Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elfenekeltem a gyerekem
Létrehozva: 2007. szeptember 23. 21:32
Imádom a gyerekeimet, de ma a legnagyobb túlment azon amit egy szülő csak úgy elvisel, úgymond mosolyogva. Tudom, hogy fáradt volt, stb. De akkor is. Nem volt hajlandó lefeküdni. Lefektettem, jött azzal, hogy nem jó a takaró. Mondtam keress másikat ha akarsz, de le kell feküdnöd. Elkezdett hisztizni. Fél óra után felmentem, megmostam az arcát és újra lefektettem. Közben vendégeink voltak, ami igen ritka nálunk. Két mondatot nem tudtunk váltani tőle. Felébresztette a tesóit, állt a bál tőle az egész lakásban. Végre úgy nézett ki, hogy lefekszik. Két perc múlva jön azzal, hogy túlzottan becsuktam az ajtót, jöjjek fektessem le újra. Próbáltam szép szóval elmagyarázni, hogy az anya is ember és nem szeretne fel-le rohangálni, feküdj le szépen. Csak nem volt hajlandó. Újra nekiállt üvölteni, kicsi ( aki másik szobában alszik ) újra felébredt. No itt elszakadt a cérna és olyat tettem mint még soha. Felmentem és elfenekeltem. Most persze jön a lelkiismeretfurdalás. De talán én is ember vagyok.... Kövezzetek meg, vagy mondjátok el, mi a véleményetek.
Vagy a párja ment volna fel fél órát gyereket altatni amíg a topikindító cseveg...
A gyereknek nem véletlenül van ( jó esetben) 2 szülője.
Nem csak az anya dolga a gyerekkel való törődés...
Ennyi az egesz!
Én is így nevelkedtem és szeretném, ha a gyerekeimnek a gyerekkor olyan gondtalan, boldog és nyugalmas lenne, mint amilyen az enyém volt- ez az életük egyetlen nyugodt szakasza- már ha az...
De ez csak úgy megy, hogy együtt élünk velük, és nem éppcsak eltürjük a "napi gondokat"----nagyon szomorú az a kisember, akit "letudnak" este 8-kor és onnantól halgass a neve...
Aki türelometlen-szerintem ne vállaljon gyereket, hanem élje az énjét a barátokkal-hiszen erre vágyik.
Szia!
Persze!Mindenkinel neha elszakadhat a cerna!
En azt gondolom, hogy a vendegeid is tudtak, hogy kisgyerekes csaladhoz jottek, tehat szerintem semmi problema nem lett volna, ha egy fel orara elnezest kersz, nyugiban elaltatod a gyereket es lemesz tovabb csacsogni veluk.Addig a parod biztos elszorakoztatta volna oket.
Mivel ez nem tortent meg es a gyerek is megerezte, hogy ma "le akarod ot razni"Juszt se csinalta amit mondtal es ez igy volt termeszetes tole!
Biztos de mi a szüleinkkel hegyetmásztunk kajakoztunk, növényeket , terméseket bogarakat kerestünk. Vízbe kavicsot dobáltunk, hallgattuk a madarakat... nekik ez jelentette a szabadságot.Kimozdultak a munkájuktól és velünk lehettek. Édesapám ha külföldön dolgozott minden esetben vitt magával egy vagy két gyereket. Édesanyám úgyszintén. Később mi is együtt és különkülön is vittük magunkkal a gyerekeket.
Nekünk is ez volt a "pihenőnk".
Most hogy nagyok és a világban vannak , ha éjfélkor küldenek sms-t hogy megbeszélnének velünk valami szakmai vagy magán dolgot akkor éjfélkor társalgunk. Nem érzek ebben semmi tehert. Amikor vállaltuk Őket akkor is tudtuk, hogy szülőnek lenni nem csak móka és kacagás. Ütni mi sem ütöttük Őket soha., de annál többet meséltünk olvastunk és gyűjtöttük a közös élményeket.
A gyerek nem kívánja, hogy az énedet eldobd, hogy csak érte élj...ő csak azt kívánja, hogy türelmes, kedves és megértő legyél vele.
De amennyire kizártnak tartod a barátot és a gyereket egy lapon említeni---úgy érzem, ha a gyerek majd kamaszodik, vagy közel nagykorú lesz-nem te leszel a megértés szobra...a szülői jogokra hivatkozva ="amíg az én kenyeremet eszed és én fizetem a tandíjat, addig azt teszed, amit elvárok tőled"- ha nem ilyen vagy előre is bocsánatot kérek tőled...te pedig-intellektuálisként- respektálod....ugye?
A kis vedtelen gyerekedet aki csak azt szeretne,hogy foglakozz vele(kit erdekelnek a vendegek???)ahelyett hogy lefektetned es megvarnad mig bealszik,elvered..
Nem hiszem el,es meg leis irod!
A ferjed is elpicsaz teged,ha szar napod van es hülyesegeket beszelsz neki?vagy az mas tema?
Na én megyek tv-zni, topic-indító már ide sem emr nézni, szte tán túl durván neveljük a gyerekeket s nem is érthetjük így meg a dilemmáját. Meg ez a kényes kérdés is a férjéről..khmmm...hát igen.
