Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem megy!
Létrehozva: 2011. február 9. 14:15
Sziasztok!
Aki kötekedni nézett be nyugodtan csukja be ezt az ablakot...
Mit tennél, ha már 2. éve nem találnál munkát, miközben mindent megteszel, beregisztrálsz sok álláskereső portálra, olvasol újságot, hirdetéseket ? Előveszed az ismerőseidet is ? Ha már az ismerőseid se tudnak segíteni ?
Amikor egy ismerős jó szándékkal megkeres, hogy igen kell nekik egy ember, leginkább azért ismerősök közül válogatnak, mert bizalmi ember kell és akkor a felettese fogja magát, amikor már minden biztos és beleéled magad, hogy igen, végre fordult egyet a kocka és választ egy teljesen más embert, aki még lehet ismerőse is, ami nem derült ki ?
Mit tennél, ha tényleg szeretnél egy bizonyos munkát és már több körön túl is vagy és bíztatnak igen, nekünk ilyen ember kell ? Aztán elhívnak különböző rendezvényekre hostesskedni, ami távol áll tőled, de megteszed, mert a mai álláskereső embernek meg kell tennie, mert akár ez alapján is választhatnak, ami végső soron egy zsarolás is egyben... aztán letelik ez a "munka" és eltünnek, majd keresed őket érdeklődve, hogy akkor most hogy állunk, majd közlik, ja még interjúztatnak, és nem történik semmi, majd 1-2 hónap múlva e-mailon merik közölni veled (bár ma már az is csoda, ha vmilyen visszajelzést kapsz) nem téged választottak. PErsze időközben lemondasz róla, nem éled bele magad, mert minek, nem szabad semmibe se beleélned magad a mai világba.
Mit tennél, ha jelentkezel (adminisztráció, HR asszisztens) különböző munkákra, amit egy füzetbe irogatsz, mert képben szeretnél lenni, hová is jelentkezel, majd fekhívnak, hogy de te jelentkeztél, ami végül kiderül nem is az a cég és nem is az a pozició csak valami ügynök, amit nem szeretnék semmiféleképpen.
Mit tennél már ilyen elkeseredettségben, amikor 28.500 Ft szociális segélyt kapsz, a rezsid 40 ezer és akkor még nem is ettél, szórakozásra, nyaralásra már jó ideje nem is gondolsz, csak próbálod átvészelni a mát és a holnapra nem is mersz gondolni, se bizakodni, mert beleélni magad nem szabad.
Annyira elkeseredett vagy már, hogy mindenhol az alap valamilyen diploma és beszélj 2 tárgyalási szintű nyelvet, átlat 1 nyelv, de már egyre több, hogy 2 nyelven, az egyik nyelv mondjuk még meg is van az angol, de otthon vagy és nem tudod gyakorolni, nem tudsz kivel beszélgetni és nem tudja senki neked kijavítani, max olvasgathatsz, hogy a szókincsed ne legyen passzív.
Aztán amint jelentkezel egy ilyenre és kérnek bérigényt és le mered írni, hogy netto 140.000 Ft akkor kiröhögnek, hogy ők nem ilyen sokra gondoltak és talán bruttoban megkaphatom ? Miért , miért és miért keresünk mi ilyen keveset ? Miért nem becsülik meg azt aki tanult és miért akarják ennyire leminősíteni ?
Teljesen el vagyok keseredve.... ez egy segítségkérés volt...
Én teljesen megértelek,csak nem reklámozom én sem,hogy azóta,mióta TE én is munkát keresek!Senki nem tudott segíteni és már nagyon rég nem is kérek segítséget ilyen téren.Az elején végigkérdeztük,hogy valaki tud-e valamit...de senki nem tudott!
Azótab én is csak küldözgetem az önéletrajzokat és választ sem kapok.Tavaly 1 helyre hívtak vissza össz-vissz!
