Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexiásoké a világ?!
Létrehozva: 2003. november 19. 15:27
már bocs, de meddig fog kint díszelegni az a hülye banner az oldalak tetején, hogy "nem csak az anorexiásoké a világ"???? felmerült ez bárkiben is akinek van esze? (mármint h. csak az övék) aki ezt kitalálta, aszerint az anorexia valami trendi dolog, mint pl. a szexi mosoly? ez egy betegség, ebbe belehalnak emberek!!! és pont a nlc-n... :-(((((((((((
Röviden és nagyon-nagyon leegyszerűsítve: két fő tipusa van a váz izmoknak, Fast Twitch és Slow Twitch. (Bocsi de én angolul tanultam fiziológiát, nem tudom hogy mik a magyar hivatalos elnevezések, de leginkább lassú és gyors összehúzódásra képes izomnak fordíthatjuk őket.)
Ők a saját kis sejtszintű anyagcseréjük különbségeinél fogva másként viselkednek tréning hatására. A egyiknek jobb lesz az oxigén felvételi képessége, tehát a kitartásod növekszik, a másik erősebb összehúzódásokra lesz képes és ezáltal erősebb leszel. Minden izom tartalmaz mindkét tipusú izomrostból, genetikailag meghatározott arányban. Ettől az aránybeli különbségből adódik, hogy van akik jó maratonos, lassú és kitartó, vagy sprinter, gyors mint réti villám, de csak 9 másodpercig.
Amíg cardiózol, vagyis az első tipusú izomrostokat edzegeted, eléred, hogy tovább fogsz tudni cardiózni, és felhasználsz X kalóriát amíg csinálod. Aztán jóccakát.
Ha progresszívan növekvő ellenállással edzed az izmaidat, (pl. egyre nagyobb súlyt emelgetsz) akkor a II.-es tipust fogod használni. Itt lép be a képbe a edzettséged szintje és a hormonok. Ha te egy tábla csokinál nehezebbet nem emelsz fel rendszeresen, akkor akkor már 2 tábla csoki emelgetésétől is izomlázad lesz. Az izomláz az edzetlen és/vagy abban a formájú mozgásban edzetlen izmok anyagcseréjének "mellékterméke".
Mikor erőt kell kifejtened, nem az egész izom húzódik kössze, csak a megfelelő mennyiségű izomrost köteg, mondjuk úgy, hogy 10-ből 2, az eddigi 1 helyett. Ebben a kezdeti stádiumban még nem történik semmi féle izomrost beépítés, (tehát nem nő az izom mérete) csak a létező rostok kapcsolódnak be a rendszeres munkába és panaszkodnak az eddigi hanyagoltságuk miatt. Ha rendszeresen emelgetsz, eleinte nagy léptekben fogsz fejlődni, mert a már meglévő, de eddig nem használt rostokat viszonylag gyorsan munkába lehet állítani. Pár hét alatt, heti 3x20 percnyi erőkifejtéssel már el lehet jutni 2 tábla Milkától, mondjuk 5kg-ig.
Ha tovább is haladsz az edzéssel, és eljutsz oda, hogy már mind a 10 izomrost kötegedet be kell kapcsolni, hogy fel tud emelni a súlyt, akkor jön a következő stádium. Ekkor már be kell építeni a meglévőkhöz néhány új izomrostocskát. Ez valójában nem más mint a meglévők megvastagodása. Erre azért van szüksége mert amikor edzel, az izomrostok valójában sérülnek (lásd izomláz) és a tested nagyon okosan, arra készülve, hogy holnap esetleg megint fel kell emelni valami nehezet, nem csak kijavítja a mikroszkópikus szakadást az izomrostban, hanem egy picit túl is teljesíti a célt, hogy legközelebb már ne következen be a sérülés ugyanakkora terhelés mellett.
Azért mondom el ennyire részletesen, hogy érts, miről is beszélek mikor azt mondom, hogy az izom egy nagyon energia igényesen fenttartható szövet. Minden folyamat amit eddig leírtam drága kalóriákba kerül és mivel a javítgatás akkor zajlik amikor pihensz, az ilyen edzésnek meg van az az előnye is, hogy akkor is fogyasztja a kalóriákat amikor alszol/tévézel/internetezel. És ez az amire azt mondjuk, hogy megemeli az anyagcsere szintet.
Szóval tessék profikra is hallgatni néha, nem csak a szomszéd néni fodrászának nagynénjére. Ha nem tudod, hogy mi a helyzet, google-zd ki. Ez mind publikus info, tessék terjeszteni is.
