Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kamionos feleségek...
Torolt_felhasznalo_228235
Létrehozva: 2005. Április 17. 15:02
sziasztok!
rettenetesen nagy gondom van. a szerelmem elkezdett kamionozni külföldön. egy hete nem volt itthon. nagyon hiányzik... :(
ha valaki volt már vagy van hasonló esetben, ossza meg velem a tapasztalatait, és adjon tanácsot, hogy lehet ezt túlélni. lehet egyáltalán? van jövője így a kapcsolatnak? hozzá lehet ehhez szokni? írjatok lécci, mert megőrülök!!!!
rettenetesen nagy gondom van. a szerelmem elkezdett kamionozni külföldön. egy hete nem volt itthon. nagyon hiányzik... :(
ha valaki volt már vagy van hasonló esetben, ossza meg velem a tapasztalatait, és adjon tanácsot, hogy lehet ezt túlélni. lehet egyáltalán? van jövője így a kapcsolatnak? hozzá lehet ehhez szokni? írjatok lécci, mert megőrülök!!!!
Topicindítónak: csak ne rinyálj rajt, h nincs itthon. Szerintem. Az én pasim iszonyúan be tud parázni, amikor a társainak kiáll a rúdjuk a nőjüknél. . . és szerintem neki sincs szüksége arra, h azon parázzon, várod-e vagy sem.
anyukád csak bírta? :( ez szomorú. . .
jó lenne, ha esetleg a továbbiakban is tudnák itt néha eszmét cserélni!
Nekem az egyik volt gimis osztálytársnőm tengerész-feleség. Csodálom a kitartását, mert ő szinte egész évben nem látja a férjét. Nem irigylem őt, nagyon nehéz élete lehet. Amíg a gyerekek kicsik voltak, addig lehetett a legnehezebb. A srác járt az egyetemre, amikor kezdtek együtt járni kb. 20 éve. . . . addig, míg nem volt család, együtt járták a világot. Aztán jött pár nehéz év. Most a gyerekek nagyok már, a srác is kapitány, most újra szép éveik vannak. . . . . . Szépen és mozgalmasan élnek, de nem cserélnék velük. Ehhez olyan alkatnak kell lenni, aki bírja az egyedüllétet, türelmesen tud várni. . . . nem tudnám elképzelni:(
Anya 13 évig birta. . :-(
Mi is négy éve ismerjük egymást, fél éve vagyunk házasok. ö már akkor is kamionozott, amikor megismertem, persze a nagy szerelemben az emeber nem látja még a dolog hátrányait.
Igen, az egyetlen hátránya, hogy legjobb esetben is csak hétvégenként van otthon. De ahogy itt írták, pont ezért tudjuk sokkal jobban megbecsülni az együtt töltött perceket.
És tán arra is megtanítja az ember, hogy bár párkapcsolatban élünk, nem szabad a másiktól függenünk. Egy kis önállóságra tanít, még ha sokszor ez fárasztó, vagy kellemetlen is. Én úgy látom, hogy egy ilyen kapcsolatban, mint a miénk, sokkal inkább toleráljuk egymást.
Sokszor olvasom itt a topicon, hogy egyesek a férjüknek/párjuknak ezt vagy azt a tulajdonságát ki nem állhatják, vagy próbálják egymást megváltoztatni. Nem kell. El kell fogadnunk egymást, el kell fogadnunk, hogy mindenki egy önálló személyiség.
És el kell fogadnunk azt is, hogy azért csinálják ezt a munkát, mert szereteik. Mert igenis ez egy speciális életforma, és sokan ha belkóstoltak, már nem tudnának más helyen dolgozni. Még a nehézségek ellenére sem váltanak szívesen a soförök.
Az pedig szép dolog, hogy az ember bejárhatja vele a fél világot, én is utazgattam vele néha akkoriban, de túl sokat nem láttam. Azért az mégsem olyan, mintha kirándulni mennél. Többnyire csak a parkolókat láttam, meg a cégek udvarát, ahova szállítottunk.
a nappalok hamar eltelnek, én is sokat dolgozom, sportolok, tanulok, csak az esték nehezek. nagyon elveszettnek érzem magam egyedül abban a nagy ágyban.
én is igazából a nyári szabadságomat várom, amikor vele tudok menni, mert máskor sajnos a munkám miatt nem megy.
Na, hát én kamionosfeleség vagyok:) Nem könnyü, az biztos, de ha szeretitek egymást, szerintem sok minden áthidalható. Én mostanában minden második hétvégén látom csak a férjemet, de volt olyan munkája, hogy sokat tudam vele menni én is, aztán volt olyan, hogy minden hétvégén itthon volt, vagy sokszor hétközben is esténként. Ez a munkától is függ, amit kapnak. De tényleg sok szép helyen jártunk együtt, egy csomó élményünk van.
Viszont ha nem tudsz vele menni, egyedül kell várj rá, a legfontosabb, hogy tervezd meg a napjaidat, iktass be magadnak programokat a barátnökkel, kollegákkal. Így gyorsabban megy az idö;)
Mióta vagytok együtt egyébként?
de akárhova nézek a lakásban, mindenről eszembe jut, és nagyon hiányzik. de valószínűleg meg fogom szokni. végül is mást nem nagyon tudok tenni. . .
Persze ezt cége válogatja, de a jól menőknél sok a fuvar, ott nincs magánélet. Jön és már megint megy. Sokszor csak külföldön derül ki, hogy hétvégére hazaér-e vagy megy tovább másik irányba.
Mi nem emiatt szakítottunk, de talán jobb is, én nem tudnék együtt élni egy ilyen életvitelt folytató fiúval. Szerintem a kamionozás agglegényeknek való.
Hogy lehetne erre a munkára családot alapítani? Igaz, hogy jól fizet, annál jobban, minél kevesebbet vagy otthon. A gyerek meg előbb-utóbb meg fogja kérdezni, ki ez a bácsi.
Belföldön egy fokkal jobb, nincsenek akkora távolságok, azért legalább aludni minden nap haza lehet járni.
még nincs gyermek, de már dolgozunk rajta. . . :)
Nálatok már vannak gyerekek?
és amikor apukád elkezdte, már ti gyerekek megvoltatok?
anyukámat kéna megkérdezned, ő 25 éve bírja, és imádják egymást, a felmenőm most is épp franciaországban dekkolva várja a hazautat. Nekem csak jó tapasztalataim vannak, ovis koromtól bejártuk együtt európát, tőle ered a mániákus utazásszeretetem is. Mióta megnőttünk, anya már nem csak miatta, de miattunk is aggódhat:) Megszokod, gyorsan, sok előnye is van;)