Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beteg a gyerekem.
Létrehozva: 2006. március 30. 23:43
Sziasztok.Nem tudok aludni,csak tépelődök magamban.Van egy gyönyörűséges gyerekem,van egy csúnya alapbetegsége.Nem tudom feldolgozni,nem tudom hogy szabaduljak meg attól a gondolattól,talán én tehetek róla?Magamat vádolom,holott nem tettem olyat amivel neki árthattam volna.Nem kívánom senkinek sem azt,amit olyankor élek át,amikor akármit is teszek,nem tudok segíteni rajta.Ez iszonyú.Az amikor,egy pici gyerek azt mondja,anya nem bírom már ezt a betegséget.Nem azért írok,hogy sajnáljatok,egyáltalán nem,olyan anyák tanácsait,hozzászólásait várom,akik ezeket át és megélték.Talán,tudtok adni egy két ötletet,hogy lehet ezt feldolgozni,hogyan lehet túljutni ezen?
Szia!
Ne haragudj, hogy ezt kérdezem, de miért tehetnél erről te?
Szia!
Én is csak biztatni tudlak, hogy ne add fel, legyél erős, mert meg fog gyógyulni!
A szomszéd kislány 7 hónapra született, egy hónapot voltak ezután kórházban. Alighogy hazajöttek, a kislány befulladt, de olyannyira, hogy rohammentő vitte a kórházba, ahol kiderült, hogy nagyon súlyos asztmás. Ezután 10 (!) hónapig szanatóriumban volt, természetesen az anyukájával együtt. Kizben a 2 éves kistesó minden este itthon pityergett, hogy az anyukáját akarja. Jártunk hozzájuk látogatni, és meg voltam győződve, hogy a következő, akivel száguld a rohhammentő az a szomszédasszonyom lesz. Gyakorlatilag át lehetett látni rajta, annyira sovány volt, és idegileg is teljesen kikészül. A kisfiát csak kétnaponta látta annyi időre, míg elmentek látogatni. A szomszédasszonyom anyukája ment el a 10 hosszú hónapra táppénzre, hogy gondoskodni tudjon a fiúról. Az összes pénzüket felélték, szintén a nagymama vette fel sorban a kölcsönöket, hogy a rengeteg utazást, kaját, amit behordtak nekik finanszírozni tudja.
Aztán végre hazakerültek, de még nagyon yakran volt kinn náluk hajnalok hajnalán az ügyelet, és még nem egyszer vitte el a mentő a kislányt a kórházba. Nagyon sokszor szintén heteket voltak kórházban, és ahogy én látom, rettenetesen megviselte a családot, nemcsak a kislányt meg az anyját, hanem a kisfiút is, meg a nagymamát is.
Százezerszer voltak nálunk kölcsönkérni cukrot, lisztet, pénzt (ami rohadtul nem volt nekünk sem), mert az állandó utazások mindenüket megették.
Mire a kislány iskolába került, az égvilágon semmi baja nem volt, pedig nem sokat fűztek hozzá az orvosok.
Most 13 éves és triatlonozik.
Úgyhogy fel a fejjel, meglátod, hogy minden rendben lesz, de ahhoz neked is úgy kell állni a lányodhoz, hogy lássa rajtad, hogy bízol benne és a gyógyulni akarásában.
Én is tele vagyok kétségekkel, de azért nagyon bízom benne, hogy majd kinövi. Talán a pubertás körül. A doktornő is ezt mondta.
Ja! Elfelejtettem: nekem is allergiás asthmám volt. Sok-sok mindenre volt allergiám, de főleg a kutyaszőrre, ha a közelembe került egy is, akkor olyan erővel tört rám a roham, hogy volt, hogy azt hitték, ott halok meg.
Most itt él velünk a hosszú-szőrű golden retrieverem-))
Tehát lehetséges kigyógyulni belőle. Ne adjátok fel! De bármi is lesz: tudnia kell, hogy nem kevesebb, mint a többi gyerek.
