Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Yorkshire vagy csivava?
Torolt_felhasznalo_294961
Létrehozva: 2010. július 10. 18:57
Sziasztok!
Nagyon szeretnék venni egy pici csivavát,de elbizonytalanodtam...
Kb. 2 éven belül szeretnénk a párommal babát és több embertől is hallottam,hogy inkább ne csivit vegyek.Ezért gondoltam yorkira,igazából a yorki kiskutyák kicsi korom óta tetszenek,de most nemtudom mit csináljak!?
Tapasztalatok??
Nagyon szívesen várok minden tanácsot.
Köszönöm aki válaszol!
Szia!
Nem olvastam végig a topicot, a saját tapasztalatom írom le, főleg a szőrrel kapcsolatban...
Nekem yorki-m volt, bolondos-cuki természetű jószág. Én imádtam, nagy bohóc volt. És tényleg nevelés kérdése, hogy mit engesz meg neki és mit nem. A yorki gyorsan tanul, és egy idő után "sajnos" mindent megért, éppen csak nem válaszol vissza... Legalább is az enyém ilyen volt.
A szőrhullással kapcsolatba: tényleg hullajtja a szőrét, de azt a szőnyegen, kanapén nem fogod látni, ugyanis a bundájába marad a khullott szőr. Éppen ezért kell minden nap megfésülni, de az csak pár perc. (Az enyém utálta, bár kutyaropiért cserébe elviselte...)
Üdv,
Kata
Ne haragudj, de ez előítélet, ráadásul téves.
Nekem az 5. szobakutyám van most (mindig shi-tzu-jaim voltak), egyikük sem volt "ideggyenge", és kiválóín bírták a gyerekeim kiképzését (néha én tartottam tőle, hogy a kutya előbb pusztul el, mintsem a gyereket bántsa).
Ezt a fajtát annak idején jelzőkutyának használták a karavánok mellett, mert jóval hamarabb észrevett bármit, mint a nagyobb kutyák. Nyilván ők is ugatnak, de csak akkor, ha oka van rá, azaz ha valaki jön hozzánk, vagy valami olyan észlel a környezetben, amit jelezni szeretne nekünk.
Ismét mondom: csak nevelés kérdése, milyen lesz az az adott kutya! Van amelyikkel könnyebb, és van amelyikkel nehezebb boldogulni az alaptermészetétől függően, de ez pont olyan, mint a gyereknevelés: a következetesség meghozza a gyümölcsét.
amúgy meg azokat akik szerint a kutyának a kertben a helye, felvilágosítom hogy ez egy olyan topik ami csivikről meg yorkikról szól.
Na őket nem szabad kerben tartani mer nem arra valók. megbetegszenek, és meghalnak ha nem mehetnek be a lakásba.
Egyébként nekem van németjuhászom is, aki csak annak köszönheti az életét, hogy szabad bejárása van a házba.
A szabad bejárás egy kutyaajtót jelent. 3kutyám van, mindegyik kutyám a nap nagy részét a lakásban tölti.
Néha kimennek napozni, ugatni, de bent sokkal jobban szeretnek lenni.
szerintem ez a tény magáért beszél.
Na ezt hívjuk előítéletnek, meg sztereotípiának. Minden kutya más, a gazdától is függ hogy milyen nevelést kap, meg persze a jó tenyésztőn is múlik hogy ne legyen "ideggyenge" egy kistestű kutya se.
" Még egy labi elviseli ha egy másfél éves nyúzza meg a kajájába nyúlkál,addig egy másik fajta lazán megharapja vagy odakap. "
na ez a legnagyobb hülyeség. semelyik kutyát nem szabad nyúzni, még a "labit" se mert a labi is lazán odakaphat ha terrorizálják a gyerekek.
A labik idegei meg sajnos nagyon el vnnak rontva a szaporítók miatt, magyarországon elég nehéz normális "labit" találni, mert hála az amerikai filmeknek, mindenki őket szaporítja észnélkül. De ez sajnos a kistestű kutyákra is igaz.
Jó tenyésztőtől kell venni a kistestű kutyát,
kölyökkorban gyerekekhez kell szoktatni, és akkor nem lesz semmi baj az "idegeivel"( ahogy Te írtad kedves koki88)
de ezt Sookie. minden topikjában leírtam 5ször.
Úgy tűnik
Volt rotweiler-moszkvai őrkutya keverékünk, na, az aztán tényleg nem egy öleb típus, de ő is az előszobát választotta főhadiszállásnak, nem az udvart.
Gyerek mellé vagy labrador vagy golden. Ha ezt nem tudjátok vállalni,akkor szerintem ne vegyetek kutyát. Ezek a kicsi kutyák tisztelet a kivételnek általában erős kisebbségi komplexussal küzdenek,tapasztalataim szerint kissé ideggyengék,én gyerek mellé nem vennék ráadásu legtöbbje sokat ugat.