Egyáltalán nem hangzik borzasztóan! :-)
Az önsajnálattal sincs semmi probléma, csak TUDJ róla, és ne tartson sokáig....
Az együtt érzéssel sincs semmi baj, csak az akit ezzel illetünk, az nemmegy vele sokra, mert együtt érzéstől még egyetlen probléma sem oldódott meg....
Igen, visszaérkeztünk a kiindulási pontunkhoz, az együttérzéshez. (Nem tudom, mennyit olvastál vissza. :)
Az elkeseredés ügyében inkább csak találgatok, mert nem tudom, milyen. (Ez borzasztóan hangzik, mondjuk.) Szóval az én esetemben a csalódottság, pesszimizmus, vagy nem is tudom mi a jó kifejezés, ha másokról beszélünk. Ha magamról, akkor tökéletesen jó az önsajnálat, azzal tisztában vagyok, és küzdök ellene. :)
De másokkal talán azért tudok együttérezni, mert tudom, milyen pocsék a bizonytalanságtól való félelem és az önsajnálat. És "elkeseredem" (helyette szeretnék inkább együttérezni), mert tudom, milyen nehéz ezeket legyőzni. Főleg, ha a környezet sem támogató, hanem ellenséges. (Előzőekben ez már leírtam, mit jelent egy támogató, és mit egy nem támogató környezet.)
Gratulálunk.
Megérett a gyümölcse a szenvedésnek... És csak ez számít! Megtette. Úgyhogy ne sajnáld, hanem légy rá büszke, mert átlépte a saját korlátait...
Az idealista lehet materialista... ;-) Az nem zárja ki...
Határeset nálam. Fontos, de nem mindenáron. Nem vagyok az a harácsolós típus. Nem vonz egy menő luxuskocsi, vagy yacht, vagy medencés ház... van rengeteg hely, ahol úszni lehet.
Persze, hogy nehéz. A világ legnehezebb dolga a saját gyengéinkkel szembenézni. A saját korlátainkkal.
Ha nem lenne az egonk, nem lenne nehéz, de van.
Az egész pusztán arról szól, hogy mindenáron bebizonyítsuk magunk számára, hogy van értelme a létünknek...
Pld. Anyám 56 éves. Mai napig okolja az anyját. Én már rég nem okolom őt. Az alaptulajdonságot, az "okolást" hoztam otthonról. Marha kemény démon, amivel nem volt könnyű szembenéznem, hát még legyőznöm...
Nyugi. A legkevésbé sem vagyok tökéletes. Korrekt méretű egom van, csak én már küzdök, hogy ne ő irányítsa az életem...
Sőt. Teljesen korrekt, tételes listát tudnék írni jókat röhögve magamon a hibáimról...
Párom igen hosszú idő után végre állást kapott. De hogy mennyit szenvedett előtte...
Szép estét!
Én mindenképen különválasztanám azt, hogy én érzem a keserűséget, mert velem történt valami "rossz", tehát emiatt sajnálom magamat vagy ha mással történik valami rossz, mivel azzal max. együtt érezni lehet, de keseregni nem, mert nem az én fájdalmam...lehet mondani, hogy jaj, de sajnálom, hogy így jártál, de tkp. ez nem ugyanaz a keserűség, mintha a sajátom......
Miért keserít el, ami a világban zajlik?
Mert félelemmel tölt el.
Mitől félsz?
A bizonytalanságtól.
Mit tesz a biznytalanság?
Elkeserít...
Vagy valami ilyesmi. Talán nem a legjobb kifejezéseket találtam meg :-D
"Ne okolja egy életen át a szülőket, mit rontottak el.."
Persze, ez így van, de szerintem ezt neked nem kell magyarázni, hogy ez milyen nehéz, és hény embernek nem is sikerül. Hiszen most a gyengék a téma, nem?
Azta, neked ezek szerint nem materialista a világnézeted? :) Azt hittem, kettőnk közül én vagyok az idealista...