Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
MAGYARNÓTA kedvelők gyerte
Torolt_felhasznalo_887934
Létrehozva: 2006. november 3. 16:35
Kedves Olvasó!
Légy szíves írd le kedvenc magyar nótádat.Én nagyon szeretem még volt szerencsém abban a korban,világban felnőni,mikor Szüleim,Nagyszüleim énekelgettek egy-egy lakodalom,összejövetel alkalmával.Nagyon szépek a magyar nóták.Gyűjtsük őket össze együtt!Előre is köszönöm és Mindenkinek jó szórakozást,nosztalgiázást!
1.De ki tudnám panaszolni magamat,
ha valaki meghallgatná szavamat
minden búmat,bánatomat kisírnám,
hej,de kinek mikor senki nem néz rám?
Úgy elmegyek hírt se hallassz felőlem,
párjavesztett kismadár lesz belőlem,
felszállok egy zöld erdőbe zokogva,
sírt keresek egy Nefelejcs bokorba.
Debrecennek van egy vize,
Kinek Hortobágy a neve.
Arra van egy kőhíd rakva,
Kilenc lyukra van állítva.
Azon megy át gulya, ménes,
Csikós, gulyás, jaj de kényes.
Cifraszűr van a nyakába,
A babája a csárdába.
Hortobágynak vize szőke,
Kis pejlovam, ne félj tőle,
Holnap reggel nyolc órára,
Vigyél által a csárdába.
Kis pejlovam csárda előtt,
Gödrött vágott maga előtt.
Rúg, vág, kapál ágaskodik,
A gazdája jó bort iszik.
Egyik iszik a Meggyesbe,
A másik a Cserepesbe.
A harmadik a Morgóba,
Gyulya, ménes csavargóba.
Kedves encs22! Tegnap este mikor megjöttünk az orvostól, benéztem a topikra, és láttam kedves soraidat, de ahogy elkezdtem írni a választ, csöngött a telefon, és ujra, meg ujra csörgött, és nem tudtam befejezni. Mire folytatni
szerettem volna, meg elszállt az" éterben." Megtörtént a vizsgálat, nincsen semmi akadálya a műtétnek, úgyhogy l6.-án délelőtt megcsinálják. Boldog vagyok, hogy tetszett a dal szövege, ezt egy nagyon kedves szövegíró barátom irta, akinek sok dalát zenésítettem meg én is. A most küldött dalt, a feleségének irta házassági évfordulóra, / mert minden évben ir egyet neki erre az alklalomra/ és 2004-ben engem kért meg hogy dallamot irjak rá. Ők akkor voltak 3o,.mi pedig negyven éves házasok. Szép emlék volt amikor zenekarral előadtam a dalt meglepetés szerüen egy nótaklubban. Irjad meg erről a szövegről is a véleményedet, és majd még többet is írok, ha érdekelnek ezek a dalok.
Olyan sokszor mondtad, valamikor régen, hogy szeretlek Téged!
Láttam a szemeden, azon a szép kéken, hogy szívedből érzed.
Emlékszem, hogy hányszor mondtuk ezt egymásnak, sok szép holdas estén,
Míg jegygyűrüt húztam, a gyűrüs ujjadra, s végleg enyém lettél.
Teltek múltak évek, s mennyi mennyi szépet, mit együtt átéltünk,
mindig mosolyogva, egymás kezét fogva, gyermeket neveltünk!
Kirepültek Ők is, megtalálták párjuk, elhagyták a fészket,
Megköszönöm néked, hogy mellettem élted, ezt a sok sok évet.
Nekem a magyarnóta a reggelem, a nappalom és az éjszakám, és ezekben a nehéz napokban is ez ad könnyebbülést, hogy ha nem is énekelem, de legalább leírom , ezáltal felidézem magamban egy küzdelmekkel ugyan teli, de mégis szép élet színeit.
Zöld erdőben, zöld mezőben
Zöld erdőben, zöld mezőben sétálgat egy páva.
Kék a lába, zöld a szárnya, aranyos a tolla.
Hívott engem utitársnak, el is megyek véle,
Vásárhelyen nincsen olyan legény, sej, aki nekem kéne.
Édesanyám, kedves anyám, menjen az erdőbe,
Keresse meg azt a pávát, kérdezze meg tőle,
Nem látta-e a kedvesem abban az erdőben,
Kiért fáj a, fáj a gyönge szívem, sej meg is halok érte.
Ez nem magyar nota, hanem szlovak, de nekem nagyon tetszik:
Erdo melyen piros a szamoca
Aj aj tuli ali piros a szamoca
Erd melyen piros a szamoca, no zedjuk is egyutt Edes...