Hogy hogyan lehet kontrolálni az evést? Sehogy. Ez biologiai szükséglet. Pont arról van szó, hogy fel kell adni a kontrollra való törekvést, és el kell hinni, hogy tudja a tested, hogy mikor mire van szüksége.
Példa. Egy öröklődő anatómiai furcsaság révén nekem nem ürül ki az epém olyan hatékonyan ahogy kellene és ezáltal nem emésztek olyan jól zsírokat és fehérjéket. Folyt. köv.
Én is erre gondoltam a jojóval kapcsolatban, csak h írtad, h "ne kardiózz ész nélkül"; oké, az zsírt éget, de pl. az aerobik az izmot is épít, nem???? Ahová jól jön-v h is fogalmazzak?
Mert én gondoltam rá, h épp ezért (zsírégetés, fogyás, feszesedés, csinosodás, anyagcserefelpörgetés és minden földi jó kedvéért) elkezdek aerobikozni, futni (bnőmmel megbeszéltük! 
 
meg a slide-ot is szívesen kipróbálnám (a kickboxot is,csak állítólag nagyon kemény, nekem meg a betegségem óta eléggé rossz a teherbírásom 
 
! Akkor ezek szted felpörgetnék annyira az anyagcserémet, h normálisan ehessek, mint előtte??? Mert úgy látom, elég sokat tudsz a témáról!!!! 
Mert az eléggé leépítet(het)te a kalóriaszükségletemet, h 1 évig szinte a semmin éltem...
Tudnál még tanácsot adni??? Sztem is jó 5let lenne 1 olyan óra az iskolákban, ahol saját szervezetük, testük működésével ismerkednek! Talán kevesebb lenne az evészavar is......
Mert azt már tudom, h a lelkihiányt pótolom az étellel, csak olyannyira visszahúzódó és félénk vagyok!
Talán ha ez valaha megszűnne....... De nem akar!!!! Csak az a baj, h már az evést sem tudom kontrollálni....... 
És nyugodtan tarts kiselőadást! Sokszor jól jön sz!
Egyetlen közös dolog van minden étkezési zavarral küzdőnek: kontrol. Valami nincs az irányításod alatt, valami ami számodra rendkívül fontos lenne, ezért cserébe, tehetetlenségből, valami mást próbálsz irányítás alá vonni. A kézen fekvő dolog az ételbevitel.
Csak azt tudom tanácsolni, hogy keresd meg mi az ami hiányzik. Ha akkor is ennél amikor nem vag éhes, akkor nem a gyomrodat akarod tömnin, hanem a kis lelkedben lévő ürességet. Gondolkodj el hogy mi helyett akarsz ennie. Ha nem ételt akkor mit vennél magadhoz? Mi mást tudna kielégíteni azt a hiány érzetet amit abban a pillanatban érzel?
Anorexia és bulémia nem súlyprobléma kezelése, ugyanúgy mint az alkoholizmus nem a túlzott szomjúságé.
Hagy békén a testedet, Tudja hogy mire van szüksége, mikor és mennyire. Figyelj oda rá hogy mit kívánsz, de ne keverd össze a éhség érzetet az üresség érzetével!
Amint már mondtam nekem csak addig volt gond tartani a súlyomat amíg diétáztam. Abbahagytam ezt az őrületet és csodák csodájára, beállt a súlyom arra szintre ahol 16-18 éves koromban volt. Nem vigyázok arra hogy mit eszek, de nem is tömöm magamba a kaját. Nem eszem unalomból, vagy frusztráltságból.
Persze nem árt(ana) néhány alapvető biológiai ténnyel tisztába lennie mindenkinek, nem csak lányoknak, és nem csak anorexiásoknak. Én simán bevezetném a Saját testünk működése c. tantárgyat. Néha a hajam égnek áll, olyan dolgokat állítanak, tesznek, bizonygatnak emberek a fitness magazinokban, a fogyis fórumokban stb.
Az igaz, hogy a jojo diéta, a nagyon alacsony kalórián tengődés csökkenti az anyagcsere szintet, de ez visszafordítható. Egyszerűen, de nem könnyen. Az anyagcsere szempontjából legaktívabb szövet az izom. Ez annyit jelent, hogy nagy energia (értsd kalória) mennyiséget igényel a fentartása, javítása, ellátása, működtetése. Ergo, minél több izom van és rendszeresen használódik, annál több kalóriára van szükséged, vagyis annál magasabb az anyagcsere szinted.
