Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
OSHO ZEN TAROT: Kis Arkanum
Felhők 6.: A teher
"Az igaz élet azt jelenti: lerázzuk magunkról a mások által ránk kényszerített hazugságokat. Csupaszon, természetesen, meztelenül az ember az, ami. Semmivé sem kell válnod, csak lenned kell. A hazugságból sosem lesz igazság, a személyiségből sosem lesz lélek. A lényegtelen sosem lesz lényeges. A lényegtelen mindig lényegtelen lesz, a lényeges pedig mindig lényeges marad - a körtéből sosem lesz alma. És ha az igazságért küzdeni akarsz, akkor abból csak még nagyobb zűrzavar lesz. Az igazságot nem kivívni kell. Nem is lehet kivívni, mert már most is az az igazság. Csak a hazugságot kell leráznod róla. Minden cél, minden törekvés, minden eszme és ideológia, az összes vallási és fejlődési rendszer mind-mind hazugság. Óvakodj tőlük. Ismerd fel a tényt, hogy te, ahogy most vagy, egy hazugság vagy, akit mások manipuláltak és neveltek ilyenné. Az igazságért harcolni csak figyelemelterelés és halogatás. E mögé bújik meg a hazugság. Lásd meg a hazugságot - nézz mélyen a személyiséged hazugságába! Abbahagyni az igazságért való küzdelmet annyi, mint abbahagyni a hazudozást. Abban a pillanatban, ahogy eltűnik a hazugság, az igazság teljes fényében és szépségében megjelenik. Amint meglátod a hazugságot, az eltűnik; és ha eltűnt, akkor csak az igazság marad."
Vagyis maga az élet ezek a bölcsesség,útmutatások...melyek számomra szép eszmék,ami tettekre sarkall,hogy igazi spirituális emberekként élhessük az életünket.
Boldog tudatossággal.
Szia, ezeket nem nevezném szép gondolatoknak, hanem követendő és megvalósíttandó útmutatásoknak.
Mások gondolatát nem átültetni kell a mindennapokba, hanem kezdeni kell velük valamit, hogy abból nekünk legyen tapasztalásunk arról, amit mások már tudnak, amit mások már leírtak.
Az élet nem úgy működik, hogy én most beprogramozom, hogy nekem csak szép életem lehet, hanem tele van mindenféle érzelemmel, és ettől lesz szép.
Szia.
Nálam nem folyamatos a figyelem,a tudatosság.
Szerintem a legbölcsebb embernek sem sikerül tartósan,folyamatosan fenttartania az állandó szeretetteljes állapotot/érzelmeket.
Vagyis egy megvilágosodott tiszta tudatállapotot.
De az igyekezet és az örömteljes élet,az hogy úgy éljük meg a gondokat,hétköznapokat,hogy abban meglássuk az örömöket is,már az is egy fejlődés.
De hát mindannyian tapasztalunk...
sziasztok:)
engem az érdekelne, h mennyire élitek ezeket a szép gondolatokat? hogy milyen mértékben 'sikerül' nektek ezeket átültetni a mindennapjaitokba? folyamatos -e a figyelem, a tudatosítás...
addig is legyen szép napotok: miu:)
Már egyszer belinkeltem ezt az Osho idézetet,de úgy érzem újra jó olvasni:
"Ha a cselekedeted a szívügyed, akkor az kreatív lesz. A kis dolgok naggyá válnak a szeretet és öröm érintésétől. "(OSHO)
Sziasztok.
Nekem a Nők Könyve nagyon tetszett...és persze a többi könyv is.
Én úgy vélem sokan úgy akarjuk leküzdeni a félelmeinket,hogy elnyomjuk magunkban.Hogy nincs ,nem létezik.
Pedig ott van bennünk.
És nem leküzdeni kell,hanem szembenézni vele.Osho sokat ír erről.
És nekem azért szimpatikus eme hozzáállása a félelem kérdéseiről,mert az emberiség legnagyobb hatalma a félelemérzés.
De ebből erőt lehet kovácsolni....
Olyan szépen és érthetően ír erről,hogy csak Ő magát lehet idézni.
Választottam két idézetet, ami tulajdonképpen egybefonódik és gondoltam bemásolom ide. Lehetséges, hogy már valaki leírta ide, de azt hiszem nem lehet elégszer ismételni egy ilyen tanítást.
