Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagyon vastag tarkóred&
Létrehozva: 2008. október 6. 16:55
Sziasztok!
Igazából sokáig gondolkoztam, mire arra jutottam leírom a kis "történetemet" hátha valakinek legalább a későbbikben segít, és ad valami iránymutatást.
A 3. babámmal vagyok várandós, van egy gyönyörű 2 éves kisfiam, és mársius 04-én volt egy missed ab-om(12. heti Uh-on észrevették, hogy nincs szívhang.)
Összekapartam magam, éltük tovább, majd ismét babás lettem, borzasztó boldogok voltunk.
A múlt héten csüt. este voltunk eyg 4 D Uh-on, ahol lesápadva közölte a szonográfus hölgy, hogy ennek a babának borzalmasan vastag a tarkóredője(5,8 mm volt a legnagyobb mért adat) és 1,5 mm-es vizenyő veszi körül, valamit átl.több a magzatvíz.
Nem írnám le milyen ilyen leletet az arcába kapni egy édesanyának, a lényeg, másnap mentünk saját orvoshoz,( dr.Ferenczi Miklós-Uh laborvezető volt a Schöpfiben, és genetikus és sztem egy zseniális, nagyon alapos orvos.)
Megvizsgált, és mondta, sajnos ezek az értkek jók, és nagyon-nagyon nem bíztatott, sőt, keddig is csak azért várjunk, mert chorionboholy-biopsziát kell csinálni, hogy legalább a kromoszómarendellenességet kizárják, bár 70-80 %, hogy az, és ha nem, akkor mindenképpen súlyos szívfejlődési rendellenesség, vagy más degeneratív elváltozás.
(Megjegyzem a 11. heti Uh-n, 38 CRL mellett 0,8 mm tarkóredőt mértek-hiba volt , mert a CRl-nek minimum 45 mm-nek kell lennie).
szóval várom holnap a kislányom halálos ítéletét, hiszen nem vállalhatok ekkora kockázatot, az egészséges gyermekem, a családom, a féjrem miatt, de pokolian fáj és félek
Meg fogom írni, milyen eredmények születtek, sikerült-e valamit kimutatni, és ha igen mit.
Azt tudom, hogy azzal nyugtatott a genetikus hölgy, hogy nekünk legalább esélyt adott az élet, hogy megkíméljük a picikénket és magunkat is egy még nagyobb fájdalomtól, míg előfordul, hogy tökéletes értékek mellett is nagyon beteg babák születnek.
Így a jövőben erősen ajánlottá tette számomra a biopsziát.Be is fogom vállalni, nem vagyok egy vetélős típus...egyik babát sem engedte el a szervezetem
Nagyon rosszul érzem magam, de oly nagy a kockázatunk, hogy a dokimra hallgatok:
A saját lányomnak is azt mondanám, nem szabad megtartani....
Ne haragúdjatok, jól esett leírnom, és tudom nem vagyok egyedül, és vannak nagyobb tragédiák is, és mellettünk áll a család és a sok barát, de ezt a harcot nekünk és a picinknek kell megvívni
Sziasztok!
Ha netán valaki erre táved:
köszönöm mindenkinek a vígazstaló szavakat, borzasztó sokat jelent nekem
és a rengeteg bíztató privát üzenetet is!!!
Egyelőre még nincs eredményünk, igazából már nagyon izgulok, bár mondta a genetikus hölgy, hogy mivel nálunk a bab miatt már nem sürgős
így előre veszi azokat, akiknek igen...sokan voltunk.
Remélem ők mind jó hírt kaptak!
Magamról annyit, hogy rosszabb, mint gondoltam, nehezen gyógyul a lelkem, sírdogálok, kesergek,.Testileg már konkrétan semmi, se vérzés, se görcs, mondjuk egyik sem volt már másnap sem.
Várom, hogy újra nagylány legyek, tezsteljek egy egy csíkosat
és elkezdjek sportolni
Írok, ha tudok valamit.
Szia Blanchy!
Örülök, hogy a fizikai megpróbáltatásokon már túl vagy. Rengetegszer gondoltam rád.
