Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Suttogó - kritika
Létrehozva: 2008. augusztus 29. 13:18
Végre valaki le merte írni, hogy ez egy sz@r könyv!!!
http://www.nlcafe.hu/babazzunk/20080829/milye n_gyereknevelesi_konyvet_valasszak_-_a_suttogot_/
Emell ett a Kismama magazin múlthavi számában Ranschburg prof. is lehúzta.
Remélem sokan olvassák a kritikákat, és egyre kevesebben veszik meg!
nem rossz tanácsot ad, hanem esetleg olyat, ami neked nem felel meg, neked nem tetszik. Ez nem ugyanaz.
Természtesen én sem szívesen hagytam sírni a gyerekem, DE! amikor már x napja 100-szor kelt fel éjjel, na az már nem mindegy... a másik pedig, amit a könyv is sokszor mond, hogy csak olyat tégy, amit később se bánsz meg.. vagy valami ilyesmi
szóval úgy kell szoktatni a babát, hogy az később is jó legyen... ha elkényezteted, akkor később a fejedre nő... de ha megtanul bizonyos dolgokat, akkor nm lesz vele gond. Nekem 1,5 éves fiam van, de már jóval korábban is látszott, hogy mi az amit velem szemben megenged és mi az amit nem, de az apja igen 
Na ezeket jól összevissza írtam, de remélem értehtő... 
Én nem hőköltem hátra, többször elmondtam, hogy nekem nagyon jól jött a napirendes rész, és az altatásos. Az etetéssel kapcsolatos részben is biztosan vannak jó ötletek, nekem elég rossz evő a gyerkőc, ill. jó étvágya van, de nehéz megetetni, ebben a saját módszeremet követem, de egy-két taktikai fogást kölcsönöztem a könyvből is, és igyekszem figyelni a tanácsaira, hogy mivel ronthatok a dolgon még jobban.
Mivel már a könyv hátulján lévő bemutató szövegnél olvastam, hogy amerikai nő írta a könyvet, tudtam, hogy mire számíthatok, így nem kellett hátra hőkölnöm, hogy miket ír.
Tényleg nem szentírás a könyv, de aki képes a saját életébe beilleszteni a nekik szükséges tanácsokat, mindenképp jól jár, saját és mások példáját is látva, mivel nem ajánlja a sírni hagyásos módszert, hanem a megelőzésre fekteti a hangsúlyt, hogy kielégítsük a baba igényét, még azelőtt, hogy ordítós követelőzésbe kezdene, mind alvás, evés, játék és egyéb terén, így elégedett a baba is maximálisan, nyugodtan pihen, kipihenten ébred, és a többi. De ha figyelmesen elolvasod a könyvet, nem a számodra negatív jelentéssel bíró mondatrészleteknél elakadva és felháborodva "értelmezed", te is megérted.
Mért ilyen fontos neked, hogy mindenki egy véleményen legyen?
Engem valahogy hidegen hagy, hogy ki milyen módszerrel neveli a gyerekét...le lehet írni, ötletet adni, de te valahogy olyan vagy, mint valami hittérítő...
én személy szerint kipróbáltam a sírni hagyásos módszert (is), mert annyira gáz volt már... első nap 4-szer mentem be hozzá és hagytam sírni (na nem órákig, de most ne térjünk ki a módszer lényegére) és már 2. (!!!!) nap végigaludta az éjszakát... na akkor szerinted ez a módszer mégsem jó?
És persze hogy az ember hagy figyelmen kívül dolgokat, hisz már ez is többször elhangzott, hogy a könyv nem szentírás, támpontot, segítséget, ötleteket ad csak és az anya maga választja ki azt, amiben ő is hisz, amit kipróbál.. és vagybejön, vagy nem
Mi a módszer lényege pl. az etetés terén?
Mi az, amit az etetés kapcsán jó tanácsnak éreztél?
"Nem azt a csecsemőt rontják el, akit dédelgetnek, hanem akit vaskézzel fegyelmeznek. Ellentmondásosnak hangzik, ezért magyarázatot kíván a dolog.