"(...) Ne kérdezd, hogy ki az igazi barát. Azt kérdezd, hogy "én igazi barát vagyok?"... Mindig magaddal törődj!
(...) Ne barátságra törekedj, hanem barátságosságra. Legyen ez lényed alapminősége, egy olyan illat, ami körülvesz, és akkor bárkinek a barátja lehetsz, akivel találkozol.
Az egész természet a barátod kell, hogy legyen! Ha pedig te a természet barátja vagy, akkor a természet ezerszeresen lesz a te barátod. Megsokszorova fizeti vissza azt, amit tőled kap. A természet téged visszhangoz. Ha követ dobsz a lét felé, akkor a kövedet kapod vissza sokszorosan. Ha virágokat szórsz szerteszét, akkor rengeteg virágot kapsz majd vissza. az élet olyan, mint egy tükör: visszatükrözi az arcodat. légy barátságos, és az egész élet barátságosságot fog visszatükrözni. " További szép napot mindenkinek!
Szia, szerintem aki egyszer rátalál Oshora és kedvet érez a tanításaihoz, az nem elégszik meg egy könyv elolvasásával, hanem a lehető legtöbbet el akarja olvasni.
A magam részéről az Amrita kiadó munkáit jobban élvezem, az ő fordításukat sokkal hitelesebbnek vélem.
Szia, nekem ebből a felsorolásból leginkább a Háború és béke volt a legnagyobb élményem.
Igazából nekem már annyira összemosódik, és valójában mindegyik megadja a maga tanítását.
Még ami nagyon tetszett az a Férfiak könyve.
Sosem érkezel el egy olyan pillanathoz, amikor azt mondhatod: "Immár nincs bennem bizonytalanság."
Mert ha ezt mondod, azzal a halálodat jelented be; elpusztítottad önmagadat.
Az élet szüntelenül áramlik, ezer és egy kétség között.
Ebben rejlik a szabadsága. Ne nevezd ezt bizonytalanságnak, se félelemnek.
Osho szerint a bátorság nem azonos a félelem hiányával, inkább szembenézés a jelenlétével. Bemutatja, honnan erednek a félelmeink, miként érthetjük meg ezeket, és honnan meríthetünk bátorságot szembesülni velük. Arra biztat minket, hogy örüljünk minden bizonytalanságnak és változásnak, amelyek lehetőséget teremtenek az új élményekre, s önmagunk és a bennünket körülvevő világ megértésére. Útmutatást ad belső bátorságunk fejlesztéséhez, képessé tesz hitelesen és elégedetten élni mindennapjainkat. Ezáltal lesz merszünk kiállni az igazunkért, szembeszegülni mások jogtalan véleményével, s magunkhoz ölelni az ismeretlent – a kapcsolatainkban, a karrierünkben vagy akár annak megértésében, hogy kik vagyunk és hová tartunk.
A kötet számos meditációs technikát is tartalmaz, amelyek segítenek megbarátkozni félelmeinkkel.
Egyetlen célod legyen: gondozd és védelmezd azokat az értékeket, amelyeket magaddal vihetsz, ha majd a halál elpusztítja a testedet és az elmédet, mert ezek a minőségek lesznek az egyetlen kísérőid.
Csak ezek a valódi értékek, és akik elérik ezeket, csupán azok élnek; a többiek színlelik az életet.
Sziasztok!
Nem minden hozzászólást olvastam el,bocsi,ha már volt szó erről a könyvről,amit nyár elején olvastam és ajánlom Nektek:Osho:Bátorság
Nagyon jó hatással van az emberre ez a könyv és nem elég egyszer elolvasni,többször előveszi az ember.
"A választás börtön, a nem-választás szabadság. Abban a pillantban, hogy választasz, beleestél a világ csapdájába. Ha képes vagy ellenállni a választás kísértésének, ha képes vagy választás nélkül tudatos maradni, akkor a csapda magától eltűnik, mert amikor választasz, nem segíted a csapdát. A csapdát a választásod teremti meg. Ezért kell a "választás" szó jelentését mélyen megérteni. Csak ezen a megértésen keresztül képes kibontakozni benned a nem-választás minősége."
