Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Reméljük, hogy nem blog lesz belőle. :D :D Ha tanyán élnél, akkor is lenne kukkoló, szerintem, azt nem lehet megúszni. Az is biztos, hogy nehezen fogadják be az idegent falun, de nevezzük inkább vidéknek. :)
Rosszul fogalmaztam az előbbi hsz-ban. Nem engem ért atrocitás. Elmesélném szívesen, érdekes történet. Itt viszont biztosan ráismerhető lenne.
Tudtad még fokozni elképedésemet ezzel tanyás prioritással. :D
Azt még megértem, ha párral gondolod a vidéki életet. Milyen állatsereglet enyhíti a magányodat ott vidéken? :)
Nagyjából teljesen mindegy :) így is utálnak, mert gyüttment vagyok.....gyakorlatilag nem lenne rosszabb, ha tudnának mindent :) Igazából 2-3 éve jött az isteni szikra, hogy majd én jól leköltözöm, lesz egy kis kertem, esetleg 5 tyúkom, hogy legyen tojás és kb ennyi...aztán megnéztem egy tanyát 2000m2 kerttel és onnantól ennél alább nem akartam adni......így lett belőle 7000m2 :D nem tanya lett, mert akkor még azt gondoltam, hogy félnék egyedül, annyi kutyát meg nem bírok eltartani, amennyi biztonságot adna...ma már sajnálom picit, mert egyáltalán nem félnék, viszont nem lenne kukkoló-sereg :D
Az csúcsszuper, hogy némán sokan olvassák, de nem blogot gondoltam írni ide :D
Miféle "attrocitás" ért vidéken vagy vidéki emberrel?
Sokan olvassák ezt a fórumot, ne legyen kétséged efelől. Írni már kevesebben szoktak vagy csak rövid ideig. Érdekes ez a falura költözésed. Nagyon kiboríthatott a főváros, ha ennyire elvonultál. :) Épp ma szembesültem én is a "vidéki" emberek toleranciájával a melegek iránt. Jól tetted, hogy az identitásodat Pesten felejtetted. :)
Üdv néktek :D már ha bárki is olvassa még ezt a fórumot :D részemről úgy 12 éve nem jártam erre.....hm...nem ma volt :D de szép is volt......
akkoriban épp az identitásomat kerestem....28 évesen....jól meg is találtam..lassan már el is felejtem :D
Nem is tudom, miért jöttem újra....illetve nyilván tudom, de azért mégsem :) nagyjából fél éve leköltöztem a nagy büdös fővárosból egy vidéki kis faluba.....elegem lett. Szeretek itt, csend van, béke és nyugalom...de a családomat, a barátaimat és az identitásomat Pesten kellett hagynom :) nyilván ezzel a húzásommal gyakorlatilag minimálisra csökkentettem az esélyét, hogy megismerem Őt, akivel békésen terelgethetnénk a tyúkok, nyulak, kutyák, macskák életét..és nem utolsó sorban a sajátunkat....mondjuk lassan már álmodni sem szoktam ilyen badarságokról :) a legjobban az hiányzik, hogy nincs kivel beszélgetni....kutyus nagyon cuki, mindig meghallgat, szinte sosem vitatkozik, de azért ez nem az igazi :D szóval van itt valakiiiii, akivel lehet beszélgetniiiiii?!?!??!?!?!? :D
Mióta remek módon frissítették az nlc-t, nem tudok se válaszolni a privikre, se újat írni. Akik várják a válaszomat kérem ne haragudjanak, nem szándékos a hallgatásom. Állítólag dolgoznak az ügyön, de sajnos ennek az eredményét nem látom.
Már ez hatalmas dolog, ha valaki kimeri írni magából a fájdalmat, veszteséget. Bent tartani nagyon romboló. Remélem hamar jön a megoldás is.
Eljön az a pillanat amikor már nem csak sejted, hanem beismered önmagadnak, hogy a legboldogabbnak hitt időszak az életedben merő hazugság volt. Egy önző ember játéka a szíveddel, az érzéseiddel, a lelkeddel, a bizalmaddal. Természetesen ehhez mindig akadnak neki társak is, akik hozzá hasonlóak, akiknek szintén nem számít a másik kizsákmányolása, tönkretétele. Nem számít nekik, hogy elveszik egy embernek a szeretetben való hitét, az önbecsülését és az sem érdekli őket, hogy milyen maradandó károkat, sérüléseket okoznak. Csak egy számít, a saját önző vágyaik kielégítése. Még azt se lehet mondani, hogy majd idővel átélik ők is amit másokkal tettek, mert sose fogják. Ők képtelenek a mély érzésekre, ha képesek lennének rá, akkor nem tennék ezt egy állítólag általuk szeretett emberrel.
Az élet megy tovább, és újra felállunk nem is csak a padlóról, de a szakadékból mászunk ki. Összekaparjuk az összetört szívünket, mint egy puzzle-t összerakjuk, és újra kezdjük bízva abban, hogy a következő lelkünket megérintő szembejövő tisztességesebb lesz.