Annak idején sűrűn hangzott el a síró csecsemő kapcsán, hogy “ki akar fogni” az anyján vagy “rá akar telepedni”, mintha valami kis álnok imposztor üzelmeiről volna szó. Valaha szokás volt nem hederíteni a szerencsétlen csöppség sikoltozására és tétlenül várni, míg a zokogás elhal. “Gyakorolja a tüdejét”, mondták a bömbölő kicsiről. … Rámutattak, hogy ha az éjszakánként bömbölő gyerekhez nem megy oda senki, éjszakáról éjszakára egyre kevesebbet fog sírni, és ily módon a szülők rászoíthatják, ne háborgassa őket, mikor aludni vágynak.
E vonzó célkitűzés nyomán sok szülő követte a tanácsot, igaz, eleinte a lelkükbe hasított a zenebona, és be kellett dugniuk a fülüket. A szisztéma bevált. A sírás abbakhagyott. Azért mégiscsak olyan volt az egész, mint egy musztáng betörése. A csecsemő természetes segélykérését fojtotta el, hogy ismételten nem kapott megerősítő visszajelzést. Megfordult a fejében, hogy szülei netán mégsem olyan mindenható, kegyes védelmezők, mint ő ösztönösen vélte. Csorbát szenvedett a bizama irántuk. Most rontották el valójban, olyan értelemben, hogy tényleg kárt tettek benne.
A csecsemő annyira esendő és sérülékeny testileg, hogy első életévében teljes mértékben rászorul a lankadatlan gondozásra és vigasztalásra. Fiatal még a szigorú rendhez és a katonás fegyelemhez. Persze egy sokkal későbbi fázisban, mikor a kisgyerek kezdi felfedezni a világot és ítélőképessége még fogyatékos, javára válik némi fegyelmezés, kifejezetten igényli. Fegyelmezés híján a forgalmas úttestre kiszabaduló totyogóra aligha vár fényes jövő. De a csecsemő más.
A sok simogatásban, ölelésben, gügyögésben, vigasztalásban részesülő baba lesz nagy valószínűséggel teherbíró felnőtt. Az összeráncolt homlokú rendreutasítás nevel egy életre félszeggé és tétovává. Azért van így, mert a védett csecsemő mindjárt kezdetben megtanulja, hogy méltó a figyelemre. Érzi, hogy szeretik,s azt szűri le belőle, hogy őt lehet szeretni. Ilyen belső tartással indul szüntelenül táguló körökben felfedezni a világot. Kezdeményező gyerekké cseperedik, mert a teljes elfogadottság biztonságot adó érzését már megismerte.
A túlfegyelmezett csecsemő szemében kevésbé rózsás a jövő. Számára nem titok már, hogy az élet olykor kegyetlen, s előfordulhat, hogy nincs támogató, simogató kéz, amely megsegítené kiszolgáltatottságában. A szeretett csecsemő jelmondata így hangzik: “Próba szerencse”. A fegyelmezett csecsemő vezérelve: “Ne szólj szám, nem fáj fejem.”
Summa summárum, az elrontott iskolás gyereknek talán javára válik a fokozott fegyelmezés, de a csecsemőt a fokozott fegyelmezés rontja el.”
[…]
“Boldog gyerekből válik kíváncsi gyerek.”
papaya szerintem nagyon jól megfogalmaztad!!!
ettől jobban nem is lehetett volna leírni, hogy hogyan is értelmezzük, használjuk/hatjuk a könyvet... sokan félreértik, és ez a baj. 
Mancs-csal abszolút nem értek egyet. De nem is kell senkinek senkivel egyetérteni, mert mindannyian mások vagyunk, más elvekkel, más gondolatokkal... és a gyerekeink se egyformák... mindenki úgyis úgy csinál mindent, ahogyan ő jónak látja... kár lenne ezért egymást hibáztatni...
Az egyik babát úgy tanította meg önállóan átaludni az éjszakát, hogy az első alkalommal a kiságyban felálló és síró babát 31-szer fekteti vissza, mire végül elalszik, és úgy marad. Majd néhány óra múlva felébred, ekkor 43-szor, végül a hajnali ébredésnél már csak 21-szer kell visszafektetnie. A következő éjszaka 6-szor. Majd nem ébred fel, mert még félálomban visszanyomja az ágyba 5-ször.