Osho
Amikor úgy véli az ember, hogy nem "akar" választani, az nem jelenti azt, hogy az nem-választás. Az nagy valószínűséggel még csak ellenállás valami iránt.
Olvastam több könyvet Osho-tól, nagy igazság van az írásaiban. Örülök hogy másnak is tetszik ahogyan.
A Tarot kártyáját használta már valaki? (Osho Zen Tarot)
Nem Osho idézet kivételesen,de nagyon a napjainkhoz illik...a gondolkodásunkra,vágyainkra,és életutunkra..úgy általában
Vigyázni kell az elhatalmasodó ábrándokra. Az ábrándozás titokzatos és finom, mint az illat. Úgy kapcsolódik a gondolathoz, mint az illat a tubarózsához. Egy mérgező gondolat néha szétterjeng és belénk hatol, mint a füst. Ábrándokkal és virágokkal egyaránt megmérgezhetjük magunkat. Kábító és előkelő, rettenetes halál. A téves gondolkodás a lélek öngyilkossága. Mérgezés. Az ábránd vonz, hízelkedik, csal, átfon s a végén bűntársává tesz. Bevon a lelkiismerettel űzött szemvényvesztő játékába. Elbájol. Aztán tönkretesz. Victor HugoSzia.
Örülök,hogy benéztél ide ebbe a topikba...
A könyvajánlás mindig jól jön...ismerem a műveit az írónak,de olyan mint a sok jó könyv,mindig újra elő kell venni
sziasztok:)
régebben olvastam néhány osho-könyvet, tetszettek, viszont A.J. Christian könyveit is naggyon tudom ajánlani!!! üdv: miu
Ja és ezzel nem azt mondtam,hogy a társadalom szabályai feltétlenül diktálnak...
Csupán azt,hogy korlátokat állítanak fel nekünk,amiben nehéz lavírozni,úgy hogy közben igazán önmagunk maradhassunk.
Nehéz,de nem lehetetlen.
Ha lehetetlennek tartanám,azt hiszem depressziós lennék.
De sokaknak segítség kell...néha nekünk is...már az is segítség,ha az ember rossz passzban van és egy kismadár csipogását hallgatja
Megnyugtató,és rendezhetőek a gondolataink,érzelemvilágunk.
Szerintem nagyon is szabályozza az életünket a társadalom.
Ebben élünk,alkalmazkodunk...és már magában ebben a szóban is benne van az,hogy igen elfogadom azt ami van,ami a kötelességem és feladatom.
Annyi szabály van az életünkben amiket el kell fogadni,akkor is ha nem tetszik és ellenkezik az érzéseinkkel,meglátásainkkal,vagyis önnön magunkkal.
Ezek nem kifogások,hanem tények.
Nagy különbség
Persze igy is lehet boldog az ember,rossz is volna ha képtelenség lenne örölni az életnek
...de a szabályrendszer amit a társadalom ránk ruház az mindenkor az életünkben van.
Még akkor is ha pl,várom a buszt félóráig a megállóban
Nem bizony, nem lehetetlen.
"Nehéz úgy élni a társadalom szabályai szerint,hogy közben az Igazi Önvalónk is ott munkáljon az érzelmeinkben és tetteinkben."
Hát azt azért nem mondanám, hogy társadalmi szabályok szabályozzák azt, aki önmegvalósítani akar.
Én igyekszem a kifogások helyett a valóságot figyelni a saját életemben.
Ezek nagyon szép gondolatok Osho-tól.
De azért a mai világban,igen nehéz elengedni/eldobni "álarcunkat" vagyis inkább mégis úgy fogalmaznék,hogy Önmagunk lenni nehéz...iskolába járatnak minket...na ez az igazi letörése az Önvalónknak.
Mikor elfelejtjük kik is vagyunk mi,mert meg kell felelni a társadalom elvárásainak.
Aki pedig kicsit is kirí-e tömegből azt különcnek vagy bolondnak,vagy nehezen kezelhetőnek tartják gyerekként.
Később felnőttként,aki Önmaga tud lenni egy icipicit is, csodálkozva néznek rá.
Hogy mit csinál ez?Normális?