Szia! Nekem pontosan ez a betegségem volt gyerekkoromban. llandóan szanatóriumokban, kórházakban voltam, szerencsémre, a nagyszüleim pesten éltek, ezért a legtöbbször mentem hozzájukk estére. Borzasztó volt, nálam volt mindig a spray. Intal volt a neve, egy kapszulát kellett belehelyezni, a kis szerkezet kilyukasztotta, és egy nagy levegővel be kellett szívnom a kapszulában levő port, a kis szerkentyűben levő propeller segítségével.
Egy körzetesítés alkalmával sporttagozatos iskolába kerültem, és szenvedtem, hogy nem csinálhatom, amit a többi gyerek. Odamentem a testnevelő tanáromhoz, hogy én nagyon szeretnék ugyanolyan lenni, mint a többi gyerek. Nem kertelt, azt mondta, ha igazán akarom, akkor sikerülhet, de nem lesz könnyű. A gyerekkori astma a pubertással általában enyhül, de akár el is múlik. Nekikezdtünk tehát annak, hogy leküzdjük. Előszőr is folytatnom kellett az úszást, de nagyon keményen. Minden reggel ott kezdtem a napomat, és mentem vissza délután. Fél év alaltt annyit erősödött a tüdőm, hogy nekikezdhettem az enyhébb edzéseknek. Kisebb távról fokozatosan egyre nagyobb, és nagyobb távokat futottam. Sohasem ettem rosszul, mert odafigyelt, hogy mikor, mennyit. De terhelt fokozatosan. Hetedikes koromra teljesen meggyógyultam!!! Néha az edzések alatt borzasztóan kimerültem, fájt a tüdőm is néha, de bárikor leállhattam. Anyu hordott rendszeresen ellenőrzésekre a tüdőgondozóba, és az orvosok elhűltek az eredményeim láttán.
Ne keseredj el! Bízz a gyerekedben, ő is ugyanolyan kisgyerek, mint a többi. Nem mondom a futást, mert én őrültebb voltam, mint az átlag, de az úszást mindenképpen ajánlom. Sok nagy úszónk azért kezdte el éppen,mert problémák voltak a tűdővel, légzőszervi megbetegedések voltak.
A lényeg: ne sajnáld a gyereket! Ne érezze, mert úgy veszi hogy le van sajnálva, és ő maga is elkezdi magár sajnálni. Nem szabad! Úgy kell kezelni, ahogy más gyereket, csak oda kell figyelni rá jobban, és meg kell értenie, hogy komolyan kell venni a gyógykezelést. A kislányod ugyanolyan értékes, érdekes egyéniség, mint bárki más, nem kevesebb, mint azok a társai, akik nem szenvednek asthmától.
Nagyon szurkolok nektek! Én féltem, hogy a gyerekeim is ezzel születnek, máris mérlegeltem, amikor terhes lettem, hogy ha igen, akkor mit tehetünk. Szerencsések voltunk, nincs asthma, de volt más. A fiamnak enuresise volt, még itt a topicon is szekálták miatta (most 12 éves) illetve kapom a beosztásomat én. Ő 1750 grammal született, vádoltam én is magam eleget, de úgy döntöttem: egy a fontos: tudnia kell, hogy ő is ugyanolyan klassz kisrác, mint a társai. Megismételhetetlen, és egyedi, különleges, mint bármely más kisgyerek.
Minden jót nektek!
Egy kis virágcsokor, hogy szebben induljon a napod:
És ha beszélgetni szeretnél, itt leszünk, meghallgatunk (akár privát is).
Én most már megyek aludni, jó éjszakát mindenkinek:Heni
Kislány
Sok orvosnál jártunk már,mindeggyik mást mondd.vagy kinövi vagy nem.az év 12 hónapjából 8iszonyú,4ok elviselhető.Azt mondják talán 7-8 ÉVES KORÁRA KINÖVI.Talán..........
