Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Félelem az esküvőtől

mostezaz
Létrehozva: 2004. november 29. 21:42
Sziasztok,
a véleményetekre lennék kiváncsi. Pár hét múlva lesz az esküvőm, 5 éve vagyok a párommal, harmoniuks, eltervezett, szerető-szerelmes kapcsolat. Ugyanakkor pár napja egy összejövetelen találkoztam valakivel, akivel öntudatlanul egymásba gabalyodtunk. Nem történt semmi (még egy csók sem) lehetett volna, de nem lett. Még abban a pillanatban is tudatosan éreztem, ilyet nem szabad. Ugyanakkor azóta fűt valami belülről: miért is akarom elkötelezni magam? Tetszek férfiaknak, nekem is tetszenek férfiak, és egy életre el akarom kötelezni magam... soha nem csaltam meg a párom és nem is fogom, ez is elmúlik valamikor, de ilyet még sosem éreztem. Mi a magyarázat? Mit tegyek? Hogyan múlik el ez az érzés? Miért öt év után, esküvő előtt 2 héttel jött elő?
  1. 2004. november 29. 22:3226.
    Szerelem nélkül nincs házasság, de nekem nem tűnt annyira nagy döntésnek, mert bízom a páromban talán még most is vak vagyok.
    előzmény:
    kószáló (20)
     
  2. 2004. november 29. 22:3225.
    Szerintem, ha ez a kérdés így felmerül, nem szabad férjhez menni.
    Az ember pont az esküvője előtt kell, hgoy a legszerelmesebb legyen! Akkor kell a legkomolyabban gondolni, hogy CSAK ez a pasi kell. Ha már az esküvő előtt ilyen kétségek merülnek fel, rég rossz.
    előzmény:
    kószáló (20)
     
  3. 2004. november 29. 22:3224.
    nem a szertartástól ébred szerelem, nem attól erősödik egy kapcsolat. szerintem. bár mint már annyiszor leírtam, éncsak egy hüjepicsa vagyok:)
    előzmény:
    kószáló (20)
     
  4. 2004. november 29. 22:3123.
    Naná, én is, csak ennek van egy olyan oldala is, hogy nem lenne-e jobb mégis mással. Ez néha nagyon manifeszt módon egy másik pasiban mutatkozik meg.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_594970 (19)
     
  5. 2004. november 29. 22:3022.
    rendíthetetlen? Ez így lesz, így is marad, semmi kétség. Csak valami átfutott az agyamon, ennyi. Csak mivel ez eddig még nem történt meg, furcsa. Foghatnám az elfogyasztott italra, stb. egyszerűen jó érzés fogott el valaki szemébe nézve. Ennyi. kb. mint mikor Brad Pitt után sóvárog az ember. Ezért csak nem köveznek meg - inkább lelkiismeretfurdalásom vana gondolat miatt. Meg azon gondolkodom, hogy lehet az állandóból olyan remegősen-vonzót csinálni újra.
    előzmény:
    evelyn* (16)
     
  6. 2004. november 29. 22:3021.
    Hát ha én szeretek valakit akkor az nekem 100%-os-nak tűnik, mert elvakít valami un. szerelem vagy mi???? a tudatom tudja hogy nem az, de úgy érzem, mert boldog vagyok.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  7. 2004. november 29. 22:2920.
    ha igy gondolod, akkor nem is olyan nagy döntés a házasság.
    előzmény:
    evelyn* (18)
     
  8. 2004. november 29. 22:2919.
    érdekes, én lánykérések után azon gondolkoztam el, vajon télleg ezzel a palival akarom-e leélni életemet (vagy legalábbis nagyrészit), s nempedig többit nézegettem:)
    előzmény:
    kószáló (17)
     
  9. 2004. november 29. 22:2718.
    Egyébként nálunk a férjem azt mondta a házasságkötésnél amikor megkérdezték: IGEN most úgy érzem. Jót nevettünk és igaza van, ha később nem érezzük úgy akkor majd elválunk.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  10. 2004. november 29. 22:2717.
    Ugyan már! Alig ismerek olyan férjes asszonyt, aki nem gondolkozott el nagyon erősen házasság előtt egy-egy pasi láttán. Szerintem ez tök normális, kábé arról van szó, hogy nincs száz százalékos pasi, és elálmodozunk arról, akiben megvan az, ami a mienkben nincs. Ez még nem azt jelenti, hogy nem lehetünk nagyon boldogok a mi kis 80 %osunkkal.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_594970 (15)
     
