Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Amniocentézis
Létrehozva: 2005. február 7. 19:49
Üdvözlök mindenkit!
új fórumot nyitottam a magzatvízvizsgálat címen, mert 9 hetes kismama vagyok és kíváncsi lennék azok véleményére és tanácsára, akik már átestek egy ilyen vizsgálaton. Van a másik - magzati boholyból való vizsgálat - ami szintén kromoszóma rendellenesség kiszűrésére van. Kíváncsi lennék, hogy ezt megcsináltatta - e valaki és mit tapasztalt? Nekem lehet, hogy mind a kettőt meg kell csináltatnom, bár remélem, hogy nem fog kelleni. Az ezekről való élményről, eredményekről nem tudok sehol olvasni.
Köszönöm annak, aki ír, hiszen megnyugtatna egy kicsit.
Biró Lili
új fórumot nyitottam a magzatvízvizsgálat címen, mert 9 hetes kismama vagyok és kíváncsi lennék azok véleményére és tanácsára, akik már átestek egy ilyen vizsgálaton. Van a másik - magzati boholyból való vizsgálat - ami szintén kromoszóma rendellenesség kiszűrésére van. Kíváncsi lennék, hogy ezt megcsináltatta - e valaki és mit tapasztalt? Nekem lehet, hogy mind a kettőt meg kell csináltatnom, bár remélem, hogy nem fog kelleni. Az ezekről való élményről, eredményekről nem tudok sehol olvasni.
Köszönöm annak, aki ír, hiszen megnyugtatna egy kicsit.
Biró Lili
Kedves Marcsi,
ha nem volt egyértelmű: neked volt okod a magzatvízvételre (38 év), nekem azonban semmi. Azóta több orvossal, nőgyógyásszal beszéltem, mindenkinek megvolt a véleménye az esetről. És mindenki igazat adott, hogy feleslegesen végezték volna a vizsgálatot.
szia,
köszönöm a válaszodat.
Időközben én is túlestem rajta! Nem volt annyira vészes, bár amikor szívták az nem volt kellemes. A folyosón meg szépen elájultam, végül kb 30 perc pihenés után hazajöttünk. Nem is tudtam volna benn maradni, mert állítólag nem volt hely. Mindegy így jó volt. Készültem kispárnákkal, takaróval aztán hazafelé még aludtam is egy jót a kocsiban. Most még pihenek, de szerencsére jól érzem magam.
köszi még 1x.
Én már túl vagyok egy korábbi amniocentézisen, Debrecenben a klinikán végezték, minden fájdalom nélkül. A lényeg, ha autóval tudtok menni, akkor mindenképpen, azzal menjetek, ha nem tudsz, akkor maradj benn egy éjszakát. Én is vidéki vagyok 1,5 óra az út Debrecenbe. Az autóban kényelmesen hátra tudsz dőlni. Családi környezetben mindenképpen jobb pihenni:-)
Sziasztok!
Jövő hétre van időpontom magzatvízvételre Sote I. sz. klinikára.
Olvastam olyan kórházról, ahol benn fektetik a kismamát 1 napra megfigyelésre. Itt ninics olyan, ambuláns végzik a vizsgálatot. Megvan, aztán mehetsz haza.
Amikor ezt említettük a dokinak, akkor azt mondta, hogy ha az megnyugtat, akkor lehet maradni egy napot.
Igazából az érdekelne, hogy mennyire kell vigyázni a beavatkozás után. Mire lehet számítani utána? Mire kell figyelni? Tudom, hogy pihenni, feküdni kell 2-3 napot, de mi vidékről utazunk Pestre, mennyire viselhet meg a 2,5 óra zötykölődés a magzatvízvétel előtt és után?
Érdemes-e maradnom a kórházban 1 napot, vagy elég ha majd itthon pihenek a hazaérkezés utáni napokban.
Ha van valakinek efféle tapasztalata kérem ossza meg velem.
Köszi
De, a forumnyito valami "centizes"-rol beszel....
Nem??
Az mi??????????????
Szia
Nekem a SOTE I-en csinálták meg tavaly a vizsgálatot, mivel 38 éves voltam.
3 napig kellett utána pihenni. Egészséges kislányom született.
A vizsgálat gyorsan lezajlott.
Ajánlani tudom, mert megnyugtattak, hogy nem volt probléma.
