Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lepasszolás?
Torolt_felhasznalo_544962
Létrehozva: 2011. szeptember 9. 19:25
sziasztok!
ezt a kifejezést az életben nem hallom se ismerőstől, se baráttól, de itt az nlc-n rendszeresen olvasom, a lepasszolja a gyerekét kifejezést.
de vajh mikortól számít lepasszolásnak? meg mi az igazából?
az már lepasszolás, ha a 7-8 hós gyerekre szűk napot vigyáznak a nagyszülők, vagy nagynéni, , keresztszülő?
vagy ezt nem lehet csak egyszer? ha havonta egyszer máshol alszik a gyerek egy éves korától, az már az?
vagy csak ha minden hétvégén mondjuk alszik egyet a nagyszülőknél pl?
és hány éves kortól lepasszolás?
szóval én nem értem a kifejezést. én tágabb családi kapcsolatokkal nőttem fel, nekem természetes, hogy voltam nagyszülőknél, nagynéninél, stb. én nyílván igyekszem a sajátokkal is így tenni, hogy ez természetes legyen majd.
de sokszor elképedve olvasom, hogy ez lepasszolás már esetleg. holott nyílván még nem alszanak ott a gyerekim mert kicsik, vagy ha igen, mi is ottalszunk.
de pl van bébisitt, mert ok, 24 óra, vállaltam, de amikor már állva elalszik az ember, akkor nem jobb, ha hívunk segítséget?
no ilyenek merülnek fel kérdésként bennem sokszor itt olvasgatva, a lepasszolás szót...
szia!
mi a 15 hónapos kislányunkat a múlt héten egy hétvégére a mamáéknál hagytuk. tudni kell,hogy nagyon sok időt töltünk ott és kipróbáltuk h a mama megy be hozzá éjjel ha felsír és maga mellé veszi.szerencsére nem volt semmi gond:-)
úh nagy levegőt vettünk és lementünk a balatonra.én pityeregtem ő végig nagyon jól érezte magát:-) ma megint ott alszik,holnap reggel megyek érte. lehet h ez is lepasszolás..? nem tudom.
de örülök h van egy hely ahova nyugodt szívvel elengedem és van rajtunk kívűl még egy családtag akivel biztonságban érzi magát.
ma amikor meglátta h jöttek érte a mamáék kiugrott az ölemből és hangosan kacarászott:-) hozzá kell tennem elég anyás és érzékeny.
de a mama mégiscsak mama..és én ennek nagyon örülök
Szerintem is ez válik inkább javára a gyereknek.
Akihez még kicsi korban is túlzottan kötődnek a szülei (ill. általában az anyja), az annyira sem lesz önálló, mint kéne. Az ilyen gyerek nem fog soha a saját kis ágyában aludni, nehezen lehet majd az óvodába beszoktatni, bizalmatlanabb lesz a még nem ismert emberek és így a vele egykorú gyerekek felé is, stb.
Ezt a lepasszolás szót azok a nők használják előszeretettel, akik nem képesek a gyereküktől elszakadni és ezt úgy állítják be, mint ha a gyerek levegőt sem tudna venni nélkülük. Gondoskodásuk túlmutat a szükséges szinten, ők pótcselekvésként vannak non-stop a gyerekkel. Mert amúgy magányosnak éreznék magukat, unatkoznának, a felnőtt gondokkal kéne foglalkozniuk...
A gond nem azzal van, hogy anyuka szabadulni akar, hanem azzal, ha a "felvigyázó" szempontjai nem érdeklik, csak tűnjön a gyerek, utána az özönvíz. Ha mindhárom szereplőnek (szülő, gyerek, vigyázó) jó úgy, akkor nincs semmi gáz. Ha csak egy valakinek jó az adott helyzet, a többi meg csak tűri, akkor az az én szememben negatív. Ha viszont mindenkinek jó az adott helyzet, akkor nincs rajta mit rágódni.
google a jóbarátunk
szeparációs szorongás
A gyerekekbe valai nagyon érzékeny szenzor van még azt is megérzik,ha nincs mellettük a szeretett személy.
Egy ismerősöm mesélte,hogy egy év körüli lehetett a gyerek,gondolták,párjával elmennek moziba,úgyis,a baba,ha leteszik, oly békésen alszik este,fel sem ébred.
Oda-vissza minden megvan 2 óra alatt(vidéki váeso,rövid távok).