Remélem, hogy lelkileg is sikerül túllenni ezen a nehéz helyzeten, és nagyon szorítok, hogy 3-4 hónap múlva a kis angyalkák visszatérjenek hozzátok egészségesen, akár mind a ketten.
Vigyázz nagyon magadra!!!
Blanchy! Ne haragudj ha értetlenkedtem, de nem láttam át a helyzetet 100%. Mostanra már összeállt a kép, értem már hogy mi miért és hogyan volt! Sztem a Te helyzetedben én sem tudtam volna összeszedetten fogalmazni.
Lényeg hogy túl vagy rajta- mármint testileg... a lelki része sokkalta tovább tart. Talán ha nem úgy gondolnál rá hogy a "kislányod engedted el", hanem úgy hogy félbeszakítottak egy rosszul sikerült terhességet. Szóval próbálj meg elvonatkoztatni tőle.
Sok sok erőt a talpraálláshoz, lesz még egészséges babátok, remélem mihamarabb!
Drága Blanchy!
Minden nagyon jót kívánok Neked...erőt és sok-sok örömet
Visszatérve egy gondolat erejéig a kislányomhoz...azért azt nem tudom mondani 100%-ig hogy ha előre tudom esetleg -én is -nem vetettem el....most csupán alkalmazkodom a helyzethez...mondván ez van mit tudok csinálni
.
Biztos ezért is van hogy így 8 év után se merek/merünk még egy babát bevállalni...
Amikor kellően depis vagyok a helyzet és az élet egyéb dolgai miatt..akkor azért is félresöpröm a gondolatot tesó ügyben,mert még meg sincs de már egy életre lerendeztem az életét azzal, hogy van egy beteg nővére...
aki ki tudja meddig ilyen még
Remélem nem voltam zavaros...szóban jobb vagyok mint írásban!!
Remélem én is hamarosan átélhetek hasonlót:-)
Csodálatra méltóan erős vagy! De azt hiszem az ilyen dolgok iszonyúan előhozzák az életösztönt, meg vannak olyan emeberek (pl én is) akik vészhelyzetben extrán össze tudják szedni magukat!
ez egy fantasztikus tulajdonság!
Köszönöm, a kisfiam majd megőrült a boldogságtól , hogy hazajöttem, tegnap már sírt a telefonban, hogy hiányzom és szeret...
Valószínűleg nem véletlenül lett olyan beteg
furcsa dolgo eza gyász amúgy:
AMikor csütörtökön megtudtam, hogy baj van, annyira zokogtam, leültem az utcán, a férjem nem tudott összakaparni, nem is tudom mennyi idő telhetett el, de csak sírtam , és sírtam...tudtam baj van.Másnap a kórházban is csak sírtam és sírtam, és itthon is, és fájt.
Majd szombaton jött a harag, a düh, a csalódottség érzése, szét akartam verni valamit, üvölteni, hogy nagyon fáj, és segítsen már rajtam valaki
Aztán vasárnap már kezdtem megnyugodni, és hétfőn is már vártam, hogy túl legyek rajta.Valahogy lekorlátozott az agyam azt hiszem, bekapcsol valami vészvillogó, hogy ne menj tovább, mert megkattansz
Kedden meg már vártam, és tényleg, zseniális emberkék voltak a szobatársaim
a férjem végig ott volt velem simogatott, puszilgatott, szeretgetett, bíztatott, hogy most már vége-nem gondolom neki könnyű lehet néznie, hogy szenvedek.
A férjem aggódott, mert csütrötökön úgy összeomlottam pillanatok alatt, hogy látta, hogy darabokra hullok.
A sors fintora, vizsgálat előtt betévedtem egy second hand-ba és vettem néhány ruckót, és néhány kislányruckót(mert 500 forintét vadonatúj GAP és NEXT ruckók voltak) és nem hagyhattam ott.....éreztem, hogy kislányka van odabent
Úgy döntöttem, az én kis angyalom megfogja a tesója kezét és visszajönnek hozzám úgy 3-4 hónap múlva
Szia Blanchy!
El sem tudom mondani, hányszor gondoltam rád-rátok
nagyon-nagyon sajnálom ami történt
Sajnos a családunkban is történt egy szörnyűség és ezek az esetek után egyre csak az jár a fejemben, hogy miért igazságtalan ennyire az élet??