Minimális a veszélye szerintem a vetélésnek. Oda figyelnek a vizsgálatkor.
Szerintem, csináltasd meg, de pihenj utána mindenképpen!
Üsvözlettel:
Marcsi
Én tanulságként szeretném elmesélni a történetem mindenkinek…Elgondolkodtatva a kismamákat a magzatvízvételről és egy kicsit talán az egészségügyról is.
Most a 22. hétben vagyok, ikreket, 2 fiúcskát hordok a szívem alatt. 2 helyen is megcsinálták a 12. heti kombinált Down-szűrést, a Margit kórházban és az Istenhegyi Géndiagnosztikán. Mindkét helyen mindent rendben találtak. Aztán jött az AFP, ahol szintén, ikres terhességnek megfelelően “viszonylag magas” AFP értéket állapítottak meg.
Azonban a 18. heti UH-on, az egyik pici szívében találtak egy fehér foltot, ú.n. echodens papilláris izmot, amivel beutaltak a SOTE I. sz. szülészetire, a Baross utcába. Bár már itt mondta az ultrahangos doktornő, hogy ne aggódjak, ez önmagában nem jelent semmit. Mivel azért picit megijedtem, újra elmentem az Istenhegyi Géndiagnosztikára is, ahol szintén megnyugtattak, hogy semmi probléma nincsen a babákkal, mivel ez önmagában nem jelent genetikai rendellenességet, a többi értékem pedig tökéletes. Rákérdeztem, hogy azért menjek-e a SOTE-ra a szívultrahangra, mondták, hogy az nem árthat, mert nagyon szuper ott az UH-os.
Aztán a szív UH-nál értetlenül néztek rám a SOTE-n, hogy mit keresek itt, mert állítólag a genetikai tanácsadásra kellene mennem. Felmentem oda, ahonnan elküldtek megint egy UH-ra. Ott megint látták a kis fehér pontot, és egy kicsivel több magzatvizet állapítottak meg, de az ottani UH-os is megnyugtatott, hogy mivel minden más rendben van, nincs a babának semmi baja, ne aggódjak.
Vissza a tanácsadásra, ahol Dr. Beke Artúr TÉNYKÉNT közölte, hogy akkor nekem meg kell szúrni a hasam magzatvízvétel okán…Értetlenül meredtem rá, hogy miért is? Kérdeztem, hogy mégis milyen arányban, vagy százalékban van esély a babánál genetikai rendellenességre. 4%, közölte azonnal (miből számolta ki fejben ilyen gyorsan?), mire kérdeztem, hogy és ikres terhességnél, az amniocentézis esetén mennyi is a vetélés esélye, amire a válasz 4-6% volt. Vagyis, a vetélésre nagyobb az esély, mint arra, hogy az egyik babám beteg. Mondom, akkor hogy mondhat ilyet, hogy meg kell szúrni a hasam? És egyáltalán, hogy közölheti ezt tényként? A vizsgálatot nem az ő felajánlására, de kerek perec elutasítottam ott helyben.
Erre azt mondja, hogy hát akkor csinálunk egy egyszerű vérvételt, hátha volt valami vírusfertőzésem és ez okozza az egész problémát…Újabb szemelkerekedés a részemről, hogy most viccel??? Nem esetleg fordítva kellene ezt, hogy előbb a sima vérvétel, aztán esetleg megint elgondolkodhatunk a vetélési kockázattal járó amniocentézisen???
Szóval, ha én egy naív és információk hiányában, az orvos szakértelmében vakon bízó anyuka vagyok, akkor feleslegesen, tényként közölve, – mint ha nem lenne választási lehetőségem a beavatkozást illetően, – elvégeznek rajtam felelőtlenül, egy felesleges és nem veszélytelen beavatkozást! Ráadásul teljesen kiborulok, hogy a gyermekem beteg lesz és még a hasamat is megszúrják!
Azóta, felháborodásomban kérdezősködtem és kiderült, hogy az I. számún kb. minden 2. nőt elküldenek erre a vizsgálatra, ha van oka, ha nincs…Csak mert, ha mégis beteg lesz a baba, az sokkal rosszabb (nekik!), így inkább elvégzik a vizsgálatot, akár különösebb ok nélkül is.