Mielőtt megijednél, hogy body buildinges izomzatot propagálok, javaslom próbálj ki valamit. Keress valam nehez a házban és emeld fel 15x minden másnap. A hónap végén már azt fogod tapasztalni, hogy már nem is olyan nehéz, és a karod még sem lett vastagabb, pedig izomlázad az volt rendesen. Annyi történt, hogy rendszeres működésbe hoztál addig nem használt izom rostokat. Hósszú hónapok, vagy évekig tartó kitartó edzés szükséges ahhoz, hogy egy nő jelentősen megnövelhesse az izmai méretét. Ez egyszerűen az esztrogén hatása. A mi izmaink lassabban nőnek méretre, sűrűbben vannak összerakva, vagyis ugyan azt az erőt egy jóval vékonyabb izom tudja kifejteni egy nőnél mint egy férfinál.
A kiselőadásommal csak arra akarlak buzdítani, hogy ne csak észnélkül kardiózz, hogy égesd a kalóriákat. Egyensúly, egyensúly, egyensúly!!!
Nos, az se 1 szép sztori, amit írtá!!!!!
1részt irigyellek, mert 1ik pillanatró a másikra leálltál!
Én jelenleg nem tudom elképzelni, h ki legyek 1ezve magammal!
De hátha sikerül!!!!!!!!! 
Azt át tudom érezni, mikor semmi más körül nem forog a gondolatod, csak az evés és a kalória körül, mert nekem a betegségem kezdetén is akörül forgott, de ahogy gyógyultam, 1re kevésbé, ám most megint!
Tudsz vmi tanácsot adni, h ne törjenek rám ezek a falásrohamok? Mert nem túl kellemes!!!! Én ugyebár nem hánytatom magam (párszor próbáltam, de nem ment)-"csak" diéta, bűntudat-, az útóbbi időben mégis tartom a súlyom! És nekem nem ez a cél!!! Bele szeretnék férni a másfél évvel ezelőtt vett farmerjaimba! Akkor 48-50 kg voltam, most 59-60!
Akkor sem voltam megelégedve magammal, de talán azért nem, mert még mindig féltem, h tovább hízok! Most viszont eldöntöttem, h tornázok, hátha helyrebillen a rég elveszett 1ensúly... És (majdnem) normális életet élhetek! 
És Te most hány kg vagy? Tartod a súlyod a gyógyulás óta? Vigyázol? Ugyanannyit eszel, mint mások? Mert nekem ez az 1ik félelmem: sok helyen olvastam, h a diéta után a szervezetnek már sokkal kevesebb kcal is elég. De ez ugyanígy van anorexiából, bulimiából felgyógyulás után is? V h?
szép álmokat.
Szia!
Amit leírtál, az teljesen igaz rám-persze, gondolom sok más emberre is!
Én azért percre pontosan nem tudom megmondani, mint Te, de azt a napot, amikor eldöntöttem, h fogyizni kezdek, máig tudom (2004. jan. 10.). Egy szombati nap volt. Akkor még nem tudtam elkezdeni, csak 7főn, mikoris koliban voltam. Anyum már az 1. pénteken észrevette, h fogytam, de 1 ideig tudtam titkolni, tagadni, 6-8 kg esetében ez már nem olyan könnyű. 7végén pedig csak 12 után ettem. Még unokatesóm májusi ballagásán is ettem normálisan, aztán akkor mint aki megveszett, elkezdtem napi 1 l 100%-os gyümölcsleven élni-persze akkor már nem fogytam, mert ami 7közben lement, 7végén visszajött...
Borzalmas érzés volt, kezdődött a nyár... Változtattam némit az étkezési szokásaimon, aztán nyáron is heti 1 kg-ot fogytam általában, aminek örültem, de Szüleim annál kevésbé-iszonyatosan aggódtak ,elkezdtük az orvostól orvosig járást! Eleinte elleneztem, aztán gondoltam, "menjünk, ha akarom, úgyis ki tudom játszani". Majd a következő március környékén döntöttem, h változtatok: 1részt pasi miatt, másrészt magam miatt (otthagytam az akkori sulimat, halasztottam 1 évet és csak úgy voltak hajlandó Szüleim a másik gimi igazgatójával beszálni, ha április 10-ig elérem a 45 kilót. És sikerült! 
