Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Karrierista anyák??
Létrehozva: 2004. szeptember 3. 11:04
Sziasztok!
Le vagyok törve, ezért indítom ezt a topikot.
Alaphelyzet: dolgozó anya két kisgyerekkel. Mindig úgy gondoltam, hogy ha már szültem, szeretném a gyerekeimet nevelni is, ne csak az ovi/isi nevelje őket. Most több mint egy éve egy családbarát munkahelyen dolgozom, tök jól összeegyeztetem a munkát meg a családot. De a munkám dögunalom, érzem ahogy satnyul az agyam, kopik a nyelvtudásom.
Dolgaztam már olyan helyen is, amit imádtam, de a napi 10-11 órától mindig lelkiismeret furdalásom volt, mert hogy milyen anya az ilyen? Aki csak az esti puszira ér haza??
Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy mindenkit letaposó karrierista, de ennél azért többre vágynék.
Több helyen is megfordultam már, interjún is voltam már elégszer, nem látok más alternatívát, csak ezt a kettőt. Talán 2-3 múlva eljutok oda, hogy flexibilisebb lehetek, de akkor meg már 40 körül leszek. Hogy fognak kapkodni utánam a munkaadók!!!
Ha valaki volt már hasonló helyzetben, írhatna. Negatív tapasztalat is érdekel, hogy tudjam mire készüljek.
Le vagyok törve, ezért indítom ezt a topikot.
Alaphelyzet: dolgozó anya két kisgyerekkel. Mindig úgy gondoltam, hogy ha már szültem, szeretném a gyerekeimet nevelni is, ne csak az ovi/isi nevelje őket. Most több mint egy éve egy családbarát munkahelyen dolgozom, tök jól összeegyeztetem a munkát meg a családot. De a munkám dögunalom, érzem ahogy satnyul az agyam, kopik a nyelvtudásom.
Dolgaztam már olyan helyen is, amit imádtam, de a napi 10-11 órától mindig lelkiismeret furdalásom volt, mert hogy milyen anya az ilyen? Aki csak az esti puszira ér haza??
Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy mindenkit letaposó karrierista, de ennél azért többre vágynék.
Több helyen is megfordultam már, interjún is voltam már elégszer, nem látok más alternatívát, csak ezt a kettőt. Talán 2-3 múlva eljutok oda, hogy flexibilisebb lehetek, de akkor meg már 40 körül leszek. Hogy fognak kapkodni utánam a munkaadók!!!
Ha valaki volt már hasonló helyzetben, írhatna. Negatív tapasztalat is érdekel, hogy tudjam mire készüljek.
én is csak a gyerekkori tapasztalatot tudok mondani: mindig én és a tesóm voltunk az elsők az oviban és a suliban, és az utolsók is. (elsős koromban át kellett mennem az oviba a tesómhoz, mert ott 4 után is lehetett lenni)
szülők 8-16, 30-ig dolgoztak, vagyis 7-kor már indulni kellett, és 17, 30 előtt a legritkább esetben hoztak el minket. és teljes szívemből utáltam. hogy miért mi vagyunk az utolsók, hozzánk miért nem sietnek? pedig siettek, és ma már megértem, hogy ha teszem azt, műtét volt, nem mondhatta, hogy kalap-kabát, megyek az oviba a gyerekért, de akkor nagyon rosszul esett.
szóval én akkor eldöntöttem, hogy ha törik, ha szakad, az én gyerekem soha nem lesz se az első, se az utolsó.
Ha az embernek nincs gyereke, akkor egy kicsit másképp látja ezeket a dolgokat.
Az elkeserít, hogy tudom magamról, hogy ennél sokkal, de sokkal többre lennék képes, de ha a családommal is akarok törődni, akkor csak ilyen munkára számíthatok.
vagy gyerek vagy karrier. . . persze valaki ossze tudja a 2ot egyeztetni de szerintem a legtobb esetben valamelyik igyis ugyis csak bukik rajta:((((
Nem is értem, hogy a női magazinokban miért csak az úgymond sileres nőket mutatják be, akik elmesélik, hogy 4 gyerek mellett még bankigazgatók is. És hogy bezzeg ők meg tudták oldani.
Ne haragud, hogy ezt mondom, de szerintem aki vállal gyereket - remélhetőleg végiggondolva, hogy az mivel jár - az a gyerekei érdekét tartsa szem előtt, hogy olyan munkája legyen, ahonnan időben haza tud érni, nem pedig az legyen a fontos, hogy szeretem-e csinálni vagy sem.