Remélem, hogy minden leendó anyukának tanulságként szolgál a történet, hogy ne bízzon egyik orvosban sem vakon és tájékozódjon inkább alaposan, mielőtt bármibe is belemenne…És hogy inkább a spórolt pénzéből engedje meg magának az Istenhegyi Géndiagnosztikát, ahol profi szakemberek pont az ellen harcolnak, hogy ne kelljen a kismamákat ennek a kellemetlen vizsgálatnak kitenni!
Minden kismamának sok sikert és egészséges babákat kívánok.
Sziasztok!
Megígértem magamnak, hogy a szülés után, boldog anyukaként megírom nektek a tapasztalataimat. 38 évesen az amniocentézis előtt őrült módon kerestem mindenkinek a véleményét, aki már átesett ezen. A negatív vélemények hatása alatt, borzasztóan félve vágtam neki a dolognak és mondhatom értelmetlenül. Mivel mindannyian különbözőek vagyunk, sajnos senkinek a tapasztalata nem mutathatja meg nekünk, mit kellene tennünk. Mindenesetre nekem annyira pozitívak a tapasztalataim, hogy legalább egy kis segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akik még előtte állnak.
A debreceni DEOEC Klinikán végezték el nálam a beavatkozást, amely tökéletesen fájdalommentes volt. Sem a szúráskor, sem maga a magzatvízvétel során, sem az utána eltelt időszakban nem éreztem abszolúte semmi!! fájdalmat. A terhességem pontosan ugyanúgy zajlott utána, mint ahogy előtte, nem volt semmi panaszom, persze azért a javasolt pihenést, emeléstiltást be kell tartani.
Minden híresztelés ellenére ez az egyetlen vizsgálat ad 100%-os biztonságot, a többi csak 60-80%-ot (statisztikai alapon), a legjobb is.
A fenti debreceni klinikán a tájékoztatás teljeskörű volt, többször is türelmesen elmondtak mindent, az összes kérdésemet megválaszolták, kedvesek és udvariasak voltak. A beavatkozást egy óriási tapasztalattal rendelkező doktornő végezte, az egész nem tartott 1-2 percnél tovább.
Azóta egy barátnőm is átesett rajta ugyanitt, velem teljesen azonos tapasztalatokkal, így Debrecent mindenkinek csak ajánlani tudom a legjobb szívvel, mint ahogy azt is, hogy a kedves anya-, vagy leendő anyatársaim megosszák a többiekkel azoknak a helyeknek a nevét is, ahol a rossz élmények érték őket. Nem a bosszú miatt, hanem azért, hogy lehetőleg ez mással ne fordulhasson elő.
Sziasztok, hátha valaki még ide téved, akit érdekel ez a téma...
Csütörtökön végre rászántuk magunkat a Genetikai tanácsadás-ra, amit az orvosom eröltetett mert 38 éves első babát váró nő vagyok. Ő azt mondta ha a testvére lennék rábeszélne az amniocentezisre. Hmmm... Elmentünk, a kedvéért, de tudtuk, hogy a babát akkor is világrahozzuk ha nem egészséget.
Minden papirunk - a 3d-s ultrahang is - makk egészséges kisfiút jelez. Vékonyka tarkóredő, hiperaktiv kis fickó.
3 órás várakozás után behivtak bennünket (Schöpf-mérei kórház). Egy rém lepukkant hely, totál alkoholista arcú nem is tudom orvosnővel vagy tanácsadóval vagy mivel. Első körben egy aushwitzi adatfelvételre emlékeztetett minden csak nem kellett pucéran álldogálnom ott. Az asszony már töltötte volna a beutalómat mire mondtuk, nem kérjük a vizsgálatot, becsületből jöttünk el. Ő kevésbé volt agressziv mint a következő nő, akihez kb 1/4 óra múlva hivtak be. Ez is előkapta a papirjait, előszöris kérdezgetett a családban született utódok neméről, aztán már töltötte volna a családfa rajzolás után a beutalót. Újra elmondtuk, nem élünk vele. No... több mint fél órás agymosás következett, egy hosszú negatív perspektíva a jövőnkről, ami azért lesz úgy esetleg mert most nem szúratom át a hasamat. Még mindig mosolyogva mondtuk, értjük, elég felnőttek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk miért nem kérjük. További figyelmeztetések kiséretében egy elég despota nyilatkozatot írt arról, hogy saját felelősségünkre nem kérjük a vizsgálatot, majd aláíratta mindkettőnkkel. A kismama könyvembe is bevéste ugyanezt és utunkra bocsájtott.