 
Annak még örültem, a 47-tel se volt, gondom, de aztán.... Ismét jött az aggódás, mint 1 ördögi kör!!! 
És nem tudom, tehetek-e ellene vmit! Ezért is akartam dietetikát tanulni v pszichológiát, de végül változtattam a sorrenden és maradt a töri! 
Abban viszont tutibiztos vagyok, h a reklámok nagy befolyásolóerővel bírnak, pláne ha vki olyan fogékony és érzékeny rá, mint én!
Megkérdezhetem, Te mennyi idős vagy, milyen voltál és milyen vagy most? H gyógyultál ki? Segítséggel v anélkül?
Az én olvasmányaimban az étekzési rendellensségekre hajlamos személyiség maximalista, kényszeresen szeretne mindenki kedvére tenni, és az saját vágyai/akarata elnyomása húzódik meg am ögött, hogy kibúvót keres abban az egy dologban amit csak és kizárólag saját maga kontrolálhat, a bevitt ételmennyiséget.
Ehhez természetes jön az agyi kémiai folyamatok egyike, ami minden más fajta addikcióval azonos hormonális folyamatokat produkál. Vagyis, hogy ezt csak úgy abba lehet hagyni, csak akarat erő kérdése, kb ugyanúgy igaz,mint hogy csak akarat erő kérdése a heroinról/alkoholról/dohányzásról való leszokás.
Én is megjártam a hadak útját. Én is egy sima diátával kezdtem, és kicsúszott a kezemből a dolog. Percre pontosan tudom, hogy mikor kezdődött a késztetés, és mivel elég küleönleges esett vagyok szerencsére percre pontosan tudom, hogy mikor lett vége. Jobb híján úgy tudom leírni, hogy valami kattant az agyamban: egészen hirtelen, minden előzmény nélkül, egy teljesen más témájú beszélgetés közepén, két mondat között egyszerre csak elöntött a tudat, hogy már nincs erre szükségem. Fantasztikus érzés volt.
Nem mondom, hogy nem figyelek oda rá, hogy mi jár az agyamban, de már tudatosan megállítható a folyamat.
Kívánom neked is, hogy eljuss erre a lépcsőfokra.
Ugye ezt nem sértésnek szántad???! Mert ezt nem lehet befolyásolni!!! Én mielőtt beleestem volna, nem értettem azokat a nőket/férfiakat, akik anorexiások v bulimiások voltak, merth ilyen nincs, ezt lehet befolyásolni! És mégsem..... Hisz rá 2-3-4 évre én is ugyanennek az áldozata lettem!
Komolyan! Te nem tudod, mennyire szeretnék ezen változtatni, mert aki még nem volt benne, az nem is tudja átérezni! És tapasztalatból beszélek!
Mennyivel könnyebb lenne az életem enélkül...
Tudod milyen, mikor felkelsz reggel 1 esti zabálás után, belenézel a tükörbe és viszolyogsz??? Miközben 1 óra múlva az egyetemen kellene lenned, Te viszont csúnyának, kövérnek látod magad és nem akarsz emberek közé menni, miközben szükséged van Rájuk???
V akár napközben nézel a tükörbe és jobb' szereted nem látni magad, mert nem azt látod, amit szeretnél???? És ez iszonyú gyötrődés!!!! Fájdalmas... És olykor ezért egyedüllétre kárhoztatod magad 1-2 órára, napra, miközben csak gondolkozni tudsz, pedig jobb lenne erre nem is gondolni!!!
Kísérletek... Nagyon jók, de az orvosok nem érzik azt, amit én!!!
Na jó, nem sértődősködni akartam, csupán kifakadtam, mert tudom, milyen kívülállóként nézni a dolgot és milyen benne lenni, átérezni (sajnos!!!!)!
Naomi Wolf: The beauty myth c. könyvében olvastam egy kísérletről. A pontos számokra nem emlékszem, de a lényeg a következő volt.
Fogtak egy csapat egyetemista fiút és - szociális értelemben véve - jutalmakban részesítéették őket ha csökkent a testsúlyuk. ("Hogy te milyen ügyes, milyen okos vagy, gyere ülhetsz velünk az első sorban" jellegű jutalomra gondoljatok.) Heteken belül a csoport nagy százaléka mutatot anorexiás/ bulémiás tüneteket.
Ennyit a gyenge nők vefolyásolhatóságáról, akarat hiányról.
Kedves Angel!
