Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ezt a verset a Bory várba olvastam, és szinte hihetetlen, hogy ennyire szeresse a férj a feleségét. Csodálatos vers.
Bory Jenő
„Hogy lehet valakit ennyire szeretni,
hogy lehet valakit angyalnak nevezni,
hogy lehet,hogy angyal a földre leszálljon
és mint földi asszony engemet szolgáljon.
A földre leszálltál és angyal maradtál,
a földi életemből égit varázsoltál.
Ha egyszer visszaszállsz,
vigy magaddal engem
az angyalok közé protezsálj be szentem.”
Nem igazán szerelmes vers, de nekem tetszik.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hisszük, boldog talán,
S irígykedünk egy-egy vidám szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
A gondolatai tiszták, szabadok.
Nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk.
"...szónál szebbet súgsz
Kezdete és vége nincs...
Ölelsz, ölellek..."
ÉVA
Ádám, hidd el, fel se ködlött
súlya a büntetésnek,
mikor a tiltott gyümölcsöt
faágáról letéptem.
Vakká tett a gőg hatalma,
s vétkem mégse bántam.
Bűnhődöm már - de az alma
íze most is a számban.
Fordította: Cseh Károly
"... Amíg őriz a szemed,
amíg lehunyt szemmel látsz,
-lehet, elmegyek,
de itt leszek,
-a lábnyomomban jársz...
Amíg érez a kezed,
-amíg néha még rám vársz,
-egy mozdulatban
egyszer majd újra megtalálsz...
Kiplir
Zimonyi Zita: Szerelmes elrendelés
tudok valamit, amit te gondolni se mersz:
eleve elrendelve magunk sorstörténetében
írva mindöröktől egymásba foglaltattunk,
fellapozom a rejtjeles, vérrel írt könyvet,
érintve megfejtem a tetszhalott betűket:
kihantolom a sugárzó sírból reményeinket,
felélesztem magunkat szerelmes magunknak,
hamar elébe futok annak, mi felénk szalad,
látszatot cserélek, töröm az idő egyenesét:
akaratunkon túl enyém leszel, tiéd leszek,
nem tehetsz semmit, nem tehetek semmit:
ez mindöröktől való szerelmes elrendelés
"Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább és egyre tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, és ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk. De mihelyt megállapodunk, és azt hisszük, hogy most aztán biztos a siker, ott állunk egy téglafal előtt. Nem fordul felénk a szerencse, sőt meglehetős feszültséget okozva várat magára. És ilyenkor sajnálkozva gondolunk vissza az elmúlt időkre, amikor még elszökhettünk, és valahol a láthatáron lebegő felhők között eltűnhettünk. Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk. "
Jung, Carl Gustav
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad..
.Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
JeepCKing
Sziasztok!
Nagyon rég jártam itt Nálatok!
Pedig imádom a verseket!
Én most ezt hoztam! Lehet már feltettétek!
Szakáli Anna
Örök időkre
Örök időkre várok valakit,
hogy önfeledten szeressen.
S ha te is örök társat szeretnél,
kétségek közt hagynál, hogy keressem?
Tavasz, nyár, ősz, tél, és minden mi él,
pajkos, vidám, mind itt honol velem.
Az idő tűnő palástját hordom,
és nem kell egyebet tennem,
mint galaxisok karjain ülve
nézni, a csillagváros hogy forog,
s mindenhol mindig jelen lennem,
hiszen az örök idő, a szerelem
múló pillanataiban én vagyok!
Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is vallott-é ez arc?
Jöhetsz, mehetsz - én meg se látlak:
Hát mit akarsz?
Benne vagy minden porcikámban,
Az álmom mind belőled él,
Mégse félek, hogy eszem elhagy -
Hát te se félj.
Nekem baj az, ami bajom van.
Engem ront csak meg, ami bánt -
Mi lesz velem? Magam se bánom,
Hát te se bánd.
Juhasz Gyula
Idegen erdőben
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek mély bánata van,
Ez az erdő csak a gyászomat látja
És én csak ősszel értem el e tájra!
Valamikor, nem is rég, érezem,
Ide járt ki sok titkos szerelem
És üdvösségét elrejtette némán
Ez erdőbe, mely hervadozva néz rám.
Bocsásd meg erdőm, hogy egyedül jöttem,
Hogy köd utánam és hogy köd előttem,
Hogy csókok tanyáján, dalok helyén:
Tűnt álmaimat temetgetem én.
http://youtube.com/watch?v=aS-K8AWyUo4
Gondolj rám, ha már nem leszek veled,
Gondolj arra, mennyire szerettelek.
Gondolj a sok szép időre mit együtt töltöttünk,
S az utolsó napra, mikor kimondtuk: végeztünk.
Gondolj arra a fájdalomra, amit akkor átéltem,
Nem is sejtetted, mit jelentettél nekem.
A legjobb barátomat, az egész életemet,
A boldogságomat, a végzetemet.
Te voltál az, kire életemet bíztam volna,
Te voltál, kiért a pokolba is mentem volna.
S íme e könnycsepp miattad folyik arcomon,
Tudd, hogy hiányzol nagyon.
Gondolj erre, ha már máshol leszünk,
S más teszi szebbé életünk.