Itt már azt hittem nem bírok el mára több lelki terrort, de én hülye még ezek után akartam elintézni a peres ügyemet az Illeték Hivatalban, ahol még 2 órás programunk volt, így hát remélem az én kis méhecském nem raktározott el semmit azokból az érzésekből amiket két tök hülye hivatalnok pics@ miatt kell elviselnünk aznap.
Nem tudom mennyit kap a kórház a TB-től egy ilyen magzatvízvizsgálatért, de az erőbedobásból, ahogyan erre rá akarják venni az ember lányát azt gondolom, komoly összeg lehet
Ezenfelül végignéztem egy barátnőm kálváriáját aki bevállalta ezt. A baba megmaradt ugyan, de 1 hétig olyan rosszul volt mint a kutya. Fájt a hasa és rettegett, hogy elhal a babája 18 hetesen. Tényleg ez kell a TB-nek???
Szia Lili!
Ezek szerint nem találtad meg, amit én irtam ezzel kapcsolatban egy évvel ezelőtt????
Ani
bocsánat, elfelejtettem válaszolni arra a kérdésedre, hogy mikor végzik az amniocentézis és mi van akkor ha rossz az eredmény...Ezt álltalában a 12-16 hétben végzik. Ezek után vársz 3 hetet hogy megjöjjön az eredmény, tehát a "legjobb" esetben is 15 hetes a magzat vagyis 3 hónapos terhességet kell megszakitani. Borzongok részleteket leirni, szerencsére én ezt nem éltem át csak olvastam róla. Szóval ha valami gáz van, akkor itt már egy halott gyereket kellene a világra hozni. Előszőr befecskendeznek sós vizet, amitől meghal a gyerek és utána meginditják a szülést. Azt hiszem ennyi információ elég.
Kedves Kata!
Ki győzkőd téged az amniocentézisre és miért? Csak a korod miatt? Akkor felejtsd el! Persze én nem vagyok orvos, de azt hiszem sokkal inkább beavatott vagyok, mert én a saját bőrömet illetve a gyerekem bőrét vittem majdnem a vásárra. Szerintem ha a nyaki bőrredő vizsgálat eredménye jó és nagyjából az AFP is (persze az AFP sem megbizható, ott is állandóan megbizhatatlan számok jönnek ki), akkor én a helyedben bizony nem mennék! A te korod egyébként is határeset.
Szia! Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, de már jó régen nem jelentkeztem fel. Igen, előszőr én is azt hittem, hogy kellene nevet és helyet irni, de engem nem a bosszú füt, hanem az hogy mások ne járjanak úgy mint én, de sajnos azóta úgy látom, hogy nemcsak ott voltak ilyen bunkók ahol én voltam. A "Mama-baba" oldalon is megirtam a történetemet és kiderült hogy nagyon sokan vannak még akikkel megjáratták a kálváriát tök fölöslegesen és egyik sem ugyanarról a kórházról beszél. Igy én most azt mondom hogy álltalánosságban úgy Magyarországon ma nagyon siralmas a helyzet ezzel a vizsgálattal kapcsolatban. Én azt ajánlom, hogy lehetőleg senki ne menjen el rá, csak abban az esetben ha más jelek alapján tényleg nagyon erősen fenn áll a gyanu hogy baj van.
Nagyon köszönöm a jókivánságodat és az együttérzésedet, nagyon jól esett!
Bocsi, hogy csak most válaszolok, de már nagyon régen jelentkeztem be ide utoljára.
Sajnálom, hogy téged is megijesztettek, de az a lényeg, hogy egészséges, szép babád született!!! Gratulálok és további jó egészséget sok boldogságot kivánok nektek!!
Szerintem IGENIS kellene helyet és nevet írni, így más esetleg megúszhatja ezt a kálváriát! Enélkül sok -sok kismama kerülhet majd hasonló helyzetbe! Hosszú egészséges életet kívánok mindannyiótoknak!
engem is győzködnek az amnióról. Most leszek 35 és a 8. hétben járunk a picúrral...Már van egy másfél éves kisfiam. A Schöpf-méreibe kellene mennem. Hányadik héten csinálják és tényleg mi van, ha gond van? Légyszi informáljatok...Köszi
Kedves Krinyó!