Imádom a picurka kutyákat, nagyon édesek, de kicsi gyerek mellé nem való. Még egy labi elviseli ha egy másfél éves nyúzza meg a kajájába nyúlkál,addig egy másik fajta lazán megharapja vagy odakap.
Sziasztok!
Egyetértek azzal, hogy egy kutya igényei nagyban függnek attól, hogy milyen fajta. És nem mindegyik érzi jól magát egész nap odakint.
Nekem egy shih tzu-m van, és kertesházban élün, tehát alapvetően bent van, de ki-be tud mászkálni, akkor jön-megy, amikor akar. És akármilyen meglepő, sokkal többet van bent, mint kint. Ha kimegy, akkor sem szaladgál (persze, néha azért szokott), de inkább szaglászik, leheveredik egy kicsit az árnyékba, és utána bejön. Ilyen mazochista, hogy jobb neki szenvedni.
Ezzel csak az akarom érzékeltetni, hogy azt sokan tudják, hogy a nagy testű kutyának nagy tér kell, de azt is el kellene már fogadni, hogy a kistestűeknek meg nem. Ők így vannak tenyésztve ilyen a vérmérsékletük, hogy jobb nekik bent, mint kint.
Egyébként pedig a természetes közeget vizsgálni szerintem nagy hülyeség. Az embernek is a füves puszta, meg a barlang az ősi élőhelye, én mégis jobban érzem magam lakásban.
Az élőlényekben az a szép, hogy folyamatosan változnak, alkalmazkodnak.
Jól elvoltak egymással, pedig a gyerek nem volt éppen kíméletes. De ha valami fájt, húzta a szőrét, akkor (teljesen jogosan) odakapott.
Közben eszembe jutott, hogy van egy ismerősöm, akinek van sok-sok yorkija, talán a klasszikus és NLC-s értelemben véve nem tenyésztő, csak szaporító, mindenesetre ismeri a fajtát, ráadásul 3 gyermeke is van, a legkisebb most 3 éves. Megkérdezhetem, hogy hogyan jönnek ki egymással...
Csivavát nem ismertem, egy yorkira volt szerencsém vigyázni, illetve a gazdi majdnem 3 éves gyerekére - hát eldöntöttem: az egyik olyan kutyafaj, amelyikkel nem bírnék együtt élni. A majd' 3 éves, és egyáltalán nem szobatiszta gyerek 1 hónap alatt megtanulta, hogy csak alváshoz kell a pelenka, további 1 hónap volt, hogy ahhoz sem, sajnos a kakit nem sikerült, de a szülők sem voltak túlságosan partnerek.
Na mindez zárójelbe, ami viszont a lényeg: mindez idő alatt a yorkinak nem sikerült. Pedig állítólag a kutyát könnyebb nevelni ilyen téren, mint a gyereket......
Ha levittem a társasház kertjébe, ott jól elvolt, a dolgát mégis a konyhában intézte el, miután feljöttünk. A séta megtanulása se volt egyszerű. Viszont bent a járólapon folyton spárgázott, szerintem a lábuk alkalmatlan az ilyen szupersík padlón való mozgásra.
Kint-bent témához:
alapvetően én is azt gondolom, hogy a kutyának kertben a helye. De a kistestűeknek talán mégis jobb, ha bent vannak. Lehet, hogy ez önzőség, de azért mégis valahol a kutya az alsóbb rendű, nem az ember....
2 hónapja kaptam egy goldit, imádom
Kertben van az első perctől kezdve, megbeszéltük egymással, hogy én nem alszom az ő házában, cserébe ő se akarjon az enyémben aludni. Úgy tűnt, megértette. Már első éjjel sem sírt.
DE! Azért ha nyitott ajtónál leülök a házban, mégiscsak beólálkodik, és a lábamra heveredik, vagy ül a küszöbön és vagy kérőn néz rám, vagy hangos ugatással kiköveteli, hogy CSAKIS vele foglalkozzak, ne egyek, ne igyak, ne fürödjek, mert Ő ITT VAN!
Lehet, hogy felcserélné a kerti létet, ha cserébe éjjel-nappal velem lehetne.
Ugyanakkor az ő mozgásigényéhez képest még a kert is kicsi (530 m2), hiába a sok érdekes játék (macskák, bogarak, seprűk, fadarabok, békák, hangyák, virágok és minden, ami mozdítható), este 6-ra megbolondul, ha nem viszem ki egy órára a kutyafuttató rétre - ami már csak a szocializációja miatt is fontos.