Nekem ugyan nincs gyerekem, de a páromnak van kettő. Az édesanyjuk elment dolgozni ("önmegvalósítani"), amikor a kisebbik gyerek még csak egy éves volt. De nem ám olyan munkahelyre ami mellett a gyerekeire is lenne ideje, pedig megtehette volna, (hiszen az új pájra az átlagosnál jóval magasabb életszínvonalat biztosít nekik, tehát igazából dolgoznia sem kéne) hanem olyanra, ahonnan jó, ha este 7-re otthon van, több napos utazásokra kell mennie, sokszor hétvégén is. Szerinted ez jó a gyerekeinek? Persze anyuka jól érzi magát a munkahelyén, de a gyerekei?
És amikor a gyerekek nálunk vannak nem tudnak egy olyan dolgot mesélni, amit az anyjukkal csináltak volna, minden történet a bébiszitterről szól.
Hát akkor mi is a legfontosabb egy Anyának? A gyerekek, vagy, hogy az anyuka jól érezze magát a munkahelyén?
Hát nem sikerült, úgy néz ki nem is fog.
Remélem lesz annyi lelkierőm, hogy még kihúzzam itt egy pár évig.
Az enyém kicsit az ellenpélda, mikor visszajöttem dolgozni, 27 évesen, két kicsi gyerekkel, akkor meneteltem előre, két év alatt kétszer léptettek elő, igaz, rengeteg munka volt benne és mellette főiskolára jártam, építkeztem és akkor már egyedül neveltem a gyermekeimet. De Babucskának nagyon igaza van, a kisebbik fiamon látom, nem volt túl jó döntés, hogy egy évesen "magára hagytam" a mamával, és azokat az időket sajnos nem tudom soha visszahozni. Viszont választanom kellett az éhhalál vagy az otthonmaradás közt. Annyit keresek, mint más talán a párjával együtt nem, ennek ellenére mi is egyik hónapról a másikra élünk, évek óta nem tudok megtakarítani, a hitelekről nem beszélve.
Ma úgy gondolom, minden szempontból boldogabb lennék egy "egyszerűbb", rövidebb munkaidejű munkakörben, hogy többet foglalkozhassak velük. Sajnos még mindig minden nap prostituálom magam, amikor bejövök dolgozni. Próbálkozom máshol, egyelőre nem sok sikerrel.
Ha új helyen jártam, mindig megnyugtattam a leendő munkaadó jelöltet, hogy a mama egy percre tőlünk, ha betegek, ill. du. is ő vigyáz rájuk.
Na majd 40 fölött, ha más senkinek sem kellek, megint jelentkezem. Ha-ha.
Azóta minden évben látom az álláshirdetésüket erre a pozicióra.
Megmondom őszintén, hogy én is egy vacak munkahelyen végzek vacak melót, nagyon úúúútálom. De a munkaidő nagyon jó, ilyet nem fogok még egyszer találni az biztos. Így van időm a gyerekre (bár én nem egyedül nevelem), és nem igazán cserélném el valami izalmasabbra, mert nálam a gyerek az első.
Átérzem a problémádat. Nem is tudom, hogy lehet-e jó tanáccsal szolgálni. . . . mert szerintem ez a SAJÁT döntésed kell, hogy legyen. Vagyis meghallgathatod mindenki véleményét, de amit belül érzel, az lesz a döntő!!!
Ha váltassz és olyan munkát keresel ami neked való, de 10-11 óra , akkor azt tudom tanácsolni, hogy fogadd el a családi segítségeket a gyerekekkel kapcsolatban (bár nem, tudom mekkorák e gyerekek, kell -e rájuk vigyázi stb) és azt az időt amikor nem dolgozol maximálisan és maradandóan töltsd el a családoddal. Tehát találj ki olyan "programokat" ez lehet egy nagy társasjátékozás is, nem kell hogy "pénzes" program legyen, de ha valaki megkérdezi a gyermektől, hogy mit csináltatok anyával, élménybeszámolót tudjon tartani:-)
arról nem is beszélve, hogy talán téged is boldogsággal töltene el az ha olyan munkád lenne amit szeretsz:-))
és hidd el azt a gyerekek is látják:-)
. . . . . .
Egyébként nem irigyellek. Te hogy veszed az akadályokat?