Köszönöm a leveledet és az együttérző szavaidat. Hidd el nagyon jól esett!!
Kivánok én is nektek minden jót és főleg jó egészséget mindnyájatoknak! Boldog Új Esztendőt!!
Szia!
Pontosan az általad leírtak miatt nem mentem el az amniora, pedig korom miatt indokolt lett volna.
Beteg gyereket szülni tragédia, de vajon ha a gyermeked 1, 3, 12 évesen betegszik meg valamiben, akkor is eldobod magadtól? (a kérdést természetesen nem neked intéztem kedves becsapott kimama).
Az én kisfiam is egészséges szerencsére, és ha kiderült volna a magzatvíz vizsgálaton hogy beteg, akkor sem vetettem volna el, kivéve ha kiderül, hogy 1000 % Down-kóros. Az az egy indok, ami miatt megváltam volna a magzatomtól. De mivel ezt a kromoszómarendellenességet másként is ki lehet szűrni, feleslegesnek tartottam a magzatvízvizsgálatot.
Gratulálok az egészséges kislányodhoz, és kívánom, hogy a vele töltött percek, órák, napok mind mind feledtessék veled ezt a borzalmat.
Még valami: a doktornőnek a sors vissza fogja adni ezt a kegyetlenséget, ne aggódj. Mindenki azt kapja, amit ad. Ő ennyit tudott adni embertársainak. Ennyit is fog visszakapni az élettől.
Fizikai rosszullét fog el, ha arra gondolok, hogy az ő élete bármilyen kis mértékben is veszélyeztetve lehetett volna.
Nagyon sokáig nem is tudtam erről az egészről beszélni vagy irni, de még rágondolni sem! Sok időnek kellett ahhoz eltelni, hogy ezt az egészet most kicsit hidegebb fejjel végig tudjam gondolni és le tudjam irni.
Ha az életben még egyszer döntés előtt állnék én biztos nem mennék el, mert úgy látszik ők sem pontosabbak, mint azok akik „csak” vérvétel alapján mondanak eredményt. Egyébkéntis hinnétek-e nekik ha rossz eredményt hoznának ki és kimondanák a halálos itéletet a gyereketek fölött?
A magzatviz vétel során nem a fizikai fájdalom a lényeges, hanem a lelki és sajnos egyesek nemhogy ezt könnyitenék, hanem méginkább megkinozzák az embert. (vege)
Egyébként olvasta valaki, hogyan vetetik el ilyen előrehaladott állapotban a gyerekeket? Csak erős idegzetüeknek ajánlom.
Mint már azt emlitettem én nagyon a pártján voltam a magzatviz vizsgálatnak, amig hittem benne, hogy manapság teljes biztonsággal rá lehet hagyatkozni a „szakemberek”-re, de mostmár látom, hogy sajnos úgy látszik nagyon gyerekcipáben jár manapság a genetika még Magyarországon.
Elkeseredetten kerstem Czeizel Endrét az interneten, de nem találtam meg a hires genetikai központját. Miért nem teszi magát könnyebben elérhetővé? Vajon mi lett volna az ő véleménye?
Sajnos a magzatviz vétel ellenzői főleg vallási kérdést csinálnak az egészből, pedig itt egyáltalán nem nem vallási dolgokról van szó itt többről!! Ártatlan életekről és megnyomoritott leendő anyákról!
Doktornő!!! Hány élet szárad a lelkén, akik fölöslegesen haltak meg a maguk tévedéseik miatt és mert Istennek képzeli magát???? Hány szerencsétlen nőt tett lelki nyomorékká a müvi vetélések miatt??? De nem menjünk ilyen messzire, ha egyáltalán csak a stilusára gondolok, ahogyan az állapotos kismamákkal beszél felforr a vérem!
Időközben megszületett a kislányunk, akinél álmodni sem lehetett volna ennél gyönyörübb, okosabb, egészségesebb, szép gyereket.
