Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők idegen kultúrában
Létrehozva: 2009. május 10. 17:49
Sziasztok! Olyan nőknek indítom ezt a topikot, akik egy idegen kultúrában vagy egyszerűen nem Magyarországon kell, hogy éljenek a férjükkel, családjukkal, de akár egyedül is.
Szívesen megbeszélném veletek a kulturális különbségekből adódó problémáitokat, várnék történeteket, amik nektek problémát vagy akár kellemes csalódást okoztak. Mindezzel a munkámhoz is kis segítséget adnátok, mert interkulturális tanácsadással is foglalkozom.
Én 4 éve élek Németországban, keresztül mentem már sok dolgon kultúrsokk témában. Úgy gondolom, a sajátjaimon kívül a legjobb példákat olyanoktól kaphatom, akik maguk is átélik, amiről beszélek.
Remélem, izgalmas témákat tudunk majd megosztani egymással az étkezéstől (pl. hogy a németek egy csomó húst egy barna szósszal öntenek le, és el sem tudják képzelni, mi az a szalonnasütés) a gyereknevelésen át (miért nincs bizonyos országokban bölcsőde, vagy mi van helyette, és ezt hogy viselik a magyar anyák) a munkahelyig (miért nem érti a főnököm, hogy én egyszerre csak egy dolgot tudok csinálni... vagy éppen fordítva, hogy nekem nem elég egy darab unalmas feladat, mert pörögnék.)
Köszi, ha jöttök és meséltek!
Szia!
Köszi, hogy részt veszel a topikban. Csak azért írok így külön, mert nem akarok a topikban egyesével válaszolni mindenkinek, hogy kösz a hozzászólásért
. Szóval, hogy ne bántódj meg, ha nyilvánosan nincs mindig időm az észrevételeidre válaszolni.
Kösz, hogy írsz. Egyébként nem Karlsruheből véletlenül? Ott van szuper magyar iskola, ahogy hallottam.
Emese
Itt két link a wikipédiáról. Sajnos a magyar nyelvű nem olyan jó, mint a német vagy az angol, de jobban átlátja az ember, hogy ez a jelenség nem egy olyan sokk, ami pl. akkor ér, amikor meglátod, a kínaiak köpőcsészét használnak, hanem egy folyamat.
Jó bömgészést!
http://de.wikipedia.org/wiki/Kulturschock
http://en.w ikipedia.org/wiki/Culture_shock
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kultur%C3%A1lis_sokk
Kös zi mindenkinek, aki eddig valamivel hozzászólt! Nagyon érdekeseket írtok!
Tulipáncsokor, köszi, hogy hozzászólsz. Tudnál arról beszélni, hogy azokon a helyeken, ahol eddig éltél, mit találtál furcsának?
Sziasztok!
Én Új-Zélandon élek már több, mint 15 éve. Akkortájt indult meg a nagy bevándorlás, így lett az ország multikultúrális. Sok népet megfigyeltem már, kíváncsi vagyok a szokásaikra. Egy előző munkámból kifolyólag összebarátkoztam egy pár indiai hölggyel. Ők otthon nem dolgoztak, sőt személyzetük volt. Idekerülvén dolgozni kényszerültek, plusz a házimunka is rájuk szakadt. Ők reggel-délben-este friss ételt főznek a családjuknak!
Próbáltam rábeszélni őket, hogy reformizálják a háztartást és csak egyszer főzzenek naponta, az is elég munka mellett, de a férjek miatt nem lehet, mondták ők, ez a szokás!! Erre én nagyon felháborodtam, mert ha azt a szokást meg lehet változtatni, hogy a nők munkába állnak, akkor a főzést is! Ráadásul mosogatógépet sem használnak, még ha van is!
Az indiaiakkal kapcsolatban a másik nagyon szokatlan dolog a házasság kötés módja. Amikor a fiatal ember nősülési korba lép, akkor a családja, sokszor "kerítők" segítségével keres neki feleséget. Ilyenkor figyelembe veszik a vallást, kasztot, anyagiakat stb... A lányos család fizeti az esküvőt, ahol a vendégsereg ritkán van 1000 fő alatt, ajándékokat a fiús szülöknek, illteve a "hozomány" az ifjú párnak. Így már érthető, hogy az indiaiak inkább fiú gyermeket szeretnének. Ha egy családnak van 2-3 lánya, szinte egész életükben azért dolgoznak, hogy férjhez tudják adni őket.Az ifjú asszony a fiús házhoz költözik, ahol az anyós a főnök!