Ebben a nagy melegben pedig kifejezetten sajnálom őt, hogy nem szoba-kutya, mert a házban mégiscsak hűvösebb lenne neki, a vize sem melegedne fel 5 perc alatt, és nem kéne félve rohannom haza, hogy vajon nem kapott-e hőgutát - még ha van is hová elhúzódnia.
Nálunk egyébként a macskák is félig bent, félig kint vannak. Bent esznek, hűsölnek vagy éppen melegednek nap közben, de éjjel szigoróan odakint vannak, és a dolgukat is kint végzik.
Egy szó, mint 100: nem hiszem, hogy lehet fekete-fehér határvonalat húzni a témában. És még szerencse, hogy se mi emberek, se a kutyák nem egyformák
De Greppi Te tényleg nem olvasol csak 1-1 hsz-t és az alapján ítélkezel. Én épp azt mondtam, hogy lakásban (panel, társas, stb.) nagy kutyát nem lehet tartani, erre valók a kis "zsebkutyák" -ugyanis ebből indult ki a beszélgetés.
Nem, nem lennék boldog ha egész nap ott lennék teli húgyhólyaggal, de aki lakásban tart kutyát az vállalja a kötelezettséget, hogy időben hazamegy, és leviszi pisilni, ad neki enni, stb. Ha nem képes ezt megtenni akkor nem az a kérdés, hogy milyet válasszon, hanem az, hogy kell-e egyáltalán kutya. Ennyi.
Én vállaltam, hogy úgy rendezem minden napomat, hogy a kutya ne szenvedjen semmiben hiányt, fix időben megy le sétálni, fix időben kap enni. Ha egész napos dolgom van, akkor is hazamegyek hozzá, majd vissza dolgozni/sportolni/stb.
Nálunk is van dobermann a lakóparkban, és abszolút nem helyeslem -de nincs hozzá közöm.
Látod, a Te goldid is bent lehet éjszaka, és valószínűleg nem kényszerrel vonszolod be magadhoz, szívesen megy magától -miért? mert kötődik hozzád, szívesen van melletted.Nagyon örülök, hogy van ilyen kutyatartó, mint Te, hogy a kertit is viszi sétálni, szépen gondoskodik róla. Példát vehetnénk Rólad sokan.
Én csak Bubi "szabadság-mizériáját" nem értem... de vélhetően soha nem is fogom.
Te boldog lennél úgy, hogy a gazdád elmegy reggel 7kor dolgozni, este hatkor hazakeveredik, te addig egyedül vagy és még pisilni sem tudsz egész nap?
Tudod, nagyon sokszor elgondolkodom, az oktogonon dolgozom, és látom nap mint nap a böszme nagy állatokat, sőt, van hogy kettőt, akiket azokban a házakban tartanak. Két dalmatát együtt, egy társasházi lakásban, vagy gyönyörű nagy bernáthegyit, németjuhászt, bármit, mindegy, a lényeg, hogy nagy és hogy lakásban van tartva.
Az enyém is kinn van, egy golden. Nincs lánraverve, nincs elzárva, szabadon mozoghat, ahova akar, kiteszem neki a vizet, akkor pisil, kakil, és oda, ahova ő szeretne. Este hazaérek, fogom, és hiába van egész nap kinn, kiviszem sétálni a többi állat közé. S közben meg sajnálom azokat az állatokat, szintén kertben, szintén szabadon, akik soha, egy percet sem voltak a kerítésen túl. A kutya éjszaka benn van és velem alszik. Azaz nem, mert neki nagyon melege van, ő a földet választja, inkább a követ.
Bubi! Miért gondolod, hogy a kutya egy kis alattvaló a lakásban?! A kerti kutyát nem láncolod magadhoz? Mennyivel nagyobb a mozgástere? Ott a kerítés, és ugyanúgy tőled függ, mint egy lakás-kutya (te vetted magadhoz, te adsz neki enni akkor amikor te akarsz és annyit amennyit te akarsz). Tényleg nem értem, miért teszel ekkora különbséget.
Az én kutyám is lát füvet, kék eget és madarat, állatokat, mindazt, amit egy kerti kutya (vagy talán még többet is, mert viszem magammal mindenhová, ahová csak lehet). Annyiban más, hogy az enyém bent alszik. De szerinted a kinti kutya mindig, minden körülmény között jól érzi magát a szabad ég alatt?
Kedves Greppi
Légy' oly' kedves és mielőtt megszólalsz, olvasd el a többi hsz-t is... pl. a 40.-et. Marhára egysíkú a gondolkodásom... rákérdeztem, hogy vajon amit előzőleg írtam, hány százalékra igaz... segítek... ez azt jelenti, hogy tudom, van olyan kerti kutya akivel foglalkoznak.
Olvass, ne szomorkodj