Közben megmutattam neki az összes ultrahangos leletemet, amin minden teljesen tökéletes volt és eddig az összes orvostól azt hallottam, hogy normálisan fejlődik a baba és még mindig abban reménykedtem, hogy legalább csak egy kis pozitivumot kapjak tőle. Megnézte a papirokat és az volt a válasza, hogy az ultrahangos leletek semmit nem jeletnekek. Hát persze, mindenki más munkája hiábavaló és értelmetlen az ő szemében. Saját kollégái véleményét teljesen semmibe veszi és még búcsúzóul megjegyezte, hogy „És a maga gyereke nem fejlődik rendesen, mert hogy kicsi a hasa”
A doktornő stilusa egyenesen minősithetetlen. Beleültette az emberbe, hogy valami nincs rendben, de arra nem tudott választ adni, hogy mi az a valami.
Arról persze nem beszélt, vagy lehet hogy nem is terjed odáig a tudománya, hogy egy magzatviz vételkor ha rossz sejteket találnak a hibahatárnak legalább 1O %-nak kell lennie. Tehát ha tegyük fel 6O sejtet tudtak kitenyeszteni, akkor legalább 6 hibásat kellett volna találniuk, hogy egyáltalán felmerüljön a gyanuja annak, hogy valami gond van. Arra sem tudott választ adni, hogy a 15-ös kiromoszoma rendellenessége milyen betegséget rejthet magába, amit egyébként az interneten türelmes keresgélés után egy kanadai oldalon meg lehet találni, ha valakit igazán érdekel. Akkor miből áll a doktornő tudománya?? Abból, hogy álltalában 99%-ban nem talál semmi rendellenességet és elkönyveli magában és elhiteti másokkal is hogy ő mennyire sikeres, jó szakember és bizonyossággal dönthet fontos kérdésekben. De mi van akkor ha talál valamit? Úgy néz ki akkor megáll a tudomány! Vajon hány élet szárad a lelkén, akiknek esetleg semmi bajuk sem volt, de ő kimondta a végzetes itéletet felettük? Ezt mi soha nem fogjuk megtudni, ez örökre a kórház titka marad. Mi is sem gondolunk bele igazán az egész dolognak a fontosságában addig, amig meg vagynk győződve arról, hogy nálunk nem hoznak ki rossz eredményt. És ha mégis? Akkor hogy döntünk? Mebizunk az orovosok véleményében? Azt hiszem igen, addig amig egyszercsak ki nem nyilik a szemünk.(folyt.kov.)
Újabb 3 hét eltelt, amikor már úgyis mindegy hogy milyen eredményt hoznak ki, mert a terhesség megszakitás már amúgy sem lehetséges.
Ekkor azt hozták ki, hogy ezúttal is találtak egyetlen egy rossz sejtet a 15-et.
Meg mertem kérdezni, hogy vajon nem lehet-e hogy a méhlepényről vált le ez a rossz sejt, ami ugye nem befolyásolja a gyerek egészségét. A válasz ismét a megszokott arrogáns stilus volt, hogy természetesen ilyen nem lehetséges. Én pedig biztos vagyok benne, hogy az elején pont ő emlitett ilyen lehetőséget, hogy a méhlepényről levált kromószómák is bekavarhatnak, dehát merek én vitatkozni, én a laikus, aki nem szakember! És ugyan miért akarok én tudni mindent, amikor az én gyerekem életéről van szó? Igaz????
Megkérdeztem, hogy mit okozhat a 15-ös kromoszóma helytelensége, amire nem tudott választ adni.
Egyáltalán nem próbált megnyugtatni, hogy egy rossz kromoszómától nem lesz semmi baj, hanem azt mondta, hogy
„Hát most nem vetetem el a gyerekét, reménykedjünk, hogy nem lesz semmi baj és ha majd megszületik, akkor hozza el vérvételre hozzánk”
Na hát azt várhatja!!!!
(folyt.kov.)