Mindnekinek, aki hiányol magyar ételeket külföldön, ajánlom, hogy nézze meg a Magyar ételek külföldön topikot, ahol talán találtok 1-2 ötletet, mit hol tudtok beszerezni!
Sziasztok! Nagyon érdekes dolgot vetettél föl Msetulipan! Én eddit Izraelben éltem és dolgoztam hosszabb ideig, most pedig Sväjcban vagyok. Izraelben is ment a ciccegés.
Ott nekem az volt a furcsa, hogy halkan nem tudtak beszélni.
A gyerekek mär 8éves koruktol dohänyoztak és nagyon szabadon voltak engedve. Ezt azzal indokoltäk, hogy az orszäg majdnem mindig häboruzik és kväzi élj a mänak! Ott a gyerek volt az elsö! Viszont fogamzäsgätlot recept nélkül lehetett kapni a drogériäkban.
Ellenben az arab részen nem lehetett tampont kapni még a gyogyszertärban sem. Furcsa volt, hogy akik katonäk voltak gépfegyverrel és plusz tärral az oldalukon rohangältak, tömegközlekedtek. Az Arab Bankban pl lehetett dohänyozni, de nem lehetett puszit adni pl az arcra. Ott is rengeteg volt a "bevändorlo", de valahogy nem érdekelte öket. (vagy lehet, hogy csak azokat akikkel kapcsolatba kerültünk) Viszont népsport volt az orrturäs! Mindegy hogy férfi vagy nö, fiatal vagy öreg, és mindegy volt nekik hogy lätja-e valaki öket.
Sväjci sokk: Nem értettük elöször, hogy miért olyan ellenségesek, miért beszélnek sokszor ugy velünk, mint az idiotäkkal. Nem kellett sok idö, hogy räjöjjünk. Miért kérdezik meg, hogy hogy vagy amikor ez egyätalän nem érdekli öket? (Ez jellemzö az angolokra/auszträlokra/uj-zélandiakra is )Rengeteg a bevändorlo, akik évek ota itt élnek és nem képesek elsajätitani a nyelvet. Beengednek "mindenkit", majd siränkoznak hogy nincs sväjci.
A nagy demokräciäban rengeteg bajuk van a külföldiekkel, akik nem akarna "beilleszkedni". Most hoztak egy olyan törvényt, hogy a diszkoba bärki bemehet, nem tehetnek különbséget valläs, szärmazäs és börszin szerint!!!
Ha valami bajuk van, akkor nem mondjäk a szemedbe, hanem bemoszerolnak a Verwaltungnäl. A legfontosabb dolguk, hogy vasärnap tilos mosni!
Szerencsére az mär nincs érvényben, hogy este 10utän nem lehet a WC-t lehuzni!
A Dél-Afrikai Köztärsasägban viszon börszin szerint laknak az emberek és nem igazän lehet keveredni. A barätom volt egy szinesek (nem feketék) ältal lätogatott diszkoban és nagyon csunyän néztek räjuk. Miutän kiderült, hogy ismerössel vannak azutän békén hagytäk öket.
Braziliäban viszont nagyon szépen együttélnek a különbözö börszinü emberek.
Hirtelen csak ennyi. Mindent meg lehet szokni, vagy nem?
Igaz, van csigacsinálóm, de a csigatészta elkészítésének sem álltam még neki. De derelyét már többször készítettünk...
Én egyébként 11 éve vagyok Németországban, ahol csak azóta érzem többé-kevésbé itthon magam, amióta megismerkedtem más magyar családokkal. Lesz aki azt mondja erre, hogy csak azért, mert magyar valaki, még nem lesz a barátom. Nálunk ez úgy alakult, hogy ahogy egyre több magyart ismertünk meg a városunkban, megszerveztük az 1. közös bulikat. Mivel legtöbben fiatalok vagyunk kisgyerekekkel, megszerveztük hát a magyar ovit, most már az iskolát is, hiszen nőnek a gyerkőcök. Vannak persze kisebb-nagyobb vitatkozások is a csoporton belül, de az évek során mindenki megtalálta azokat az embereket, akikkel különösen jól megérti magát. Most pl. a 2. közös hétvégénket szervezzük, kb. 54 fővel.
