Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagycsaládosok ide!
Sziasztok!
Először is köszönöm, hogy ide kattintottál.
Néhány napja nézegetem a különböző fórumokat, és valahogy nem találom a helyem. 3 gyermekem (12, 3 éves fiú, és 8 éves lány), és egy csodálatos férjem van. Nagy nap ez a mai a mi kis családunkban: legkisebb gyermekünk első óvodai napja. A mai napon valami különlegeset szerettem volna csinálni, hiszen ez az első "gyerekmentes" délelőttöm, aminek nemsokára vége, de azért ezt még gyorsan befejezem, és aztán spuri a gyerekért.
Mivel számomra a családom a legfontosabb, talán itt tudok majd hasonló emberekkel beszélgetni. Szeretném, ha mások is megtalálnák itt a helyüket, megoszthatnánk egymással a gyerekneveléssel kapcsolatos tapasztalatainkat, vagy csak egy jót beszélgethetünk.
Várom a hozzászólásaitokat!
Mindenkit szeretettel üdvözlök!
Sziasztok!
Sziasztok!
Nagyon régen jártam már erre Vicus_35 volt a nevem, de már nem enged fel a gép, így megint regisztráltam.
Bnezsoka (Zsókát) keresném. Kérlek, aki tud bármilyen aktivitást csoportban, elérhetőséget.... írjon nekem .
Köszönöm!
Üdv: Éva
Szia!
Itt sok hasznos információról lehet olvasni a prosztata megnagyobbodás tüneteiről, kezelésésrő stb.
http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/prosztat a-megnagyobbodas/109
Kedves Melissam!
Nagyon szépen köszönöm a barátaim nevében is a kedves invitálást. Mi egyéb körülmények miatt másik fórumon folytatjuk a beszélgetést, de feltétlenül továbbítom a meghívást.
Üdvözlettel:
Zsóka
Sziasztok :)
Amit Zsóka írt még 2007-ben a nyitólapra az nagyon igaz, a nagycsaládosoknak nem nagyon van olyan gyűjtőhelye a neten, ahol hasonló családokkal beszélgethet, oszthatja meg a tapasztalatait.
Ezt vettem észre és ezért létrehoztam egy honlapot :
nagycsalad.sokoldal.hu
aminek pont ez a célja. Olyan témákkal foglalkozik, ami Benneteket érdekel, olyan infókat gyűjt össze, ami pont Nektek hasznos, és olyan fóruma van, ahol beszélgethettek, isemrkedhettek akár érdeklődési kör, akár lakóhely szerint. Írhatsz TE is cikket az oldalra, amki meg is jelenik bármiylen témában, ami a nagycsalád életéből származik, gyerekekkel kapcsolatos.
Szóval gyertek, nézzétek meg, lépjetek be a fórumba, vegyetek részt a honlap életében és fejlesztésében !!
nagycsalad.sokoldal.hu
Várunk mindenkit
Sziasztok !
Én is boldog új évet kívánok minden kedves fórum tagnak !
Én is boldog új évet kívánok mindenkinek!!! Azért örülök, hogy időnként bekukkant valaki. Valóban nagyon eltűntünk innen. Időről-időre benézünk, de nem nagyon van forgalom.
Még egyszer minden jót kívánok az erre járóknak!!
http://www.icq.com/greetings/cards/3672/
B.U.É. K.
SZÉP JÓ NAPOT MINDENKINEK!
LÁTOM MINDENKI ELTÜNT INNEN,MERT ........! ÉN AZÉRT BENÉZEK, ÉS KIVÁNOK MINDEN KEDVES ISMERŐSNEK ÉS ISMERETLENNEK BOLDOG BÉKÉS GAZDAG ÚJESZTENDŐT! TOVÁBBI SZÉP NAPOT NEKTEK.
Szia Teczus!
Többen is felköszöntöttünk odaát.Reméltük, hogy benézel.
Szió !
Nagyon szépen köszönöm a kedvességed !
Kate!!!! Ez nagyon szép, ez az anya valóban okos. Polcz Aleine-nek nagyon igaza van. Régen magától értetődő volt, hogy a haldoklót nem hagyták magára, nem szakították ki a családból.