Na ettől rendesen kezdett 2OO-ra felszökni a vérnyomásom és a feszültség egyre inkább növekedett közöttünk. Nagyon kimérten azt feleltem neki, hogy lehet hogy én nem vagyok szakember, de utána tudok nézni dolgoknak és szeretném tudni, hogy hányas kromoszómával van gond. A doktornő ezután mintha kicsit visszafogta volna magát és végre bevallotta, hogy tulajdonképpen 4 rossz kromoszomát talátak, a 13, 14, 15, 16-ost és azért kellett a vizsgálatot megismételni, mert nem biztosak benne, hogy valóban a babával van-e a gond, vagy pedig a tenyésztésnél történt-e a hiba! Na persze, ezért volt olyan arrogáns, mert úgy látszik ők vétettek hibát, de ezt nekem nem akarta elárulni. Mint később kitanulmányoztam valószinü az történhetett, hogy a tenyésztésnél megtörtek egy DNS láncot. Egy DNS lánc 4 kromoszómából áll és ezek a számok pont egy csomportban vannak, vagyis később már teljesen világos lett előttem, hogy az ő hibájuk miatt reszkirozták az én terhességemet és fölöslegesen okoztak idegeskedést. Dehát ezt egy laikus hogyan tudhatná? Szerintem kötelességük lett volna a második vizsgálat előtt részletesen tájékoztatni, hogy tulajdonképpen miről is van szó, akkor biztos másképp döntöttem volna és nem megyek el mégegy vizsgálatra. Sajnos én is csak később okosodtam ki ezzel kapcsolatban az interneten. Na persze azt sem a magyar oldalon találtam meg!
Bucsuzóul még „kedvesen” megemlitette, hogy most miattam kell majd bejönniük az ünnepek alatt. Később lett világos előttem hogy ez sem volt igaz, mert egy laboratóriumot, ahol folyamatosan tenyésztik a sejteket nem hagyhatnak egyedül egyébként sem, tehát nem én egyedül voltam az oka, hogy az ő pihenését megzavartam. Amúgy meg ha nem vétettek volna hibát akkor elfelejthetett volna rögtön, de most azt mondom bárcsak soha az életben ne találkoztunk volna!(folyt.kov)
Igy aztán újra átestem egy magzatviz vizsgálaton, annak ellenére, hogy az összes ultrahang vizsgálat tökéletes eredményeket mutatott ki és volt legalább 8 ilyen papirom.
Ismét ott ültem a doktornővel szemben a második vizsgálat után, de még eredmény nélkül, aki amikor ránézett a kartonomra azzal kezdte, hogy mi van a másik két gyerekemmel, hogy azok egészségesek-e? Mondtam, hogy nekem nincsenek másik gyerekeim, csak a páromnak. Erre azt válaszolta, hogy akkor „valaki” rosszul rajzolta be a kartonomra. Hát én emlékszem, hogy az a valaki pontosan a „drága” doktornő volt a legelső alkalommal!!!! Dehát hogyan hazudtolhatnám meg??
Megkérdeztem tőle, hogy akkor végülis a 13-as kromoszómával van-e tényleg a gond. Erre nekem támadt, hogy honnan veszem én ezt? Mondam neki, hogy a nőgyógyászom mondta, mivel hogy felhivta a doktornőt telefonom. Ezek után kétségbe vonta még azt is hogy az én doktorom egyáltalán megértette azt amit ő mondott neki. Ennyire tartja tiszteletben a kollégiát, mert elvégre valahol a kollégája!
Kezdtem egyre feszültebb lenni, mert ha már az orvostársait is igy semmibe veszi, akkor hogyan viselkedik a paciensével?
Mondtam, hogy rendben, ha félre értették egymást és nem a 13-al van gond, akkor mondja meg hogy hányas számúval van a proléma. Azt a választ kaptam, hogy miért érdekel az engem, én nem vagyok szakember!!!!
(folyt.kov)
és azok kavartak be.
Semmit nem magyarázott el részletesen és én hirtelen a döbbenettől azt sem tudtam, hogy mit kérdezzek tőle. Ez egy pénteki napon volt és következő hét keddre már be is utalt a következő vizsgálatra.
Nem tudtam mit csináljak, teljesen kiboritott az egész és egyszerüen nem volt idő arra, hogy az ember részletesebben utána tudjon érdeklődni dolgoknak, vagy egyáltalán arra, hogy jobban végig gondoljam, hogy mit tegyek? Reszkirozzam, hogy elmegyek mégegyszer és akkor a vetélés esélye még inkább nő, vagy ne menjek el és akkor végig izgulom az egész terhességet, hogy vajon mi baja lesz a gyerekemnek. Közben ráadásul kihoztak egy enyhén emelkedett AFP értéket. Hát ez az AFP is csak arra jó, hogy stresszeljék a kismamákat, mert abszolút nem megbizható és szerintem teljesen fölösleges vizsgálat. Természetesen senki nem merte megreszkirozni, hogy azt mondja ne menjek el mégegyszer a magzatviz vizsgálatra.
