Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhagytam a feleségem, de
Létrehozva: 2009. március 23. 14:17
Sziasztok!
Talán picit meglepő módon elsősorban férfiak hozzászólásait várom ide.
Olyanokét, akik elhagyták párjukat, családjukat egy másik nőért (esetleg fiatalabbért), de nem jött össze, megbánták, (talán vissza is tértek).
Tanulságként, vagy támaszként kívánom nyitni mindazok számára, akik egyébként nem csapodár természetűek, de 'megzavarja' őket egy - feltétlen szerelmét bizonyítani bármikor kész - Cicamica.
Gondolom nem kevesen vannak, akik megszenvedték egy hasonló helyzet kínjait, hátha segítség lenne mindazoknak, akik pro vagy kontra szerepői egy ilyen történetnek.
Természetesen a hölgyek szemszögéből is szívesen láttatnám a helyzetet. Kérem, hogy ide most azok ne írjanak, akiknek megváltás volt a kapcsolat felbontása.
Hát nem mondom. Szeretőnek könnyebb volt lenni, mint feleségnek:-)
Persze van úgy, hogy nem lehet megoldani, mert végérvényesen tönkrement. Bármilyen fájó ...
Igen, tényleg a pasi problémája. Én nem nyomultam az asszony helyére, csak jól éreztem magam. Szóval miattam nem hagytak el senkit. (na jó egy srác a jegyesét, na de az nem feleség volt)
Már volt erről szó, de nem gondolod, hogy ha lelép a férj az asszony mellől annak nem oka a szerető - hanem inkább tünete?
Mert (persze vannak kivételek) ha minden tök jó és szép és harmóikus stb. akkor miért lép le a pasi?
Szerintem a fiatal csajok nem azért szeretők, mert kiégtek, kiábrándultak stb. Hanem azért, mert tetszik nekik a pasi és nem akarnak életreszóló kapcsolatot. Így aztán kit érdekel, hogy felesége van.
Én voltam szerető többször, ez a huszas éveimben volt. (bár 19 voltam, amikor először volt közöm nős pasihoz - még imponált is: érett volt, dögös és jó az ágyban) És nem bántam meg ... Egyiket sem.
Hát tudod a nagy "szerelem és bódógság miatt"...
Szeretőnek egy egészséges lelkű nő nem áll. Egy normális, önmagára adó és önértékelési zavarokkal nem rendelkező nő nem lép be harmadiknak egy házasságba... A szeretőket nézd meg... többségében elvált, vagy éppen a párkapcsolataikban csalódott nők. Sok közöttük a megkeseredett, kiábrándult nő, aki egy kis szeretetért bármire képes... még arra is, hogy ezt a megalázó helyzetet vállalja... Némelyiket én jobban sajnálom, mint a feleséget... No nem mindig, de van szitu, amikor az igazi vesztes a kapcsolatban a szerető...
Ha beleolvastok a "szeretőként élni" fórumba, láthatjátok, hogy azon az oldalon levők sem boldogabbak! Csak azt nem értem, hogy akkor miért vállalják sokszor évekig?!
És most nem azokra gondolok, akiknek ez tényleg jó(?) így, hanem , aki szenved!Miért nem keresnek olyat, aki független?
Nálunk mindaz stimmel amit írtál, azzal a kivétellel, hogy nekem megmondta, hogy az érzések nem múltak el teljesen, csak kontrollálni tudja.
(És hát velem sem könnyű szakítani, nem vagyok ostoba, elhanyagolt, gondatlan, érzéketlen.. stb nő.)
Megjegyzem ez az elején úgy ment, hogy meglátta és megremegett mindene, na ez már nincs.
Tudom egy ilyen helyzetben ennek is örülni kell, de valahogy olyan savanyú a szőlő!
Hát egyet kell értsek...
Én is ismerek ilyen "farokvezérelt" férjeket, aki röptében a madarat is és közben úton-útfélen mindenkinek dicsekednek, hogy nekik milyen hódító a személyiségük és hogy ragadnak rájuk a nők... Hát igen... Aki nonstop udvarol és éppen csakhogy ki nem rakja a táblát magára, hogy "LEVADÁSZHATÓ" az ne csodálkozzon, ha akadnak jelentkezők rá...
Kontroll alatt tartja az érzéseit. Ez igazán olyan hivatalos, olyan hideg megfogalmazás. Bennem ez így még nem érett meg.. Pedig tömör és velős.
Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe valamiről. Ha ránézek a gyerekemre nincs olyan pillantás, ne jusson eszembe, őt is eldobta volna. Pedig imádja az apját. Inkább nevelte volna más gyerekét? Igaz nem tette meg. Nem tudom, hogy érez-e valamit a nő iránt, ha megkérdezném úgyis azt mondaná, nem. Ez vajon igaz lehet? Elmúlhat-e ilyen könnyen az a hatalmas lángolás amiért mindent és mindenkit eldobott volna? Csak ő tudná megadni rá a választ. Minden esetre én minden nap őrlöm magam azóta is. Félek, hogyrámegy az egészségem. Az idő? Arra való az én esetemben, hogy múljon. A fájdalmat nem csökkenti.
Na én aztán nem tudok rád követ vetni, hiszen nálunk is majdnem ugyanez a forgatókönyv zajlott le.
Annyi különbség, hogy ő ment volna el, de a többi stimmel.
A fiam annyira csalódott az apjában, hogy hetekig nem szólt hozzá.. még ma is ha gondja van, csak engem hív fel, ha nem veszem fel épp, akkor nem hívja az apját!
Egyébként Cicának is kapcsolata volt, egy 6 éve tartó, amiben állítólag rég nem volt boldog.
