Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Suttogó - kritika
Létrehozva: 2008. augusztus 29. 13:18
Végre valaki le merte írni, hogy ez egy sz@r könyv!!!
http://www.nlcafe.hu/babazzunk/20080829/milye n_gyereknevelesi_konyvet_valasszak_-_a_suttogot_/
Emell ett a Kismama magazin múlthavi számában Ranschburg prof. is lehúzta.
Remélem sokan olvassák a kritikákat, és egyre kevesebben veszik meg!
Ez a kutyás hasonlat aranyos volt!
Nekem nincs kutyám, lehet, ez volt a baj!
A légzésfigyelőt én akartam, de a mérleget kaptuk, hála a jó Istennek (annyira gyűlöltem, de muszáj volt mérnem, és beszámolnom az eredményekről). Egyéb extránk nekünk se volt, se párásító, se sterilizáló, még csak cumisüvegünk és cumink se.
Jaj de jó lenne, ha így lenne!
Komolyan mondom, gyakran volt olyan érzésem (főleg még kis pár hetes korában), hogy olyan, mintha ezt a babát nem is magamnak szültem volna, hanem a dokinak, a szakkönyveknek, a társadalmi elvárásoknak.....szabályosan olyan érzésem volt, mintha minden percben vizsgáznék anyaságból.
Nem hízott egy hétig semmit, mit fog mondani a doki, ha viszem mérésre....igazából nem a baba miatt aggódtam, mert rajta láttam, hogy jól van, szerencsére sose volt beteges se, hanem attól paráztam, hogy meg fogok-e feleni a dokinak.
Kellett egy év, mire azt éreztem, nincs is itt semmi baj, van egy okos, ügyes, szép, egészséges kislányom, és magasról nem érdekel, megfelelek-e minden elvárásnak.
Csak hát az elején az ember még annyira bizonytalan....
Nagyon remélem, hogy a második terhességre nem hülyülök meg megint, és máshogy fogom majd fel a dolgokat.
Hogy jön ide a hiszti? Lehet, hogy arra jó tanácsokat ad Hogg, nem is kritizáltam azt a részét.
Gratulálok!!!!
Minden elismerésem a tiéd! Nagyon sokan hallgattak volna a gyerekorvosra, aki tényleg baromságot mondott. Te vagy az élő példa arra, hogy mit jelent a "MINDENT" megtettem a szoptatásért mondat. Te tényleg mindent megtettél, meg is lett az eredménye! Büszke lehetsz magadra!
Csak én az az állatfaj vagyok, aki minden rémséget magamba szívtam terhesség előtt/alatt/után. Napi legalább egy cikket, hírt olvastam/láttam/hallottam arról, hogy bölcsőhalált halt, betegen született, meghalt szülés közben......komolyan nem vagyok normális, de minden ilyesmit elolvastam, meghallgattam, megnéztem, pedig általában már a címéből tudtam, hogy NEKEM ezt meg sem szabad nyitnom, mert egyből magamra vetítem akármi is van benne.....
A férjem azt mondta, ha a második babámat fogom várni, kikötteti arra az időre a nete, a TV-t pedig eladjuk!
Csak az a baj, hogy a régi rémségek még mind itt vannak az emlékeim között, úgyhogy agymosás is kellene....
deedes:-)
a vagany csuszdas agyra gondoltam:-)
Én is sokat dilemmáztam előtte, vegyek-e. Aztán arra jutottam, hogy nehogy ezen múljon bármi! (én amúgy is mindentől tudok parázni)
Aztán az első otthon töltött éjszakán (3 napos volt a baba) bejelzett! Gondolhatjátok, mennyire megijedtem! Pedig időre született, nagy súlyú, egészséges baba volt, nem bagózunk, nem volt nagyon betakarva......persze szerencsére elég volt csak a hasát megérintenem, hogy megmozduljon, szóval abban sem vagyok biztos, hogy tényleg baj lett volna, vagy hogy tényleg nem vett akkor levegőt. De utána már nem mertem nem bekapcsolni a gépet!
Jelzett is még néhányszor, rengeteg álmatlan éjszakát okozva nekem. Szerencsére sose volt vészhelyzet, de azért tiszta idegbeteg voltam akkoriban!
nekunk sincs legzesfigyelonk, nem is volt semmi baj, amig nem jott latogatni a vedono es meglatta, hogy hason alszik a gyerek es jott a remtorteneteivel, hogy itt x gyerekbol y meghal. GOndoltam magamban, persze, ha dohanyoznak mellette, nem oltoztetik fel, tulfutik es cipot adnak a szajaba ragcsalni, akkor persze.
De azert figyelek, ha nagy a csend. Fel nem keltem azert, csak hallgatozok :-)
Amugy is a lanyom olyan zajosan alszik, hogyvetekszik az apja "horkolasaval" :D :D
Én mindig az oldalán altattam, mert elég bukós is volt a drágám, és mindig attól rettegtem, hogy álmában bukik, és megfullad hanyatt fekve. Úgyhogy mindig kipányváztam szegényt!
Aztán érdekes volt, mikor már magától helyezkedett az ágyban, szinte mindig addig ficergett, míg fel nem vette azt az oldalt fordult pózt, amibe kiskorába raktam, és úgy aludt el.
Ez a mi történetünk is lehetne, azzal a különbséggel, hogy az én lányom 5 hetesen egyszer csak nem hízott egy hét alatt egy dekát sem (vagy csak a mérleggel volt baj, manuális volt). Nekem is egyből tápszert javasoltak, én meg azt mondtam, inkább próbálkozok még! Elég szörnyű időszak következett, csóri gyereket állandóan méricskéltem (kaptunk kölcsön digitális mérleget), de rendszeresen kellett járnunk a Tanácsadóba is, volt, hogy kéthetente. Nagyon sokat szenvedtünk, nem szívesen emlékszem vissza arra az időszakra (ráadásul akkor bajlódtunk a légzésfigyelővel is). Nem volt extra mennyiségű tejem, de szerintem mindig jól lakott a babám, még akkor is, ha nem annyit hízott, amennyi az előírás, ugyanis mindig pisilt, kakilt rendesen, nem volt se nyugtalan, se különösebben sírós, szopizás után mindig szépen bealudt. Úgyhogy ezért is voltam teljesen meghülyülve, hogy látszólag jól lakik, nyugodt, akkor mi a csudáért nem hízik rendesen?!
Azt mondják, a második gyerekkel nem szoktak ilyen problémák lenni. Nagyon bízom benne, hogy ha lesz kistesó, vele könnyebb lesz ez az időszak.