Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vigyáznak az unokákra
Létrehozva: 2012. július 11. 10:11
Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.
Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.
Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.
Pontosan így kellene tenni.
De annyira el vagyunk telve azzal, hogy nekünk igazunk van, hogy eszünkbe sem jut, hogy tán a másik is úgy véli, hogy neki van igaza.
Bizony, bizony, csatasorba kellene állítani a kommunikációt. Mégpedig az őszinte fajtából, és nem az elvárás szintjén.
de-de tök igazad van. meg kell beszélni.
rá is kérdezünk néha, hogy nem szívesen vannak-e valük. ilyenkor azt állítja, hogy de szívesen. csak ne legyen ilyen hőség, és ne essen az eső, és ne legyen ilyen párás a levegő, meg a szél se fújjon már.
nem vagy az!!! vannak olyan leánygyermekek-mint pl. én is :(-akik nagyon könnyen vagdalkoznak, ha a legkisebb dolog is nem tetszik. anyum pont ma mondta, h. egyszer nagyon megbántottam őt nagyi-mivoltában. én nem is emlékszem rá, neki akkor is rosszul esett, de tudja, milyen vagyok. akkor megbocsátotta, de nem felejtette el.
no és lehet nemet is mondani ám, nem kell mindig 100%-osnak lenni. én is kaptam nemeket, nem egyszer, megoldottam máshogy. igazából csak vészhelyzet esetén nem szabad nemet mondani, szerintem. (pl. vakbélgyulladásom van, itt áll a mentő, de hova tegyem a gyereket???).
Nincs indoklás. Akkor tudnám kezelni a dolgot.
Egy rossz nap, fáradt munka után se lehetne ezt mondani, nem???
Ez most nagyon fájó neked, de! Mi lenne, ha ti is inkább kommunikálnátok egymással? Hogy ki mit szeretne, mit vár(na) el a másiktól? Talán akkor nem landolna a kukában a "gályázás" eredménye.
Nem értem az embereket.
X-nek és Y-nak problémája támad egymással. Mit lépnek? Jó esetben megbeszélik egymással és talán megoldást is találnak. Sok esetben pedig X és Y is másokkal, sokszor vadidegenekkel próbálja bizonyíttatni a maga igazát elmondva a másikat ennek-annak, vagy egyszerűen csak a saját szemszögéből látva a dolgokat. És? Kívülálló mégis mit tehet az ügy érdekében?
Nem kellene mindenkinek szépen visszaszokni a beszélgetésre?
Attól még "ki lehet beszélni" a másikat, de megoldást így várni?
És van az a változat, aki a saját gyerekeit le se...magasról, mert csak az építkezés, a vállalkozás, gyerek pikk-pakk felnőtt. Aztán rájöttek, hogy mit hagytak ki, és próbálják pótolni az unokákkal, csakhogy ez a gyerek már nem AZ a gyerek...
Nálunk anyós ilyen, csak az a gond, hogy mindent (de szó szerint MINDENt) megenged, így nem adom oda neki a gyerekeket, ráadásul mi élvezzük a társaságukat, így mindenhova visszük is őket.
na teesék, most akkor erre írjuk azt, hogy micsoda hálátlan gyerekek? vagy hogy mért nem ülsz le velük megbeszélni...
én nem ezt akartam írni, de én kb. ilyesmit kaptam eddig, tisztelet a kivételnek :-)
nagyon sajnálom, ez tényleg vacakul eshet.
van egy film, nemrég láttam, az a címe, hogy
Hátralévő életem első napja
pont ezekkel a helyzetekkel lehet benne találkozni, hogy a szülő nagyon nagyon igyekszik jobban csinálni mint a saját szülei tették, nem elkövetni azokat a hibákat amiket a szülei elkövettek
és közben ő is elköveti a saját hibáit
nincs is ennél nehezebb
Nekem még nincs unokám, de ha lenne,biztosan imádnám és vigyáznék is rá, így gondolom.
De amikor elnézem egyik szomszédomat,......háááát,.....nem tudom.
Négy gyermekétől hat unoka, a hetedik még pocakban.
Szóval a szülők dolgoznak, ebből kifolyólag unokák oviból, suliból nála landolnak.
Nyári szünetben is minden nap nála vannak. Plusz csatolva unokák barátai is.
Most éppen a kerti medencét nyűvik, meglehetős nagy zsivajjal.
Sokat panaszkodik, hogy már nem bírja. Mozgássérült, leszázalékolt nyugdíjas.
Meg sem kérdezik, hogy hozhatják e az unokákat, hogy hogy érzi magát. Sokszor rosszul van, de ez sem számít. Neki akkor is jönnek az unokák, és azokra vigyázni kell.
Kérdem én kötelező? Azért, mert nagymama?