A barát szóval pl. még most is óvatosan bánunk. Inkább jó ismerősöknek nevezném magunkat.
A magyar kaja-importról pedig még annyit: mivel elég sok magyar családot ismertünk meg, meg szoktuk kérni az éppen hazautazókat is, hogy hozzanak már egy kis emezt-amazt. Teszem hozzá, szívesen hoznak!
jozefin, babinyanya, ezek irtó jó tapasztalatok, köszi, hogy megosztottátok velünk.
Különösen az arab doki, a török ciccegés, a fehér falak meg a bensőség tetszett.
Caithleen,
köszi a könyvtippet, meg fogom nézni
. Tudsz írni egy-két sztorit, amik annyira jók voltak? Nagyon érdekelne
.
Bambalambabimbumm, pontosan ez a példa a legjobb a török barátaiddal. Nekem is van olyan török-német ismerősöm, akinek tök mindegy lenne, hogy mikor csönget be, mert ez Törökországban így szokás.
Ugyanezt egy tréningen egy képpel csináltuk meg, kicsit más témában.
A képen egy muszlim család ül körben. Fiatalok, öregek vegyesen. Most nem írom le az egész gyakorlatot, csak azt, hogy a trénerünk megkérdezte, hogyan próbálnánk beilleszkedni a csoportba. Mondtuk, hogy leülnénk, beszélgetnénk stb. Aztán egy csomó provokatív kérdést tett fel a tréner, amiből kiderült, hogy az a család egész nap így ül. Mindig együtt vannak, beszélgetnek, és ha a családhoz tartozol, neked is ott kell ülni velük és beszélgetni. A trénerünk felesége etióp, és mesélte a férj, hogy az apósa és anyósa nem tudta megérteni, hogy egy kicsit egyedül akar lenni. Mondta ő ugyan, hogy lemenne egyedül sétálni egy kicsit, senki sem értette meg, hogy lehet ilyen lökött, hogy egyedül akar lenni. Egyfolytában kérdezgették, hogy „Ne menjünk veled?”. Teljesen más fogalmaik vannak pl. a személyes tér békében hagyásáról.
A fehér kenyér irtóra hiányzik nekem is.
Hus, szerencsés vagy Kanadával. Ott talán még az alkotmányban is benne van, hogy ez egy multikulturális ország. Hihetetlen sok tanulmányt is készítenek pont ezért ott az interkulturális kompetenciával foglalkozók.
Tudnál néhány szokásról írni, ami neked az elején idegen volt vagy olyanról, amit szupernek találtál, és még nem láttál azóta sehol?
Köszi.
Katyusa, meg kell vallanom, hogy ezeket a dolgokat én is otthonról hordom, de az legyen a legnagyobb bajod
, hogy ezek hiányoznak. Persze nehéz elviselni, ha ezzel nőtt fel az ember. Sajnos a hiányukon csak úgy tudsz segíteni, hogy pl. te magad készíted el a csigatésztát, persze ez a Túró Rudival nem megy.
Az ilyenfajta hiányok, bár kicsit megnehezítik az életünket itt külföldön, mégis természetes velejárói annak, hogy máshol élünk, annak, amit ezzel az új országgal vállaltunk. De neked mondjam?
Remélem, nem úgy veszitek ezeket a válaszokat, hogy megmondom a tutit. Igyekszem tapasztalatokat gyűjteni, és segíteni, ha tudok
Helyszin Svédország, 20 éve, svéd férj, azota már 2 tini gyerek is.
Egy "sokkom" volt, még az elején, fehér falak volt a divat és alkalmazkodtam, igy akartam beilleszkedni. Utálom a fehér falakat, (max nagyon pici és sötét helységben oks) igy amikor átlendültem, akkor jöttek a szinek. Amikor viszont sok évvel késöbb emeleti fürdöt fehérre festettem, akkor férjem 3-szor kérdezett rá, ez fehér lesz? Háromszor válaszoltam, nem lesz, már az. Akkor végre leeset nála a tantusz, "Igy is marad?" Nem hagyta, ki kellett pingálnom ;) Ö sem szereti a fehéret.