Tudom, sokan vagyunk ezekkel az érzésekkel. Kívánom mindezen nőknek, hogy magukhoz méltó társat találjanak!
A lélek fájdalma nem ad időt a testnek, a lelki sebek a legemésztőbbek, és hamar megmutatják a fizikumra gyakorlott hatásukat. Hiszen a lelkünkből táplálkozunk, de annak sérülése pusztítja a testünket a legerősebben. Hogy benyújtott számla lenne? Számla a balga hűségért, a nem becsült tiszteletért és bizalomért. Az fizet aki ad, és nem aki kap, elvesz, elhasznál, felhasznál. Fura egy számlázási rendszer, valami nagyon fel lett cserélve. A számlát annak kellene benyújtani, aki a kárt okozza.
Talán a sors be is nyújtja, csak sajnos a károkozónál nem azonnal, csak késve, és ezáltal lehet fel se ismeri majd, hogy miért is fizet. Mégis lehet, jobb ez a késleltetés, hiszen akkor és ott hiába is kapná meg, az egoja nem engedné a beismerést. Ugyanakkor aki csak magára gondol, a mindenfajta vágyainak, igényeinek állandó kielégítésére, az mindig is képes lesz megmagyarázni, hogy ő nem vétett, az a fizetség nem is azért van.
Mások szeretetét, érzéseit kihasználni a leggaládabb cselekedet szerintem. Nem visszaélni a másiktól irányuló figyelemmel, a feltétel nélküli szeretetével, hűségével amikor mi nem tudjuk, nem akarjuk viszonozni, a legnehezebb feladat, de ezt nevezik tisztességnek.
Az idő relatív, nem tudhatjuk kinek mennyi van, nem old meg mindent és néha tanításra se elegendő.
Szerintem jó cikk, és érdemes a kommenteket is elolvasni.
http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150603_Te_buzerans_te
Nagy port kavart Ungár Klára megjegyzése két politikusról. Elolvasok mindent, ami a témában megjelent. (Kíváncsian várom a labriszos beszélgetést is jövő pénteken a szerzővel.) Hadd tegyem közzé a Legfelsőbb Bíróság (Kúria -csak nem áll rá a szám- ) ítéletét, ill egy részét:
"Ha valakiről valótlanul állítják vagy sugallják, hogy a nemi identitása más – nem heteroszexuális, hanem homoszexuális vagy transzszexuális – nem lehet a becsület csorbítására alkalmas, mivel az eltérő nemi identitással (szexuális irányultsággal) rendelkezők éppen olyan becsületes emberek, mint a heteroszexuálisok. A becsület nem más, mint a személyhez fűzött társadalmi értékítélet. Ennek okán tehát az eltérő nemi identitásúakra nézve egyenesen felháborító az a feltételezés miszerint amennyiben valakit közéjük sorolnak az alkalmas a becsület csorbítására."
Hadd szívjon csak Ratyi Matyi a megvetettek oldalán!
írta: nickgrabowszki
(Az ítéletrész ebben a cikkben található.)
Erről nekem ez jutott eszembe..
"Az idő hallgat, én mondom neked,
az idő tudja, minek mi az ára;
ha én tudnám, tudatnám is veled.
Ha sírunk, mikor a bohóc nevet,
ha balul fülelünk a zongorára,
az idő hallgat, én mondom neked.
Bár nem tudom, mi jót mondjak neked,
mert több a vágyam, mint szavam a vágyra,
ha én tudnám, tudatnám is veled.
Valahonnét csak fújnak a szelek,
valamiért csak hull a lomb a sárba;
az idő hallgat, én mondom neked.
A rózsatő talán még megered,
a látomás valamit mintha várna;
ha én tudnám, tudatnám is veled.
Ha majd oroszlánt ont a zöld berek,
s tavasz ragyog patakra, katonára;
hallgat az idő, mondom majd neked?
Ha én tudnám, tudatnám is veled." W.H. Auden
Mindenért fizetünk.
Vendégem volt. Nyolc éve nem látott vendégem. Akkoriban fontos volt nekem, túlzottan is. Most váratlanul keresett fel és mesélte el az "elmúltnyócévét". Nem éreztem/érzek már semmit iránta, és ismét csúnyának láttam, mint az első két találkozásunk alkalmával. Arra gondoltam, hogy lehet ezt megtanítani a lányommal. Azt, hogy nincs világvége egy szakítás után még akkor sem, ha abban a pillanatban azt gondoljuk. Nincs olyan pedagógus, aki ezt megtaníthatná vele vagy másokkal. Meg fogja tanítani neki vmi, de az nem pedagógus. Az az idő.
Mégsem vagyok hálás neki, mert benyújtja a számlát. Nem akkor kér. Később. Megvan a bankója. A4-es formátumú. Zárójelentés, ambuláns lap, beutaló díszlik a fizetségen. Szépen gyarapszik a dossziéban. Mikor beleteszem az újabbat, mindig mosolygok. Törlesztek, fizetek.
Mert mindig, mindenért fizetünk.