El is mentek,majd egyszer csak a nő mondja,menjünk már vissza,otthon hagytam valamit,hazamennek,hát a baba ott áll az ágyban és sír.
Sosem szokott pedig felébredni,ha leteszik 8-kor aludni.
Akkor felébredt.
hát eszerint a definíció szerint tényleg érintett vagyok.
mert én nagyon kerestem az alaklamat, hogy pl kijárhassak futni amikor már nem szopiztak. és meg is termetettem rá a lehetőséget
és biza nem húztam egyiket se magam után kiskocsival.
amúgy nem érzem érintettnek magam. nekünk úgy jó, ahogy. én sose akartam jó anya lenni, csak elég jó anya. nem is tudom melyik híres pszichookos mondta ezt egyszer. hogy nem is kell próbálkozni a tökéletessel.
de ettől még érdekel, ki mit ért lepasszolás alatt, mert nagyon gyakori a szó előfordulási rátája az nlcn a gyerekkel/családdal foglalkozó topikokban.
pont úgy érdekel, ahogy a mars projekt. ott se vagyok érintve közvetlen, mégis mindent olvasok a témában, beszélgetek róla szintén érdeklődőkkel, stb.
7- 12 hónapos korban:
Körülbelül 7 hónaposan kezdi felfedezni baba, hogy ő egy önálló, független emberke. Mindamellett, hogy ez egy nagyon izgalmas és jól érzékelhető mérföldkő a baba fejlődésében, ez az újonnan tapasztalt érzés nyugtalanságot is kelthet a kicsiben. Most már felfogja, hogy bármikor elválhat édesanyjától, de nem tudja, hogy mindig visszatér-e hozzá, miután magára hagyta. Ilyenkor a kisbaba olyan, mint a csiriz, szinte percekre sem képes elszakadni az édesanyjától.
Ha babysitterre szeretnénk bízni gyermekünket, lehetőleg ne ebben az életkori szakaszban kezdjük a vele való ismerkedést. Tanácsos még ezt megelőzően ( születéstől fél éves korig), vagy csak 1 éves kor után megismertetni az új "családtaggal".
forrás: http://gyerekabc.hu/beszedfejldes-szocializacio-csecsemko rban/291-az-en-tudat-kialakulasanak-folyamata.html
Nem tudom, ez segít-e. Én nem hagytam másra 7-8-9 hónaposan egyik gyerekemet se 2-3 óránál hosszabb időre (akkor is csak apára, mamára), a harmadikat se fogom, de nem ítélem el, aki megteszi. Mindenki, ahogy jónak érzi, nem igaz? Ha megárt a gyerek lelkének valami, az úgyis a szülőre üt vissza, nem másnak fáj... 2 ill. 2 és fél éves korukig megszoptattam éjjel is a gyerekeimet, felkeltem hozzájuk, mert nem éreztem áldozatnak annyira, hogy a leszoktatás nehézségeit felvállaljam, viszont soha nem altattam őket a saját ágyamban (kivéve néhány betegség idején), mert úgy nem tudtam volna nyugodtan aludni. Mindenki csinálja úgy, ahogy neki kényelmes, más meg ne szóljon bele.
a lepasszolókórust szeretném kicsit megérteni
Lehetetlen feladokra sohasem szerettem sem időt pazarolni (mert nem akartam a gyerekeimet is lepasszolni emiatt
hát érdeke, hogy bíztattok többen:) köszönöm. de mondom, én meg vagyok győződve saját repülőségemről
(mint a viccben, mindenki hülye csak én vagyok repülő..)
ellenben érdekel, hogy mások vajh hogy csinálják, akik máshogy csinálják? és mi miért?
na, igen, a lepasszolókórust szeretném kicsit megérteni:) illetve érdekelne, hogy ők hogy oldanak meg dolgokat vajon, hogy a gyereknek is jó legyen.
én pl nagyon örülök, hogy a szüleim "lepasszoltak" anno . sehol se felejtettek ott sose, ellenben mindenhol más szeeltét ismertem meg a világnak, illetve mindenhol szeretettl fogadtak, sstb. nyílván az ember, ha jónak ítéli a kiskorát, hasonlót szeretne a ygerekének is, ill mégjobbat, nem?