Csak amikor már elhagytam a kórházat jutottak eszembe dolgok, hogy miket kellett volna megkérdeznem. Bár szerintem a doktornőnek kérdezés nélkül is több információt el kellett volna mondania. Kinomban a választott szülész doktoromhoz fordultam segitségért, de mivel ő ezen a területen nem szakember, ezért neki is utána kellett érdeklődnie dolgoknak. Előszőr is felhivta ezt a doktornőt és megkérdezte, hogy melyik kromoszómával van gond és azt a választ kapta, hogy a 13-el, de többet ő sem tudott meg tőle. Találtunk egy nagyon jó oldalt az interneten, ami részletesen elmagyaráz mindent, amit a DNS-ekről és a rossz sejtekről tudni kell. Fel volt sorolva, hogy hányas számú kromoszóma milyen betegséget okozhat ha sérült. Hát nem volt valami vigasztaló a 13-nak az elemzése. Ezek után a szülész orvosom véleményére hagyatkoztam, aki azt mondta, hogy inkább menjek el mégegyszer a biztonság kedvéért.
(folyt.kov)
!!!). Az első „kedves” szava az volt a doktornőnek, hogy hol a csudába voltunk már ennyi ideig, ő már azt hitte soha nem jövünk és milyen régóta vár ránk.
Mindenkinek készitett egy kartont és kikérdezte a korunkat és hogy volt-e már gyerek a családban, valamint tájékoztatást adott arról, hogy sikerült-e a magzatviz vétel. Na ez új volt nekem, mert ez fel sem merült bennünk, hogy esetleg valami miatt nem sikerülthetne. Amikor kérdezte, hogy van-e már gyerekem világosan megmondtam neki, hogy nekem nincs, de a páromnak van már kettő. Berajzolta a kartonomra, aztán közölte, hogy nagyon zavaros a magzatviz amit levettek tőlem, de reméli, hogy azért talán meg tudják csinálni a tenyésztést. Na nem elég az izgalom 3 hétig, hogy minden rendben legyen még azon is izgulhattamk hogy egyáltalán használható legyen a minta. Amúgy egyáltalán nem volt kedves, inkább kimért és hideg. Elkérte a telefonszámát mindenkinek és közölte, hogy ha újabb vizsgálatra lesz szükség akkor majd értesitenek, amúgy meg 3 hét múlva majd nekünk kell telefonálni, hogy jöhetünk-e már az eredményért, de telefonban nem adnak semmilyen felvilágositást arra vonatkozóan, hogy rendben van-e minden vagy sem. Azt is mondták, hogyha a meghatározott időpontig ők nem jelentkeznek, akkor valószinü minden rendben van.
Teljes pánikban és izgalomban eltelt a három hét, de ugye a kismamák azért lehetőleg ne idegeskedjenek.... Utolsó nap már örültem, hogy húú de jó nem hivtak, akkor minden rendben van. Felhivtam én őket és mondták, hogy természetesen telefonban semmiféle felvilágositást nem adnak, csak időpontot egyeztessünk, hogy menjek be az eredményért. Másnap el is mentem. Teljesen meg voltam győződve róla, hogy minden rendben van, amikor is közölte velem a doktornő, hogy nincs minden rendben. Nem akartam hinni a fülemnek! Akkor meg miért nem telefonáltak?? Azt mondta, hogy ők próbáltak hivni, de nem sikerült elérniük. Hát ha valaki igazán utol akar érni akkor ez nem lehetetlen, főleg hogy jó telefonszámot kaptak meg. Én egyáltalán nem tudtam akkor a kromószómákról csak annyit, hogy a 21-esel ha gond az jelenti a down szindrómát. Kérdeztem, hogy mondja el hogy mi a gond az eredménnyel. Azt mondta, hogy 6O kitenyésztett kromoszómából 4 rosszat találtak és újra meg kell ismételni a vizsgálatot, amig teljesen rendben nem találnak mindent, mert lehet hogy a méhlepényből szakadtak le rossz sejtek és a