Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhagytam a feleségem, de
Létrehozva: 2009. március 23. 14:17
Sziasztok!
Talán picit meglepő módon elsősorban férfiak hozzászólásait várom ide.
Olyanokét, akik elhagyták párjukat, családjukat egy másik nőért (esetleg fiatalabbért), de nem jött össze, megbánták, (talán vissza is tértek).
Tanulságként, vagy támaszként kívánom nyitni mindazok számára, akik egyébként nem csapodár természetűek, de 'megzavarja' őket egy - feltétlen szerelmét bizonyítani bármikor kész - Cicamica.
Gondolom nem kevesen vannak, akik megszenvedték egy hasonló helyzet kínjait, hátha segítség lenne mindazoknak, akik pro vagy kontra szerepői egy ilyen történetnek.
Természetesen a hölgyek szemszögéből is szívesen láttatnám a helyzetet. Kérem, hogy ide most azok ne írjanak, akiknek megváltás volt a kapcsolat felbontása.
Szerintem meg nem lennének hűtlen férjek, ha nem lennének olyan nők, akiknek nem számít, hogy nős-e a pasi! Elhiszik, hogy otthon nincs megértés, nincs szex (pedig általában van!!!) Szegény férfit meg kell vigasztalni!Ugyan-ugyan...
Szerintem, ha olyan szar az élete, változtasson.Váljon el, aztán jelentkezhet újra, hogy itt vagyok, vigasztalj meg! Ez lenne a tisztességes. Álmodom? Tudom.
Jah, egy csini kertészfiú
. Ma este végre lesz egy kis időm nekem is a Nők Lapjára, majd megnézem a cikket.
Azóta minden oké. Van egy tündéri párom, az exem meg még mindig együtt van a csajjal de abban nincs sok köszönönet. NAgyon sokáig még kullogott utánam, a csajszinak nem túl vidám az élete mert magára vette a bűnbak jelmezt és mint egy eltűrt csicska él az exem mellett. Már mikor tettem mondta minenkinek, hogy mennyire megbánta meg én voltam a nagy Ő stb.. de én már vissza se néztem úgy menekültem. Ja igen, és a gyereken keresztül próbált volna visszcsalogatni..
A döntésed teljesen mértékben megértem, én sem bíznék már másodjára.. egyébként épp a mostani nőklapjában olvastam,h kapuzárási pánik a férfiaknál egyszer akkor van,amikor családot alapítanak, ergo,mint nálatok, másodjára pedig a változó korban, úgy ötven év felett.. egyébként ez megvan ugyanúgy a nőknél is, csak éppen másképp működünk, illetve azért azt is be kell látni, hogy nincs "lehetőségünk" sem annyi,mivel nekünk kell otthonmaradni a pici babával. ha csak nem fogadunk egy, a filmekből ismert tipikus izmos-kantárosgatyás kertészfiút aki elcsábít minket
Egyébként, azóta minden rendben?
Az ágybeli dolgokat meg lehet tanulni.
Türlem és idő kell.
Meg akarni is kell :)
Figyelni kell a másik igényeire, akkor szerintem nem lesz gond.
Egyébként most mosolygok magamban.
Nálunk a csábítás szex része nem klappolt.
Valami extraőrült agyrobbantó élményt várt a párom, de helyette kapott egy cincálós, erőszakos harapós nőt :)
Bocsánat- de én ennek rettentően örültem, s ma is jól szórakozom ha eszembe jut.
(ez a jobbik eset tudom, lehetett volna égbekiáltó élmény, akkor meg lennék ám ennél nagyobb bajban)
Tökéletesen egyetértek!
És ide - de kár hogy nincs - egy hányós pofikát illesztenék
Egyébként a csaj nagyon jó volt az ágyban, vele elsőre minden klappolt.Mi meg mivel mindkettem elsők voltunk egymás számára az elején még szerencsétlenkedtünk..... ez is érv volt mellette.
Szerintem ezért is érezte a férjem, hogy nagyon szerelmes, meg ő az igazi, nagy szenvedélyek voltak ott.. Nálunk meg mi volt már akkor több, mint 3 éve? Terhes asszony, fáradt, éjjel 5-ször kelő anya, majd megint tehes, méghozzá hányós terhes aki, fáradt a terhesség és a kisgyerek miatt is... Nem nehéz ilyenkor egy pasit elcsábítani!
Ő lett a NŐ, én meg az ANYA. :(
Nem terhesen hagyott el.
Terhesen csalt, akkor derült ki, mikor a pici 2 hónapos volt (a "nagy" meg 2,5 éves) . A lányzót ismertem is, vigyázott is egyszer a lányomra, meg hozott neki 2-szer ajándékot is, és bájosan elcsevegett velem.