Ezt később kinőheti? Vagy enyhülhetnek a panaszai a gyógyszerektől? Persze azt is elhiszem, hogy a sok gyógyszer sem tesz jót. Milyen kilátásaitok vannak, ha nagyobb lesz? Mit mondanak az orvosok?
Nagyon jó és csodálatos anyuka vagy
Ilyen anyukával, aki mindent megtesz a gyerekéért tuti, hogy rendbe jön... Remélem, hogy rendbe jöttök. Az orvosok mondanak valamit?
Megértelek, nekem is van egy aranyos Kissárkányom.
Nagyon szurkolok Nektek...
Nem akarom nyíltan a betegségét leírni,abból azonnal rámismer a család,a baráti köröm,itt szoktak a fórumon olvasgatni.Az ő betegsége asztmatikus bronhitis asztmatikus hörghurutja van.fullad,néha annyira köhög,hogy hány és ez csak a jobbik eset,porlasztó,steroidos spré,gyógyszer gyógyszerre amitől már tönkrevan a gyerek.Nem tudom mennyit tudsz erről a betegségről,sajnos én egyre többet.A mindennapok ezzel telnek,én pedig ebbe rokkanok bele.Ez 2 éve tart,visszakellett jönnöm vele gyesre,mert az ovit nem ajánlják,minden a hörgőire megy és nálunk egy egyszerű torokfájás,hetekig tartó rémálom,a gyógyulás pedig nem egy két hét.Sajnos,ezáltal nem dolgozom,itthon vagyok vele.Járunk úszni,barlangterápiára,mindenhová,amire azt mondják segít.
Nekem 3 gyerekem van, és a nagylányom (akkor 8 éves volt) az ősszel nagyon beteg lett, szinte csak vért kakilt. Kórházba került, és nem jöttek rá, hogy mi baja, minden nap vettek székletmintát, pozitív volt a vér benne 1 hónapig. Minden eredménye negatív volt, nem fájt semmije, de nagyon megviselte, már sírva ment wc-re, mert félt, hogy vért lát. A doktornőnk már polipot emlegetett a beleiben, nagyon féltünk, és nem tehettünk semmit. Felkerültünk Pestre, ott újra kezdtek minden vizsgálatot, és össz. 4 hónap huza-vona után kiderült, hogy szimplán az évek óta tartó szorulásossága kikezdte a bélbolyhokat, és ettől vérzett. Annyi volt a gyógymód, hogy nagyon oda kellett figyelni (a mai napig kell), hogy nagyon sokat igyon... Szóval azóta sincs semmi baj, szerencsére, pedig akkor mi is a legrosszabbakra tudtunk csak gondolni. Nekem 4 hónapos volt a pici fiam, és annyira ideges voltam, hogy elutasította a cicit, elapadt a tejem 1 hét alatt, szóval tudom, hogy min mehetsz most keresztül, de hidd el, jobb lesz! Csak bízz magadban, és a piciben, mert nagyon tudnak küzdeni! Szívből kívánom, hogy gyógyuljatok meg! - Heni
Szia!
Őszinte együttérzésem!-nekem is van gyerekem:kettő,7 éves kisfiú,és egy 3 éves kislány.Eddig szerencsére csak olyan betegségeik voltak,amiket itthon gyógyszerekkel ki lehetett
kezelni-kivéve egy alkalmat,mikor a kislányom 14 hónaposan
hosszabb időre kórházba került-húgyúti infekcióval,nehezen gyógyult,s azóta is havonta kontrollra kell vinnem(orvosi utasításra),mert ez a kór bármikor kiújulhat...
Sajnálom,hogy érdemben nem tudok segíteni-jobbulást és rengeteg lelkierőt kívánok!!!!
Nekem még nincs gyerekem, de szívhez szóló amit írtál, és muszály volt írnom. Nagyon sajnálom hogy beteg. De pontosan mi a betegsége? És mennyi idős? És biztosan megfog gyógyulni. A gyerekeknél sokszor nem is az orvostudomány segít, hanem egyszerűen az akaratuk.