Emlékezni fogok rád, mint egy régi barátra,
Kiért életemet áldoztam volna.
S idővel gondolsz rám, mikor már nem leszek veled?
S arra mennyire szerettelek?
Gondolsz a sok szép időre mit együtt töltöttünk?
S arra a napra mikor kimondtuk végeztünk.
Egy rózsát helyezel kezeddel síromra,
Szemedből egy könnycsepp folyik arcodra.
Sírva kéred bocsássak meg neked,
S én a túlvilágról válaszolok: érted mindent megteszek
(szintén szerző nélküli)
Édes álom
Volt egy szép álmom,
Két karodba zártál, még ma is látom.
Láttam két szemed s mosolyod,
S éreztem finom illatod.
Oly édes álom,
Vágyom, hogy valóra váljon...
Édes álom kedvesem,
De fájt, hogy félbeszakadt, mikor felébredtem.
Két karodban oly meseszép volt,
Féltőn öleltük egymást s ránk mosolygott a hold.
Mintha Ő is örült volna, hogy boldogok vagyunk,
S, hogy soha nem válik ketté az utunk.
Édes álom,
Még ma is látom.
Velem voltál,
S két karodba zártál.
Oly boldog voltam akkor kedvesem,
Oly nyugodtan s boldogan zakatolt a szívem.
De felvirradt a nap s az álom megszakadt,
S így nekem csak egy édes álom maradt.
Pedig szeretlek azt tudnod kell,
Szeretlek, de nem érlek el.
Lehet, csak álom maradsz nekem kedvesem,
mely emlékeimben feldereng s olykor öröm tölt el,
Szép és édes álom, mit nem feledek el.
(Szintén nem volt megadva szerző)
Ne sírj, ha valaki nem szeret
Mert a bánat megöli a szívedet.
Szeresd azt, aki megérdemli,
Lehet, titokban ő is ezt teszi.
Ha az életedben boldog akarsz lenni,
Előbb tanulj meg tűrni és szenvedni.
Olyat szeress, aki téged is szeret,
Hogy ne érje bánat a szívedet.
Fájni kell a szívnek ha szeret,
Mert fájdalom nélkül élni nem lehet.
Valakit megszeretni egy perc is elég,
De elfelejteni egy élet is kevés.
Az élet oly gonosz, s mostoha,
Szeretni megtanít, de feledni soha.
(Szerző nélkül találtam)
Raffai Sarolta - Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél világ velem.
Hát méregess - óvjál te jobban,
mint magam megőrizhetem.
Tenyeredből a tenyeredbe -
alig érinthet bármi más.
Ha senki, te tarthatnál vissza
egységbe zártan, így vigyázz,
így félj, ítélj, emberré rendezz:
széthulltam volna védtelen.
Maradj meg, óvj annál is jobban,
mint magam megőrizhetem.
Mert nem ösmerlek
Mert nem ösmerlek: minden este
Friss vágyon vagyon ágyam vetve.
Mert távol sorsod idegen:
Száz képet ölthet életem.
Mert ott vagy, hol nem lehet lennem:
Teres és tág az élet bennem.
Mert elérhetetlen jársz előttem:
Én útgyőző vándorrá nőttem.
Felkavaró szerelmes verseket találtam Zimonyi Zita új verseskötetében, amely az utolsó szerelem hisztériájáról szól. Ilyen őszinte, megrázó kitárulkozással sose találkoztam még. Ízelítőnek feltettem néhány verset. Érdemes végigolvasni a kötetet, nem lehet letenni. (Valentin-napi különleges ajánlással kezdődik, vajon mi rejlik mögötte?)
Nagyon jó ajándék a szerelmednek. Interneten rendelhető a honlapjáról, mert nem nagyon lehet a boltokban megtalálni.
Zimonyi Zita
(szerelembe zárva)
szerelmesen halálos ez a téboly, ez a bűbáj,
szerelmesen halálos, halálosan szerelmes,
ismerős és ismeretlen, ravasz rabságba cibál,
hova önként vágyom, lakatját magamra zárom,
halálosan szerelmes, szerelmesen halálos mérgét
elszántan kutatom, kortyolom, habzsolom,
és a kerek világon semmiért soha nem adom
Sziaaa :)
Én is nagyon keveset, és valóban hiányoznak a régi kedves emberek, akik idejártak. Nagyon jó volt bejönni, olvasgatni, beszélgetni, csipkelődni :)))
Tájékozatlan vagyok, mi is az az AMF?
Szia Carie!
De jó újra olvasni Téged :))
Folyton átlengsz gondolataimon,
mint könnyű szél, vagy mint az ibolya
ég váratlan villanó mosolya,
s néha már, mint egy édes hatalom
érintésétől, szívem s homlokom
nyugodni simul: ha sajog is a
"nem vagy" sebén a "voltál" vigasza,
szeretnék élni. Miért? Majd megtudom.
Meg kell ismernem minden emberit,
ha üdvözít, ha pokolra taszít:
és rád gondolnom olyan jól esik!
Igy is együtt vagyunk mi, kedvesem.
Míg élek, élsz: éltetlek. S te nekem
segítesz, ugye, szív a szívemen?!