Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezelhetetlen 6 éves
Létrehozva: 2008. január 16. 09:19
Sziasztok ! A kisebbik lányom 6 éves és már teljesen kétségbe vagyok esve, mert nem tudok mit kezdeni vele, minden hatástalan és lassan a diliházba jutok, ha így megy tovább. Soha nem volt egyszerű gyerek, de ez csak egyre rosszabb lesz... Hisztirohamok, sokszor derült égből, minden látszó ok nélkül, állandó durcásság, mindenre nem és nem akarom, ha valamire azt mondja ( talán egy héten egyszer ) hogy JÓ, akkor azt hiszem rosszul hallok..Az esti lefekvés horror, a regeli felkelés szintén. Szépen kérem, szépen , türelmesen beszélek vele, semmi. Aztán elszakad a cérna és kiabálok, de attól én is és a nagyobbik ( 8 éves) lányom is kiborul. Most válunk a férjemmel, közös megegyezéssel, minden gyűlölködés nélkül. Tudom, ez is közrejátszik, de Zsófi nem 2 hónapja ilyen, már évek óta van valami ami nagyon nem stimmel nála és azt is érzem, hogy nagyon mélyen rejlik ez a probléma. Nevelési tanácsadóba járok vele, és gyerekpszichológushoz, de se az oviban, sem pedig egyéb helyeken nem viselkedik olyan "abnormálisan" mint otthon. Már annyi helyre hordom, de teljesen feleslegesen, úgy érzem. Én nem találom hozzá a kulcsot és borzasztóan félek, hogy még több sérülést okozok neki ezzel. Egy merő tiltakozás a gyerekem. 
Az anyukájának sem egyszerű a helyzete, tehát nyilván nem véletlenül bizonytalan, szorong, vagy ideges, de amíg nem veszi kezébe az irányítást, addig a gyerek irányítja saját magát, ami meg ide vezet.
Én így látom - kívülről.
Szia...nem olvastam el a hsz-kat, csak leírom, mi az ami nálunk beválik. A törpém elég makacs, kemény akaratú kisfickó, mindenről nagyon határozott vélemény, simán megmagyarázza, hogy a kék az piros.
Hiszti, dac, minden játszik. Ha erőszakoskodnék vele, még rosszab lenne...nálunk egyedül a bábozás segít. Lehet, hogy hülyén hangzik, de ha életre keltem a játékait, azzal csodákat érek el.
Nekik elmondja, mi bántja, nekik szót fogad, és kacag nagyokat. A játékok pedig elmondják, megkérik arra, amit helyes lenne....
Egy 6 éves azért még kicsi gyerek, próbáljátok ki, hátha a " barátainak" kiönti a kis lelkét....
Sok Sikert!
akkor hagyjunk rá mindent ez a tökéletes megoldás !!!
ne vegyük el a kedvenc játékát sem mert akkor lelki terrort kap a gyerek , és ne szóljunk rá eréjesebben sem mert akkor csak rettegni fog .
mennyire bölcs vagy .
ezt iskolában tanították ? akkor kérd vissza a pénzedet .
Ha én is elkezdek ordítani vele, hogy kussoljon már, mert én is K.O. vagyok, akkor valószínűleg végigkiabáljuk az utat.
Ha meg erélyesen rászólok, hogy oké, hogy fáradt és éhes, de a hisztivel nem old meg semmi,t csak én leszek ideges, aztán meg megyek tovább nyugodtan, akkor csodák-csodájára fél perc múlva elhallgat.
érdekes az én 3 gyerekem közül egyik sem lett lelkibeteg az ominózus pohár viztől , sőt a cserfes kislány aki a vizet kapta az még apásabb lett , és a mai napig is rajongással szeret .
Időnként eszünkbe jut és marha jókat röhögünk , bár azóta eltelt 17-18 év.
Aztán amikor kamszodik jön, az döbbenet, hát én nem ilyen gyerekek neveltem, olyan jó volt kicsinek.... Persze, mert a kamasz már visszaszól (rosszabb esetben visszaüt)
Hát... talán akkor megegyezhetünk abban hogy mindenkihez más nevelési módszer illik. Én speciel hülyeségnek tartom az erôviszonyok tisztázását, vagy az elfenekelést, vagy azt hogy közönség nélkül nincs hiszti...
Szerintem a gyerek aki hisztizik annak problémája van. Így fejezi ki. Ha belefojtjuk a gyerekbe attól nem lesz neki jobb. Csak kényelmi okokból a felnôttnek jobb.
További jó vitázást!
Szerinted, az mi, ha nyakon öntöd a gyereked egy pohár vízzel? Hiszti, felnőtt módra. Nagyoooon jóóóó megoldás!
A vizes témához:
anyósom nálunk is eljátszotta, mondván, hogy nála ez bevált annak idején, és igenis húzzuk meg a határt....
a hiszti nem csillapodott, sőt a gyerek még jobban üvöltött, és ráadásul utána kb 3 hétig nem volt hajlandó fürdeni, mert annyira félt a víztől.