De örülök hogy túl vagy a (fizikailag) nehéz részén, ezután már csak jobb jöhet
Remélem a kisfiad is meggyógyult és te is hamar rendbe jössz, mind lelkileg, mind fizikailag
Sok boldogságot kívánok neked és a családodnak
Először is, hatalmas erőt adott a fájdalom ellenére, hogy ennyien gondoltatok RÁNK!
köszönöm.
5kor keltünk.Igazából mit mondjak?Az esélytelenek nyugalmával, némi gyomorgörccsel mentem be.
egy ismerősöm hiába kívánta, amit, épp egy 40. hétben lévő barátnőmmel is összefutottam(ő volt az, aki amikor kiderült, hogy kisfia lesz a második is, 2 hézig sírt, hogy kisfiú, majd amikor ismét terhes lettemközölte?hogy mi olyan SZERENCSÉSEK vagyunk, nekünk tuti kislányunk lesz-hiába magyaráztamneki, hogy higyje el, nekem tök mindegy-tényleg, belegondolva, olyan szerencsések vagyunk, valóban kislány volt, csak éppen nem születhetett meg.)
Amúgy meg csak nagypocakosakat láttam, NST-re várókat, de úgy voltam vele, hogy mit irigykedjem, hát azért mert nekem rossz, nekik miért ne lehetne jó.
A szobatársaim nagyon kedvesek voltak, ez is segített.Mindkettőt Andinak hívták
az egyikőjük olyan volt, mint a fal, másfél liter vért kellett kapnia, mindennek az oka, hogy van két miomája, amitől 12 naposak a vérzései, de olyan erősek, hogy majd elvérzett...csüt., pénteken is bement a dokijához...kedden már úgy, hogy 40 volt ahemoglobinja...
a másik velem volt egy idős babás, de magas vérnyomás, és görcsök, vérzés, keményedés-megmarad-érzem.4. gyerek, a csaj 37 éves , és kb 120 kiló, de iszonyú aranyos ember
Reggel kb 2 órát álltam mire szobát kaphattunk, káosz volt, szülőszoba tele.3as ágyasba kerültem, de a magyar helyzethez képest viszonylag kultúrált volt, igazán nem szólhatok, komolyan.Tágas volt, Imikém egész nap ott ült mellettem egy széken
Aztán 9 körül elkezdték a biopsziát,a dokim csinálta, így elsőnek hívott be:Jöjjön doktornő!(Így hív, megőrülök tőle, mert nem vagyok én csak egy kis jogászka
)
Bementem, fel kell feküdni a nőgyógyászati asztalra, és lefertőtlenítettek, majd bemérték UH-val a picit(nézhettem volna, de már nem volt erőm, nem akartam többé látni
-minek?)Aztán kaptam egy lidokain injekciót, érdekes érzés, kellemetlen mikor szétáramlik az anyag, majd be a marha hosszú tű, ez olyn mintha kapnál egy nagyona hasfaladba, csak nincs fájdalom, ugye átszakítnai a hasizmot vele meg minden...furi, de érdekes, és akkor már mondta a doki, bent vagyunk a lepényben, ne aggódjak, mindjárt kész vagyok.Meg is volt, visszamehettem a szobába.Tök sokan votlk, mégis 1 óra múlva mindenki lement...
Aztán behívott, felhelyezte a lamináriát.Szegény, próbálta kíméletesen, de basszus, ezt nem lehet, vagy én nem tudom, de én már megint azt hittem, hogy megpusztulok a borzalomtól
annyira fájt basszus, de komolyan, remegtem mint a nyárfalevél, mondt az aszisztens is, hogy jaj kedves, ne remegjen ennyire, ne féljen
hát hogyne féltem volna, de fogta a kezem és ez jól esett.Aztán csak vettem a levegőt, suinte rosszul voltam, mondta a doki, pihenjek, nehogy felálljak, mert elájulok, megfogta a kezem, én meg elkezdtem sírni, hogy ugye jól döntöttem, és azt mondta, jól döntöttem, egészen biztos benne, ő is ránk hatott a döntésben nem is kicsit, de a saját feleségének sem engedte volna-és ez annyira jól esett, és annyira emberi volt...itt megnyugodtam, és valljuk be nincs visszaút már.