Jóéjt mindenkinek, már akinek sikerült elérnie, hogy a gyerekek hagynak is neki jóéjt, nem öntörvényűen leosonnak anya/apa mellé meg ilyesmi
Kell anyukának is szabad tér...de egy néhány éves kisembernek olyanokat mondani: a szülő is ember, nekem is kell szabadság, az anya nem a gyerek kiszolgálópapucsa....elég durva kifejezésmód. Eszerint a gyerek egy megoldandó, olykor terhes kötelezettségek sora, egy anya szabadságát korlátozó kis zsarnok, aki mellett nem lehet vígan és gondtalanul élni---a gyereknek, ha nem is mondja így végig-a hasonló megjegyzésekből ez szürődik le. Pedig nem erről szól a dolog. Aki a gyerek mellett rabnak érzi magát, a gyereket akadálynak, megoldandó problémák végtelen sorának látja, aki rabolja a kedvvel töltött időt....annak nem kéne vállalni gyereket. A gyerek a szülő kívánságára születik (jó esetben) -de mindig önhibáján kívül. (ha nem születik, az a kétségbeesés netovábbja, akkor az élet sokak szerint értelmetlen, a terhességi teszt nézegetése az izgalmak netovábbja....ha meg itt a gyerek- vagy több is- akkor elég sokan tényleg önfeláldozásnak érzik a gyerek melletti életet....hol fordul át a gyerek az élet értelme abba, hogy a gyerek az akadályozza a szülőt az önmegvalósításban?
NEM A KONKRÉT TOPICRA GONDOLOK! CSAK A HSZ_EK EGY RÉSZÉRŐL JUTOTT ESZEMBE EZ A KÉRDÉS....Minden rosszindulat nélkül.
=csak önzetlen szeretet, rugalmasság, humor, szervezés és szemlélet kérdése, hogy a gyerek az élet olyan része, ahol a szülő partner és nem cseléd...a gyerek is partner, nem mini zsarnok...
Biztosan lesz, aki félreérti-de ilyen mindig van. Aki érti, annak a véleménye lenne érdekes. Mert aki érti, az úgy veszi az egész gyerek-kérdéskört, ahogy érdemes.
1, nekem a gyerekeim is fontosak, de bizony egy barátomat sem zavarom el 10-kor, a gyermekeim kedvéért!Pláne mivel én is nagyon elfoglalt ember vagyok, így napközben nem is igen van módom látni a barátaimat.
2. Vannak dolgok, amiket még nincs kedvem elmagyarázni egy 4-5 évesnek, pláne ha valami izgalmas szakmai vagy épp nem szakmai diskurzusba kezdek.
3. Szerinted az intellektuális beállítottságú emberek nem szeretnek pletyizni is? hajajj, de elvagy Te tévedve ebben a világban!!!
Ezek szerint számodra nem volt jó iskola, mert szerinted az a helyes, ha az ember attól kezdve, hogy szülő válik belőle, csakis a gyermekéért éljen elsősorban...nem helyes ez, hidd el! Én attól még nem dobom el énemet,egyéniségemet, hogy gyermekeim vannak. És igenis vannak témák, amikről a világért sem diskurálnék meg előttük!!!!
Nagyszüleink más országokban éltek
és Szüleink nem is hagytak volna
bennünket másokra. 7,5 évesen is vittek bennünket társaságba és mi is ott lehettünk.
Sőt barátaikkal vittek színházba, tárlatra, operába ...
Érdekes módon barátaik között, akiknek gyerekeik voltak szintén így tették.
Ezt előre közölték hogy X ideig.
Így nem ért senkit váratlanul, ha netán menni kellett.
1. a szüleinknek mi voltunk a legfontosabbak, ezért a barátjaik 10 után már elmentek. Különben is nagyon elfoglalt emberek voltak.
2. Mindent minden esetben a korunknak megfelelöen elmagyarázták azt ami számunkra nem volt értelmezhető.
3. A társaságuk nemcsak saját szakterületükre vonatkozott hanem mindenféle érdeklődésű ember szerepelt benne. Így aztán megtanaulruk, hogy rajtunk kívül mások másként vélekednek/ gondolkodnak ugyanarról . Diskurálni érvekkel és ellenérvekkel lehet. Igaz nem a szomszéd mit vett és ki kivel jár volt a téma.
Jó iskola volt.
de 7,5 évesen ilyen hisztit...
elég furi. Akkor volt, hogy Ti hajnal kettőig rohangásztatok meg kurjongattátok körül a vendégeket? és akkor ők egyáltalán hogy voltak képesek beszélgetni egymással? eléggé limitálni is kellett akkor ezek szerint a témákat, mert ugye nem minden való kicsi gyerekek fülének...na én ilyen vendégségből egynél többször nem kérnék, már bocsánat.
Igenis vannak szabályok, az együttélésnek pláne. Ha anya azt mondja, fekvés, akkor fekvés. És tudni kell a gyereknek, hogy anya-apa vendége az nem az én haverom, mint ahogy mikor a gyerek meghívja vendégségbe a barátait, akkor meg nem anya-apa a felelős a szórakoztatásukért. Nálam ez megy.És megy is így!!!