Viszont "sokkolok" ;)
Svédeknél a leves az inkább önálo étel, kanál megáll benne, néha krémlevesek. Nálunk pedig elöétel, filmezni kellett volna sokszor az arcukat amikor nézték a levest. :) Vagy egyéb kajákat, pl savanyukáposztával készitetteket, de illedelmesen megkostolják, aztán duplapofára tömik, imádják a föztömet.
Még anno a magyar esküvönkre (volt svéd is), jött a fél család innen is. Egyik nap mentünk a kis kedvenc éttermembe, mit egyenek? Mi a kedvencem? Sertésszelet Szapári modra -sertésvelövel- megették, nagyon izlett. Néhény évvel késöbb kiderült nem esznek velöt én meg mondtam, de hát ettetek? Ök? Neeee.. fuuuuuj..... mikor? Mondtam, az nagyon finom volt, emlékeztek.
Belsöségeket sem esznek (többnyire) a máj is nagyon fuuuuuj dolog, de a kenömájasokat azt nyomják befelé, szoval annyira csak nem fuuuuj ;)
Férjem jobban szereti a magyar konyhát mint én, lányomkedvence a hurka.
Tésztákat mi is hozzuk ide, turo rudikat is, gesztenye masszát is, füstölt sajtokat is kiloszámra, füszereket is, stb....
Bölcsi nincs, csak ovi, 1 éves kortol és 360 nap a gyes vagy gyed. Azt hiszem a harmadát csak az egyik szülö veheti igénybe, -ha együtt élnek- vagyis apák is "kötelezve" vannak, otthon maradjanak a kicsivel.
En mar sokadjara, a sokadik orszagban elek, es mindenhol persze mas..
Pl. nagyon furcsa volt nekem, hogy az egyiptomi orvos megvizsgalt, es nem nekem magyarazta el mi bajom van, hanem a mellettem allo ffi kollegamnak. Ez olyan dolog amire szamitasz, megis fura, mikor megtortenik..
Aztan nekem furcsa, hogy mas nepek maskent szamolnak az ujjaikon...pl a kisujjtol kezdve..
Furcsa volt, hogy a torokok ciccegnek, ahelyett, hogy nemet mondananak...Feltettem egy eldontendo kerdest, es a valasz...cccc...szuper, most igen, v nem?
De az is erdekes, hogy idomulsz a tobbiekhez...pl a brazil barataim rettentoen fizikalisak, oleles, puszi, stb, miutan hazajottem, furcsa volt, hogy itthon nem erintjuk meg egymast...
Hat ilyen aprosagok... meg a turo rudi...
szia bondermina,
tökéletesen igazad van. Ezek az alapvető képességek ahhoz, hogy élni tudj egy másik vagy akár a saját kultúrádban. Ezért is hívják úgy a legtöbb helyen ezeket a képzéseket, hogy interkulturális kompetencia tréning. Kompetens leszel arra, hogy mindazt, ami téged ér, be tudj fogadni, megtaláld a helyed. És tök jól írtad: ehhez nyitottság, elfogadás, tolerancia és rugalmasság kell.
El sem tudod képzelni viszont, hány ember van, akik magukról azt hiszik, ők mindennek birtokában vannak, és pontosan az ilyen tréningeken derül ki, hogy ez nem így van, korántsem olyan tutik ők, mint ahogy gondolják. Ezzel nekem is szembesülnöm kellett egy-két alkalommal, amikor magamat szuperrugalmasnak gondoltam,aztán a trénerek tréningjén kiderült, mennyire csak beképzeltem ezt
.
Szia!
Talan ismered Kate Fox (antropologus) Watching the English munkajat is. En ezt pl. minden angolszasz kulturaba indulonak kotelezove tennem. Nagyon jo munka!
Lehet, hogy te is majd valami ilyesmit hozol ossze Magyarorszaggal kapcsolatban? (Par honapja olvastam egy cikket pont a NL-ban a Mo-n dolgozo kulfoldiek ottani benyomasairol, az o percepciojukrol az orszaggal, emberekkel, beosztottaikkal kapcsolatban. Lattad esetleg te is?)
