Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagyon érdekes, hogy a Léda-zsoltárok tele vannak erotikával, bőven több van bennük leírva, mint amennyit a kor szelleme és erkölcse megengedett. A Csinszkához írott versek viszont csöndesebb de biztosabb érzelmekkel vannak teli. Persze közben Ady idősebb is lett és persze a betegsége is meghatározó volt, de én úgy gondolom, hogy Csinszka volt a szerelem, Léda pedig a vágyának asszonya.
http://mek.niif.hu/00500/00588/html/
Hmm, igen, van benne kitaszítottság szerintem is.
Viszont: szerintem ez a vers valamiféle veszekedésük után íródhatott, amikor jéghideg a hangulat köztük, de elereszteni nem tudják egymást.
A mátkapárokkal szembeni ellentét pedig pont az, hogy ők a kapcsolatukban a hideget is megélik, nemcsak a meleget, sőt, az ő érzéseik sugároznak is. Mert olyan erősek...
Sziasztok!
Itt a helyem, nem vitás! Imádom Ady verseit, beleborzongok, ha olvasom őket. Ezeket a verseket érezni lehet, érezni kell, és akkor lenyűgöznek. Nagyon sok kedvencem van tőle, íme egy, ami számomra az egyik legjellemzőbb költemény Adytól:
AZ ÉN KÉT ASSZONYOMÉs meghalok és semmi, semmi.
Körülbelül két asszony fogja
Észrevenni.
Az egyik az édes anyám lesz,
A másik meg egy másik asszony,
Ki sirasson.
Be szép lesz: egy idegen sírra
Két asszony hordja a virágot
És az átkot.
S mégis büszke a ti fejetek.
Frissek a vérben, nagyok a hitben,
Csák Máté földjén ti vagytok az Isten.
Előre, magyar proletárok.
Ami csak szépség s ami reménység,
Mind ti vagytok a Tisza körül.
Nincs a világon még annyi bánat
S annyi láncosa nincs még a világnak,
Mint itt és nincs annyi nagy éhség.
Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,
Éhe a Szépnek hajt titeket.
Nagyobb igaza sohse volt népnek,
Hitványabb Nérók még seholse éltek.
Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap.
Én, beteg ember, csupáncsak várok,
Vitézlő harcos nem lehetek.
De szíveteket megérdemeltem,
Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem:
Véreim, magyar proletárok.
!!
nekem ez az egyik kedvencem...
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.
Hűs lugasban, vén, nyári napon,
Aludj, mikor az apád altat,
Kicsi fiam:
Felleg-bölcsőd sírva ringatom.
Álom-testecskédet legyezem,
Csókokra emlékszem, melyekből,
Kicsi fiam,
Nem hívott elő a szerelem.
Hogy ködből vagy és sohse valál,
Sohse fájt így szegény apádnak,
Kicsi fiam,
Közel lehet hozzá a Halál.
Édes magzat-vágyak teltenek,
Csak téged kiván már a csókom,
Kicsi fiam,
Aludj, aludj, vén apád beteg.
Vén nyár, vén sors, magtalan apa:
Akartad-e valaha látni;
Kicsi fiam;
Kóbor, bús apádat valaha?
Halál leseng e nyári napon,
Mintha én feküdnék bölcsődben,
Kicsi fiam,
S álom-arcocskád cirógatom.
Kedvencem Radnóti, de Adyt József Attilát és tulajdonképpen a VERSET nagyon-nagyon szeretem
már veres is jöttek,szuperek a hozzászólások!!!
MINDENKIT OTT IS SZERETETTEL VÁRUNK!!!Aztán verssel gyertek ám.....
te is ügyes vagy,hát képzeldd el ötödikes koromtól,ahogyan írtam őt szerettem szavalni a legszívesebben!!!Csodálkoztak is a tanáraim,hogy érti egy ötödikes gyermek???
...ahogyan halkan-is...-szenvedélyesen-is...-nyugodtan-is...-ordítva -is-lehet "játszani"vele a verseivel,építkezni,aztán mindent romba dönteni,majd újra felépíteni!!!!!
"EGYSZEMÉLYES SZÍNHÁZ A VERS MONDÁS"nagyon tetszett,amit talán egy hete sincs,hogy a mi egyik veszprémi büszkeségünk,színésznőnk mondott:Kolti Helga...abban is benne volt minden,amit talán itt sem jól soroltam most fel...de én már!!ötödikben így éreztem!!!ÉS EZÉRT AZÓTA IS IMÁDOM!!!!!!!!!
A kitaszítottság érzését (számomra) inkább ez a vers fogalmazza meg. Na ez is olyan, hogy ezerszer olvastam, de még mindig hatással van rám.
Lédával a bálban
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.
„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.
Hát, nem is tudom... Szerintem ez a vers (Az Elbocsátó szép üzenet) a közönyről szól. A kiábrándulásról. Igen, ez a szenvedély negatív oldala...
Én is Adyból érettségiztem, és a hüje magyartanárom majdnem megvágott, pedig azt mondom, nagyon jól feleltem, Adyt nagyon ismertem. Ma már tudom, hogy féltékeny volt rám, de akkor nagyon fájt...