Emlekszel meg, Kicsike, a szora,
Aj, aj tuli ali Kicsike, a szora,
Emlekszel meg, Kicsike a szora,
Mit akkor az erdon mondtal:
Csalfak vagytok, csiribiri lanyok
aj aj tuli ali csiribiri lanyok
Kedveskedtek, ide mosolyogtok
A szivetek kozben a mase...
Akkor hatha valakit tud nekem segiteni!
Melyik notaban van az benne, hogy 'Marosvasarhelyen nincsen olyan legeny, sej, aki nekem kene...'
Ez a vege a refrennek, azt hiszem! Koszi!!!!!!!!!
Persze, hogy szorítok neked, bár már lehet túl is vagy már rajta. Sikerült már azóta megnyugodnod. Tudom, hogy nem mindegy, hogy nehéz pillanatokat élsz, éltél át, a leírt versben gyönyörűen van megfogalmazva. Ennél szebben talán senki sem tudná.
És tudom, mert az én életemben is voltak ilyen pillanatok. Sajnos többször is.
Remélem holnap már jó hírekkel tudsz nekünk szolgálni.
Szeretettel ölel: encs22
Kedves Encs 22.! Szép az a nóta is, örülök hogy ilyen szépen pontosan írtad le a szöveget, mert sajnos néha csak töredékek jelennek meg a topikban. Nagyon késő van, nem tudok ma többet írni, de olvasd el a Mazsinénak küldött üzenetemet, és szorítsál ismeretlenül Te is értem az elkövetkező nehéz élethelyzetemben.
Baráti üdvözlettel Hugdolna
Kedves Mazsiné! kedves nótabarát! Boldogan olvastam soraidat, hogy tetszett az új nóta, talán egyszer a dallamával is megismertethetlek Benneteket, és talán az is elnyeri a tetszéseteket. Nagyon nehéz perceket élek át, a páromat holnap kísérem el a kórházba, most beszél az altató orvossal a szívműtéte előtt, de nem izgul, legalább is ezt mondja nekem.
Késő este fogunk hazaérni, benézek a topikra és kipötyögöm magamból a félelmeimet, ha meghallgattok. Addig is küldök neked megint egy dalt, ami a mostani helyzetemet, ami a lelkiállapotomat jelenti, nagyon hűen tükrözi. A dal szövegét Gyimóthi Elemér irta, a zenéjét meg Pálkerti Zsuzs szerezte, és többször énekeltem már a műsoraimban.
De jó lenne tudni.......
De jó lenne tudni, mit hoz még az élet?
Meddig rakhatjuk még, együtt e kis fészket!
Meddig rakhatom még, fejem a válladra?
Meddig adhatok még, csókot az ajkadra, édes ajakadra!
Eljön a búcsú perc, mindenkinek egyszer,
hisz nem élhet a földön, örökké egy ember.
Mikor majd elmegyek, ejts értem pár könnyet,
Igaz boldogság volt, véled ez az élet, szteretlek míg élek.
Mikor majd elmegyek, ejts értem pár könnyet,
Igaz boldogság volt, véled ez az élet, hálás vagyok Néked!
Jóéjszakát kívánok, baráti üdvözlettel Hugdolna
Gyere velem akáclombos falumba
Gyere velem akáclombos falumba,
Oda viszlek ölelő két karomba.
Édesanyám gondol majd rád,
Rózsalevél lesz a párnád,
Lábad nyomán kinyílik a virág is.
Nézlek, nézlek, mint a nap a felleget,
Hátha szíved valamikor megszeret.
/:Hogyha látlak, hogyha nézlek,
Sír bennem a fájó lélek,
Szegény szívem úgy elfogja a bánat.:/
A lány válasz
Nem megyek én akáclombos faludba,
Ne várj engem két ölelő karodba,
Van énnekem édesanyám,
Aki gondot visel énrám.
A lábam nyomán most is nyílik a virág
Kedves Mazsiné! Úgy hatott rám az indulódnak a megtalálása, hogy azonnal kedvet éreztem ujra az íráshoz. Sajnálom hogy több nótás barát eltünt a topikról, de talán az újak is szívesen fogadják a következő szép sorokat, az Akáclombos kicsi falunkról.
Akáclombos kicsi falum, tehozzád száll minden imádságom,
Ott éltem át ifjú fejjel, az én első igaz boldogságom.
Bármerre is visz az utam, gondolatom mindig ott jár nálad,
Sosem tudom elfeledni, édesanyám, régi kicsi házad.
Akáclombos kicsi falum, ha én hozzád egyszer visszatérek
Úgy viszne3k majd oda engem, hogyha elszáll testemből a lélek!
Dalaimban megőrizlek, tégedet kit annyira szerettem,
Akáclombos kicsi falum, akit soha, soha nem feledtem.
Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok!
Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok!
Jöttek, láttak, győztek, sok kislányt megfőztek,
Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok!
Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok!
Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok!
Erre, arra jártak, selyemágyban háltak,
Jó reggelt kívánok, elmentek a fehérvári huszárok!
Jó estét kívánok!megjöttek a gádorosi huszárok.
Jó estét kívánok!megjöttek a gádorosi huszárok.
Jöttek,láttak,győőőőztek,
sok kislányt megfőőőztek,
jó estét kívánok megjöttek a gádorosi huszárok!
Jo,hogy visszatalaltal,mert nagyon hianyoltunk!Igaz,en sem surun voltam,te tudod,hogy ad nekem a sors,hideget,meleget,a valtozatossag kedveert!Nem unatkoztunk cseppet sem,es nem is volt sajnos notaskedv sem...
Valahogy csak feleledunk!Megprobalok en is notasabb lenni ezentul...Be kell ugyis melegitenem,mert nehany komoly lagzi var!(nem a szuk csaladban!)
Szep,notas napot nektek!Pusz Kata.
Akácos út
Akócos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény.
Nyár este volt, madár dalolt a fán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.
Megszólitám, de jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e hol lakik?
Ott arra lent, túl az akác soron,
Ma este még egy ház elé osonj.
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány.
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,
Csak csendesen, nehallja senki más.
Az éj madár átrepül a kis városon,
Éjfére jár én az utcát rovom.
A holdvilág deres hajamra süt,
Hideg sivár csend honol mindenütt.
Azóta már más asszonya lett a lány,
De a dal még fülembe cseng talán,
Én istenem a múlt hogy elszaladt,
És énnekem csak ez a dal maradt.
Te csak dalolj, kacagj, nevess, enyém a köny,
Számomra úgy sincs más öröm.
Attól se félj, ha a kacaj szivemen üt sebet,
Te csak a csóknak élj, s kacagj ki engemet.
Rúzsa Magdolna : Aprócska Blues
Hányszor kértelek,
Hogy táncolj nekem
Te csak mentél tovább hűtlenül.
Még látom az arcod,
És hallom a hangod,
Mikor a kezed nyomát
Otthagytad az autóbusz ablakán,
És szemedből a könny majd kicsordult.
refr1.:
Ó, te csak játszol velem,
És nem fogod két kezem!
Én mennék, de valami visszahúz!
Ó, te csak játszol velem,
És nem fogod két kezem!
Én mennék, de valami visszahúz!
Hányszor éreztem,
Hogy fázom, de lehet
Már a kezem sem nyúlt feléd!
Még egyszer hozzám értél,
Megszorítottál!
Azt mondtad, nem engedsz el!
Mégis itthagytál!
Úgy fáj a szívem,
Úgy fáj, el kell hogy higgyem! Nem vagy már!
Úgy fáj a szívem, úgy fáj!
refr1.:
Ó, te csak játszol velem
És nem fogod két kezem!
Én mennék, de valami visszahúz!
Ó, te csak játszol velem,
És nem fogod két kezem!
Én mennék, de valami visszahúz!
refr2.:
Játszol velem,
És nem fogod két kezem!
Én mennék, de valami visszahúz,
Talán egy aprócska régi-régi blues
S én valahol Budán,
Álmodozón útamat járom.
Pest felől a hídon
Még utánam oson
Hangod, a lágy színű bársony.
Már magam előtt
Látom az új gyönyörű célt:
Élni a holnapi csókjaidért.
Hold ragyog a Dunán,
S én valahol Budán,
Álmodozón útamat járom.
Fény remeg a vízen,
Még magammal viszem
Mézízű csókod a számon
Nem tudok én néked csak virágot hozni
Nem tudok én már csak rólad álmodozni
Nem látok nem hallok, rabod vagyok lelkem
Kék szemű, szök' hajú, sugaras szemednek
Két apró kis szoba, hej, több, hogy is lenne
Ugye kis galambom megleszünk mi benne
Ugye neki vágunk, ugye, hogy nem félünk
Megáldja az Isten a mi szegénységünk
Kedves Hugdolna!Orulok,hogy ujra megjelentel,es tenyleg szep dalszoveget hoztal!Azt hittem mar,hogy csak siratodal jar a topicnak...Sajnos a haziasszony is messze elkerult,nincs notas kedve ujabban...
Kedves Mazsine!Vidulj mar fel par pillanatra legalabb estenkent egy kis notaszoval!
Szep napot,notaskedvet kivanok nektek!
Udv.Puszkata.
Kesztyu:"Nem tudok egyebet,csak viragot adni..."
Ki veszi fel?