En nagyon szeretem a "kultursokk" elmenyet. Ert mar egy par, amikor az orosz, uj-zelandi, maori, es (jelenleg) az angol kulturaval ismerkedgettem. Persze voltak, vannak kimondottan huzos szituaciok is, melyeket az ember szinkronban zavarba ejtonek erez, szegyell, retrospektive viszont a legjobb poennak tartja, es tele szajjal meseli bulikon...:-)) De az szerintem mindenkepp kiveteles szerencse, ha valakinek lehetosege van bizonyos idot eltolteni egy mas orszagban, kulturaban, kulonosen, ha ezt nem kenyszerbol teszi. Annyi mindent tanulhat meg az ember mas emberekrol, eletfelfogasokrol, es talan legeslegfontosabbkent: ONMAGAROL!
Köszönöm a kimerítő választ, nagyon érdekes volt olvasni.
Vegetáriánus vagyok a hurka nem hiányzik:-) Amit nem tudok megszokni az a kenyér hiánya. Tudom, hogy a fehér kenyér nem egészséges, de én az itt kapható legtöbb kenyérfélét nem szeretem.
Amitől sok más kultúrából származó (nem magyar) barátom szenved, hogy a németek távolságtartóak. Az én meglátásom szerint nem azok, illetve engem ez nem zavar. Engem ennek az ellenkezője zavarna inkább. Valószínűleg nem sokáig bírnám Görögországban vagy Törökországban. Így is eltartott egy ideig, amíg megértettem a török barátaimmal, hogy ha csak úgy becsöngetnek, amikor kedvük támad, nem fogom kinyitni az ajtót. Ha meg akarnak látogatni, akkor jobb, ha telefonálnak előtte.
A csaladommal Kanadaban elek.
Multikulturalis orszag leven, az orszag adottsagaibol kifolyolag szamomra ez az orszag kituno peldat mutat. Vilagmindentajarol erkezo emberek egy olyan bennsoseges es meleg kapcsolatot tudnak kialakitani egymassal, amit nem hiszem, hogy mas orszagban ezt meg tudjak oldani.
Amit igazan imadok, hogy eppen ebbol adodoan nagyon sokat unnepelnek, mert ahany orszag, annyi szokas.
Nagyon jo erzes latni es erezni az emberek oromet, boldogsagat ilyen alkalmakkor.
Pl. nalunk ma van anyak napja. Megyunk is nemsokara a lanyomekhoz vagyunk hivatalosak.
Ezzel a topikkal kapcsolatban csak roviden annyit, hogy nagyon jo tematinditottal el.
Az etkezessel kapcsolatban igazan mindegy, hogy hol elunk, ez szokas kerdese. Szinte mar bejartam az orszagok vendegloit, amit itt nyitottak, kulonboznek izekben, kaloriakban.Nemelyik valtozatos, nemelyik unalmas, viszont magyar vendeglokben szinte soha nem megyunk. Gyerekeimmel eljuk ki ezt az igenyunket.
Fonokkel kapcsolatos hozzaszolasom.
Meg mon. is abban az idoben a fonokom adddig nem hagyott minket beken, amig egymas munkajat nem tudtuk elvegezni.Szakmank mellett foglalkoztunk es gyakoroltuk rendszeresen az osztaly teljeskoru feladatat.Kituno csoport lett belolunk nagyon sok elismeressel.
Itt szinten olyan munkam van, ami tobb retegu, felelossegteljes, emberek iranyitasaval. Minosegileg kitunonek mondott munkat kivannak el es adok le minden alkalommal. Igaz ez sok lelkiismeretesseget es idot igenyel, sok rohangalassal, de nagyon szeretem.
Bele is tartozik, hogy mas orszagok vagy egy orszagonbeluli, de megis kulon szokasokat tanulunk igy meg idovel. Szoval nagyon nagyon szeretem.
Bolcsodevel kapcsolatos.
Mivel lanyomnak epp most van 2 kicsi gyermeke es jelen vagyok naponta az eletukben, nem dolgozik. Nem tudnek jobbat elkepzelni sem a mamanak, sem a babaknak. Igaz rendszeresen segitek nekik mindenben, de ez a mi valasztasunk volt, igy dontottunk.Eppen a gyerekek taplalkozasa miatt es nevelesuk erdekeben.
Vallaltam a picikre a fozest is, meg soha nem kaptak vasarolt kesz bebieteleket. Rendszeresen visszuk oket uszni, a nagyobbik mar 2 eve jar gym-be.