Sziasztok!
Régen voltam...most hoztam egy aktuális témát..
Kora tavasszal, amikor elkezdődött a jó idő, rengeteget kirándultunk a lányokkal; apró kis falvakon autóztunk keresztül, minden faluban volt temető, templom, amiket meg is néztünk. Így a kettő kapcsán sikerült néhány kínos kérdéssel szembesülnöm. "Mama, mi az a halál? Te is meg fogsz halni? És én? Akkor te mit csinálsz?" A kérdések pedig csak özönlöttek, én pedig kapkodtam a fejem, mit válaszoljak, hiszen még saját magam számára sem tisztázott ez a dolog. Felkészülés nélkül pedig szinte reménytelen érdemben válaszolni a gyerekek kérdéseire.
Ez a téma azt gondolom, a legtöbb családban tabu, és csak szükség esetén hozzák elő, amikor már nagyon muszáj. Ha őszinték akarunk lenni, kevés szülő mondhatja el magáról, hogy "otthon van" a halál témájában, hiszen ki az, aki a harmincas évei közepén vagy akár negyvenévesen pontosan tudja, mi történik akkor, amikor meghalunk, nem tudjuk, mitől félünk, hogyan kell rá felkészülni; egyáltalán valahogy nem illik beszélni ezekről a gondolatokról. Akkor, hogyan tudunk válaszolni a gyerekeink kérdéseire?
A halottak napja kapcsán sok családban felmerül, vajon elvigyék-e a gyerekeket a temetőbe, hiszen ezáltal óhatatlanul is előbukkannak a fenti kérdések, melyekre eddig még nem kellett válaszolni. A szülőknek nagy fejtörést szokott okozni, hogyan magyarázzák el a halált, a halál utáni életet és tulajdonképpen mi is van a temetőben.
Az elmúlt napokban a mi családunkban is többször szóba került a halál, a temetés, a halottakra emlékezés, gyertyagyújtás szokása. Miközben készülődtünk, eszembe jutott, hogy én mennyire élveztem gyerekkoromban a halottak napját. A nagymamám mindig rengeteg finomságot készített, összegyűltek a rokonok és amikor besötétedett, együtt mentünk a temetőbe. Ilyenkor mindenki olyan más volt, kicsit szomorú, kicsit ünnepélyes, és kicsit elnézőbb a folyton kérdező gyerekkel. Mialatt gyújtogattuk a gyertyákat, halkan beszélgettünk a halottainkról, imádkoztunk , ma is őrzöm ezeknek az estéknek a hangulatát. Valószínű ennek köszönhető, hogy szívesen járok temetőbe, nagyon szeretem nézni a gyertyák lobogását; jó egy kicsit megállni, megpihenni a mindennapi rohanásban, emlékezni a szeretteinkre és egy kicsit elgondolkodni, hová is tartunk.
A régmúltban a gyerekek halálhoz való viszonya teljesen más volt; hiszen természetes módon ismerkedtek meg a halállal: látták az állatok levágását, és a mindennapi élet része volt a családtagok, rokonok elvesztésének megélése, a virrasztás, a közös gyász.
A téma szakértője, Polcz Alaine szerint régen a haldoklásnak is megvolt a ritusa. A kisgyermekeket is elvitték a haldoklóhoz, aki elbúcsúzott a gyermektől és hagyatkozott: szellemi, lelki és érzelmi tanítást hagyott hátra. Régen a generációk egymásnak adták át a tudást az élet-halál kérdéséről, nem kellett külön magyarázkodni a temetésről, szertartásról - a gyerekeknek ott is megvolt a maguk feladata: énekeltek, imádkoztak, gyertyát gyújtottak. Később pedig gondozták a sírt, locsolták a virágokat.
Polcz Alaine úgy gondolta, fontos a kisgyermekeket elvinni a haldoklóhoz, hogy lássák a halál előtti állapotot, mert különben a halálhoz vezető út, a halál folyamata titokban történik, ezáltal rémisztővé válik.