No, azért csakúgy -szerintem- nem kapod a fejedre, hogy szaranya vagy.
Indoklás?
Elég rosszul hangzik... :-(((
Úgy látom, hogy akárhogy csinálja az ember, az úgy nem jó...
Na, ja. Mondjuk erre már fiatal felnőttként is rájön az ember. Mert aki iylen nagyszülő lesz, az szülőként is -nagy százalékban- egy caralak volt.
Lagalábbis én ezt látom a szüleinken. Akik jó szülők, azok jó nagyszülők is, akik meg tojtak nagy ívben a saját kölykükre anno és most is, azok olyan nagyszülőkké is váltak.
Nálunk nagyszülők összevesznek azon, hogy kinél legyen a gyermek. Nekünk kell néha könyörögni, hogy azért a saját gyerekünk legyen egy kicsit velünk is...
Anyósomat próbáljuk támogatni anyagilag is, de nem nagyon lehet, mert nem akarja elfogadni. A szüleim meg minket támogatnak inkább, mint mi őket.
Szerencse kérdése az egész. Próbálj beszélni a nagyszülőkkel, mi az oka annak, hogy így állnak hozzá. Hátha tényleg kiderül valami banális ok, és megoldódik a probléma. De a gyanúm az, hogy egyszerűen nem igénylik az unokák társaságát, és akkor tehetsz bármit, nem fog segíteni.
Ha megengeditek "nagyi-szemszögből" mesélnék.
kb. 11 év óta teljes erőbedobással, mindig igyekeztem nem tolakodva vigyázni az unokákra.
Sütöttem, főztem, ovi-bölcsi-iskola háromszögben rohangásztam értük.
Nálunk laktak amig lakáscserére vártak-majd maradt a roncs lakás, de ez sem okozott akkor még gondot.
Ha valamit kiejtettek a szájukon a szülók,-az unokákról nem is beszélve- igyekeztünk erőnkön felül megvenni...(azzal együtt, hogy nemegyszer igen hamar a kukában landolt).
Nagyon, nagyon szeretem mind a 6 unokámat, de most ennek ellenére egy nehéz dolgot kell feldolgoznom. Mindazt amit leírtam csak én képzeltem így, úgyanis nemrég a fejemhez kaptam, hogy "szar" anya és nagyanya vagyok.
Friss a seb, próbálom megérteni miért kaptam ezt a fejemhez, akkor amikor most is itt vannak és tovább gályázom rájuk?!!!
a bölcsiszünet 5 hét, az még jóvilág :-)
az iskolaszünet viszont már húzós. 3 hetet voltak napközis táborba az egyikben jól érezték magukat a másikat végigcsinálták.
ez a kinek szültem mekkora hülyeség, én nem magamnak. azért, hogy boldog legyen és másokat tegyen boldoggá az életével, hamár nagyon meg kell magyarázni, hogy miért adtam életet. és leginkább a közeli családja lelhetné benne örömét amikor kisiskolás korú.
semmi másért nem teszek szemrehányást az anyósoméknak, egyéb helyzetekben remeküól kijövünk. pont ezért nem bírok legyinteni rá egyet
Egyetértek veled.
Nekem nem voltak nagyszüleim, de még a gondolat is szép volt, amikor rájuk gondoltam, és mindig áhitattal hallgattam mások élményeit a papával, mamával eltöltött időről.
Talán valóban az lenne a legjobb megoldás, ha megbeszélnéd velük a helyzetet.
Elmondani, hogy te hogy látod, és megkérdezni őket, hogy ők hogy gondolkonak erről?
Ha meg nyűg, akkor kapják be.
Ne haragudj, de ez milyen hozzáállás egy nagyszülő részéről???
Nyűg...agyam eldobom...de persze a telefonba' lehet sipákolni, hogy "nem is hozod sose az onokámat" Booooooaaaaaaa
A nagyi igenis legyen nagyi.
Ez kb. olyan, mintha azt mondanank: egy anya igenis legyen anya - van egy elmelet, de a gyakorlat nagyon gyakran mas.
Pont ezért kellene tisztázni velük, igen vagy nem. Biztos van elfogadható indokuk egy esetleges nem-re.
Ha itt "masszírozod a levegőt", abból nem lesz megoldás:)
Megkérted őket konkrétan?
Lehet, hogy fárasztó nekik az egész napos felügyelet. Vagy lehet, hogy a két gyerek "sok".
Nekünk van kimondottan jó karban lévő nagyszülő ismerősünk (nagypapa úszóedző). Ő egyértelműen elmondta, hogy egyszerre csak egy gyerekre tud vigyázni. Mondjuk ezt elég sokszor megteszi.
Ha anyukád még dolgozik, akkor örül, ha a szabadsága alatt pihenhet egy kicsit.