Van itt is lehetoseg gyermekfelugyeletre, bolcsode csak magan bolcsode van, nem vagyok biztos benne,de ugy hallottam, hogy Quebec tartomanyban van allami is.Vagy csak allami hozzajarulas?
Ontariban viszont le lehet minden oktatassal kapcsolatos osszeget vonni az adobol.
Azert probaljak ezt a rendszert igy folytatni, mert a gyerekek erdeke ezt kivanja meg legjobban igy formalhato ki a jovore valo felkeszitesuk az eletre.
Nagyon szeretem ezt az orszagot.
Neked pedig
Sziasztok!
Az én sokkom tényleg a hurka-kolbász és a túró-túró rudi téma!
Meg a csigatészta és az eperlevél, Még vonattal is képes vagyok ezeket cipelni Németországba.
Hogy tudsz segíteni ezt a problémát feldolgozni?
Szia bambalambabimbumm!
Nem is nagyon bonyolult dolgokra kell gondolnod kultúrsokk témában. Elég pl. csak arra gondolni, hogyan veszed azt az akadályt, hogy a németeknél nem lehet bizonyos magyar ételeket kapni. Lehet, hogy te ezt szuperül kibírod, de vannak olyanok is, akiket kikészít, hogy nincs hurka vagy nem lehet Túró Rudit kapni
Az interkulturális tanácsadásba igazán csak most kezdek bele. Ennek a témának van egy általánosabb része, ahol a kultúráról általában vagy olyan dolgokról beszélünk, mint pl. az előítéletek, a sztereotípiák.Vagy pl. hogyan értik máshol az idővel kapcsolatos kérdéseket (vannak helyek, ahol lazábban kezelik az időbeosztást, vannak, ahol nagyon pontosnak kell lenned); ilyen téma még németül a "Kontext". Magyarul talán szövegkörnyezetként lehetne fordítani. Ha egy alacsony szövegkörnyezeti szintű kultúrában élsz, akkor az azt jelenti, hogy ha megkérdezed valakitől: "Tetszik a munkád?", és ő igennel válaszol, akkor nem kell gondolkodnod rajta, mit jelent tulajdonképpen az ő igenje. Az olyan kultúrákban viszont, ahol a szövegkörnyezet szintje magas, ugyanezt az igent húszféleképpen lehet érteni aszerint, hogy éppen milyen háttérinfó/szövegkörnyezet tartozik ahhoz a válaszhoz. Ebben az esetben a válaszadó igenje jelentheti, hogy igen, de...és még sok mást is.
Vagy pl. ha egy német zongorázik naponta, mégpedig elég pocsékul, és van egy japán szomszédja, akit ez zavar, a japán csak annyit mond udvariasságból a németnek, amikor a folyosón találkoznak, hogy "Hallom, szorgalmasan gyakorol", a német viszont nem érti a célzást, és csak egyszerűen megköszöni a japán figyelmességét. A japán, a saját kultúrája szabályai alapján, normál esetben a mi fogalmaink alapján csak célozgat a dologra.
Fúúú, rengeteget írtam.
A másik fele az én tréningemnek a Magyarország-specifikusság. Olyan cégeknél kínálom fel ezeket a szemináriumokat, akik Magyarországra küldik a dolgozóikat. Nekik nagyon sok dolog furcsa vagy érthetetlen, ami nálunk történik. Sok dolog valóban sokkolja őket.
Abban segítek a munkámmal, hogy megértsék, amit több helyen lehet itt a németeknél olvasni: Alle Menschen sind Ausländer - Fast überall. Minden ember külföldi - Majdnem mindenhol.
Az egész lényege számomra, hogy felkészítem az embereket arra, hogy a különböző kultúrák hogyan értik meg egymást anélkül, hogy egymásban vagy saját magukban kárt tennének az előítéleteikkel vagy értetlenségükkel. Hogy megértsék, mint ahogy a saját kultúrájukhoz, a máséhoz sincs egy recept, ami szerint az emberekkel bánni kell, csak nagyfokú megértés és empátia, befogadás és elfogadás.
Bocs, hogy ennyit írtam, remélem, érthető is volt.
Igazából engem Németországban akkora kultúrsokk még nem ért. Vagy már túl régóta vagyok itt és nem emlékszem.
De mesélhetnél a munkádról. Pontosan mit kell "interkulturális tanácsadás" alatt érteni?