Nagyon sok szülő még azt is dilemmaként éli meg, hogy valamely közeli családtag temetésére elvigye a gyereket, nemhogy elköszönjenek a haldoklótól. Pedig ahhoz, hogy a szeretett személy halála feletti gyászt fel tudják dolgozni, szükség van az őszinte beszélgetésekre, az érzelmek kimutatására és ez alól a gyerek sem lehet kivétel. Egyes vélemények szerint már az egyéves gyermek is képes gyászolni, és ez nagyon jó, mert azt bizonyítja, hogy egészséges a lelke, képes a kötődésre és a gyász megismerésével az elengedésre is, ami szintén nagyon fontos tapasztalat.
A szertartások nagyon fontosak nemcsak a felnőtteknek, a gyerekeknek is - a temetés a gyászfolyamat kulcsfontosságú eseménye; fontos szerepe van a lezárásban és az újrakezdésben. Ezért nem szabad félni attól, hogy elvigyük a gyereket a temetésre, mert a szertartás és az utána következő ünnepélyes emlékezés (halotti tor) mind-mind segítik a gyermeket a halál megértésében.
Éppen ezért nyugodtan kijárhatunk a temetőbe is emlékezni . Mostanában egyre több helyen láttam nemcsak virágot és gyertyát, hanem gyerekrajzokat és apró kis ajándékokat a sírokon. Ha együtt éljük át a gyerekekkel a gyászt, figyelünk az ő kis érzelmeikre, és hagyjuk őket elbúcsúzni és emlékezni a saját kis eszközeikkel (pl. szokások megtartása, rajzolás, ajándék készítés, fénykép nézegetése), segítjük őket abban, hogy elfogadják: a halál az élet velejárója.
Honnan kaphatunk segítséget a halál témájára való felkészülésben?
Polcz Alaine könyve, a Meghalok én is? A halál és a gyermek című kötet, a halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmeire, bölcsességére.
Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Az ezekből leszűrhető tapasztalatok segítséget nyújthatnak a megértésben és elfogadásban.
Mint tudjuk, a mesének gyógyító ereje van, ez a halál témájánál sincs másképp. Olvassátok el A halhatatlanságra vágyó királyfi történetét ! A mese elején a királyfi nagyon szomorú, mert megtudja, hogy meg fog halni. Ezzel a nyilvánvaló igazsággal az emberek többsége nem törődik, neki azonban lehetetlen ugyanúgy folytatnia az életét, ahogy eddig tette, ezért elhatározza, hogy megkeresi a halál elleni orvosságot, vagyis elkezdődik az útja a halhatatlan lélek és a halhatatlanság megtalálására.
Sziasztok!
TaknyosTöki* már alig taknyos, Renim viszont hiába a 2600 Ft-os 3 db-os lórúgás tabletta, ugyan ugy köhög mint eddig. / * = Patrik.- /
Pedig inhalál, Acc400-at iszogat, meg Lándzsásútifű szirupot kortyolgat...
Szaall... Egéssz emberi idő alatt száradnak a mosott ruháim is!
Jaaa...
Renim ismét ügyeskedett!!! Olvassátok... / Nem rövid, de.../
Sziasztok!
Eltüntem, de nagyon néha beolvasok ebbe a topikba.
Az igazság az, hogy mióta 8 órában dolgozom, nincs annyi időm, mint eddig, sőt, még annyi sem, mert azért elég sok mindent meg szeretnék tartani azok közül, amit eddig is csináltam, csakhát...
szóval a fórumozás sincs az első helyen, nem nagyon vagyok képben.
Olvasom, hogy újabb "háború" volt szeptember közepén. :(
Nekem sem esik jól, hogy nem tudtam a taliról, de ugyanakkor tudom, hogy ez az én "hibám" is, mivel mindig visszautasítottam a talit eddig, és a mostanira sem tudtam volna elmenni, tuti volt valami programom akkor, de már nem emlékszem mi. ;) :És a zárt topik is "fáj", de itt is tudom, hogy tuti nem kerülök be, mivel azt nem tudom vállalni, hogy naponta benézzek, sajna nem megy. :( Mondjuk azt sem tudom, hogy melyik zárt topikról beszéltek most, nlc..., tanya..., vagy mit tudom én. ;)
Picit rólunk, aztán megyek aludni, mert mindjárt negyed 7 és csörög az óra.