Hasonlókat gondolnak...majd ha elér valamit az életben,mind materiális területen, mind lelkiségben, akkor pedig irigykednek rá.
De persze ez vajmi keveset érdekli azt az embert aki Önmaga mer lenni
Nehéz úgy élni a társadalom szabályai szerint,hogy közben az Igazi Önvalónk is ott munkáljon az érzelmeinkben és tetteinkben.
Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a lelked. Semmiért. Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék. Vacakokért cserébe odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél; ez az, ahol rossz vágányra futottál. Anyád azt akarta, hogy valaki légy, apád azt akarta, hogy valaki légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki légy... és te beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé már nem leszel önmagad. És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.
Nem tudsz megérni, felnőni, mert "az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, de az álarc soha. Az álarcod felett eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad - ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más."
Osho
"Miért vonzódsz annyira a formához?Miért nem a valóságot keresed?
Aki Igazi Énjét keresi,aki az önismeretre vágyik,az inkább széttöri a tükröket,folyamatosan próbál megszabadulni tőlük.
Nem mosolyog csak azért,mert valaki ránézett és ő úgy gondolja,hogy egy mosoly jó benyomást kelthet.
Ő csak akkor mosolyog,amikor valóban úgy érzi.A mosolya valódi,nem függ másoktól,nem függ a "közönségtől".Ő csak éli saját életét,és nem próbálja meggyőzni a közönséget semmiről önmagát illetően.
Ne feledd:azok az emberek,akik túlságosan el vannak foglalva mások meggyőződésével,üres emberek,belül konganak.
Nincs bennük semmi eredeti,semmi valódi.Máskülönben eltűnne belőlük a vágy arra,hogy másokat meggyőzzenek.
Ha boldog vagy,akkor boldog vagy és kész.
Nem gondolsz arra,hogy ennek mások szemében is tükröződnie kellene.
Nincs szükséged visszaigazolásra,nem gyűjtögeted a véleményeket."
(Osho)
- becsuksz minden ablakot, becsuksz minden ajtót -, hamarosan áporodottá válik
(Osho)
"A bolond élete mindig az "enyém", az "én" körül forog: az én nemzetem, az én vallásom, az én fajtám, az én értékeim, az én kincseim, az én gyerekeim, az én szüleim... csak az én és az enyém világában él. Pedig egyedül érkezett, és egyedül is fog távozni ebből a világból; Senki nem hoz magával semmit, amikor megszületik, és senki nem visz magával semmit, amikor eltávozik. Egyedül üres kézzel jövünk, és ugyanígy is távozunk. A bölcs tudja ezt, ezért ő semmire sem mondja, hogy az "enyém". A bölcs használja a dolgokat, de nem birtokolja őket. A használat az teljesen rendben van - használj a világon mindent, mert azok érted vannak. A világ Isten ajándéka - használd, de ne birtokold. Amint birtokolni kezdesz valamit, többé nem tudod használni - attól kezdve ő használ téged. Amint birtokolni kezdesz, valójában te leszel az, akit birtokolnak; rabszolga lesz belőled. Már maga a birtoklás gondolata is ostoba dolog. Hogy birtokolhatnál bármit is? Még saját lényed sincs a birtokodban - pedig mi más lehetne valóban a tiéd? Még önmagad felett sincs hatalmad."
Osho
Nagyon kedves vagy, hogy ennyi energiát fektettél a hsz-odba, de nekem nem volt semmi célom azzal, hogy betettem egy idézett részt.
Pontosabban csak annyi, hogy aki gondolja, az elmélkedjen rajta, de semmiképpen nem gondoltam vitatémának.
Ahogy beszélsz, úgy vélem, te nagyon ismerős vagy a buddhista nézetekben, de én nem, így nincs is szándékomban erről saját véleménnyel előállni.
Illetve van saját véleményem, de az egy egészen másfajta út terméke, viszont nagyon közeli a buddhista gondolatmenethez egészen addig, amíg csupán a földi életet figyeli.
"történet Buddháról, aki azért nem ment be a mennybe vezető kapun, mert ő úgy gondolta, hogy meg kell várni a a többieket, akik lemaradtak"
Ezt néha félreértik. Válaszodból nem derül ki pontosabban hogyan is érted. Legfeljebb csak úgy kibővítettem kicsit.