  11. 2004. november 29. 22:2516.
    Hát ha megdobbant a szíved akkor és meginogtál akkor az gááázos!!!
    Csak akkor házasodj ha rendíthetetlen vagy.
    előzmény:
    mostezaz (11)
     
  12. 2004. november 29. 22:2115.
    no, már megint beletapostam valaki lelkibe:)
    de komolyan, házasságkötések előtt embernek éreznie, tudnia kell, hogy másikkal akar-e papásmamást játszani komolyba:) nempedig más után sóvárogni még nászéccaka előtt:)
    előzmény:
    mostezaz (12)
     
  13. 2004. november 29. 22:2114.
    Ha férjhez mész akkor is ugyanúgy telnek majd a napjaid mint eddig, csak lesz egy papírotok is. a döntésed pedig csak akkor végleges ha te úgy gondolod, és akkor visszafordíthatatlan ha te úgy érzed.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  14. 2004. november 29. 22:2013.
    Nem értem ám, hogy ez miért unalmas. Ez egy óriási döntés az ember életében, még jó, hogy bizonytalankodik. Még egy új munkahely kilátása is eltölthet minket szorongással, hát még egy házasság. Szerintem ilyenkor szinte programszerű, hogy az embernek megtetszen valaki más. Csak hát nem kezdhetjük minden szép mosolyért előlről, mert a végén arra eszmélünk, hogy még mindig csak az elején vagyunk. . .
    előzmény:
    mostezaz (12)
     
  15. 2004. november 29. 22:1612.
    köszi:) inkább abba is hagyom:)
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_594970 (10)
     
  16. 2004. november 29. 22:1611.
    szerintem az változtatott meg valamit, hogy ez a srác olyan, mint a párom volt - öt éve. de ez alatt az idő alatt én is változtam, a kedvesem is - csak épp az idegen olyan, mint az a valaki, aki miatt megdobbant a szívem. . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  17. 2004. november 29. 22:1510.
    ezmá olyan uncsi, komolyan, vagy harmincadik ilyen topik. szeretem a páromat, nemvitás, veleakarom leélni életemet, DE mostan éppen belebotlottam valakibe, aki. . . micsinájjak?
    előzmény:
    mostezaz (8)
     
  18. 2004. november 29. 22:149.
    azt, hogy te mit érzel?
    lehet, hogy esküvő előtti pánikolás, bár ötéves kapcsolat után ez nékem furi:)
    előzmény:
    mostezaz (8)
     
  19. 2004. november 29. 22:138.
    félreértettél, szeretem, vele akarom leélni az életemet, nem kérdés. másról van szó. nem tudom megmagyarázni, abban reménykedtem, hátha más meg tudja nekem magyarázni
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_594970 (6)
     
  20. 2004. november 29. 22:127.
    nem hiszem, hogy egy papír változtatja meg ennyire az érzéseidet
    előzmény:
    mostezaz (5)
     
  21. 2004. november 29. 22:106.
    szerintem önmagadnak kellene feltenni a kérdést, hogy szereted-e a párodat, s vele kívánod-e leélni életedet, netán családalapítás ésatöbbi. mások nem dönthetnek helyetted
    előzmény:
    mostezaz (4)
     
  22. 2004. november 29. 22:105.
    nem a szeretettel, összetartozással, szerelemmel van a baj, egyszerűen attól félek, hogy rálépek egy útra, és onnan nincs visszaút. valami végleges, valami, ami nagyon jó de valahogy más is egyben. sosem adnám fel a párom egy kalandért, de most úgy érzem, valami épp meghal bennem. . . hülyeség, mi?
    előzmény:
    evelyn* (3)
     
  23. 2004. november 29. 22:084.
    nem tudom, de máshol ezt a kérdést nem teszem fel. . . lesz valahogy, csak nem tudom, másoknál ez hogy van/volt.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_594970 (2)
     
  24. 2004. november 29. 22:083.
    Szerintem nem az számít hány éve vagytok együtt, hanem az, hogy mennyire szeretitek egymást. Nekem is volt egy hosszú kapcsolatom, eljegyzés, stb, már az esküvő is felmerült és egyszercsak szétváltunk, mert megtaláltam azt akit igazán szeretek. Ő jelenleg a férjem és a gyermekem apja. Én nem bántam meg, hogy nem az előző párommal kötöttem össze az életemet.

    Terveztetek közös gyermeket?
    előzmény:
    mostezaz (1)
     
  25. 2004. november 29. 22:002.
    én esküvőm előtt azon akarok aggódni, beleférek-e majd a fehérruciba:)
    télleg asziszed, itten kapsz választ kérdéseidre?
    előzmény:
    mostezaz (1)
     

Címlap

top