Bea elmúlt 8 éves 2 hete, így én már nem vagyok főállású anya, igaz, már a születésnapja előtt 9 nappal 8 órás munkakörbe kerültem a rendelőben, ahol július óta 4 órásként dolgoztam.
Kemény a 8 órás meló, de legalább van, és ez a mai világban nagy szó, hogy van munka, fizetés.
Beus 2. osztályos, most hozta haza a szeptemberi értékelését. Osztályozás nincsen, matek 100 %, magyar 86-%-os és olvasás jó, jó ütemű. Fiúk dettó matekosok, szóval semmin sem csodálkozom. :D :)
Miki 9.-es lett, azaz nulladikos. Most van az a bizonyos +1 év, mert ő 6+1 éves gimibe jár, mint Lórika Kata lánya, ugyanabba a gimibe. ;) Heti 12 óra angoljuk van, és 3 spanyol, 5 info, a többi csak úgy van, ezek a főtárgyak ebben a tanévben.
Pityu fiam nagyon kamasz. :( De csakazértis túlélem, és nem őszülök bele, bár ez utóbbit nem ígérem, mert vannak számomra meredek dolgai. Ő most 11.-es magyarból épp bukásra áll :( viszont matekból meg érettségizni akar jövő ősszel. Khm... jó felállás. Mondta, hogy nem akar mindenből leérettségizni, csak matekból, meg ahogy azt ő elképzeli, ez nem kívánságműsor, mindenből le kell tenni az érettségit legkésőbb 12. végén, ahhoz hogy érvényes legyen. ;)
Én dolgozom 8 órában a rendelőben, csináljuk a webboltot, csinálom, amit Zsóka is, és nem mellesleg hímezek is, akár megrendelésre is. Kösz, jól vagyok! :D :D
Ja, és van 1 tuti megrendelésem az ovis honlap felújítására és van egy tervem, amit meg kéne valósítani, egy honlapot. :D
Sajnos smile-kat nem tudok rakni, mióta újra tettük a gépemet. :(
Bocsánat, hogy nem reagálok senkire, de ha megnézitek mikor írom ezeket a sorokat rájöttök, hogy miért nem, csak egy gyors életjelet akartam adni magunkról.
No, legyetek jók, majd jövök, esti gépi munka közben, pihenésként holnap.
Szép hetet mindenkinek! :)
Sziasztok.
Kicsit behavazódtam, minden olvasható rólunk a blogomban!
Remélem jól vagytok, nem betegekkedtek!!!
Kicsit valóban leült a topik aktivitása... Tegyünk ellene Lányok!
Katerina, én is szekrénytpakoltam a 7végén...
Aaaannyit lűdöztem' teszveszen, meg zsibvásáron Patriknak, hogy tejes ruhakészlet válogatást kellett tartanom, hogy eltudjam pakolni az uj szerzeményeket.
Ez több okból is szerencsés húzás volt, mivel a nem itthoni' göncein kívül Patrik minden gönce az én szekrényemben van. Az ágyhoz tartozó 'komódban' épp hogy a játszós' cuccok férnek el.
De, Klaus örült, mert egy rakás hajdanában jó volt rám' göncöt őrízgettem még a polcaimon, amit most megörökölt tőlem...
Jobbulást nektek!!!
Sziasztok!
Kihaltunk?
Gabi itthon van már péntek óta...Folyamatosan nyafog...a torka már nem fáj, de még piros...az orosságot erőszakkal kell beletukmálni...Remélem holnap, de elgkésőbb szerdán már megy suliba...
Most egy kicsit én is érzem a torkom..., de nem vészes.. Kár, hogy így elromlott az idő...Ma elővettem a vastagabb ruhákat...és kicserélem a szekrény tartalmát...Nyári cuccok mennek a raktárba..
Sziasztok! Merre van mindenki?
Metti? Remélem jól vagy ....és a többiek?
Krisztys, Vica?