Aki eléri a teljes megvilágosodást az meg is van világosodva. Nem csak tapasztal valamit amihez hozzájuttat másokat, és csak együtt mennek be. Amit mondtál azt néha úgy értik, hogy csak mindenki tud megvilágosodni együtt és egy törekvő nem. Ha esetleg így érted az téves. Az hogy Buddha nem mehet be egyedül a nirvánába téves, ha így szó szerint vesszük. Buddha sosem mozdul ki a nirvánából, ha megszületik is csak kibocsájt egy születést. Képes megszületni 1000 testben is egyszerre. Együttérzésből tartja a kapcsolatot a szamszára beli lényekkel. Ez hogy bement e vagy nem azon a "kapun" nagyon kettős dolog. Ami őt illeti bement, ami segítő ittartózkodását illeti itt van. Nem ment be olyan értelemben, hogy nem választotta le a szamszára lényeit a nirvánáról. Választhatta volna hogy csak élvezi a nirvánát és kész. A "kapu" kifejezés nagyon megtévesztő.
315. "A tantra azt mondja, tulajdonképpen senki sem képes a megvilágosodásra egyedül. Mi egymás elemei, egymás részei vagyunk. Együtt alkotjuk a mindenséget." Mindenkinek van saját Buddhatermészete és egyek is vagyunk. Mindekettő igaz egyszerre.
Kérdés: Osho, ki vagy te?
Válasz: Csak egy tükör - nem több, és nem kevesebb. Ha közel jössz hozzám, olyannak láthatod az arcod, amilyen az valójában. Sokakra csúf ábrázat néz vissza, ezért megharagszanak rám. Azt hiszik, hogy az a csúnyaság hozzám tartozik. Sokan viszont gyönyörű arcot látnak; ők teljesen belém habarodnak. Azt gondolják, az a szépség belőlem sugárzik. Mindnyájan tévednek.
Aztán egy leírás egy újságíróról, aki éppen egy véleménnyel teli cikket írt róla, majd a lezárás Osho részéről.
Ám ha látná a lényeget... azt, hogy voltaképpen egy tükörrel néz szembe, és amit lát, az nem más, mint saját benső konfliktusa múltja és jövője, tudatos és tudatalatti része, értelme és tudata, jelleme és valója között... De ő valószínűleg erről mit sem sejt. Azt hiszi, rólam gondolkodik - pedig egyszerűen csak saját magát szemléli.
Osho beszédeiből egy részlet.
Az jó
Csak az ember hajlamos elfelejtkezni ezekről a percekről,pillanatokról sokszor,ebben a rohanó világban amiben élünk.
:)
éreztem ,és kívánom adassék meg mindenkinek :)
1. Nem en vagyok felhaborodva, hanem te. Neked van bajod masokkal, nem nekem.
2. Egy szoval sem allitottam, hogy a jatekszerem lennel. Mibol gondolod ezt? Mert reagalok rad?
3. Honnan veszed ezt a magasabbrebdusegi hulyeseget? Te vagy az, aki lathatoan nem turi, hogy masnak is legyen egy dologhoz hozzaszolasa. Meg ha az nem is idezet formajaban tortenik. Lepj mar ki az onzoseged aurajabol es hagyd a beszologatasokat.
4. En senkit nem tamadok, Ildanak pl. igy az eteren keresztul is pozitiv auraja van, kedves, kiegyensulyozott embernek tunik.
5. Egy szoval sem emlitettem, hogy az idezgetest miattam kezdted el.
6. A dolgok tobbsege, amiket irok, szinten Osho-tol vannak. Csak neha nem teszek idezojeleket.
7. En pl. elnezest kertem azert, ha valaki ugy gondolta, hogy megbantottam volna. Legyszi: olvasd mar el a reakciodat.
8. Te mit latsz a sajat tukrodben?
Biztosan éreztél már olyat,hogy ülsz a fák között a kertben,vagy egy parkban egyedül, és úgy érzed határtalanul könnyű vagy és boldog.
És úgy érzed-e gondtalanságod annyira örömteli,hogy szinte eggyé válsz a körülötted lévő fákkal,bokrokkal,virágokkal... ekkor üres az elme,és ekkor lehet Igazi Benső Lényével egységben az ember.