Tudnál vmi tanácsot adni? (Rem' nem gond, h letegezlek)
Előrébb leírtam, h én is anorexiás voltam, jelenleg meg a bulimia is közrejátszik (v h is fogalmazhatnék), és mikor a tükörbe nézve nem látom azt, amit szeretnék, totál összeomlok és nem akarok kilépni az utcára sem!
Nem tudom pontosan, nálam mi hozta elő ezt a betegséget, 1X csak elkezdtem fogyózni és elszaladt velem a ló! A családomban nincs zűr, azt nem lehet okolni. 1ik napról a másikra nem láttam magam csinosnak és elkezdtem, aztán beleestem! Ám sztem nagyon nagy szerepe volt a reklámoknak és annak, h a konfekcióméret már-már 34-es! Borzalmas 1 mások által csinosnak mondott lánynak XL-es ruhát venni!
Én ezért kezdtem a fogyókúrát.... Aztán lett, ami lett és van! 
Tény, h Sisi is anorexiás volt, de akkor még nem ismerték ezt fel, hisz teljesen más nőideál volt, mint manapság, és az orvostudomány sem volt ilyen fejlett.
Én csak azt nem értem, ilyen betegség mellett-amikor a nőket már meddőnek diagnosztizálják-, h tudott teherbe esni meg szülni...
Főleg, h állítólag a császárral se nagyon folytatott szexuális életet.....
Átérzem a császárné helyzetét, de elég pocsék magánélete is lehetett! Amiket olvastam Róla...
Akkor Te baromi mázlista vagy!!!!!!!
Én is 162 cm magas vagyok, de 45 kg-mal már anorexiásnak számítottam, mert más a testfelépítésem, és az a tipikus nőies (homokórának is mondják) testalkatom van, akinek még vigyáznia is kell, h csinos maradjon!
Jelenleg 58-60 kg vagyok, de már-már bulimiás. 2 évvel ezelőtt kezdtem kigyógyulni az anorexiából, de valójában sosem gyógyultam meg, most meg átcsapott bulimiába (a hánytatás, az elmarad, de ha sokat eszek, a szervezetem szinte "önként" hányni akar-nem tudom, értetted-e, de máshogy sajna nem tudom megfogalmazni!
 
.
Szerintem az anorexiából sosem lehet kigyógyulni igazán, ahogy más lelki betegségből is, csak nagyon nehezen szinten tartani!
Nekem most mindez enyhe depresszióval is keveredik, szóval nagyon f*sza!
Na de a lényeg, h Te irtó szerencsés vagy! Én is szívesen lennék vékonyabb alkat, de ezen nem lehet változtatni!
nem az anorexiásoké a világ hanem a normál/vékony testalkatu nöké!tegyük hozzá hogy az anorexia és a teltség is egészségtelen. aki telt abbol nagyon hamar kövér ember lesz.
én 162 cm vagyok és 45 kg..mindenki azt mondja hogy anorexiás vagyok pedig annyit zablok mint a franc.
Persze én is szeretnék vékony lenni, de egyszerűen nem vagyok egy csontváz típus. Lehet tenni az ügy érdekében, de a legfőbb dolog az, hogy így is meg tudjunk barátkozni magunkkal, hisz nem érünk kevesebbet!Szerencsére ízlések és pofonok különbözőek, mindenkinek más tetszik!Az egész nem ér annyit, hogy az ember megbetegedjen vagy pláne meghaljon!
Belenézek a tükörbe és iszonyú kövérnek látom magam. Közben mindenki csontinak csúfol. Azt gondolom, ha mindenki más azt mondja, talán nekik lehet igazuk. Ezért újra belenézek a tükörbe és újra, meg újra, hátha egyszer azt látom, amit ők. De sosem látom azt, amiről tudom, hogy látnom kellene.
Egyikőtöknek sem kívánom, hogy átélje ezt a földi poklot.
Amúgy 30-as, 70-es, vagy 20-as?
Én már 1000x megfogadtam, hogy nem gyújtok rá, de mostis a kezemben van a cigi. . . .
Hogy szoktál le??
Én nem tudok, tiszta ideg vagyok, ha nem tudok rágyújtani:-)
Nem, nem vagyok sem anorexiás, sem divatmajom, egyszerűen szerencsés módon apukám alkatát örököltem.
Kellemes heten, sajnos nem lesz:-(((
De kívánom, hogy Neked az legyen. . .
Azt hiszem, nem haragszol, ha letegezlek. . .