én el nem tudom képzelni, hogy 5 éves gyerk csak otthon aludhat, ha máshol is biztonságban érzi magát. vagy mi a baj az oviban alvással, stb
A szuperanyuk "magadnak szülted"-gyerekeit azért megnézném olyan 20-30 év múlva... Nem ők azok, akik munkából hazaérkezéskor azonnal felhívják anyucit, mert ha nem, akkor fél óra múlva már vinnyog a telefon? És akiknek muszáj elmondaniuk anyucinak - aki akkor már az anyós ugyebár - hogy hogyan főzi a feleség a krumplistésztát, és szuperanyuci-anyós persze rögtön át is rohan és tanácsokat osztogat, hogy ezt se így kell, meg azt se úgy kell...? És persze arról is kifejti a véleményét, hogy ő bezzeg jó volt, ha egyszer szexelt egy héten, mert ugyebár a szuperanyuci kisfiának erről is be kell számolnia, elvégre a szuperanyukák "maguknak" szülték azt a szerencsétlen gyereket, ami ugye magával hozza, hogy senki másé nem is lehet...
Pöttöm, szerintem te látod jól a dolgokat, ne legyenek e téma körül kétségeid. És ne mások elvárásainak akarj megfelelni, hanem a saját elvárásaidnak. Hidd el, jól gondolod, és szerintem jól is fogod csinálni mindig ezt a dolgot.
és vajh a kisember is kibír mindent? biztos érdemes mártíromságot vállalni?
(ez pl személyes példa volt:én tényleg voltam olyan fáradt, hogy egyszerűen elaludtam ülve... másnap persze a férjem nem ment be dolgozni.... aztán kerestünk rendszeres segítséget... én úgy gondolom mindent nem lehet kibírni. max hazudhatunk ilyet... )
Én is olvastam azt a topikot, ami a tiedet ihlette... :D
Igen, tudom, hogy negatívan szokták írni a lepasszolást, de abba senki nem gondol bele, hogy ennek oka is lehet. Mindenkinek más a tűrőképessége, szabadságvágya.
Ítélkezni meg könnyű.
ha meg kiderül, hogy vki depressziós, meg falhoz vágja a gyerekét, akkor meg jön az, hogy de miért nem kért segítséget?!?!?! (és valóban...)
de ha meg kér, akkor jön a kórus, hogy lepassssssssssszolja!
Hát passzolja...
ha okosan passzolja, mindenki profitál belőle.Szerintem ez nem korfüggű ilyen szempontból. Ha el kell menned, akkor tedd meg. Akár munka, akár belső indíttatás. Szerintem nem lesz lepasszolás akkor sem, ha négy hónapos a gyerkőc, meg ha öt éves akkor sem, ha nem lustaságból, érdektelenségből, stb. "adod le" őt/őket.
De valaki már írta, hogy nem annyira mérvadó egy-egy rosszindulatú ember véleménye, és ezzel egyetértek.
ez miből autómatikus, hogy az anyai nagyszülő ismeri a gyereket a legjobban amúgy? na ez is egy jó kérdés. pl egy testvér nem jó ugyanerre a feladatra?
Szerintem az egyetlen, aki ítélkezhet lepasszolás-ügyben, az a gyerek. Ha ő lepasszoltnak érzi magát, akkor az lepasszolás.
A lepasszolás-igény is egyéni, mert ha vki napi 4-8-12 órában tud jó anyja lenni a gyerekének, akkor legyen annyiban, a többit pedig oldja meg úgy, hogy a gyereknek legjobb legyen. ha vki attól lesz depressziós, hogy nem jut el sehova a gyerek mellől, annak kell, hogy legyen lepasszolási lehetősége, ami viszont a gyerek javára válhat.
ha ennek hiányában depressziós/alkoholista/szenvedélybeteg/stb lesz, az pont nem a gyerek érdekét szolgálja.
Mindenkinek más a szabadság-igénye. Ha ezt meg tudja oldani anyuka úgy, hogy a gyerek jó helyen legyen, akkor a gyerek nyerhet is ezzel - több helyről több figyelmet kap.
Szerintem mindenkinek joga van annyit lepasszolni a gyerekét, amennyiszer akarja, de az az ő felelőssége, hogy hova, milyen körülmények közé passzolja. És járhat a gyerek kifejezetten jól is a lepasszolással. nem csak azért, mert ahova passzolják, ott jól foglalkoznak vele, hanem azért is, mert feltöltődött anyuka érkezik vissza.