Imi visszakísért, menni is alig bírtam,de ez a borzalmas görcs elmúlik úgy 10-15 perc múlva, utána enyhe mensis görcs, majd semmi.
Utána már megnyugodtam, igazából ettől féltem borzalmasan
Úgy volt, csak este műtenek, de a dokim bevágtatott negyed3kor hogy szerinte meg tud múteni mindjárt, és akkor úgy örültem(hülyén hagzik).
Aztán bementem, az anesztes nnagyon kedves, helyes, fiatal lány volt, megszúrtak, branült kaptam, de nem értem miért, na mindegy, és akkor kaptam maszkot, kérdeztem,h ogy vegyem alevegőt, orron vagy szájon?
mondta , hogy mindegy....csak oxigén, aztán annyit hallottam még, 300 ml, és akkor mondta, hogy be fogok kábulni, én meg éreztem, mint egy kiadós buli után, mikor nagyon forog a világ és hánynod kell
magyaráztam, hogy mindjárt alszom, és snitt, vége, köv. már a Blanka ébresztő
furcsa dolog ez, igazából olyan kimaradt az életemből egy darab.Utána pityeregtem mikor kitoltak nem voltam még magamnál teljesen, hogy elvették a babámat, nincs visszaút és megöltem őt, de kb 1 óra múlva nagyjából magamhoz tértem...
Kicsit kótyagos voltam, meg szédülgettem, de nem gond, és 5kor ehettem végre, addig ugye se kaja, se inni semmit...
furi, hogy nagyon nem néztek rám, hogy hogy vagyok.Anno a másodiknál megnyomtáka hasam, hogy mennyire vérzek..
A lényeg, nincsenek görcsök, ma már szinte nem is vérzek..
Szia!
Örülök, hogy túl estél rajta
Most koncentrálj a testi-lelki regenerálódásra!
A kisfiad meggyógyult azóta?
A fizikai részét hogy vészelted át?
Gerty!ez egy másik szintű probléma, orvoslható!
Ha azt mondja a dokim, lyukas szívvel születik a gyerek-orvosolható, ha azt mondja, nincs mega kézfeje-hát dehogy vetetem el...sajnos konkrétumok, ha negatív a biopszia nincsenek....nincsenek...de nem szabad ezen godnolkoznom, mert megőrülök
viki!Borzasztóan sajnálom, ami veletek történt, le sem írom, hogy mmilyen történeteket kaptam priviben, meghűlt bennem a vér...
mondhatok ilyet, én még szerencsés vagyok?!
sziasztok lányok!
Mindenkinek köszönöm, hogy írt nekem, MAROSIANIKÓ a Te történeted anno megkönnyeztem és azt kívántam, csak ilyen helyzetbe ne kerüljek soha
hát az ÉLET nem válogat.De látom kárpótolt BENNETEKT, és bár két borzalmas élményem is van az elmúlt fél évben, én továbbra is bízom és hiszek!
Lehet nem voltam elég egyértelmű és laffi azért írta, amit írt, de szívesne leírom mégegyszer:
a vastag tarkóödéma az estek 70-80%ban utal kromoszóma-rendellenességre...ha ezt megvizsgálják és negatív, még mindig nagyon-nagyon nagy az esély ilyen szintű ödémásodásnál arra, hogy magzati szívprobléma(súlyos) van , illletve rengeteg más degeneráció.(nálunk gerinc körüli ödéma IS volt)
Igen, valóban felszívódhat az ödéma, de vétek az utaló jeleket nem észrevenni...(a genetikus szavaival élve)
Az orvosom mondta, sajnos a praixa során(ő tényleg hatalmas név a szakmában) látott olyat, hogy felszívódott, a 28 héten kújult és a gyerek nagyon betegen született...én ezt nem kockáztathattam meg, mert ismerem magam, abba belebolondultam volna
A papírjaimon 12. hetes terhesség van(nem véletlenül gondolom én-és én ezt segítségnek vettem, mert igen, ha jól tudom, utána csak igazoltan lehet elvetetni a babát, ami akár hónapok kérdése is...)
