a családon belül is oldódnak a kapcsolatok, legalább elviselhető szintig.
Egy jó pszichológus tanár egyszer azt mondta, hogy az a probléma, amit valaki problémának érez. Ezt a dolgot az apukáddal Te érzed problémának, tehát benned kell kezelni a dolgot. Már régesrégen nem kéne zavarjon, hogy az apukád nem érdeklődik különösebben irántad, hiszen felnőtt nő vagy! Inkább örülnél, hogy nem szólnak bele végre a dolgaidba, hogy nem zargatnak állandóan a nyavalyáikkal! Van dolgod elég anélkül is, vagy nem?
Ha nem sikerül magadban tisztázni ezeket a dolgokat, akkor keress fel egy pszichológust, mert ez az érzelmi függőség nem vezet jóra, ahogy magad is láthatod! (még a pároddal is összevesztél miatta)
Az egyébként szerintem normális, hogy anyukád az apukádat védi, elvégre ő a férje, és a szülőknek azért nagyjából egyet kell érteniük nevelési kérdésekben, még ha a módszerekkel akadnak is problémák. De most már felnőttél, és nem az anyukád dolga, hogy "megvédjen" apukádtól. Felnőttként erre semmi szükség, más módszereket kell találnod a lelki nyugalmad elérésére! Olyanokat, amiket akkor is tudsz alkalmazni, ha se az anyukád, se az apukád nem lesz már melletted...
Akkor beszélj csak anyukáddal négyszemközt.
Őt nem bántja. Nem iszik.
A párom meg kevésbé erős testalkatú.
Hát, az sem a legjobb nevelés, ha istenítik, mert azt a látszatot keltik, hogy ő mindent megtehet. Kell, hogy legyen valami oka, hogy ilyen erőszakos. Anyukád soha nem szólt neki emiatt?
Nincsen párod akit magaddal vihetnél, talán akkor apukád nem lenne erőszakos. Anyukádat is szokta bántani?Iszik?
Egyáltalán nem, sőt. A szülei imádták és istenítették, szó szerint. Ezért sem értem, hogy ő miért a szöges ellentéte ennek.
Apukádnak valószínűleg már a családi háttere is hasonló volt gyerekkorában,erőszakos apa pl. Ő ezt a mintát látta és vitte tovább.
Szívesen leülnék, de ez sajnos lehetetlen, mert nem vágyom arra, hogy össze legyek verve. bár lehet hogy ezt kellene, akkor vége lenne a problémának, egy halottnak már nincsenek problémái.
Szerintem félreértetted, lehet, hogy nem voltam elég egyértelmű.
Nem azt kértem, hogy válasszon kettőnk között, csak azt, hogy ne automatikusan neki adjon igazat főleg olyankor, amikor nincs.
De te nyilván fantasztikus szülő lehetsz, azt se bánod, ha apuci szarrá veri a gyereket, még ki is dobod a picsába a kis rohadékot.
Gratulálok.
A családtagjainkat nem választhatjuk meg. Anyukádnak biztos oka van, hogy apukádat pártolja, lehet, hogy fél tőle. Ne anyukádat büntesd apád viselkedése miatt. Én a helyedben leülnék mind kettővel kommunikálni, és elmondanám mi bánt. Ha intelligensek megértik, ha nem, akkor sajnos ezzel együtt kell élned. Örülj annak, hogy legalább anyukád foglalkozik veled.
Azt gondolom , hogy a viselkedesed helytelen. Nem teszunk valasztas ele senkit , akkor olyan embert, akit szeretunk ? Kegyetlen dolog kinozni az anyadat es ez az "en partomon" , "O partjan" stb szamomra erthetetlen , de gonosz hiszteriara hasonlo.Ha anyad/apad lennek, akkor verzo szivvel a fenebe otthagynek egy ilyen gyereket: kivagnam a francba , hogy gondolkozzon es hisztizzen ahol es akivel akar , a helyett, hogy megkeseritse a nehany hatralevo evemet....
Bizonyam!
Amikor a visszafele szamlalas megkezdodik , akkor nehez lehet ilyen gyereket melengetni...nehez lehet olyannak eleget tenni, hogy rugjam ki az apjat...nehez lehet lenyelni , valasszak!