A félreértések kedvéért ez magamnak is szól,és mindenkinek aki olvassa...
Bizony sokszor milyen nehéz nem ugyanabba a "lyukas zokniba" lépni.
Itt találtam ezt az idézetet Oshotól:
"Hibázz annyit, amennyit csak lehet és közben egyetlen dologra figyelj, ne kövesd el újra ugyanazt a hibát. És fejlődni fogsz!"
Itt arról volt szó,hogy azt írtad,hogy ha nem megyünk el XY személyekhez,akkor csak elméletben leszünk képesek megérteni Oshót, és az egész lelkiséget amit ő képvisel.
Vagyis akkor csak elméleti emberek leszünk...
A saját lelkemhez csak úgy kerülhetek közelebb,ha elmegyek a javasolt személyekhez?
Én nem igy vélem.
Persze biztosan lehet ez segítség,de igazából Magunkban a Lényünkben kell keresni Önmagunkat.
A meditációt sem éli meg/át senki sem helyettünk...rávezethet,tanácsot adhat (ami jó is),de a megéléseket mindennkinek magának kell megtapasztalnia.
Ráadásul mindenki más és más lélek és szellem.... van kinek azonnal sikerül az elméjét kiürítenie (pl,nekem ami számomra csak utólag volt meglepő,mikor másoktól hallottam,hogy ez mennyire nehéz) és van kinek évek alatt.
De kis cseppecskék lévén a nagy kozmoszban minden cseppnek önállónak kell lennie,legalábbis itt a jelenben
Meditációban élhetjük meg azt a csodát,hogy Egységes Egésznek érezzük magunkat a Mindennel.
E képhez még ezt hozzátenném:
Ez a természetben sétáló alak arra hívja fel a figyelmünket, hogy a szépséget az élet egyszerű, hétköznapi dolgaiban találhatjuk meg. Mi olyan könnyen megszokottnak vesszük ezt a csodálatos világot, amiben élünk. A ház takarítása, a kert gondozása, vagy épp egy vacsora elkészítése... a leghétköznapibb dolgok mind szentséggé válnak, ha teljes lényeddel, szeretettel, és csak önmagukért teszed őket, az elismerés és a jutalom gondolata nélkül.
Most egy olyan időszakkal nézel szembe, amikor ez a könnyed, természetes és teljesen hétköznapi hozzáállás sokkal nagyobb eredményeket hozhat számodra, mintha bármi módon nagyszerűségedet, különlegességedet vagy rendkívüli eszedet akarnád fitogtatni. Ne akarj elkábítani senkit magad körül rendkívüli és egyedülálló képességeiddel. A legkülönlegesebb ajándék, amit most felajánlhatsz az, ha könnyedén és egyszerűen veszed a dolgokat, egyszerre mindig csak egy lépést téve haladsz az úton.
"Néha, ritka pillanatokban eggyé, egy egésszé válsz. Figyeld az óceánt, annak vad hullámzását... és egyszerre elfelejted a skizofréniádat, hogy több darabban vagy - és ellazulsz. Vagy menj el a hegyek közé, és nézd a csúcsokat borító szűz havat, és hirtelen hűvös nyugalom leng körül; itt nem kell álarcot viselned, mert itt nincs senki, aki elől el kellene bújnod. Egyszerre önmagadba zuhansz.
Bármikor, bármilyen helyzetben ha egésszé válsz, megjelenik benned és körülötted a béke, a boldogság és az áldás. Beteljesülsz.