Fkriszti77!Borzasztóan örülök, hogy így állsz ehhez a helyzethez!
Tudod őszinte leszek, hasonló helyzetben nem cselekednék másképpen én sem, mint Ti, ha kihordok egy gyermeket, hát hogyne imádom , szeretem, ha az enyém
De elfelejted:nektek MINDEN EREDMÉNY jó volt!!!!Sajnos nem Te vagy az egyetlen, mert ismerek ilyen történetet, hogy születés után derült ki egy kisfiúról, hogy DOWN-os, és olyan édes volt, és imádnivaló
de nagyon beteg is.1,5 évet élt, szörnyű kínokat kellett átélnie.
Ha mondhatok ilyet "szerencsések" vagytok a szerencsétlenségben, mert a Ti babátoknak valószínűleg enyhe fokú a betegsége, de Te biztosan tudod, hogy ez nem mindig így van...
Nagyon örülök NEKTEK, őszintén, és fel sem teszem a kérdést, hogyha kiderült volna a terhességed alatt, hogy beteg a kicsikéd, megtartottad volna-e?!Mert látva őt a válasz egyértelmű:IGEn, de nem tudhatod előre mekkora hiba van a rendszerben
Én nem bízhattam abban, hogy HÁTHA, így végigcsinálni 28 hetet még?!Kizárt dolog
milyen babavárás az????
4 orvos javasolta, hogy ne menjünk tovább, testileg, lelkileg minél nagyobb egy terhesség, annál nagyobb trauma....
Nehogy azt higyjétek könnyű, de nincs visszautam, kikaparták a kis tetsét, aki tegnap még ott lubickolt, és boldog lehetett(bár biztosn érezte, hogy baj van).....mit tehettem volna, bízok az orvostudományban!Tudom tévedhetnek, de hány embert mentettek már meg még egy tragédiától!
Mindenki tévedhet, az ő szakmájuk emberi életekről szól..nem hiszem, hogy a dokimnak nem mindegy, hogy nekem egészséges vagy betege-e a gyerekem, nem az ő feladata felnevelni, és jó eredményekkel is születnek beteg gyerekek-na ez a NEM tehetsz róla, nem tudhattad kategória...de nekem monták, nem szabad...és elhiszem.
Sziasztok!
Kedves Blanchy! Szomorúan olvastam a történeted, nagyon sajnálom, és sajnos pontosan tudom min mész most át! Velem is megtörtént, 4 hónappal ezelőtt. :(
Nekem egy lassan 2 éves gyönyörű kislányom van, és kisfiú lett volna a testvérkéje. Nála is a nyaki redőnél volt eltérés (és még egyéb problémák is, amiről rosszul esik beszélnem, főleg így itt, ezért nem részletezném) És a chorionbiopsia negatív lett, nem találtak kromoszóma eltérést. Ezt csak azért írom a többiek miatt, mert nem mindig jelent egyértelmű bizonyságot a lepény- vagy magzatvíz mintavétel. És mégis, egyértelműen azt tanácsolták nekünk is (persze nem dönthetnek helyettünk) hogy szakítsuk meg a terhességet. Borzasztó volt. A 16. hét végén jártam, és a mai napig nem vagyok jól, lelkileg főleg, de még testileg sem.
Szóval csak azért írtam le, hogy lásd, nem vagy egyedül, és ha bármikor írni akarsz, kibeszélni magadból, mi meghallgatunk.
És ami még nekem segített: angyalokszulei.hu
Bízz benne hogy hozzánk is megérkezik majd a kistesó, csak kicsit göröngyösebb az út, de annál jobban fogjuk becsülni, ahogy Marosi Anikó is írta, átértékelődnek a dolgok!
Ja, és genetikai vizsgálatot csináltattunk mi is magunkon (vérvizsgálat) ami negatív lett, szóval valami szét küldő ártalom okozta az egészet. Lehet hogy Ti is így jártatok, ne okold magad!
A döntés meghozatala pedig kegyetlen, ha ezért bárki is elítélne az nem tudja mit beszél.