Néhány téves és szörnyű információ a könyvből a szoptatással kapcsolatban:
A szoptatást gyakorolni kell már a várandósság időszakában. A kismamáknak felragasztat két ragtapaszt a mellére, hogy hol kell majd tartaniuk a mellüket szoptatás közben. A szoptatási időt is be kell szabályozni, és csak egy mellből szabad szoptatni alkalmanként. Ezután biztosítótűvel jelölje meg a ruháján, hogy abból szoptatott, a másik következik majd. A szoptatás után mindig töröljük szárazra a mellbimbót, mert a rajta maradt tej táptalaja a baktériumoknak, szájpenészt okozhat. Vezessen szoptatási naplót. (Fejni kell.) Szoptatás miatt jelentkező problémákról ír: kemény mell, elzáródott tejcsatorna, fájó bimbó, fejfájás, oxytocin túltermelés, bőrkiütés, gombás fertőzés, emlőgyulladás. Öt és fél kilós korától a baba kiüríti az egyik mellett teljesen. A kisbabát nem zavarja össze a cumisüveg, cumi. A szoptatásnak illemtana van: ne matasson a gyerek szopi közben; ha harap, mondja, hogy aú, ez fájt, vagy vegye le a mellről; ne engedje, hogy a tipegő húzkodja a mama ruháját. Hozzátáplálási tanácsai nem követik az ajánlásokat. A szoptatás fáj.Méghogy pártolja a szoptatást???
"Szerinte a szoptatás inkább csak divat, számtalan hátulütője van, például az anya elveszti alakját és szabadságát. „A tápszer minőségét manapság gondosabban ellenőrzik, mint valaha, és tele van vitaminokkal és táplálékkiegészítőkkel. Lehet, hogy nem biztosítja a csecsemő természetes ellenálló képességét, de vitathatatlanul tartalmazza a fejlődésükhöz szükséges összes tápanyagot.” Külön történet szól arról a nőről, aki ül feszülő mellel a konyhában, mellette pár napos újszülöttje, bőg a fáradtságtól, a férje és anyja pedig elborzadva nézi a jelenetet. És ezek után az sem meglepő, hogy együtt érez azokkal a képzeletbeli apákkal, akiknél egyedül a szoptatás és a nyöszörgő poronty áll a boldog házasság útjában…"
http://velvet.hu/poronty/2007/05/28/rosszindulatu_jatek_t racy_hogg_szavaival/
És milyen igaza van! Szerintem.
Kitöröltem amit írni akartam, mert ugyanaz a véleményünk. Nagyon sokan mintha direkt félreértelmeznék a könyvet. A napirend nekem sokat segített, tudtam, hogy ha éppen most sír vagy hisztis, az azért van, mert kábé itt az ideje enni. Mivel mindíg tudtam, mikor mire számítsak, elég könnyű volt a minivel a nap. ettől még elmentünk csavarogni, játszótereztünk, nagyiztunk, simán megoldható volt, itt rugalmas napirendről beszélünk. Ha nem volt éhes, nyilván nem tömtem meg, ha nem volt álmos, nem nyomkodtam le a fejét.
És nem azt mondja, ne aludjunk együtt vele, vagy ne szoptassuk, hanem úgy alakítsuk az életünket, ami MINDENKINEK jó, nemcsak a babának, hanem anyunak, apunak, tesónak is. Mert akkor mindenki boldog. Ennyi.
Nagyon túl van lihegve a dolog...
Én is azt mondom, hogy mivel magyarok vagyunk, magyarul neveljünk. Nem vagyok sem angolok, hogy 6 évesen bentlakásos iskolába küldjük a gyerekünket, sem amazóniai indiánpk, hogy magunkra kötve hordozzuk a gyereket tíz éves koráig.
Amerikai módszer: egen, csendben jegyzem meg, hogy Mr. Spock (nem a nagyfülű, vulkáni, hanem a pszicho) könyvein nevelkedett eddig egész Amerika, ezért éppenséggel nem a szigortól boldogok, ha azok....
ja és egy szuper mondás:
nincs tökéletes anya, csak ELÉG JÓ anya van....