Nem kell várnod ezekre a pillanatokra - ezek a pillanatok életed természetes alkotóelemei lehetnek. Ezek a rendkívüli pillanatok teljesen kitölthetik hétköznapjaid pillanatait - ez az, amire a zen törekszik. Egy teljesen hétköznapi életben rendkívüli életet élhetsz: miközben fát vágsz, tüzifát aprítasz, vizet hozol a kútról, tökéletes összhangban vagy önmagaddal. Felmosni, ebédet főzni, ruhát mosni mind-mind lehet tökéletes belső békében, mert a hangsúly azon van, hogy vajon teljes lényeddel, élvezettel és örömmel csinálod-e azt, amit épp csinálsz."(OSHO)
"Neked azért van szükséged útmutatásra, mert nem tudod, hogy ott rejtezik benned saját belső vezetőd. Találd meg ezt a belső vezetőt; ezt nevezem én szemtanúnak, ez a te dharmád, a benned élő buddha. Ébreszd fel ezt a buddhát, és egész életed áldást és boldogságot fog sugározni. Örömtől és az isteni minőségtől fog ragyogni egész életed - most elképzelni sem tudod azt a ragyogást. Ez olyan, mint a fény. Sötét van a szobádban, de hozz csak be egy kis fényt! Egy kicsi gyertya is elég, és a sötétség egy szempillantás alatt eltűnik. És ha már van gyertyád, akkor megtalálod az ajtót is. Már nem kell azon töprengened, hogy vajon merre lehet az ajtó. Csak a vakok töprengenek azon, hogy merre van az ajtó. Ha van szemed, és van egy kis fény is a helyiségben, akkor nem gondolkodsz. Vagy mielőtt kimennél, te töprengsz azon, hogy hol találod az ajtót? Nem, egyszerűen csak felállsz és kimész. Egyetlen gondolatot sem vesztegetsz az ajtóra. Nem kezdesz tapogatózni utána, nem mész fejjel a falnak. Egyszerűen csak látod, hogy ott van, és gondolkodás nélkül kimész rajta."(OSHO)
Egyek vagyunk,a tengerben kis cseppekként különállók,de mégis egységesek. Együvé tartozók.
Ez megvilágosodás, nem elkülönülés.
"Bemehet egyedül is, de visszatér együttérzésből.
A legmagasabb megvalósításban a mindenen túliság és alsóbbrendűség sincs kettősségre szakítva. Kisebb megvilágosodáskor a nirvána még elkülönül a samsarától, legvégső szinten már ezek sem kettősek, így Buddha mindig itt van. Végül ez a dualizmus is megszűnik."
Szerintem is...
Nos én ehhez nem tennék hozzá semmit, hiszen én nem tudom, hogy milyen megvilágosodottnak lenni.
Ezt csak idéztem egyik könyvből, ahol előtte le volt írva a történet Buddháról, aki azért nem ment be a mennybe vezető kapun, mert ő úgy gondolta, hogy meg kell várni a a többieket, akik lemaradtak.
Javaslom neked, hogy foglakozz magaddal, és akkor nem lesz semmi bajod másokkal.
Én nem vagyok a te játékszered, és a topik pedig nem arról szól, hogy neked éppen milyen véleményed van valakiről.
Vagy van a témához hozzáfűznivalód vagy nincs. De amióta ide irogatsz, azóta megállás nélkül támadod azokat, akik addig betettek ide idézeteket.
És még te vagy felháborodva!
Ebben a topikban ez az utolsó hsz-ás, amit hozzád intézek, és akármit válaszolsz rá, azzal abszolút tökröt tartasz magadnak, mint ahogy az eddigi hsz-aid is téged tükröznek, ahogy itt megkérdőjelezel magasrendűségedben másokat.
És képzeld, az idézgetést nem a kedvedért kezdtem el, és nem is kedvedért fogom abbahagyni.
Ha valami bajod van, mondd ki es hagyd az epes megjegyzeseidet, ugy sem ersz el vele semmit.
"Az itelkezestol meg kell szabadulnod. Betegseg, amely soha egyetlen perc beket sem fog engedni neked."
Gorombanak tunsz, tamadsz, es meg te idezgetsz Osho-t?!
A felső része igaz, az alsó ezzel nem szinkronizál és nem is igaz. Buddha, Buddhák, megvilágosodottak és bóddhiszattvák itt vannak sokféle módon. Megszületve is és áldásukkal is stb.
Bemehet egyedül is, de visszatér együttérzésből.
A legmagasabb megvalósításban a mindenen túliság és alsóbbrendűség sincs kettősségre szakítva. Kisebb megvilágosodáskor a nirvána még elkülönül a samsarától, legvégső szinten már ezek sem kettősek, így Buddha mindig itt van. Végül ez a dualizmus is megszűnik.
A felső részhez csak annyit tennék hozzá, hogy a legmagasabb megvilágosodásra önállóan senki sem képes.Igen...ellazulás,a félelmek-aggodalmak elengedése.
