Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elfenekeltem a gyerekem
Létrehozva: 2007. szeptember 23. 21:32
Imádom a gyerekeimet, de ma a legnagyobb túlment azon amit egy szülő csak úgy elvisel, úgymond mosolyogva. Tudom, hogy fáradt volt, stb. De akkor is. Nem volt hajlandó lefeküdni. Lefektettem, jött azzal, hogy nem jó a takaró. Mondtam keress másikat ha akarsz, de le kell feküdnöd. Elkezdett hisztizni. Fél óra után felmentem, megmostam az arcát és újra lefektettem. Közben vendégeink voltak, ami igen ritka nálunk. Két mondatot nem tudtunk váltani tőle. Felébresztette a tesóit, állt a bál tőle az egész lakásban. Végre úgy nézett ki, hogy lefekszik. Két perc múlva jön azzal, hogy túlzottan becsuktam az ajtót, jöjjek fektessem le újra. Próbáltam szép szóval elmagyarázni, hogy az anya is ember és nem szeretne fel-le rohangálni, feküdj le szépen. Csak nem volt hajlandó. Újra nekiállt üvölteni, kicsi ( aki másik szobában alszik ) újra felébredt. No itt elszakadt a cérna és olyat tettem mint még soha. Felmentem és elfenekeltem. Most persze jön a lelkiismeretfurdalás. De talán én is ember vagyok.... Kövezzetek meg, vagy mondjátok el, mi a véleményetek.
sztem ezta konvertációt csakis úgy lehet értelmezni: már rég kijárt volna ennek a büdüs kölöknek egy kis nevelés, de asszony nem hajlott rá eddig.
+a vendégek addig is fültanúik lehettek az eseményeknek, úgyhogy nem hiszem, hogy lett volna nagy megbotránkozás. Sőőőt
nem tudom mennyi idős a "legnagyobb", de szerintem csak azért keresett kifogásokat mert mint mondtad, nagyon ritka dolog nálatok a vendég...
lehet, hogy nem akart ő sem kimaradni a nyüzsiből... nem lehetett volna engedni Neki egy kicsit, hogy maradhasson még fennt??? a szabályok is csak akkor érnek igazán valamit, ha néha megszeghetik őket
Nem hiszem, hogy büntudatnak kéne a dolgot követnie...tudnia kell a gyereknek IS, hol a határ, meddig mehet.
Viszont a gyerek érzi, mint egy szeizmográf-ha a szülő türelmetlen, ha gyorsan "le akarja tudni" őt...olyat nem kéne gyereknek mondani, hogy a szülő is ember....a gyereklogika következő kérdése: "mert velem foglalkozni nem emberi feladat?" vagy "terhére vagyok anyának?"- a hiszti figyelemfelkeltés, sokszor a gyerek ilyen irányú bizonytalanságát jelzi.
Tehát ha vendég van, akkor is próbélni kell nem éreztetni a gyerekkel: most útban van, a vendégek miatt.
De ettől függetlenül: nem őrjönghet a másik gyerek kárára, csak mert úgy tartja a kedve...és alapvető dolgokban hallgatni kell a szülökre. Nem lesz semmi gond.
Szia!
ne emész magad. szerintem mindenki túlélt egy-két nevelő célzatú náspángolást, és normális ember lett. Amúgy 7,5 évesen ez kissé szokatlan hiszti volt. lehet, hogy veletek szeretett volna maradni. na de holnap suli, és gondolom bealudna már az első órán ha nem piheni ki magát rendesen...
MEGINT:
Ahemmmm....engem nagyon erdekelne, hogy mit csinalt mindezalatt a kedves APA?????????
Lehet, hogy most az egyszer Neked is összejött egy rossz nap, rossz pillanat.
Abból, amit írsz, látszik, a gyerekverés nem gyakran, vagy szinte soha nem fordul Nálad elő.
Az vesse Rád az első követ, akinél ez sosem fordul/fordult elő!
Nem helyeslem, de én feloldozlak!
Lelkiismeretfurdalás ellen:
Velem is előfordult, én a kezére ütöttem már néhányszor a lassan 2.5 éves lányomnak, amikor a határokat próbálgatta szántszándékal, és túllépett rajta. Mármint a határon.
(Pl. sokadjára mászott fel veszélyes helyre vagy ütött rá a macskára, aki meg szegény tűri.)
Én egy dolgot teszek ilyenkor. Ő ilyenkor bocsánatot kér tőlem ("Kérek bocsánatot!!! Kérek bocsánatot") és a sírás után leültetem magam elé, elmondom, megmagyarázom Neki, hogy mit tett. És én is bocsánatot kérek Tőle, amiért megütöttem a kezét.
Nekünk ez bevált, egyrészt mivel én is bocsánatot kérek, Ő is megteszi, természetes lett Neki, hogy ha az ember hibázik vagy rosszat tesz, akkor bocsánatot kér a másiktól.
Másrészt megnyugszom, mert bocsánatot kértem, és Ő megpuszil, átölel, mondja, hogy "Nincsen semmi baj!"
Értelmesek Ők, csak hát most van a határok próbálgatásának korszaka ...