Minden jót Neked, légy erős!
Viki
szia!
hogy vagy? túl vagy rajta fizikailag?
egyébként lányoknál is vannak genetikusan öröklődő hibák, amik inkább kromoszóma rendellenességek.
szerencsére jó kezekben vagy, aki rád szánja az időt is, nem csak a betegséget, az embert is kezeli.
nem ti ölitek meg, csak megrövidítitek a szenvedést, hisz nem biztos, hogy életképes lenne, ha megszületne. magadat sem szabad kikészítened ezzel...
remélem, sokan vannak melletted most, és átsegítenek ezen az időszakon...
Én a kórházra is berágtam ahol szültem. Se csecsemő ultrahang, se koraszülött osztály. Jah de felkapott és baba barátnak nevezik magukat.
Utánajártam én is a tágulatnak, elég sok leírást találtam, és megakadt a szemem azon, hogy a terhesség 19. hetében a genetikai ultrahangon már látható, ha ilyen eltérés van. De most mit is várhatnék egy olyan vizsgálattól, ami kb. 2-3 perc alatt lezajlott.
13. héten a tarkóredő mérésnél nálunk rendben találtak mindent, de rámijesztett a doki. Egy szót nem szólt a vizsgálat alatt, csak nézte a babát. Aztán rákérdezett az életkoromra. Utána közli, oké öltözzek fel. Diktálja a vizsgálati adatokat az asszisztensnek, mikor rámszól, hogy feküdjek csak vissza megnézne még valamit. Hát ott már remegtem, és a sírás határán álltam. Kiderült , minden rendben van, csak a baba hossza maradt le.
Jah és a vizsgálat végén aláíratták velem az eredményeket, de nem mondtak semmit. Azt sem tudtam, hogy jó, vagy rossz, vagy most mi van? Kb. 10 percig is eltartott, mire értelmesen el tudtam olvasni, és a lényeget észrevettem, miszerint egészséges a picim 
Bent van már Blanchy a kórházban, reggel 6 körül indultak
délelőtt a biopszia, délután 4-5 körül lesz a műtét 
Blans, nagyon drukkolunk értetek!!!!!!!
Szaisztok drága mami társak...
Sajnos saját példából okulva
...semmire nincs grancia..én 23 évesen jó AFP eredmények, havi 1 ultrahang mellett szültem egy egyébként "egészségesnek mondott" Down szindromás kislányt...holott az egész terhesség alatt nem utalt rá semmi, hogy baj van
Ja és a nyaki redője redben volt.....
Hál' istennek szervi baja nincs, okos, ügyes, 3 éves korától egészségesek közé járt oviba(ahol imádták, az ovi kedvence volt
). Amióta kicsiny családunk tagja
...teljesebb lett az életünk...átalakult az értékrendem....pozitiv írányba
És nagyon örülünk- a férjemmel együtt-, hogy"hozzánk hozta a gólya"...
Azt gondolom-láttam már annyi beteg gyereket-,hogy ennél nagyobb baja senkinek ne legyen az életben... persze nem akarok a "DS gyerekeknek elfogult reklámot csinálni"...alapjában én isúgy gondolom, hogy egészséges baba legyen a cél...de ha már mégis úgy alakult...akkor hozzuk ki a helyzetből a legjobbat
Szia Gerty!
Ráadsául nagyon sok kisgyereknek van ilyen baja, de addig mégnem hallottam róla, amíg a lányomnál ki nem mutatták, és csak akkor mondták meg, amikor kiengedtek a kórházból minket. Olyankor van egy kis jótanács osztogatás, és mellesleg hozzátették, hogy ja! és vesetágutala van a kislánynak, 3 hónap múlva kontroll. Azt hittem, hogy rosszul leszek. Azóta már 4 éves a kis drágám, semmi baja, 1 éve voltunk utoljára uh-n, minden ok.
Egyébként neki is rosszak voltak az eredményei, szinte végig. 1 hónapig sírtam, hogy mil esz, végül megszületett egészségesen:)
Az AFP-je nagyon alacsony volt, a tarkóredő mérete pedig a felső határon volt. Most is borsódzik a hátam, ha rágondolok.