Szerintem csak olyat szabad csinálni egy gyerekkel, amit egy felnőttel is megtennénk... és nem borítanék le egy felnőttet sem vízzel (pláne nem a társam, de ez már más kérdés... lehet a férjem jó darabig nézhette volna az ajtónkat kívülről ha ilyet tett volna velem, de mindannyian mások vagyunk...)
szerinted milett volna a megoldás amikor anyuka magából kikelve
anyázik , és minden féle állatnak elkezd nevezni ?
Talán jól meg kellett volna csattintani ? az nem az én stilusom , éppen nem ugy mint a gyerekek testifenyítése sem .
Lényegtelen , mert ugy a gyereknél , mint a nejemnél hatásos volt . a gyerek nem hisztizett többé és nem is mondta többetazt a szót , hogy akarom.
de anya is megtanulta hogy higgadtan , szépszóval többet érhet el , mint ordenáré modon kiabálva .
Én, mikor a legrosszabb korszakban voltunk (mostanában kezd múlni) csak "kifordított gyereknek" hívtam a kölket. Mindegy, mit mondtam, azt éppen nem. Már röhögtem rajta, hogy előre tudtam, mindegy, mi lenne a program, neki azt éppen akkor nem. Persze de. És akkor jött a sírás, topogás. Aztán egyszercsak kezdtek múlni a rohamok. Mára egész jól működik. És egyszer sem öntöttem le semmivel. :-)
A pohár víz stratégiát viszont nem ítélném el
Leginkább mandy89 #27-es hozzászólásával értenék egyet. Többek között abban, hogy ha hisztizik a gyerek, akkor magára kell hagyni és hogy a gyereknek tudnia kell, hogy a szülő az szülő és nem csicska.
Szerintem nem azért nem hisztizik az oviban, mert ott nem kap a nyakába vizet.....
Egyszerűen ott csak nem szembesül azzal, ami kiváltja nála a hisztit, ott mással foglalkozik elterelődik a gondolata. Sőt, nálunk még azt is mondták, hogy az oviban meg akar felelni, míg otthon ez nem szükséges, otthon az mégiscsak otthon, felnőttként is leeresztünk és nem viselkedünk annyira.
És tartom magam a leírtakhoz. Nem írtam, hogy kizárólagosan ezen múlik, és azt sem, hogy neveléssel nem lehet rontani vagy javítani ezen. örökléstant és gyermekfejlődéstant, sőt pszichológiát is tanultam. Bár bulvárkönyveket nem olvastam a témáról, ez igaz.
És nem minősítem butaságnak senki hsz-ét, még ha merőben eltér is az én véleményemtől.
itt az erő viszonyokat kellett rendezni , mert azt hitte hogy hisztivel kibir mindent harcolni amit csak akar , ugy mint az ovoda társai .
tulajdon képpen probléma nem volt semmi , az ég világon .
Az oviban sok gyerek nem hisztizik, szinte félénk, visszahúzódó, szorong, otthon meg agresszív. Most képzeld el, lehűtik egy pohár vízzel, és szerintem ettôl nincs megoldva a problémája. Akkoris szorong az oviban, csak akkor már otthon is.
Most nem egy pohár vízrôl beszélek és nem egy elcsattant pofonról hanem rendszeres "elfenekelésrôl", mit alább írta valaki. Frankón megmutatod a gyereknek hogy te vagy az erôsebb, fogja be a száját veled szemben, csakhogy ezzel méginkább földbe tiprod. Arra jó hogy tök lelkibeteg gyereket nevelj. Másra nem.
A másik kettő "jól működő" gyerek. Ez a kis hisztiske is, de tény, nála néha nem lehet tudni, mikor mire kattan be. De soha nem érte el a "kezelhetetlen" szintet.
Tudom, milyen érzés tehetetlenül tipródni, mikor látod, hogy valami nagyon nem jól működik. Nem ismerem a topiknyitó családját, így véletlenül sem adnék tanácsot. Én azt tudom, mi válik be nálunk. Nyugodt, de határozott és következetes hang. Azt szoktam mondani, hogy hisztizni állampolgári jog. Nekem meg jogomban áll nem hallgatni. Így aki épp hisztizni szeretne, az mehet a szobájába.
Sokszor mindenre ráfogják, hogy hiszti. Ennek a hátterében pedig gyakran a rossz kommunikációs stratégiák állnak. A családtagok elbeszélnek egymás mellett, nem a másikra reagál, hanem a saját mondanivalójára. A felnőttek hajlamosak nem figyelni arra, hogy a gyerek mit szeretne. Én vagyok a felnőtt, én mondom meg mi lesz. Pedig sokszor egyszerűbb egyeztetni, és közösen dönteni. (Ez nem feltétlenül a topiknyitónak szól, mert talán ők már ezen is túl vannak)
De ha valami, akkor a "folyton ráhagyni", "inkább engedni mindig" fixen rossz megoldás. Neki is meg kell tanulnia, hogy a szülők, testvérek nem csicskák. Jaj, de nehéz mesterség a szülőség, és mégsem tanítják sehol. :-(