AMikor kiderült, a férjem vele szakított és mondta, hogy minket akar, marad. De munkatársak voltak és csaj 3,5 hónapig húzta még bent, hogy őt nem lehet ilyen gyorsan elfelejteni, hogy "gyorsan túlléptél rajtam,, nem is szerettél igazán" meg ő annyira szeret és nem tudnak ők egymás nélkül élni, nem tudják elmást elveszíteni! Hát dehogynem.
3 hónap ilyen körülmény után mondott fel a férjem, de akkor lány még jobban csimpaszkodott, hogy nem tud nélküle élni, és ő annyira szeret. Ekkor a férjem itthon is mondta, hogy igazából ő még mindig szerelmes, és hogy azon gondolkozik, hogy boldog ő itthon, de lehet, hogy máshol még boldogabb lenne. Ez olyan Hufnágel Pistis érzés volt számára... No és akkor küldtem el én! A lány egyébként nem fogadta be, igaz volt egy lakása, de azt még fel akarta újítgatni, és ő albiban lakott (szerintem még mindig ott lakik) barátnőkkel, oda meg ugye heti 2-szer befér egy pasi , de állandóra nem. Ezért először hazajött, de akkor mondtam, hogy ma alszol itthon utoljára, és akkor hazament az anyukájához, ott lakott az 5 hét alatt, és heti 2-szer aludt a csajnál. A lánynak úgy látszik ez kellett , egy pasi, akivel "jár", nem akivel együtt élne....
Miért tette? Akkor azt mondta azért kavarodott bele, mert volt egy alkalom, és mivel én voltam addig az egyetlen nő az életében, kíváncsi volt. Aztán ez a szex olyan jó volt, hogy folytatták. Eleinte csak szórakozásnak tűnt, aztán egymásba szerettek..... Vicces. Egy terhes nőtől így elcsábítani egy pasit. Hát persze, hogy izgisebb a szex egy új csajjal, mint az óriáspocakossal. :(
Ma már olyanokat is mondott, hogy megijedt a felelősségtől, meg, hogy hirtelen vége lett a fiatalkorának, túl nagy lett a kötöttség... pedig ő jobban akarta a kisebbik gyereket, mint én, de azt mondta bepánikolt, és menekült...
Kedves Mirc!
Egy percig nem tagadom saját felelősségemet.
Valószínűleg nem figyeltem rá eléggé.
Elég sokat olvastam azonban ebben a fórumban is, hogy lássam, gyakran elmenekülnek a problémák elől a férfiak.
Nem a megbeszélést választják, hanem a könnyebbik utat.
Hosszú, régóta működő házasságok mindegyikében vannak mélypontok, vagy csak szürke hétköznapok.
Gyakran elég egy figyelmes kolegina, aki észreveszi, hogy talán egy kis kedvesség jól esne ÁDÁMNAK.
És még nehéz dolga sincs ilyenkor.
Bonyolult dolog ez, persze, hogy ki miért teszi meg, és ki miért nem, ez messzire vezet.
A férjem barátnője visszamondta a válást (én nem is tudtam, hogy ekkora volt a szerelem) csak éppen a szerelmi légyott után kb. egy héttel. Persze én ezt sokkal később tudtam meg. De a poén az, hogy hónapokig küldött szerelmi emaileket a férjemnek. Akkor? Mindenkinek hazudott? Szegény férje aki megbocsájtott neki gondolom nem tudta. Bár szerintem ezt az egy hetes dolgot az én férjem sem. Azért kíváncsi lennék hogy állna a szája ha egyszer megtudná, hogy a kicsike egy hét múlva már a férje ágyába bújt, őt meg kábította a hülye emailekkel?
Mennyire szörnyű lehetett ez, hogy elhagynak terhesen!!
Szent ég!
Bocsánat nem vájkálnék semmiért, ha leírható... ő mit mondott neked miért érdekelte az a lány?
Egyébként egyetértek veled, ez szánalmas viselkedés.. eleve családot szakítani- pláne ahol babát várnak.. áááááhh a visszakönyörgés a nő részéről ugyanígy.. minősíthetelen.
Bocsánat, hogy így a társalgás kellős közepén szólok bele a nyitóra hivatkozva, de mégis:
"feltétlen szerelmét bizonyítani bármikor kész Cicamica" ???
Talán én vagyok ma csöppet hiperérzékeny, de úgy vélem, nem lennének hűtlen férfiak - sem nők - ha az otthoni szerelem is rendszeresen lenne bizonyítva, megfelelő minőségben és mennyiségben.
Nem vagyok harmadik, soha nem is voltam, ha azellen jönne kifogás.
Amúgy meg változatlanul tartom a mindenkori véleményemet: a megcsalás mindig két emberen múlik...cicamicáktól teljes mértékben függetlenül. Mert ha emberünknek mindene megvan, akkor nincs az a macska, amelyik elcsavarja a farkát.