De most visszament a régi barátjához, elhiteti vele, hogy szereti, tőle akar gyereket, közös és boldog életet.
És most figyuzzatok, ez a párom szerint nem gáz, - hiszen nagyon vágyik már Ciba egy babára, és idő van !!!!
Az altalad emlitett cigany-emberhez(~ferjhez) kell azert egy jo hulye feleseg is, aki ezt be is veszi
...
Ezert ertek en egyet a ferjemmel, hogy ha olyan tipusu, kiallasu, erettsegu (???) vagy, akkor gond nelkul tudod kezelni az esetlegesen felmerulo helyzeteket, de maga a "kisertesek" szama is minimalizalodik, barmennyire jol nezel ki, szamitasz vonzonak, elismertnek, bla-bla-bla...
Sziasztok!
Én most, egy "cicababa" és egy válás után sok férfival (is)beszélgetek a megcsalásokról.Senkit nem akarok elkeseríteni, de legtöbbjük azt mondja, hogy ők ilyenek, és kevés az olyan pasi, aki nem! esetleg nem derül ki!
Mert sok pasi megteszi, és utána igenis tükörbe néz, rájön, hogy mit is akar, és nem teszi többet.És bízik benne, hogy sose derül ki!
Sajnos ez elég általános. A nőknél talán azért kisebb ez az arány, mert ők (általában) előbb mérlegelnek, és utána teszik/nem teszik meg.
Én igenis hibáztatom a szeretőket!(nem kevésbé a megcsalót!!!)
Milyen nőnek tartsam azt, aki még el sem váltunk, már betette a p.....-t a házunkba, és azt hangoztatja, hamarosan férjhez megy?
Én biztosan nem tudnék ott élni!
A gyerekekről pedig annyit, hogy hagyni kell Nekik megalkotni a saját véleményüket! Sokkal durvább, mint gondolnátok! Én kínosan ügyeltem arra, hogy ne mondjak semmi rosszat a "nő"-ről. De látta a fiam, hogy mennyi bánatot okozott, hogy el kellett költöznünk, hogy ritkán látja az apját, hogy anyagilag is rosszabb lett Nekünk, így nem szereti a csajt. És vessetek rám követ, de örülök neki!
Nem ide tartozik, de eszembe jutott erről egy roma vicc.
A cigány levadászott egy vaddisznót az erdőben. Persze engedély nélkül és éppen ballag haza a családjához a hátán a vaddisznóval. Aztán arra jár egy rendőr aki látja, hogy mi a szitu. Odamegy a cigányhoz és megkérdezi:
- Te cigány, mi az ott a hátadon?
A cigány erre megfordul és megnézi, aztán hírtelen egy mozdulattal ledobja a hátáról:
- Jujj egy vaddisznó... De jó, hogy szólni tetszett Méltóságos Biztos Úr...
Szóval sok-sok "elszeretett férj" viselkedik hasonló módon, mint a viccbeli cigányember... Én ott se voltam, nem hülyítettem, nem beszélgettem vele, hanem csak a személyes varázsom és még levakarni se lehetett...
Ja persze, ahogy Móricka azt elképzeli...
Egyébként a félrelépegető pasik 90%-a fél év után nyüszítve megy vissza a feleségéhez...
Kedves vörösbegy!
A gond nálunk az, hogy sajnos még most sem sikerült teljesen kitisztítani a Cicát magából.
Tehát a szenvedély nem múlt el teljesen a lány iránt, csak már tudja hol a helye, és nem esik bele, lehet úgy is fogalmazhatnék, hogy kontroll alatt tartja az érzéseit. Nevezhetjük ezt józan belátásnak is.. nem tudo.
Ez nagyon bántó!
És nem tudom mit kezdjek vele, sokan azt mondják ezt az idő megoldja.
Csak addig meg én lehet hogy felőrlődöm.
Most visszamennél Zenda? Megbántad, hogy eljöttél otthonról?
Lehet még segíteni a kapcsolat megmentésén?
Gondold el..csak nem kényszerítek egy szegény férfit arra, hogy azon agyaljon, mikor mit hazudjon, hol van éppen?..:)))))))
Erre ők nem alkalmasak, megaztán milyen fárasztó is folyton figyelni, hogy mit mond mit csinál.:))))))))))))))))))))))))
Ó ezt nem tehettem.
Nálunk a "hölgy" elvált volt, nem volt veszteni valója. Nekem viszont volt, mert se állásom, se lakásom...stb
Már viszonylag nem túl fiatalon kezdtem egy teljesen új életet. Nem azt mondom, hogy könnyű volt, de meg tettem, megérte, én már nem tudnám el hinni azt sem amit kérdez, így nem lehet tovább együtt maradni, hogy állandóan kételkednem kelljen.
Nem panaszkodott a házasság alatt, tehát nyugodtan gondolhattam arra, hogy minden rendben, aztán jött a derűlt égből........
Nem erre mondtam, nekem el kellett válnom egy ilyen nő miatt, 20 évi házasság után... de akkor is azt mondom, kellett volna a férjemben annyi férfiasságnak lennie, hogy tudjon nemet mondani, tudja hol a hatát! Nem attól férfi egy férfi, hogy van valami plussz a lába között, hanem attól, hogy nem "azzal" gondolkodik.
Ez egy két emberes játék, hibás mind a kettő.
Csak nekem az a furcsa, hogy mindig azt hallom "az a büdös k.....a"
azt szinte soha, az a szemét pasi.
Én ma már nem hibáztatok senkit, én döntöttem a válás mellett, mert a bizalmat könnyű megszerezni, de vissza szerezni annál nehezebb, nálam szinte lehetetlen.