De az elme működik.
Számomra a meditációnak mélyebb és nem elmebeli jelentősége van.
"Ez az egyik legmélyrehatóbb meglátás a tantrával kapcsolatban. A tantra azt mondja, tulajdonképpen senki sem képes a megvilágosodásra egyedül. Mi egymás elemei, egymás részei vagyunk. Együtt alkotjuk a mindenséget. Válhat az ember egy csúccsá, átváltozhat egy hatalmas hullámmá - de továbbra is elválaszthatalan a körülötte lévő tengertől és hullámoktól. Nincs egyedül, továbbra is egy az óceánnal és az összes többi hullámmal. Hogyan válthatna egy hullám egyedül megvilágosodottá?"
Osho gondolatai egy történetből kiindulva, mely arról szól, hogy Buddha a menyország kapujában várja, hogy a többiek utolérjék őt, hiszen egyedül nem mehet be, az értelmetlen lenne.
A kérdés valóban jogos?
Vajon miért bántanál olyan embereket, akiknek hasonló az érdeklődési körük?
Ha félreértettem valamit, akkor az valószínű félre is érthető.
Én szeretek úgy beszélni, hogy az rólam szóljon, hiszen valójában minden rólam szól.
En ugy gondolom, hogy ha napkozben tudatosan vegzed a dolgodat az is egyfajta meditacio. Ez persze nem hasonlithato egy teljesen ellazult allapothoz.
Ismered Csikszentmihalyi Miklos: Flow c. konyvet?
Osho szerint az élet minden pillantában úgy kell éni, mintha az egy meditáció lenne.
A meditáció semmi egyéb, mint a teljes figyelem, másképpen a tudatosság.
Tudatos vagyok arra amit csinálok.
Ez persze nem én vagyok, ezt még csak olvastam. 
Elolvastam a beugro mailemet, es nem ertem, hogy szamodra ebben mi a lekezelo. Ha felreertetted a mondatomat a "hiszi "es a "tudja" osszehasonlitasrol, azt sajnalom, ezzel senkit nem akartam sem megbantani, foleg meg nem lekezelni. Nem az en stilusom.
Miert bantanek embereket, akiknek hasonlo az erdekeltsege???
Szia.
Igen,tudom hogyan érti Osho a meditációt.
De az életben csak az tud napközben meditálva élni aki nem dolgozik,és csak magának a lelkének él,elvonultan.
Az esti meditációim kiüresedett elmével történnek...és sok-sok felfedeznivalót látok-élek meg
Osho ezt úgy gondolja, hogy az életed legyen egy meditáció.
De való mi való, sokat lendít az élet nyüzséjéből kikeveredni.
Jól gondolod.
Talán nem jó adag, de egy kicsi mindenképpen.
Tudod én magamtól nem kezdenék ilyen stílusban, de ha már van mire így reagálni, azt bizony nem hagyom ki.
Tudod én az vagyok, aki nem kedveli, ha lekezelik.
Nem számít hány éve olvastad. Az sem számít, hogy milyen meditációs technikát alkalmazol. Amit jeleztél azt nem ismerem, de ez nem érdekes, hiszen ha kell, rámtalál.
Lehet, hogy rosszul gondolom, de a valaszaidban egy jo adag ironiat velek felfedezni. Kinek mi...
Mondhatni... Majdnem 10 eve olvastam eloszor tole konyvet, a meditacioi pedig elkepszto hatasokat valtanak ki, abbol is, aki csinalja es a kornyezetebol is. Ismered az Orange Book-ot? Ez egy meditacios (nem egyhelyben ulos, mantrakat ismetelgetos) gyujtemeny Osho-tol, nagyon erdekes. Ajanlani tudom mindenkinek!
"Ha a cselekedeted a szívügyed, akkor az kreatív lesz. A kis dolgok naggyá válnak a szeretet és öröm érintésétől."
(OSHO)
A mindennapjaimhoz hozzátartozik a meditáció.
Úgy vélem a lelket ugyanúgy kell ápolni,mint a testünket.
Jóérzés mikor az ember nem gondol semmire csak önmagában van...és mennyi benne a felfedeznivaló
Akkor hajrá az önmegtaláláshoz.
Ja igen, ez most a te tapasztalatod?