Szerintem.
Szia Pöttömsor!
Én nem zsaroltam őt érzelmileg, amíg távol volt, csak minimálisan beszélgettem vele, akkor jött hozzánk, amikor akart gyerekezni, de én elmentem itthonról, mondtam, a gyerekeket akármikor láthatja, de innentől hozzám semmi köze. Hivatalos e-maileket váltottunk.
No, és akkor ő úgy érezte, hogy összeomlott az élete , hogy NEKI NEM EZ AZ ÉLETE. A csajnak végig arról beszélt, hogy ő neki nem jó ez így, boldogtalan. Többször szakítottak is az 5 hét alatt, de a lány tényleg nagyon küzdött (megtaláltam utólag egy levelét-talán emiatt is tudtam hamarabb megbocsátani, mert láttam a leveleket és pár smst - így láttam, hogy tényleg, hogy tepert, és úgy éreztem, tényleg nehéz lehett egy ilyen kísértésnek ellenállni). Ezt az érzést nem is fogom soha megérteni, ez olyan szeretni bolonduásig dolog.. bármit tesznek vele, bárhogy megalázzák, ő "szeret".....
Végül akkor jött haza a férjem, mikor a lányt nem látta már 1,5 het, akkor érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy megpróbáljon tőle eljönni és hozzám visszatalálni.
Kislányom akkor nyaralt, csak az 5 hónaposom volt otthon. Míg én készülődtem, hogy elmegyek találkozni egy ismerőssel, ő elaltatta a babát, és jött utánnam a lakásban mindenhová, hogy rólam fantáziál már egy hete (!), és engem akar.... Akkor én nem engedtem neki, gyoran leléptem, de mikor hazajöttem újra próbálkozott, meg mondta, hogy beszéljük meg, és akkor megtörtént. Nagyon szenvedélyes volt, én meg nem is értettem semmit. Megcsal, mikor terhes vagyok, otthagy 2 kisgyerekkel, majd pár hét után ilyen szenvedéllyel hazajön...mi ez? EL is küldtem, mondtam, hogy ez csak egyszer eshetett meg, én nem leszek most vissza szerető...... ő a lányt este felhívta, elmondta neki, hogy lefeküdt velem, mert hiányoztam neki, szóval ő inkább hazajönne, és szakított. Engem meg felhívott, hogy kezdjük újra. Én mondtam, hogy na nem, előbb most én gondolkozom 1 hónapot.... no, és mivel minden nap hazajárkált,úgy láttam tényleg ezt akarja... hazaengedtem.... A lány egyébként még utánna is reménykedett, hogy mégsem jön nekünk össze, sőt , miután látta, hogy a férjem tényleg ezt akarja, és nem fog minket elhagyni, felajánlotta neki, hogy ő újból lenne akár szerető is...
Szerintem meg ez a nem semmi. Ilyen megalázó helyzetet el sem tudok képzelni, ezzel a lánnyal valami komoly baj van lelkileg szerintem. Terhes nő ágyába bebújni, majd szétszedni egy családot, és mikor ők megpróbáják újra, és megy is, na akkor még azért még tovább próbálkozni. Ha másra nem, talán szeretőnek ő mégis jó...., hisz annyira szerelmes, neki ez is megfelel..... Nem értem én őt, nem értem én ezt a gondolkodást. Én ezt megalázónak érezném az ő helyében és komoly lelkiismeretfurdalásom lenne.
Férjem azt mondja egyébként, hogy sokat tanult az ügyből. Tudja, hogy neki nem máshol kell keresnie a boldogságot, hisz az itt van. Meg, hogy ő felnőtt, és rájött, hogy nemcsak a szórakozás jelenthet boldogságot a világon, és ő már most annak örül, hogy velünk lehet, és rólunk gondoskodhat, és ezt nem cserélné el egy kósza szenvedélyért.
Nagyon köszönöm a biztató példákat!
Azt se feledjük azonban, hogy minden élethelyzet más.
Gondolom nem mindegy, hogy a "kedves tettes" miért botlott meg, ill. hogyan rendezi ezt otthon.
Az sem mindegy mennyi ideig húzódik, valóban megbánja e vagy csak a kötelezettségei, esetleg a kényelem húzza vissza.
Van ahol nem lehet megbeszélni, az okokat, de van ahol rááll a férfi egy útra, és onnan le nem tér semmiért, gyakran még akkorsem, ha már látja félúton, hogy marhaságot csinált.
Bevallom én néha tartok attól, nehogy csak a felelősségtudatból maradjon.
Szép az, csak nekem pl. kevés lenne.
Csak remélhetem, hogy velünk nem így lesz.