Sziasztok!
Igen, igen, igen. Rettenetesen egyetértek. A Harmontes cikkel is, a Kismamással is. Döbbentes a könyv. Első gyerekes anya vagyok. 7 év után sikerült. Császárral szültem, és szoptatok, mert lett tejem. Nehezen. Iszonyat nehezen. A világért sem cserélném fel semmire a szoptatást és az együttalvást azokból, amiket ez a szegény asszony írt. Pszichológiát tanítok. Annak idején még én is valami olyasmit tanultam, akiet ez a könyv ír. De én nem tanítanám a világ minden kincséért sem.
A döbbenettől nem tértem magamhoz, mikor olvastam a tápszert, a vekkerórát, a felvesz-letesz módszert, meg a többit.
Egyet kellene eldönteni. Minden szélsőség nélkül. Magyar anyák vagyunk, vagy amerikai anyák. Mert, ha amerikai eszmék szerint neveljük a gyerekeinket, akkor legyen a suttogó. De ha nem, akkor keressük már meg a magyar nevelési tanácsokat adókat. Ha már odáig sikerült eljutnia az emberi fajnak, hogy nem bízik a saját ösztöneiben. Ha már könyvek kellenek.
Én csak azzal értenék egyet ezzel az írással kapcsolatban, ha azt hallanám, hogy bezúzzák. Mert anyák önbecsülését, gyermekek lelki békéjét adnák vissza.
És még valami. Igen, fontos a szoptatás. DE. Van, aki szervi okokból nem tud. Ne ítéljük már el. Ne kelljen annak az anyának úgy éreznie, hogy ő csökkent értékű. Nem az. Ő is tudja a testközelséget pótolni. Rengeteg módszer van rá. Attól még kiváló anya lehet. Szomorú, ha ilyen színvonal aluli könyvben talál vígaszt valaki emiatt.
Aki viszont tudna, de nem akar, az a saját lelkiismeretével számoljon el.
Én elég alaposan, többször is olvastam a könyvet, és sehol sem ellenzi a szoptatást, tény, hogy javasolja mérlegelni, hogy a saját életében mit talál megfelelőnek az anya. Már valaki írta, hogy Amerikában, és sok más helyen is sajnos menni kell az anyának dolgozni akár 3 hónapos korban. Én anyatej és szoptatás párti vagyok, de ez a könyv ebben egyáltalán nem zavart meg, konstatáltam, hogy Magyarországon nem ez a szemlélet, és nálunk a szoptatás az elsődleges, és olvastam tovább. Semmilyen téves információt nem közölt a szoptatásról én szerintem, de mondd mi volt az, ha rosszul emlékeznék.
A napirendes résszel kapcsolatosan is többször kihangsúlyozta a rugalmasságot, szó sincs szigorúságról, sorrendről van szó, és igényekről, és itt is nem egyszer felhívja a figyelmet a rugalmasságra, mindent a gyereket figyelve tesz az ember, pl, amikor már látja rajta az álmosság első és második jeleit, de nem várja meg, hogy túlfáradjon és ordításba csapjon a dolog, mert akkor már minden sokkal nehezebb lesz.
Lehet, hogy nem ugyan arról a könyvről beszélünk?
A csörgőórás rész sem így van, ahogy írod, hogy egy fajta játékkal meddig játszhat és mikor mivel kell játszani. Sehol nincs ilyen. Példákat ugyan ír, vagy lehetőségeket, de ez minden. Ez nagyon kisarkított dolog általad. Valóban elmeséli, hogy ő így jelezte a közös játékidő végét, és hogy ez után mennie kell vacsorát készíteni, amíg a gyerekei nem ismerték az órát, és nem tudták másképp megérteni az egy óra fogalmát, vagyis hogy ennyi időt tud kizárólagosan velük tölteni munkából hazatérés után, közös játékkal. Nem írja, hogy ezt kell csinálni, ez egy példa volt a saját életéből, sehol nem olvastam idomítást sem, de ezek után külön figyelni fogok erre.